Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-05-14 / 133. szám
XXU. évfolyam. 19 s 5. május 14. péntek. 133. szám. Előfizetési árak: vidéken Helyben és postán küldve egész évre 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évre 4 kor. ,50 fill., — egy hóra 1 kor. 50 f, — Egyes szám ára vasár- és ünnepnap is 4 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám Megyei és helyközi telefon szám: 106. POmmM NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő : KÁLLAY MIKLÓS. Kiadótulajdonos. DOBÓ ISTVÁN NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG. Hirdetési árak: □ cm ként nyiltéri közlemények, bírósági Ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverést hirdetm. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. Eljegyzések, egybekelések, gyászj.,köszö- netnyilv. stb. 1 — 5 sorig5 K.Egyesületek, bálbizottságok értesítései, köszönetnyilvánításai, felülfiz. nyugtázása 20 sorig 5 K. A túlerők bukása. Eger, május 13. Anglia ugyanaz volt a tengeren, ami ai orosz a szárazföldön: a túlerő. Amilyen elbizakodottan terpeszkednek a földabroszon Németország és Ausztria-Magyarország mellett az orosz területek Európában és Ázsiában, amelyek amazokat sokszorosan fölülmúlják, ugyanolyan arányt mutattak a tengeri erő, a hajók száma és a tonnatartalma, a hajójáratok kiterjedése tekintetében az angol és német számok. És ugyanakkor, a mikor az oroszokat a galíciai súlyos véreség teljesen roegfosstja attól a rettegett hatalomtól és fölénytől, amelyet az ántánt képzelt felőle, — igyanakkor a Lusitania katasztróiája arfa beismerésre kinyszerhette a franciákat, hogy a britt flotta nem ura a tengernek. A túlerő alul maradt a szárazföldön és a tengeren. A számra nagyobb, de lélek- te'en és gépfegyverekkel kergetett sereget letiporja az ügyesebb hadvezetés és az öntudatos harckészség. Az ágyakkal és katonákkal megrakott bajóóriásokat pedig percek alatt megsemmisítik a gyors iramú haláltmegvető és félelmetes tengeralattjárók, a német teknika és a német hadvezetőség csodálatos eszközei. És akik annak idején nem vették elég komolyan a német admiralitás nevezetes hirdetményét, amely az Angliát körülvevő vizeket baditerepnek jelenti ki, azok a Lusitania esetéből meggyőződtek ennek kemény, megföllebbezhetetlen és kikerülhetetlen igazságáról. A Cunard, amelynek a Lusitania tulajdona volt, megsebzett gőggel hirdeti ugyan, hogy egy másik hajója elindult a newyorki kikötőből, de a többi bajóstársaságok sorra közlik, hogy az amerikai hajójáratokat beszüntették. Németország tanúságot tett arról, hogy nem dolgozik üres fenyegetésekkel, nem ttz játékot a szavakkal. A tenger, amelyet haditerületnek jelölt ki, csakugyan az; épp olyan mint aminő a szárazfölden az az országrész, amelyen csaták és ütközetek lolynak. Amint a Nyugat- Galiciában, vagy Ipern környékén kockáztatbajta életét I & polgár, aki munieiós «ze- | kéreu, vagy páncélos tonaton | akarná az utat megtenni az | ágyutüzjárta területeken, épp j annyira önként tették ki magukat a halál veszedelemnek, akik a német ligyelmjztetés ellenére ágyukkal fölszerelt és hadiszerekkel rakott angol hajókkal akarták az utat megtenni Amerikából Európába. Ha maguk nem voltak eléggé elővigyázók, vagy tájékozottak, akkor pusztulásukért a i felelősség Angliát illeti, az angol tengerészet kormányzóit, akik tudták, bogy a tengeren minden angol hajó mily ellenséggel áll szemben, számíthattak a következményekre és mégis elhitették a szerencsétlenutasokkal hogy nem kell félnie a német tenger alatt járóktól: Anglia a tenger ura. Az óriások meginognak .. . Akik sorsukat hozzájuk kötötték, velük buknak és el- szörnyüködve nézik a csapások hatását, a melyek a Góliátokat érték. Anyugat-galiciai harcokban százezerre emelkedett a foglyok száma, amelyeket az oroszoktól zsákmányoltunk. A német hajóraj megállásra kényszerilettd az óceánok egész forgalmát. Ezeket semmivé hazudni, letagadni nem lehet. Az erőviszonyoknak ilyen előre nem várt alakulását pedig meg nem változtathatja semmise. Akik pedig a túlerőkkel szemben a harcot önbizalommal és az erkölcsi igazség érvényesülésébe vetett szilárd hittel fölvették és azt becsülettel és diadallal meg is vívták, azoknak ezután sincs mitől tartani. A harc elején nem rettentett vissza és meg nem fölemlített bennünket a nyers erőnek túlsúlya. Azt, amit ez a túlsúly a háború eleje óta emberekben és hatalomban veszített, a helyzetnek semminő alakulása nem pótolhatja és nem szaporíthatja megközelítően sem annyira, hogy a háború elején volt erőviszonyokat állítsa vissza. Bennünket és szövetségesünket, akik a szárazföldi és tengeri túlerőkkel szemben j megálltuk helyünket, az eddigi nehéz és diadalmas harcok nemcsak megedzettek, de meg is szoktattak az önbizalomnak arra a mértékére, amely eddig sohase csalatkozott és nyugodtan néz a jövő felé. Félkezü hős Egerben. Hogy foglalta vissza 30 csendőr Turkál. Eger, május 13. A napokban a nagy háború egy igazi hőse került az egri kórházba, Kohlener Barnabás százados. A vitéz kapitánynak hiányzik a fél karja, de nem a háborúban vesztette el, hanem még a nyugalmas polgári életben egy medve vadászat alkalmával. Mint kvietált katona lépett most már igy félkarral szolgálatba s így küzdötte végig a háborút. Az érdekes egyéniségről egyik fővárosi napilapban a következőket olvassuk. A losonci uritársaságnak kedves, közszeretetben álló tagja Kohlener Barnabás magánzó, aki ezelőtt huszonkét esztendendővel mint főhagy- nagy kilépett a hadseregből s azóta tekintélyes vagyonából élt visszavonulóban. Kevéssel azután, hogy megvált a hadseregtől, egy medvevadászat alkalmával alsó karját golyó járta át, úgy hogy amputálni kellett. Az orvosi tudomány fából készült mükézzel látta el s attól kezdve Kohlener Barnabás most már csak félkézzel támogatta a különféle kulturális és jótékony intézményeket. Boldog volt családja körében, ahol már unokák vették körül az ötvenkét esztendős urat. Mikor tavaly megjelent a király szózata népéhez, mely volt katonáihoz is szólt, Kohlener Barnabás jelentkezett parancsnokságánál, hogy a harctérre kívánkozik. Ajánlkozását elfogadták s a volt főhadnagy ismét aktiv katona lett. Első dolga volt, hogy fizetéséről és mindennemű egyéb járandóságáról lemondott a Vörös Kereszt javára. Katonai parancsnoksága azonban, nagy fájdalmára, nem a harctérre küldte, hanem a galíciai Siankiba, ahol állomásparancsnok lett. Nem igen tetszett Kohlener Barnabásnak ez a szerep, mert hiszen ö az ellenséggel akart szemtől-szembe állani. Mint katona, azonban tudta kötelességét és sémán teljesítette azt, a mit följebbvalói róttak rá. Amit a főhadnagy remélt, a sors teljesítette, mert a amint tudjuk, seregeink visz- szavonültak Galíciából saz ellenség hatalmába kerítette a tartomány nagy részét. Már a Siankihoz közel levő Turka állomás is az oroszok kezébe került, szeptember 21- én, Siankin keresztül menekült a galíciai lakosság s ezek között egész sereg turkai lakos, akik kétségbeesve panaszolták a siankii állomásparancsnoknak, hogy az oroszok úgy meglepték őket, hogy csak a magukon lévő ruhát tudták megmenteni. Jajveszékelve kérték a parancsnokot, hogy valamiképen nyújtson nekik időt arra, hogy értékesebb dolgaikat elszállíthassák.
