Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-05-13 / 132. szám
2. E 0 K 1 I9ip,. május 13. Ü J ö A G folyik a csata Sawle mellett. megsemmisített orosz zászlóalj a Szaránál. Kiverték az oroszokat a Stryj melletti állásaikból (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, május 11. A nagyfőhadiszállás jelenti: Keleti hadszíntér i Sawie mellett eldöntetlen ütközet folyik. A Bzura mentén egy orosz zászlóaljat amely megkísérelte a folyón való átkelést, megsemmisítettük. Délkeleti hadszíntér i A kárpátok és a Visztula közötti üldözésünk teljes erővel tovább tart. Az ellenségnek az egész arcvonalon súlyos veszteségeket okoztunk. így a negyedik számú j gyalogezred egy zászlóalja egymaga tizennégy tisztel, köztük egy ezredest, négyezerötszáz főnyi legénységet fogott ell és négy ágyút, egy fogatos gépfegyverosztagot, és egy málha vonatot zsákmányoltunk. A szövetséges csapatok Sanok Dymow közt átkeltek a San folyón. Tovább északnyugatra elértük Rzezsow és Mielecz vidékét. A kárpátokban a Stryj jobb és balpartján harcoló csapatok az ellenséget kivették állásaiból. ü tizes honvédek Gödiéinél Hétszeres roham a bieczi ráncok ellen. — Jankovics főhadnagy hősi halála. Eger, május 12. Megemlékezett már az Egri Újság arról a párját ritkító s ma már az egész világ előtt a magyar dicsőség fényét sugárzó haditettről, amellyel 10-es honvédeink a gorlicei nagy csatában a csata kimenetelére valóban a legnagyobb fontosságú döntést kierőszakoltak. Hétszeres kemény rohammal foglalták el a hihetetlenül megerősített bieczi magaslatokat, a hídfőként megerősített Jaszló kulcsát s ezzel lehetővé tették Jaszló elfoglalását s a Wiszlokán való átkelést. Ezeknek az emberfeletti küzdelmeknek egy szemtanúja Holczer Aladár főhadnagy most érkezett haza sebesülten a harctérről, ahol a Mis- kolczi Napló munkatársa meginterjúvolta. Holczer főhadnagy rendkívül érdekes részleteket mondott el a nyugatgaliciai nagy harcokról s ezek köpött Jankovics Tivadar főhadnagy hősi haláláról is megemlékezett. Érdekes előadása nyomán közöljük itt a tizes honvédek hősi szereplésének egyes részleteit a gorlicei diadalban. A nagy csata bevezetője. A tizes honvédek Kobek ezrf' i parancsnoksága alatti csoportja — amely a Daubner-hadosztályba van beosztva — április 29 én azt a pa- j rancsot kapta, hogy egy orosz tá- , ; bori őrs egy előretolt állását foglalja j el. Jankovics Tivadar főhadnagy ! egy szakaszt küldött ki erre Cokoly j István hadapródjelölt vezetésével. Megtudtuk, hogy az előretolt állást ; az oroszok csak éjszakánként szánják meg, nappal üres. Délután ment i ki a szakaszunk, sikerült az áliásba jutni és nyomban hozzáfogtak annak kiszélesítéséhez, hogy egy egész század elfoglalhassa. Este az oroszok be akartak hatolni az állásba, nagy tüzet bocsátottak I ránk, de a poziciót megtartottuk. Jankovics főhadnagy hősi halála. Másnap — 30-án — Jankovics főhadnagy egész századával elindult, hogy elfoglalhassa helyét az uj állásban. Egymás mellett voltunk: Jankovics és én. Alkonyat volt, bátran ment előre a század. Már egészen az állás közelében voltunk, amikor közvetlen mellettem Jankovics felbukott. Czokoly hadapródjelölt, Tóth zászlós és én odarohantunk és megpróbáltuk felemelni. Egy ital tejet kért. A melléből és az oldalából ömlött a vér. Egy orosz robbanó golyó hatolt a jobb mellébe és a tüdőt összeroncsolva, az oldalán jött ki. Felemeltük a földről és kivittük a borzalmas tüzből. Még ki sem értünk vele, amikor a mi kős főhadnagyunk kiszenvedett. Lefektettek a holttestet és mentünk vissza a tüzbe. A század teljesítette az utasítást, a megparancsolt helyet elérte és megtartotta. Az oroszok borzasztó gránát- és shrapneltüzben tartottak bennünket, de mi nem mozdultunk a helyünkről. Május 3 án délelőtt 11 órakor az oroszok még egy szuronyrohammal próbálkoztak, de visszavertük őket. Este a Pillér-század váltott fel bennünket. Ez Siedlickánál történt. Jankovics főhadnagy temetése. A hősi halált halt Jankovics főhadnagyot az ezred pompával, katonai dísszel temette el. Hadfy altábornagy — a limanovai győző — tartott megható búcsúbeszédet a sírnál. Az egész ezred könnyezett — Disztüz dörgésénél helyezték el örök nyugalomra a mi vitéz főhadnagyunkat. A sir Siedlicka községben van. Jankovics századosi kinevezése. Jankovics főhadnagy vitézségét már két signum laudis juttalmazta. A tragikumot csak fokozza, hogy a halálát követő napon jött ‘,meg a századosi kinevezése. Ö szegény ekkkor már a földben pihent. Fel volt terjesztve érdemkeresztre és — úgy mondják — még magasabb kitüntetésre is. Az ezred a rajongásig szerette Jankovichot. A veszedelmekben mindig előljárt, a legnagyobb bajokban lelket öntött a katonákba, igazi katona volt, hős és elszánt minden helyzetben. — A halála megrendítette az egész ezredet, amely véres bosszút állt érte nemsokára Gorli cénél és tovább a nagy orosz futásnál ... A hétszeres roham. Az oroszok roppant meg voltak erősítve Galíciában. Minden talpalatnyi helyet védeni tudtak Biecz körül a magaslatokat rettenetesen megerősítették, — Ezekről a magaslatokról el kellett őket kergetni. — Hét roham után a parancsot végrehajtotta az ezred. Hétszer kellett a magaslatoknak menni, az oroszok kétségbeesett tüzelése közben. Ha egy ember kiesett a porból, a helyébe pattant a másik, úgy mentek előre. A hetedik roham úgy zudult az ellenségte, mind az áradat. A »Hurrái* „Előre!“ úgy dübörgött végig, mint az égzengés és kemény, nehéz harc után az ellenség le volt verve. Az egyik rohamnál — Cieskovi- cenél — sebesültem meg. Foglyok. , Az oroszok veszteségei borzalmasak lehetnek. Különösen a tüzérsé- j günk lőtte őket valóságos halomba. Az egyik hegy az ágyutüztől valóságos füsttenger volt. Amikor a füst eloszlott, nem látszott a hegy j talaja az orosz hulláktól. Mikor már később mi a közelükbe értünk, igye keztek megadni magukat. Megtörtént, hogy 4-4 honvéd 60—80 orosz foglyot szállított jbe. — Ezrével hordták be őket. Nem győzte senki számolni. . . Porosz katonák | az aradi vértanuk szobránál. „Nem forradalmárok, hanem szabadsághősSk." Eger, május 12. Az Aradi Közlönyben olvassuk az alábbi lélekemelő történetet: A magyar határon küzdő porosz I katonák közül számosán kerültek ' Aradra és a kórházakban ugyan olyan hűséggel és szeretettel gondozzák, - ápolják őket, mint ahogyan a porosz hősök védték hazánk határait. Az aradi katonai hatóság gondoskodott a német katonák szórakoztatásáról és arról, hogy a várost megismerjék Germánia fiai. Csaknem mindennap sétálni viszik a porosz katonákat, akiket sétautjukon egy- J egy altiszt kisér és megmagyarázza ! nekik a város nevezetességeit. Tegnap ebéd ntán a Szabadságtérre is eljutottak a sisakos német j fiuk. Megállották a Szabadság-szobor előtt és percekig nézegették Zala György alkotását. — Micsoda szobor ez? — kérdezték a porosz katonák. Az altiszt aztán elkezdte a magyarázatot, amellyel elárulta, hogy nem jól ismeri a magyar történel- nelmet: — Ez itten — mondta — a negy- vennyolcadiki forradalom emlékére készült. Magyaroszágon ugyanis 1848 ban forradalom támadt és a nép fegyvert fogott szabadsága kivívására, azonban az orosz hadsereg akkor is Magyarország ellen fordult és a muszka fegyverek letörték a magyar forradalmat. A forradalom vezetőit, a tizenhárom tábornokot Aradon végezték ki és ennek a kivégzésnek emlékére állították föl ezt a szobrot. A magyarázatot végighallgatta egy ismert aradi ur, aki fejcsóválva fordult a német katonákhoz. — Az altiszt ur — szólt — nem egészen a valóságnak megfelelően waggonszamra helyben és vidév 1 UA11<1 re, valamint kicsiben kapható. Elein Lajos szénkereskedőnél.
