Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-06-19 / 168. szám

XXH. évfolyam. 1915. juntas 19, szombat. 168. szám. Előfizetési árak: vidéken Helyben és postán küldve egész é#Te 18 korona, — fél évre 9 korona, — POUTIKA* NAPILAP Hirdetési árak: □ cm ként nyiltéri közlemények, bírósági Ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési negyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra hirdetni. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. 1 kor. 50 f, — Egyes szám ára vasár- . rjr SFTI^T SÁNnnR • íz Ár r AV MIKT 0«? Eljegyzések,egybekelések,gyászj.,köszö­és ünnepnap is 4 f.— Szerkesztőség " szürke s*to . Lír. SC I C. 1 ÖftlMUUK. Felelős szeikeszto . KALLAY MiKLUo. netnyilv. stb. 1—5 sorigö K.Egyesületek, és kiadóhivatal: Jókai Mór-utea 6. szánv , bál bizottságok értesítései, köszönetnyil­Megyei és helyközi telefon szám : 106. Kiadótulajdonos. DOBÓ ISTVÁN NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG, vánitásai,felülfiz.nyugtázása20sorig5K. Lemberg felé... Eger, junius 16. Méltóztatnak emlékézni: a múlt ősszel, amikor las­san hűvösbe hajlott az idő, amikor a szél szántotta galí­ciai mezőkről furcsa híreket hoztak, egy októberi estén, már felsőkabátban sétáltunk a sárguló lombok alatt, jött a jelentés : Lemberg még a miénk. A hir úgy hatott, mint a becézett betegünkre kimondott orvosi szentencia, hogy itt már csak az Isten segíthet. A levegőben idegen hangzású helységnevek röp­ködtek: Rawarmska, Rohatyn és Grodek. — Méltóztatnak emlékezni: szaladtunk az ezer hajlású, girbe görbe vo­nalakkal szántott színes tér­képhez és kerestük a felénk gravitáló utat. Értelmetlenül függesztettük tekintetünket a San folyamra, elkalandoz­tunk a Dnyeszter partján, oh még tapasztalatlanok vol­tunk, könnyen remegők és nem tudtunk megérteni bi­zonyos dolgokat. Aztán — oh, aztán — feladtuk Lem- berget és Írták az újságok, hogy a szép, kulturált galí­ciai várost az oroszok elke­resztelték Lwownak. Valljuk be: fájt, sajgóan és keserve­sen fájt a dolog, de tudtunk összeszoritott ajkakkal hall­gatni és tudtunk bízni, őszintén hinni, mert a szent igazságosság alapján álltunk. Ért bennünket látszólag na­gyobb csapás is, elvesztettük Przemyslt is, bejöttek az oro-* szók az ország területére is, de a reményt egyetlen pil­lanatra se adtuk fel és ma már visszaszereztük, amit el­vesztettünk és hatalmas ará­nyokban előretörő seregeink Lemberg felé száguldanak és most már nincs akadály, nincs gát és hatalom, amely bennünket gyönyörűen ki­lendült irányunkban feltar­tóztatna. — Lemberget — e napok­ban még Lwowot — már ürítik az oroszok. Menekül­nek csapataink elől. Ma már az oroszok erejüket vesz­tették és letörtek. Galíciában már csak egy védelmi vo­nala maradt az ellenségnek, a Rawaruska— Lemberg — Rokatyn-i vonal, ha ezt a pozíciót egyáltalában védeni fogják és védeni lehet. Ez a stratégiai megjelölés minden­nél ékesebben prelegál, vi­lágosan megmutatja, hogy mi történt most Galíciában. Az történt, hogy ha az orosz sereg bármilyen erős volna, nem tudna megmaradni ál­lásában. Nemsokára jön majd a jelentés — mi künn fo­gunk sétálni a szerelmetesen egymásba boruló fa-alléban és remegve fogunk goldolni áldott, drága, szent, magasz­tos katona-testvéreinkre — hogy seregeink Lemberg előtt vannak, hogy Lemberg elérése küszöbön van és hogy Lemberg ismét a mi­énk. Az oroszok nem fog­nak megtartani Galíciából egy talpalattnyi területet sem, mert ez a föld a miénk, mert ezt a földet mi mun­káltuk meg, mi dolgoztunk, mi vetettük el a magot mely­ből élet nőtt és amely most zsendül kalászba és a mi fiaink vére áztatta és ebből a legdrágább folyadékból fakadtak a rubia rózsák és a lángvörös virágok. Csapataink átlépték a VereszyeáL Meghiúsult az oroszok utolsó kétségbeesett elieu- állása. Egyre hevesebbek a harcok az Isonzónál. (Közli a minisíterelnöís^g sajtóosztálya.) Budapest, junius 18. A sajtóhadiszállásról jelentik: A szövetséges seregektől a Vereszyca folyóig üldö­zött oroszok ezeu a vonalon utolsó kétségbeesett ellent- állást kísérelnek meg. A Böhm Ermolli felé hadsereg, azonban Grotlektöl délre már átlépte a Yeresznycát és a túlsó ponton megvetette lábát. A József Ferdinánd főherceg hadserege a Tanév övig terjedő területet megtisztította ellenségtől. A Pflanzer Baltin hadsereg keleti szárnycsoportja, amely a Pruth és Dnjeszter közötti területet kelet felé elzárja, csodálatra méltó hősiességgel nyolc igen heves és erős orosz támadásnak helytállóit és azokat az oro­szoknak nagy és véres veszteségeket, okozva visszaverte. Az Isonzó folyón a harcok hevessége egyre fokozó­dik. Az olaszok veszteségei folyton növekednek anélkül, hogy bármilyen sikert érhettek volna el. Az olasz határ többi részein a harcok az eddigi kere­tekben mozognak. Mater Turkovics jubileuma. Eger, junius 18. Az 1852-ben Egerbe telepitett angolkisasszonyok áldásosán működő intézetének egy nagy tiszteletre­méltó tagja, a városunk és várme­gyénk határain messze túl is hálá­san emlegetett mater Turkovits Má­ria e napokban érte meg 60-ik év­fordulóját annak, hogy szerzetesnői fogadalmát letette és hogy azóta a katholikus nőnevelés terén minden nap uj babérral gyarapitotta érde­meinek koszorúját. Csak nemrég siratta el a tisztes matróna az an­gyali lelkű mater Seyffet, siri nyug­vóra tért szeretett pályatársát. Sirató szeme most bizonyára örömkönnyek forrása lesz, ha meglepetésül olvassa a rejtőzködő érdemeket is meglátó főpásztornak itt következő gyönyörű iratát: Tisztelendő Mater! A minden érdeklődésünket lekötő és minden fohászunkat sugalló vi­lágháború vérzivatarában sem en­gedhetem észrevétlenül elmúlni azt a páratlanul kedves alkalmat, hogy Ön, Tisztelendő Anya, az élet és halál Urának kegyes jóvoltából, szer­zetesnői fogadaiomtételének hatva­nadik évfordulóját megérhette. Az Urnák szentelt egész életpá­lyáján soha sem kereste a halandó emberek múló dicséretét. Tudom, hogy most is, amidőn jó lelkét a letűnt hat évtized változatos emlékei töltik el, egyedül az Ég az, ahonnan jutalmat és méltánylást remél. Dusérdemü életének e fölötte nagy- fontosságú mozzanatnál lelkem mé­lyéből kivánom, hogy minél gazda­gabb legyen a Mindenhatónak jutal­mazása hű leányának annyi időn át csüggedetlen kötelességteljesitéséért, amely a családoknak jó anyákat, és a most oly súlyos próbát álló hazá­nak nemesen érző honleányokat nevelt. Főpásztori elismerésem és köszö­netéin kifejezése mellett, buzgón ké­rem Istent, kisérje hátralévő életét áldásainak bőségével, s vagyok Eger, 1915. évi junius hó 16-án jóakaró Atyja az Urban Lajos, s. k. érsek. Eger város társadalma és ezen­kívül azok a nagyszámban lévő há­lás volt növendékek, akik a ritka szép jubileumot előkészítő életpálya jótéteményeit érezhették, minden bizonnyal teljes szivvel éreznek együtt a legilletékesebb helyről jött rendkívül meleghangú elismeréssel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom