Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-01-21 / 21. szám

ti íi r ! L 4 'j 1915. január 21. Zeppelin Gnafmouth kikötő fölött Rotterdam, január 20. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Január tizenkilencedikén este Zeppelin léghajó jelent meg Gnafmouth kikötő fölött és bombát dobott le. A bomba a kikötőben nagy károkat okozott és többeket agyonütött. Meghalt a harctéren egy magyar aviatikus. Takács Béla katasztrófája. Eger, január 20, Megírták a fővárosi lapok, hogy egyik derék magyar pilótánk, Takács Bélajv egyike a legkváilóbb magyar avi^tilcusoknak, a Kárpátokban le­zuhant és szörnyet halt. Damó Oszkár,, az Egri Újság \olt felelős szerkésztőjé, aki jelenleg mint egyik fővárosi napilap tudósítója járja a kárpáti 3 nharctereket, a következő poeíikus szépségű sorokban irta meg a megrázó tragédiát. Északi harctér, január 19. (Saját tudósítónk jelentése), A reggeli napfény a kisváros utcáin at olvadó fákon játszik. A tót lá­nyok most özönlenek a piacra és és templomból, vissza falvaikba. Egyszerre d^ák Wgmozdul az utca, majd mindenki megáll. Megállanak a tót láriyök.'iá. n b ; b- Gsoza. karé; tán bora! ;-ffí Micsoda nagy tnadár odafönt! Soha sem láttak még repülőgépet, csodálkozva tekinígélíek a levegőbe, de «Í^JlaáP a2 a kávéház közönsége is, a boltok publikuma és megállóit minden járókelő. Gyönyörű egyfödelü repül a vá­ros körül, lehallik a motor katto­gása. A publikumot, mely i mar nem egyszer futott el párosából az oro­szok betörésének hírére, mámoros láz fogja el annak tudatában, hogy a röpülő^ép földerítést fog végezni. Kendőket lobogtatnak, kalapot len­getnek feléje, tapsolnak és élje­neznek. Gra&híMilA^lftije '‘f&t^'áíőg^py re­pülőgéposztag végez a közel me­zőn létesített hangárja mellől próba- felszállásokat és a gépen Takács Béla ül, az ösmert budapesti pilóta. — Magyar fiú, — zug az öröm­hír a sokadalomban. flAllAfff ifi I És a gép pompás, széles köröket ir le.a levegőben. Kétszer kerüli meg a várost, azután nyugotnak tér, látjuk, hogy le fog szállni. Egy katonatiszt áll nkMettem. — A testvére, a másik Takács, az is pilóta volt, Leesett szegény a galíciai földerítéskor. Meghalt. E pillanatban a tömeg közt mo­rajlás fut át, a hölgyek sikoltanak. A repülőgép éles irányt vesz lefelé, látjuk, hogy zuhan. Halk csönd az utcákon. Kocsi robog végig csengetve. A helyőrségi kórház kocsija, megy a szegény pi­lótáért. Talán nem halt meg, talán lehet még rajta segíteni. q Várakozásteíjes negyedórák múl­nak, a kocsi igen lassan jött vissza, körülfogják és már mindenki tudja, hogy a magyar pilóta meghalt. Takács Béla a háború kitörése óta végez pilótaszolgálaíot. Igen sze­rették. Bátor, pontos volt, a kezében a gépkormány mindig szilárd. Ta­kács Bélának ez volt az utolsó föl­szállása. — A gépet ma állították össze, maga Takács végezte ezt a munkát, nem volt semmi baj, precízen mű­ködött a motor is. Már kétszer re­pült körbe, mikor leszállásra gondolt. A mező fölött már negyven méterig leereszkedett, mikor egyszerre csak lába, — a gyors ereszkedésben el­veszíti a féket. Láttuk, hogy zuhanni fog, hogy a távolság már oly kicsi, hogy ha a gép balrafordulását zu­hanás közben ellensúlyozni tudná is, nincs neki levegőtere, hogy az egyen­súlyt visszanyerje. Valóban, lezuhant. A gépből füst csap föl, a motor puffogása. Reccsenés, ropogás, tört tagokkal fekszik már a gép és pilóta. Egy motoralkatrész a homlokát zúzta szét, másik része a mellét tépi föl és két lába több helyen eltörve .. . A motorban baj nem esett, a szár­nyak és a kormányzó rudak törtek össze. Takács Béla holttestét a helyőrségi kórház halottasházába szállították. Onnan temetik el. Budapesten lakó feleségét értesítették szomorú halá- láról. Coronel mellett a Kono- pns angol cirkáló is inai elsülyedt. Berlin, január 20. A Times irja, hogy a Co­ronel mellett elpusztult God- hoopen kívül a Konopus angolcirkáló is elsülyedt, mipt azt a Mondhope pán­célos szikratávirat kezelője jelenti. (M. T- I )­Vüps jsászár is jelen volt a SQissonsi csatánál irHlpm Frankfurt, január 20. A Frankfurter-Zeitung irja, hogy a Boissonsi nagy csatá­nál Vilmos;császár is közel volt a csatatérhez. Croy her­cegné kastélyában szállt meg. A császár rendkívül jókedvű volt és nagyon örült a győ- zel mnek. (M. T. I) Milyen a német katona a fronton. I Látogatás a nyuguti harctéren. . A jókedvű harcosok. A Stockholms Dagbladnak a né­met frontra kiküldött haditudósítója a német küzdő sereg hangulatát a következőképen jellemzi: Ha az ember német katonák kö­zött tartózkodik, a frontnál, [akkor szembeötlő, hogy annyi ezer, min­denféle korú, mindenféle fegyver­nemhez tartozó katona között[egyet- lenegy kedvetlen arcot sem lát 1 Igen, talán egy meggörnyedt hátat, talán egy fáradt járású katonát: ez pedig nem csoda. A hiftzéves fiatal újonc buzgósággal és büszkeséggel tekint­het föl idősebb tartalékos pajtásá­hoz, aki ép oly fáradhatatlanul cipeli a nehez bornyut, mint ő. — Hogyha a teher néha a nyakát is nyomja és az a negyven év is rá­nehezedik, melyet ezenkívül visel: mégis vidám arcot mutat és csodá­latraméltó bizodalmái, hogy végül is minden jó lesz és dicsőségíeljes béke meg fogja jutalmazni őt is az idegen országban elszenvedett minden strapáért. Ez az erős bizalom egyike volt a leghatalmasabb benyomásoknak, me­lyeket a front melletti utazásom bennem hátrahagyott. Ez a bizalom megvolt mindenkinél: a közönséges sorkatonáknál, az alantas tiszteknél valamint a vezérkar legfőbb vezető­jénél. Ilyen erős bizalmat egyköny- nyen nem lehet megingatni, mert magában hordozza a legfontosabb feltételt, mely a végleges győzelem elnyeréséhez szükséges: a megin­gathatatlan akaratot a győzelemre és annak a bizonyságnak]; bensőséges érzése, hogy győzni is fognak, akár­meddig fog is tartani és akármilyen vitézek is legyenek az ellenségek. Fogunk győzni, mert győznünk kell: ez a jelszava minden német kato­nának, aki ebben a pillanatban el­lenséges földön tartózkodik. A német katona ezt az érzést saját magának túlbecsülése és gőgje, de az ellenségnek alábecsüjése nélkül táplálja. Ez az érzés benne e győ­zelem szükségszerűségének megérté­sében gyökeredzik, mert mindenki tudja, hogy a német birodalom szá­mára mi forog kockán, hogy most dől el, Németország világhatalom lesz-e, vagy sem. Mindenki érzi, hogy itten küzdenek hazájuk jövendő békéjéért: ezt a jövendő békességet küzdik ki a sokféle fronton és csa- mezőn. Ez az egységesség, mely a német hadseregben uralkodik, bizonyára nagyjelentőségű erkölcsi momentum, melylyel alig érhet föl Németország ellenségeinek számbeli fölénye. Mert a számbeii fölényt meg kell fizetni a belső egyféleség föladásával. Fe­kete, sárga és barna segitőcsapatok sohasem tudnak a győzelem akara­tában ennyire összeolvadni. Pedig ez az akarat jellemzi a német se­reget ! HÍREK Eger, január 20. — Hármas kitüntet és. A hivatalos lap tegnapi száma közli, hogy a király Kossaczky László szatmárnémeti 12. népfölkelő gyalogezredbeli hadnagy­nak az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elis­meréséül a hadidiszitményes 3. osz­tályú katonai érdamkeresztet és ugyan­csak időközben főhadnaggyá előlép­tetett Kossaczky Lászlónak a hadi­diszitményes 3. osztályú vaskorona- rendet adományozta, Kossaczky volt az, — amint annak idején az Egri Újság is megirta - aki Bártfa fö­lött, Tapolytarnónál megverte az oroszokat és ötszázat közülök etfo- gott, amiért akkor a legfelsőbb el­ismerést kapta. — Orosz fogságban levő hat­vanas tisztek. A budapesti ameri­kai fűkonzulátushoz beosztott al- konzul most Oroszországban utazik és sorra látogatja azokat a helyeket, I ahol hadifogjok és polgári internál- j tak vannak, hogy elhelyezésüket és ; ellátásukat ellenőrizze. Az alkonzui j most küldött értesítést a hadífog- ! lyokról, akik között a következő ; hatvanas tiszteket, találjukj: Schele- ; kowszky Ferenc hadnagy (Tobolszk), . Schlieter Ottó százados (Tobolszk), Udvardy Jenő zászlós'(Tobolszk), Hartyasky János zászlós (Tobolszk), Elf Péter zászlós (Tobolszk). Az ér­tesítés szerint fogságba került tisz­tek mindnyájan egészségesek. A zárójelben feltüntetett név annak a helyiségnek a neve, ahol az illető őrizetben van. — Szilágyi Gábor telekkönyv­vezető meghalt. Részvéttel vettük a hirt, hogy Szilágyi Gábor egri telekkönyvvezető a fővárosban e hó 16-án rövid szenvedés után elhalá­lozott. Az elhunyt még javakorabeli, tetterős munkabíró ember volt. Rend­szerető, pontos hivatalnok, aki álta­lános megbecsülésnek örvendett. Ked­velt privát stúdiuma volt a csillagá­szat s a csillagászat körébe vágó cikkeket a helyi lapokba is gyakran irt. — Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki: Szilágyi Gá- borné szül. Uzonyi Amália úgy a maga, mint testvérei és rokonai ne­vében tudatja, hogy felejthetetlen jó férje bihari Szilágyi Gábor egri kir. telekkönyvvezető folyó év január hó 16 án, életének 54-ik évében, rövid szenvedés után Budapesten váratla­nul meghalt. Földi hüvelyéből — melyet a ref. vallás szertása szerint január hó 18 án d. u, 3 órakor he­lyeztünk a budapest-rákosi temetőben örök pihenőre — elszállt a mindig egyenesen, nemes becsületességgel, Övéinek és hivatásának teljes oda­adással élő lélek, mérhetetlen fájdal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom