Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-04-28 / 117. szám

2. E Ü R 1 U j S A 0 1915, április 28' áttörést, de tüzérségünk visszavonulásra kényszeritette. Eközben egy ellenséges torpedónaszádot elsülyesztet- tünk, egy másik súlyosan megsérült. A megsérült na­szádot! Tenedosz irányába vontatták. Ma az ellenség a tengerről nem tett kísérletet e szorosok ellen. A többi harctéren nem történt semmi fontosabb változás. Megszüntették az oroszok táma­dásaikat az uzsoki állásaink ellen. Az arcvonal több részén beves ágynharc volt. Lényeges változás nincs. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, április 27. (Hivatalos jelentés.) Az egész arcvonalon sehol sem történt különös esemény. Egyes terepszakaszokon heves ágyuharcok voltak. A Kárpátokban az oroszok veszteségteljes táma­dásaikat az uzsoki szoros mentén és a keletre csatla­kozó arcvonafszakaszokon levő állásaink ellen egyelőre ismét megszüntették. Hofer, altábornagy. nagy veszteségek mellett visszavertük. Ettől keletre sem nyert az ellenség tért. Bois de Prétreben éjjeli szuronyharcban előbbre küzdöttük magunkat. A Hartmannsweilerkopfon levő hadállásaink ellen az ellenségség tegnap több ízben támadt, valamennyi támadás kudarcot vallott. Keleti hadszíntér: Keleten a helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. Egy ibolyacsokor története. Mindenütt előrehalad a német offenzioa a francia harctéren. Nem tadják a franciák az elhódított tért visszanyerni. Keleten a helyzet változatlan. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya,) Berlin, április 27. A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Flandriában az angolok igen nagy erőkkel támad­tak Yperntől északra és északkeletre levő uj hadállásunk ellen, amely az eddigiektől három-négy kilométernyi távolságban délre, a Dhoi. lt majortól szorosan északra kezdődő!eg az Ypern csatornánál és St. Juliennél s Gra- henstafel irányában vonul végig. A támadások, amelyeket a tüzérség Yperntől délke­letre részben hátba kapott, az ellenségnek szokatlanul súlyos veszteségei között már tüzelésünkben teljesen ösz- szeomlottak. A major házait a múlt éjjel ki ürítették, az ezek­ből közvetlenül keletre a csatorna bal partján fekvő hidfőt tartjuk. Ypern mellett az eddigi harcokban 20 géppuskát zsákmányoltunk. Poperlnghe fontos vasúti gócpontot és íőhadtáphe- lyiséget, amely mintegy 12 kilométerre fekszik Ypern­től nyugati irányban megszállójuk s látható eredmény­nyel bombázni kezdtük Az argonnei erdőségekben Wienne le Chateautól északkeletre a franciák egy éjjeli támadását visszavertük. A Maas magaslatokon tegnap is további előnyöket vívtunk ki, noha franciák újabb erősítéseket vontak küz­delembe. Az ellenségnek v Combresi hadállásunk ellen inté­zett támadása meghiúsult. Az Alyi erdőben egy heves támadást az ellenség Eger, április 27. Kávéházi márványasztal mellett, csendes bonhomiával szőkehaju, finom arcú kadét mondta el ezt a háborús történetet, amely olyan, mint azok a régi, — csataképek, amelyek konturái — pélpául — a Jicini ütközet ágyufüstfelhő foszlá­nyaiból kaptak határozottabb formá­kat és amelyek rohamozó, fehérka­bátos Wasainfanteristjeiben, nagy­apáink vagy legalább is apáink vél­tek magukra ismerni. — Olyasmit fogok elmondani — kezdte a kis kadét — ahol a hős nem kap véres sebet, ahol nem fek­szik órákon át a kietlen csatamezőn, várva a szanitészeket, vagy a hősi halált, Az én históriám szelid, ked­ves, vértelen — de azért örökre fe­ledhetetlen marad. Staniszlauban történt. A helyőr­ségben úgy éltünk, mint akár csak idehaza. Délelőtt Beschäftigung, dél­után parancskiosztás, cukrászda, korzó, asszony. Főleg asszony! . . Csodaszép, lágy szavú, csengőn kacagó, szőke lengyel asszonyok, akik meleg kultuszt csináltak abból, — hogy bájuk minden gyönyörével a hadsereg halálraszánt hősei szá­mára fonjanak tövistelen rózsako- szorukat. A szinte észrevétlen egymásba fonódó napok programmjához tar tozott az is, hogy uzsonna után vagy épen egy-egy zenés, táncos zsur után, amelynél a legöregebb Tante ült a zongora mellett mig a fiatalság pezsgőtüzzel járta a krako- wiankát, lerándultunk a rétre. Gyönyörű sétaút volt ez. — Lassú, ^andalgó járásban, kacagó csevegés­sel kanyarodtunk ki a városból és mint körülbelül másfél órás séta után, fehér takaró alól ránkcsillogott a nagy rét, az asszonyok, lányok, rebbenő szívveréssel, riadtan, mint a fehér galamb, ha ölyv repül fö­lötte, — összebújtak és előrenyuj- tott nyakkal, tágranyilt szemekkel hallgatták a távoli menydörgés gör­getegét : a halványan felénk höm­pölygő tompa ágyú szót. Mert ott, ahol hegybe olvadt a fehértakarós rét, a hólepte sziklákon túl, már javában tartott, véresen folyt a csata a muszkákiw!.­De azért, mintha csak mindnyá­junkat felvillanyozott volna az ágyu- szóban rejlő veszély mámora, far- sangos jókedvvel tértünk vissza a városba. Mikor aztán elhaladtunk a zaka toló gőzmalmok előtt, amikor ma­gunk mögött hagytuk a vasúti mű­hely és a kellemetlen, fanyarszagu bőrcserzőgyár kormos füstfátyolait. Carneválos vidámsággal ugyan, de komolyan vett reverendával frontot csináltunk, tisztelgő defilierungot I. Ferenc császár szobra előtt. Ez is hozzátartozott a programmhoz, — mert szemben a szoborral állt P. gróf kastélya, amelynek Tlzián- haju úrnője a társaságunkhoz tar­tozott. így hát a szobor előtt bú­csúztunk, hacsak az egész társaság be nem vonult a kastélyba, — amelynek képcsarnokában találkozót adtak egymásnak a régi, büszke, szabad Lengyelország királyai. Aztán kissé aggodalmasabb napok következtek. A kacagás hangtalanná lett és megfakult a vidámság is. A farsangos jókedvünkre sordinót tett a közeledő ágyuszó, amelybe már érthetően, eléggé határozott formá­ban vegyült bele a géppuska szava. Nálunk is már formát kapott a Beschäftigung. Kifejezőbbek, hadi- formájuabbak lettek ismét a gyakor­lataink és kezdett megcsappanni a helyőrség létszáma is. Cukrászdá­ban zsurokon, délutáni sétákná napról-napra fokozódó idegességgel vették észre a hölgyek, hogy ez meg ez a tiszt hiányzik. — Tegnap még velünk theázott! — mondták csodálkozva . .. És ma ? • Ma már ott jár a las­sacskán olvadozó, fehér hó kékes parázatában, túl a Bisztrica-partján, ahova forró, nyári napsütésben fe­hér kristály-patakok csillognak a nefelejts virág kék szőnyegének csodás arabeszkjei között. . . egy­szerre aztán vége szakadt a tétovázás­nak. Ellentmondást nem tűrő erővel, hatalmas csapattömegek mozdultak meg. Most már újra felpezsdült, szinte mámorossá vált a jókedvünk. Ott rezgeti már idegünkben közeli d:, jk részegítő sejtése, benne volt iitár nyugtalan mennivágyásunk- ban a győzelem mindent lenyűgöző varázsa. — A polgári lakosság és köztük P. grófék is, már három nap óta csomagoltak. A kastély udvarán

Next

/
Oldalképek
Tartalom