Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-06-14 / 163. szám

0 j S A U

3i . június 14.

á pspszentelés szertartása.

V

Eger, junius 13.

Amint jeleztük már, részletes leírás készült arról, hogyan miképen fog lefolyni f. hó 14-én, hétfőn reggel 8 órakor a főszékesegyházban a végzett papnövendékek pappá szentelése.

A leírás szövegével a következőkben ismertetjük meg lapunk olvasóit.

1. ' Az áldozópapok fölszentelése szent mise közben történik. Rendes módon megkezdi az Érsek a misét és amint elérkezik a szent lecke után mondandó ima végéhez, az oltár előtt fiive helyet foglal. Erre a fölszentelendőket előszólitják és az Érseket felkérik, hogy az illetőket szentelje papokká. Az Érsek erre azt kérdezi az előszóíitó paptól, (aki rendszerint a papnevelő intézet kormányzója:) tudja-e, hogy ezek méltók a fölszentelésre, mire ;az elővezető pap ezzel válaszol: amennyire az emberi gyarlóság tudnom engedi méltóknak tartom erre őket. Ezután a jelenlevő papokhoz és a néphez szól az Érsek latinul, hogy ha valakinek valami kifogása volna egyik vagy másik ellen, mondja meg az Ur színe előtt nyíltan. Némi várakozás után a fölszentelendőkhöz fordul és figyelmezteti őket a papi hivatás méltóságára, szentségére, elősorolja kötelmeiket.

2. Az Érsek intő beszéde után a fölszentelendők földre borulnak. Elmondják fölöttük a Mindenszentek litániáját, melynek végeztével az Érsek elé vonulnak és előtte letérdepelnek, az érsek pedig kezét fejökre teszi, ugyanezt teszik ezután a jelenlevő papok is. Ez a kézraté- tel jelzi a papi hatalom átadását. Az apostolok is kézrátétéllel adták át utódaiknak a lelki hatalmat. Ezután az érsek és a jelenlevő papok kiterjesztett kezekkel kérik a fölszente- lendokre az égi kegyelmeket, majd a prefációhoz hasonló imaszövegben megemlékezik az érsek, hogyan adott Isten Mózesnek, Áronnak, az apostoloknak segítőtársakat a nép javára; esedezik, hogy ezek is hivatalukat méltókép viselhessék. (\ jelenlevő hívek is ezért imádkoznak.)

3. Majd rájuk adja a 'stólát, a popi hatalom jelvényét és a miseruhát, mely hátul azonban még összegöngyölve marad, annak jeléül, hogy a papi hatalmat nem kapták meg egészen. Ezután szép imádságban kéri az érsek a Mindenhatót: adja meg a fölszentelendőknek kegyelmét, hogy tudományban, erényben elhaladhassanak, hivatásukat mindvégig megőrizzék, a kenyeret és bo zent Fia testévé és vérévé átváitoziossák.

4. Az érsek megkezdi most a Jöjj el teremtő Szentlélek! kezdetű éneket, mit a papság folytat. Ez alatt az Érsék szent olajjal megkeni a fölszentelendők mindakéí kezének hüvelyk, mutatóujját és tenyerét és megáldja kezüket, egy szolgálattevő pap fehér szalaggal átköti a meg nem keni ujjaikat, hogy a megkent- hez ne érhessenek, ezután az Érsek átnyújtja nekik a kelyhet és keheiy- tányérkát annak jeléül, hogy bemutathatják a szent misét.

5. Az Érsek folytatja a miséjét egész a fölajánlásig. Ekkor a fölszentelendők égő gyertyát ajánlanak föl az Érseknek kézcsók kíséretében. A fölajániás ulán a föiszentelendők, mint már valóságos misés papok, együtt mondják, együtt végzik a szent misét az Érsekkel. Áldozás előtt a fölszentelendők az oltárhoz mennek és átveszik az érsektől a békeölelést, mikor is az Érsek azt mondja nekik: béke veled, és az illetők ráfelelik: és a te lelkeddel. Ezután az áldozáskor ők is, mint együítmisézők, részesülnek a szent áldozásban»

6. Áldozás után az Érsek Krisztus

szavaival fordul hozzájuk: „Már

nem mondalak titeket szolgáknak, hanem barátaimnak, mivel mindent megismertetek, amit közöttetek műveltem. Vegyétek a Szentjeiket, Ő az, akit az Atya küld nektek. Ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek, amit én parancsolok nektek.“ Ezután az illetők leteszik a hitvallást és az esküt, ennek végeztével az Érsek fejük fölé terjeszti kezeit és átadja nekik a bűnbocsátó hatalmat Krisztus szavaival: „Vedd a Szentleiket, akiknek bűneit megbocsátod, meg lesznek bocsátva, akiknek megtartod meg lesznek tartva.“ Annak jeleiéül, hogy most már megkapták a teljes papi hatalmat, a miseruha eddig felgöngyölt részét is lebo- csátja rajruk az Érsek. Mire mindegyik összetett kézzel az Érsek elé járulván, kezüket az Érsek kezébe tévén, az Érsek azt kérdezi tőlük: Megigéred-e nekem és utódaimnak a tiszteletet és engedelmességet ? és az illetők „megígérem“ szóval örök hűséget és engedelmességet ígérnek, mire az érsek — mint atya fiait — megcsókolja őket ezen szavak kíséretében: „Az Ur békéje legyen veled mindörökké!“ (A szerzetesekhez Így szokás intézni ezt a kérdést: „Megigéred-e rendi elöljáródnak és utódainak slb.) Ezután, miként Krisztus mennybemenetelekor kiterjesztett kezekkel megáldotta tanítványait, az érsek is áldását adja rájuk. Majd befejezik a misét, melynek végeztével az érsek egy pár szót intéz a fölszenteltekhez, hogy mindig szem elolt tartsák papi méltóságukat, szentül és jámborul éljenek, kieszközölvén így Istentől a bőséges kegyelmeket, majd arra figyelmezteti őket, hogy első miséjük után egy szent misét a Szentlélek, egyet a Boldogságos Szűz tiszteletére és egyet a megholt hívekért ajánjanak föl és ő érette is imád- kozzenak. — A szertartást a mise utolsó evangéliuma fejezi be.

Magyar világ Bródban.

Katona vonatokat váró asszonyok. - Egri baka a poszton.

Száva parti békák.

Bród, junius 13.

Ahogy a gombosi nagy dunahi- don átdübörög a gyorsvonat, amelyet ezelőtt gőzkomp Hordott át a széles, lomhajárásu folyón, azt hinné az ember, egyszerre vége a magyar világnak.

Idegen hangzású Horváth nevek tekintgetnek le a bánatos magános- ságban az ácsingózó vasúti állomások, horvát zászlót lógat meg a lustán neki-neki buzduló nyári fuvalom, és a távolról foszladozó harangszónak is -különös, éneklő lejtése van, mint a horváth beszédnek, amely egy-egy kis állomás csöndjében becsap a Vonatablakon.

De különös, hogy mégis szinte ritkaságszámba megy itt a horvát szó. A katonavonatok magyar bakákat visznek erre s legfeljebb a daliás és nagyon népszerű poroszok tiszteletére beszélnek németül. Különben mindenfelé magyar szó járja. Az utasok legnagyobb része magyar. Mindenre elszánt, bátor asszonyok utaznak az ország másik végéről, napokig tartó test elcsigázó utón, zsúfolt, füledt vonatokon, sárga,

kemény üléses faketrecekben, csak azért, hogy valamelyik kis horvát állomáson, taltjn a harmadik átvirrasztott éjszaka után elfogjanak egy katonavonatot, amely most viszi a férjüket egyik országhatárról a : másik felé.

! Egy pár pillanat az egész. A hirtelen váltott csókokat a savanyu i illatú füstnél s a kicserepesedett ajkak ideges reszketésénél jobban megmérgezi a válás minduntalan fenyegető pillanata.

| És ez a pillanat nem is várat soká magára. Megharsan a gyülekezőt fúvó kürt. Vezényszavakat kuszái az állomások furcsa éjjeli ! zsivaja. Még egy utólsó szenvedélyes ölelkezés. Lassan mozdul már az ének lő vonat és sok szomorú szomorú asszony néz utána s az éjszaka bársonyán, mint hüs, édes harmat csillan meg fáradt szemük allján a köny.

Bródban a kis szávaparti határvárosban egész magyar világ van. — Magyar zászlóaljak táboroznak a forró Szávaparton és hemzseg a városka a magyar tisztektől és katonáktól.

Ha a széles, szinte izzó napsütésben fürdő utcákat járjuk, csaknem valamelyik alföldi városkába képzelhetjük magunkat. Nincs semmi ide- gesszerü, nincs, ami valamely különös benyomást kelthetne. Régi nagy falu ez, amely most hirtelen városra akar fiatalodni. Az ódon, apróajtós, lyukablakos házak közé modern, gipszdiszes, pallér stílusú házakat tornyoztak.

Nincs monumentális, vagy nemes nyugodt hangulatú része. A „Festung“ néhány besüppedt sánc és szürke falmaradvány — körül er- dőcskévé sokasódó ősi fák elütnek nagyon a sarki vendéglő bántóvörös színétől. Láiszik, hogy minden hirtelen nőtt, gyökértelen, átmeneti ebben a kis határvárosban, amely, mint a boszniai forgalom kapuja, csupa élénkség a maga sok és a vidéki viszonyokhoz mérten igen jó szállodájával.

Magyar szó járja, most itt mindenütt. A Stations komandó előtt egri baka áll poszton. A forró déli napsüléses utcák hangosak a hazatérő századok vig nótáitól. Az esti korzón magyar tisztek udvarolnak a nagyszemü, finom arcélü horvát lányoknak s a világfürdők mintájára közös Száva-uszodában magyarul folyik a flört.

A kávéházak előtt egész asztaltábor van, mint az olasz városokban. Este itt ül az egész városka.

Napsütött, szinte mindig indulásra kész tisztek, akik már csaknem kivétel nélkül megjártak már, nem is egy harcteret. Daliás huszárok, fess tüzér-hadnagyok, S a sok nő, akik olyan ellenállhatatlanok a könnyű, világos nyári toalettekben. Nyugalmas, csöndes tiszta kép, olyan, mint egy kedves, illatos majáljs.

A háttérben a Száva csöndes ezüst pántlikája szegi be a halványuló alkonyeg&t s a hold keskeny sarlója rémlik fel a karcsú jegenyefák közt.

Mintha menydörögíek volna ágyuk a Száva partön. Mintha nem festette volna magyar vér pirosra a fodros •szőke vizet, mintha nem hasogatta volna fel monitorok száz gőzcsavarja a folyó nyugalmas hátát. Az esti csöndben a békák koncertje, muzsikál meghitt szerenádot, mintha csak a mi melegvizi békáinkat hallanám.

De egyszerre mégis beleszól valami sajátszerü az alkonyati csendbe. Hosszú vontatót ének, valami üvöltő kiáltozás, távoli fájdalmas vonitás, amint enyészőn verődik ide messze horizont felől.

Az egyik sarkon sárga turbános bosnyák fordul be. Áhitatosan figyel fel a távoli énekre. A Száva túlsó partján a minaret erkélyéről most kiáltja a jámbor ulema az alkonyi szurát.

Hirdessen az [gri Újságban.