Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-05-08 / 127. szám

büki L J 6 A Cj z. A közönség és a drágaság. A fogyasztók sem respektálják az ármegállapítást. Eger, május 7. Mindenfelé arról panaszkodnak, hogy a drágaság már kezd tűrhe­tetlenné lenni. Kétségtelen, hogy a háború kizökkentette a gazdasági életet rendes folyásából, azonban az előállott nagy drágaság nem köz­vetlenül ennek a folyamánya. Igaz, hogy mindennek, — különösen az elsőrendű élelmiszereknek tetemesen felszökött az ára a háború követ­keztében, azonban ismételten hang­súlyozzuk, hygy a drágaság nem a háború közvetlen folyománya. Azt nem vitatjuk, hogy a hábo­rút egyesek arra akarják felhasz­nálni, hogy vagyont szerezzenek maguknak abból, hogy az árakat mesterségesen, minden indok nél­kül, csupán önérdekből határtalanul felszöktetik. Természetes, hogy a hatóságnak ezeket most kétszeres nehézségbe kerül kideríteni, mert részint hiányzanak a rendelkezi sünkre álló ellenőrző közegek, ré­szint pedig a közönség méltatja el feljelentésüket. Ahol azonban tehe­tik és módjukban áll, a legszigo­rúbban büntetik a közönség kiuzso- rázására törekvőket. Sőt mint váro­sunkban is — megalakultak a jó­léti bizottságok, amelyeknek ép az a céljuk, hogy a közönséget meg­mentsék a zsarolástól. Mint tudjuk, a városunkban mü ködő jóléti bizottság intéző bizott­sága minden héten ülést tart, me­lyen megállapítja azokat a legma­gasabb árakat, melyeket az első­rendű élelmicikkekért úgy a keres­kedők, mint a piaci árusok kérhet­nek. És természetes, hogy akik nem respektálják és följelentik őket, a rendőrhatóság a legszigorúbban megbünteti. Hogy honnan van már a mégis már-már tűrhetetlenné váló drága­ság, annak okát a közönség köré­ben kell keresnünk. Több ízben kint voltunk a pia­con, a reggeli órákban, amikor leg­inkább történnek a bevásárlások és igen szomorú tapasztalatokat sze­rezhettünk. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy elsősorban a közön­ség nem respektálja a jóléti bizott­ság által megállapított árakat. Meg­történt például az, hogy egy tojásért egyik vevő 10 fillért kínált, a mel­lette álló meg 12 fillérért kérte. A jóléti bizottság pedig — mint tud­juk — legutóbb 8 fillérben állapí­totta meg a tojás legmagasabb árát. így aztán vérszemet kapnak a többi elárusítók is és ők sem tesz­nek másként, hanem 10—12 fiié­rért árulják a tojást. Akkor aztán a vevők szaladnak feljelenteni és mi­kor felelősségre vonják az \ a kihágásért, akkor derül ki, nogy nem ő volt az egyedüli, aki a meg­állapított árnál jóval magasabb ár­ban adta a tojást, hanem előtte már számosán. Vagy ez is csak példa számtalan eset közül, amelyeket itt szóvá tenni egyenként lehetetlen: A tarkabab ára 50 fillér, de azért 60, sőt 70 fillérért is megveszik és feljelentés esetén kiderül, hogy már az eladó j is drágábban vette a megállapított árnál s persze még ő is akar pár fillért nyerni rajta. A kereskedők is hibásak a vétel körül. Hallottunk olyan esetről is, hogy a kereskedő sokkal többet í Ígért a kofának az élelmiszerért (bab, kukorica, burgonya stb.), mint | amennyiért a kofától vevői kérték. I Egy kofa mondta pl., hogy egyik kereskedő egy liter tarkababot 80 fillérért vett meg. Már most mennyi­ért adja el a kereskedő az ily ma­gas áron vett babot ? Azt hisszük, ebből a néhány pél­dából is világos azon állításunk, hogy elsősorban a közönség is elő­idézője a túlságos nagy drágaság­nak, mert maga alá vágja a fát akkor, mikor a megállapított áron felül vásárol élelmiszereket. Éjjel az ellenséges táborban. — Egy honvéd kalandja. ­Eger, május 7. Egy honvédtizedes írja a követ­kező izgalmas történetet: AD... mellett jól beásva volt mind a két fél. Már elég régen néztek igy a biztos fedezékeikből egymással farkasszemet, de a köz­tük lévő folyó megakadályozott minden nagyobb akciót. Egy nap a századparancsnok megkérdezte a legénységet, hogy ki vállalkozna arra. a nem éppen köny- nyü feladatra, hogy kikutassa az ellenség erejét és megtudja a velünk szemben lévő ellenséges ezrednek a számát. Rendkívüli fontos volt ezt megtudni, mert ebből könnyen meg lehetett volna az orosz ezred harc képességét is állapítani. Csakhamar jelentkeztek többen is. A századparancsnok két ügyes fiút kiválasztott és még külön jutalmat is Ígért nekik, ha a reájuk bizott föladatot sikeresen megoldják. A szürkület beállta után a két honvéd egy teknőt kerített a szom­szédban levő faluból, melyet ki­cipeltek a folyó partjára, ahol elrej­tették a füzesbe. Türelmetlenül várták a sötétséget, mely nemsokára be is állott. Ugy- látszik, az idő is kedvezni akart nekik, mert az égen ugyancsak sürü fekete fellegek gyülekeztek, melyek koromsötétté tették a tájat, ugyanannyira, hogy alig lehetett két lépésre látni. Csakhamar előhúzták a csónak- helyettesitő teknőt és egy kötéllel megerősítve a parthoz, elhelyezked­tek benne és lassan elindultak a túlsó part felé. A folyó elég sebes volt, jól el­vitte lefelé őket, mig a túlsó partot elérték. Itt aztán lassan kikötöttek. Óvatosan, mint a prédára leső állat, kúsztak föl a töltésre, bár tőlük körülbelül 25 lépésre volt az orosz előőrs. Álmosan, néha-néha céltalanul lőtt egyet, hogy ne alud­jon el, de azért ők csak mentek hasoncsuszva fölfelé. Ami eztán történt, a másnap este visszatérő gyalogos igy adja elő : — Csak két-három lépést tettünk j ! a töltésen, mikor oldalbalökve baj­társamat, figyelmeztettem, hogy tő­lünk nem messze, a kialvó tűz mel­lett egy muszka harcos bóbiskol. Hamar visszahúzódtunk és rövid tanácskozás után a jelzett hely felé másztunk. Körülnézve a területen, láttuk, épp alattnnk volt a muszka. Hatalmas szibériai harcos volt és talán álmában odahaza járt a bol­dog családi tűzhelyen, vagy talán menyasszonyánál, mert jóízűen el­kezdett nevetni — ugyané pillanat­ban kér kar ragadta meg (a mi két karunk volt) széles vállszalagjait és a levegőbe emeltük. Az álmából főiriadt moszkovita iszonyúan elkezdett rugdalózni és torkaszakadtáből kiabált. A kiabá­lásra egy pillanat alatt siettek a tár sai, biztos tudatában annak, hogy társukat meglőtték és mi kezdtünk kényes helyzetbe lénni. Mi görcsösen fogtuk a muszkát vállszalagjánál fogva, de nem bírtuk a töltés tetejére fölhúzni, mert iszo­nyúan rugdalózott, mig társai meg­kövülve nézték egy pillanatig, hogy a másikban annál dühösebben ves­sék magukat reánk. — Ereszd el fussunk, súgtam társamnak, de a ugyanabban a pil­lanatban megkapták a fejét és csak azt láttam, amint behúzták a fede­zékbe. Mikor bajtársamat megra­gadták, a muszka vállszalagja el­szakadva kezemben maradt és a gazdája nyögve terült el a földön, mig én legurultam a töltésről és el­kezdtem kiabálni: — Rajta ! Előre! Utánam! ügy látszik ez hatott a muszkák­ra, amennyiben nem jöttek utánam. Hamar bevetettem magam a csóna­kot helyettesitő teknőbe és most már csak mielőbb a túlsó partot igyekeztem elérni. Azonban a muszkák iszonyúan el kezdtek tüzelni és kénytelen vol­tam a füzesbe meghúzódni egész másnapig. A muszkák ugyanis azt hitték, hogy meglepték őket, csak később vették észre, hogy egy ügyes vál­lalkozás volt az egész. A fiú meg­19i5. május 8. kapta, jutalmát. A másik, akit elfog­tak volt, szintén, — de sajnos, — a muszkától. Ki lesz a képviselő a makiári második negyedben Megsemmisítette a közigazgatási bíróság Grónai választását. Eger, május 7. Régóta húzódik már a makiári második negyed képviselőválasztá­sának petíciója. Nem vitás ugyan mind a négy képviselőnek a meg­választása, csupán egy képviselői tagság vitás. Arról van szó, hogy Vágó Frigyes vagy Grónai Andor legyenek-e a képviselők.. A választást először Grónai An­dor támadta meg s akkor az iga­zoló választmány azon a címen, hogy a leadott szavazólapok közül négy érvénytelen, négy szavazatot a Vágóra esett voksokból leszámított s mivel Vágó csak három szótöbb­séggel győzött, a leszámítás követ­keztében Grónai került egy szó­többséggel fölénybe. A városi igazoló választmánynak ezt a határozatát a közigazgatási bizott­ság is helybenhagyta. De ezt a határozatot Vágó Fri gyes ismét panasszal támadta meg s most érkezett le a közigazgatási bíróság ítélete, amely megváltoztatta a közigazgatási bizottság határo­zatát. A közigazgatási bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mi­után nem lehet azt tudni, hogy az érvénytelennek nyilvánított és leszá­mított szavazatok kire estek volna, Grónaira-e, vagy Vágóra s igy nem lehet tudni kié lett volna szabály­szerű választás szerint a többség, a választásnak ezt a részét meg­semmisítette s igy Vágó és Grónai között uj választásra fog kerülni a sor a makiári második negyedben. kuites wfttot* K-öünj*bb Igi«! ••b6kn41, kor. —.80* ^orpj-üniiMt. a Horgony-P«to-Expeller páti ék a. ttjOalvjamenta* VedOrzsSUatieiésekiiél rbanaaéBál, kOszvén/néí ath, 0«|J«| b* —-8Q, MQ, Hergeoy-Yasalbuminat-festvény. Vérszegénységnél és sipkórnél. Öregjei kor, MO. Kapható a legtöbb pyóg.vszertArban. vagy köivétlenül beszerezhet#' Br. Bitíler Jki imj sriisziáEta'*, címzett, IjíysiírtíríSBl, Ptóp t, EiUabtUetraut L

Next

/
Oldalképek
Tartalom