Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-06-13 / 162. szám

2 £ j tx i Ü j b A U 4 koronában áliapitoita meg a vaj kilóját. Tessék megnézni vagy meg­venni, mennyiért fogja a kofa adni. Sőt ha nem .veszi meg az egész kilót, kigunyolja, amiért le kell vágni a csomó vajból“ Tanúi voltunk, amikor egyik kofa 7 koronáért adott el egy killó vajat. Hasonló a helyzet a tej, túró, tej­fel eladásánál is. Egy liter tej (ha ugyan nem viz) 36—38 fill., a túró csomója 10—16 fill., a tejfel literje 1-30—1 60 kor. És a szárnyasok ? Hogy szárnyal az áruk! Egypár rántani való csirke 6—7 kor., a liba darabja 6—7 kor., ha pedig egy kicsit tömve volt, 10—15 kor., sőt hallottunk olyan esetet, hogy egy hízott libát 25 koronáért vettek meg. Ilyenek az árak az egri piacon. Más városokban zsarolnak a ko­fák és az árusok, de nem hisszük, hogy nálunk is okvetlenül szükséges volna behozni e divatot. Nem akar ez megállapítása lenni az élelmiszer-uzsorának, tisztában vagyunk a helyzettel és viszonyokkal mindnyájan, de a közönség szervez­kedésével védekeznünk keil a vissza­élések ellen. A rendőrség és a drágaság. Kétségtelen, hogy a hatóságoknak rendkívül sok gondot okoz a háború teremtette rendkívüli állapot, s kü­lönösen a rendőrség az a hatóság, amelynek legtöbb baja van a.visszás és ferde helyzetekkel, illetve azok megtorlásával. Azt azonban meg­állapíthatjuk, hogy a rendőrkapitány a legerélyesebben jár el és a legszi­gorúbban bünteti azokat, akik ellen hozzá feljelentést tesznek az élelmi­szerek eladása körüli visszaélés miat4. Meggyőződtünk róla, hogy a rendőrbiróság ezen visszaéléseket 5—10 napi elzárással és 50—100 K pénzbüntetéssel bünteti s e bünteté­sek napirenden vannak. A rendőrkapitány nyilatkozata. Megkérdeztük Fridi Gyula rendőr­kapitányt, miben találja magyaráza­tát annak, hogy a kihágások foly­tonos büntetése sem vezet ered­ményre. Kérdésünkre a következő nyilatkozatot tette: — Két okból nincs meg a várt eredmény. Elsősorban hiányzanak a rendelkezésemre álló ellenőrző köze­gek, akik az e tárgyban kiadott ren­delkezéseimnek teljes egészükben érvényt szereznének. Mindössze négy rendőröm van, ezekkel pedig piaci­rendészetet nem lehet teremteni. Fölmerült az a kérdés, hogy helyet­tes rendőröket kell alkalmazni; azonban nem jelentkezik senki szol­gálatra, mert azt mondják, hogy töb­bet keresnek, ha napszámba me*«:-, s ebben igazuk is van a mai 5—y korona napszám mellett. Egyik oka tehát a túlkapásoknak — mint mondom — nincsenek ellenőrző közegeim. — Másik — szerintem a fő ölj — azonban a vevőközönségben kere­sendő. Tanúja voltam nem egy al­kalommal, hogy ha a kofától egyik vevő 10 fillérjével kérte a tojást, a másik 12 fillért Ígért érte.-Ha tehát j maga a közönség veri fel az árakat, mit kívánnak az eladótól ? — Azután rendkívüli hiba az, hogy a visszaéléseket nem jelentik fel nálam, hanem mindig azzal ost­romolnak, tegyünk már valamit a , drágaság csökkentésére. Adatok nél- j kül mit tehetek ? Uriasszonyok pa- j naszkodtak a napokban, hogy mi­lyen horribiiis árakon vásárolnak mindent a piacon és mikor azt mondtam nekik, hogy jelentsék fel az illetőket, azt felelték: az „uri- aszszonyoknak sem idejük, sem kedvük nincs arra, hogy a ható- j ságok által idéztessék magukat.“ . Ilyen kijelentések után, hogy aka- , dáiyozzam meg a visszaéléseket? Tehát mint láthatja, elsősorban a I közönség hibás akkor, amikor maga sabb árat ígér, mint amennyiért az eladó kínálja, de a közönség hi­bás akkor is, mikor nem jelenti fel az uzsorásokat. , Amint a rendőrkapitány igen he­lyesen jegyezte meg, elsősorban a közönség a hibás a felcsigázott ára­kért. Nem egy ízben tanúi voltunk mi is, hogy a módosabb vevő töb­bet igért az áruért, mint amennyi- j ért kínálták. A sok közül csak egy j esetet hozunk fel. A falusi asszo- j nyokat, akik a reggeli órákban a tejet hozzák be, már a város végén j várják s habár 25 fill-ben van meg- í állapítva a tej literjének ára, mégis 32—36 fillért adnak érte. Más évek­ben az alkuvás az asszonyoknak erénye volt, aki pedig most alkudni mer, oh, az bűnös. Amint más városokban, nálunk > is mozgalmat kell megindítani az j irányban, hogy egy bizonyos áron j felül senki sem adjon többet az élelmi l cikkekért. Mozgalomnak kell meg- ' indulnia, amint már meg is indult, j Az állami tisztviselők jj mozgalma. Természetes, hogy a tisztviselői j kart érinti legérzékenyebben a hor- | ribilis drágaság, mert nekik ép oly fizetésből kell e.látniok családjukat ezekben a komoly napokban is, mint a béke nyugalmas napjaiban. Nincs most semmiféle halogatás­nak helye, minél gyorsabban cse­lekedni keli, nehogy a budapesti kinos helyzet adja elő magát váro­sunkban is. Elvégre is a közönséget nem lehet védtelenül kitenni néhány lelkiismeretlen ember fékteleo kap­zsiságának akkor, amikor a háború amúgy is eléggé érezteti súlyát min- \ denkivel szemben kivétel nélkül. Tudomásunk szerint az állami s már köztisztisztviselök körében erő­teljes mozgalom indul meg az iránt, ] hogy minden eszközt felnasználva, legyűrjék az oknélküli, indokolatlan drágaságot. * Őszinte rokonszenvvel kisérjük mi is e mozgalmat s csak azt ki- j vánjuk, hogy minél kevesebb ankét, minél kevesebb albizottság, de an­nál több sikere legyen. Háborús vonatok. Soha el nem pihenő élet. — A Zola két vonatja. Akik már megbékiiltek. Lapunk felelős szerkesz- ! tője*: Kállay Miklós ma ér­kezett vissza a boszniai hadszíntérről, ahol csak 1—2 napig tartózkodhatott. — Bosna-Bródba való utazása közben irta ezt a hangu­latos cikket: Szabadka, junius. 11. Kis állomás a fővonal mentén. Valamelyik vágányon sebesült vonat vesztegel. — Szomorú teherkocsik, nemrég még nótázó katonákat röpí­tettek a gránicok felé. Most nagy vörös keresztek világítanak az ol­dalukról, a széntől piszkos deszká­kat fehérre mocskolta a fertőtlenítő mész. Nem harsog nóta' most e holt, csöndes vonatból, megrokkant, ki- sértetnézésü lázárok bámulnak fehér, itt-ott vértől átitatott kötésekkel ja nehezen dübörgő tehervonatokra, az ujjongó füttyel betorpanó gyorsra, s a tülekedő, csörtető utasseregre. Mert itt egy pillanatra sem áll meg az élet. A jelző csengő ideges harangja olyan, mint e furcsa, kusza tolongás és ziháló törtetés, nyugta­lan érverése. Az éccakás szemű vas- utitiszt, a megfakult piros zászlók, a szemafórok, e bizarr, horihorgas óriások, a daruk és kazánetető ku­tak, a fantasztikus lámpák s a száz ércgerincü csoda szeszélyes, misz­tikus világgá lesz itt. És a vonatok, sötét, csattogó ércizekkel tekergő, kigyók robognak folyton, vagy vár­nak lihegő tüdővel izzó szemekkel, az indulásrakész és kicsattanni vágyó erő fékezett lázonngásával, a sínek nyűgöző béklyóiban. És amint áll a néma kórházvonat a tiszta nyári napsütésben, egyszerre ama lourdesi vonat marcangoló leírá­sára kell gondolnom, amellyel Zola viteti ,e keserves lét ezer nyomorult sinylődőjét, gyógyíthatatlan Csornák­kal megvejt betegeket e mozgó is­potályon a Pyremeusok csodás gyó­gyulás babonás hitével kápráztató völgye felé. És aztán is Zolára kqn gondol* Jiyton, a realitás e szer­telen romantikusára. Végtelenül ak­tuális most két monumentális vonat ________i3í,. junius 13 , leírásával. A száz fájdalomtól zengő lurdi kórházvonatéval, amelynek minden iszonyatát felülmúlja mégis, a másik, döbbenetes perspektívája. A sedani katona vonatra gondo­lok a Bete humaine-ben. Az izzóra fütött, vad szédületbe hajszolt loko- motivon összevész a fütő és a gé­pész s dulakodás közben lerántják egymásba gépről, és száguld a ve­zető nélkül maradt vonat, mint va­lami végtelenbe lendült szörny céltalan féktelen rohanással az éneklő -részég katonák vad bőgésével Sedan felé. Itt a száguldó gyors vonaton min­den a fegyverek véres munkájára emlékeztet. Meg a gyors iramban elmaradozó vetéstáblákon is olyan a gyönyörű foltokban lángoló pipacs mintha hősök vére hintette volna meg az egyre laposabbá terpedő síkokat. S egyszerre az ellentét különös, hatása révén egy kép rémlik fel előttem. Szerb internáltakat hoztak egy este az egri rendőrségre, hogy innen tovább küldjék őket a hazájuk felé. Hónapok óta éltek már valamelyik szinmagyar faluban, s most az őszbe csavarodott becsületes, nyílt te­kintetű törzsökös magyar kisérte be őket. Mikor bucsuzásra került a sor kezet fogott szépen az internáltakkal. Egy vén pátriárka képű szerbnek ta­lán bus ő is itthon valamelyik Száva menti faluban — könnyes lett a szeme s egyszerre csak a bíró uram is törülgetni kezdte a magáét az ingujjával. Tisztelem az otthon valókat — mondta egyszerre tört magyarsággal az öreg rác és biró uram csak rázta szorongatta nehezen váló szívvel a kezét. Nincs már itt harag gyülölt- ség, két becsületes öreg paraszt bú­csúzik egymástól és szemmel látható, hogy nehezükre van az elválás. Most nagy füttyel katona vonat robban be az állomásra. Hangos nóta szóval hetyke magyar bakákat visz a szerb harctér felé. Ott talán nem sokára megint pirosán hull a vér, ezek itthon már megbékültek. — Rohitsch-Sauerbrunn veze­tősége psysik testegyenészeti gyógy­intézetet létesített 240 ágygyal. A tartományi választmány 200 helyet teljesen ingyen ad az elő- és utó- idényben üdülő tiszteknek és katonai hivatalnokoknak, további 100 helyet pedig rendkívül mérsékelt dijak mellett a gyógyidény bármely sza­kában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom