Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-04-23 / 112. szám
E G R i U J S A 0 1915 április 23. 2. támadásai által yisszaverettek, ismét igen súlyos veszteségeket szenvedett az ellenség. Csak egy, az ellenség által ismételten megtámadott hegy kupon levő állások előtt 400-náI több orosz hulla hevert. A 12-ik gy. e., a brassói és marosvásárhelyi 22-ik és 24-ik honvéd gy. e., valamint a harcokban részt vett egész tüzérség, különösen kitüntették magukat. 1200 oroszt elfogtunk. A kárpáti arcvonal többi szakaszában, továbbá Dél- keletgaliciában és Bukovinában csak helyenkinti ágyu- harc és csatározások voltak. Hofer, altábornagy. Egy 65-ös főhadnagy hősi halála. Orvul agyonlőtték a fogoly oroszok. Eger, április 22. j Egy fiatal szimpatikus tiszt tragikus sorsáról érkezik most a hir. Elesett a harctéren, de nem szemtől szembe vívott hősi tusában, hanem orv golyó vetett véget életének. A foglyul ejtett oroszok lőtték le hátulról. A tragikus esetről a Miskolci Napló a következéket irja: Meliorisz István, a miskolci 65-ik gyalogezrednél szolgált, mint hadnagy s a mozgósítás előtt az ön*-' kéntesek iskolájában tanitott három éven keresztül. A háború kitörésekor Miskolciról ment a harctérre. Legutóbb kitüntetést is kapott, a 3-ik osztályú hadi ékitményes katonai érdemkeresztet. Mint szülőitől értesültnk, Meliorisz István kétszeri súlyos megsebesülés után tért vissza a harctérre, ahol egy dicsőséges küzde- j lem után, orvul élte a levert ellenség I golyója. A hős tisztet Bukovinában \ egy grófi kastély parkjában hántol- I ták el, mig örök nyugovóra a hazai földbe térhet. Sirját a hadosztályparancsnok, a hadosztály és bajtársai nevében koszoruzta meg. Az ezredes megható sorokban közölte a hős tiszt atyjával a szomorú hirt. Fölkér József tartalékos hadnagy, századparancsnok, az elhalt hős bajtársa, az alábbi levélben irja le Meliorisz főhadnagy megrendítő halálát: „A megboldogult a 13-ik század parancsnoka volt, amikor az oroszok az én századomat és az ő századát, valamint az emellett levő századot a kora hajnali órákban megtámadták. Százada állta a harcot, azonban a mellette levő század ingadozott, amit látva, az ő tartalékát képező egy szakasz élén átment a másik századhoz és az egészet ellentámadásra vitte. Erre — annak jeléül, hogy megadják magukat — felemelték kezeiket. Pista erre beszüntette a tüzelést. Nemes leikével kerülni akarta a felesleges vérontást, amikor is egy orosz altiszt közvetlen közelből rálőtt és szivén találva őt, nyomban meghalt. A százada megbosszulta halálát, mert azonnal lelőtte az orgyilkosokat.“ „Amidőn haláláról értesült ezredparancsnokunk, Fekete ezredes, azonnal intézkedett, hogy holtteste behozattassék a közeli faluba és koporsóban, papi segédlet mellett, tiszttársai jelenlétében, ezredesünkkel az élén, egy a faluban levő urasági kertben, egy ugyanazon a napon elesett századosunk mellett temetiük el.“ „Sírja feliratos kereszttel van ellátva. A falu nevét, ahol el van temetve, közölnöm nem lehet. Pista, a szó legszorosabb értelmében hősi halált halt, de a győzelmet nem élvezhette. Mindig jó bajtársunk volt é* bennünket is igazán közelről érintett halála.“ A hősi halált halt főhadnagyot Kassán kiterjedt, előkelő rokonság gyászolja. Meliorisz István főhadnagyot Egerben is igen jól ismerték és szerették. Nem régiben, 1913. őszén és 1914. elején Egerben volt Meliorisz állomáson. Egerben volt akkor az önkéntesiskola s itt voltak a 65-ös önkéntesek is. Ezekkel jött Egerbe Meliorisz hadnagy s ő volt itt az önkéntes abteilung parancs- noka. Fiatal, rendkívül szimpatikus tiszt volt. A harctérre még mint hadnagy ment el s ott léptették elő főhad nagygyá. Irtaii sí Egri Woe. Párvy Antal temetése. _ j M ajláth gróf is eljött a temetésre. Eger, április 22. Ma délelőtt ment végbe Párvy Antal kanonok temetése s az egész város közönsége megjelent ott, hogy a közbecsülésben álló jótékony főpapot utolsó utján elkísérje. A temetési szertartást maga Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek végezte s az elhunyt kanonok társai közül jelen voltak: Debreczeni János, Böhm János dr., Csekó Gábor, Dutkay Pál, Koncz Menyhért, Ridár- csik Imre és Petrovics Gyula, ott j volt Vencelt Ede c. kanonok, a vár- ; megye tisztikara Majzik Viktor al- 1 ispánnal élén s a városi magisztrá- I tus Jankovics Dezső polgármester ; vezetése alatt. Megjelent az Egerben időző Békefy Rémig dr. zirci apát, Kassuba Domokos főigazgató kisé- | rétében. A vidéki papság számos kiváló tagja bejött az elhunyt kanonok vég- ! tisztességére köztük Hámán András makiári Zábráczky György miskolci Bukoveczky Sándor szihalmi esperes j plébánosok, a katonaság részéről • megjelent Grieszhaber István őrnagy, ! a főkáptalani tisztikar Lukács Gyula j és Busa Ádám vezetése alatt .s az ' érsek uradalmi tisztikar, képviselve volt a kir. törvényszék Böhm Alajos dr. vezetése alatt. Megjelentek : a különböző hivatalok dr. Lipovniczky \ István pénzügyigazgatóval élén a ; pénzügyigazgatóság, Stcszel Sándor I irgalmasrendi főnök s az egri szer- j zetes rendek képviselői, kivonultak ! az összes iskolák s igen nagyszámú közönség. Reggel kilenc orakor a főszékesegyházban ünnepélyes gyászmise volt, amelyet Böhm János dr. kis- prépost celebrált. Mise után tiz órakor kezdetét vette a temetési szertartás, amelyet maga az érsek végzett s az elhunyt kanonok társai és két volt káplánja dr. Csanády László és Gyürki Vidor astáltak. A temetési szertartás alatt az egri koszorús Dalkör énekelt. A halottas háznál történt beszen- telés után a nagytemplomi sírbolthoz kisérte a halottas menet Párvy Antal holttestét, ahol iskolatársa és jóbarátja Foltin János kisprépost mellé helyezték örök nyugalomra. A ravatalát ékesítő sok koszorú közül, amelyek között ott volt Fel- debrő község szép koszorúja is, az elhunyt két testvérének Párvy Sándor szepesi püspöknek és Párvy Teréziának koszorúját a koporsóval együtt befalazták. Párvy Sándor püspököt egészségi állapota akadályozta abban, hogy eljöjjön F 'ja temetésére, de Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök, akinek az elhunyt nevelője volt bár elkésve, megérkezett a temetésre és a temetési szertartás után hosszan imádkozott az elhunyt koporsójánál. Az érsek felhívása az nj hadikSlcsöo jegyzésére. Eger, április 22. Szmrecsányi Lajos dr. érsek most megjelent körlevelében a következő- kép buzdít arra a hazafias áldozat- készségre, amelyet a dúló háború kitől-kitől megkövetel: Világszerte nagy elismerésben részesülő vitéz hadseregünk, a Gondviselés kegyelméből mindezideig fel tudta tartóztatni a határainkra törő vad ellenséget s erős a bizalmunk, hogy a hadfiaink és szövetségesünk egyesült erejével létesített ércfal megdönthetetlen marad ezután is. Szükséges azonban, hogy ameny- nyi erő a hazai földön csak talál* ható, az mind támogassa ezt az élő védfalat, nehogy rés ültessék rajta, amelyen mindent elpusztítva áttörhessen a világtörténelem legsötétebb korszakait visszaidéző ázsiai áradat. Nagy éleslátással felismerte ezt a helyzetet az ország népe s nem egy irányban megható áldozatot hozott s mindenre késznek mutatkozott, hogy elháritni segítsen a mérhetetlen nagy veszedelmet. Az áldozatok eddig megfelelők voltak, a háború hosszú tartama azonban újabb erőfeszítést követel mindenkitől s mi nem vonakodhatunk, de sőt a legnagyobb készséggel kell honfiúi köteleiségünknek megfelelni, hacsak elveszni nem akaruxk. Ma pedig voltaképen nem is áldozat az, amit a szükséget előrelátó kormányzatunk tőlünk kivánni fog. Arra fogja a honfiakat felhívni, hogy a mérhetetlen pénzkiadással I járó háború ezutáni költségeinek I fedezése céljából, úgy, mint a múlt november hóban, adja ide mindenki az államnak kölcsön megtakarított pénzét. Az állam a kölcsönvett pénz után bő kamatot fog fizetni, egy előre megállapítandó időszakban magát a kölcsönt is visszatérítendő I Az erre vonatkozó föltételek később i j fognak közhírré tétetni; azonban J addig is vessen számot magával j mindenki, adhat-e s mennyit a há- j ború céljára kölcsön? a belátók, kivált a nép lelki vezérei világosítsák fel polgártársaikat, kiemelvén különösen azt, hogy ily viszonyok között, minők a mostaniak, minden rejtekhelynél, a legerősebb zárral ellátott ládánál is biztosabb, ha az államnál helyezzük el értékeinket, pénzünket, amelynek értékét úgyis csak az állam hatalma adja meg. Az állam hatalmát pedig semmi sem támogatja inkább, mint az, ha megvannak azok a segédeszközei, melyekkel megvédheti magát a rátörő ellenségekkel szemben. Fönséges példát adott nekünk is e tekintetben a nagy német nép, amely első nagy segítségét kétszeresen meghaladó , . összeggel sietett a másodszori felhívásra az államot képessé tenni a német haza
