Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-04-14 / 103. szám
*T ~ a másik vége még el sem érte a homonnai főutcát. Olyan hosszú volt. Az autón egy fotóművész barátom felesége ült, R.-ben várta az ura az egészségügyi intézetnél s mikor meglátták egymást, izgalmában kiugrott az asszony az autóból, finom lakktopánja elmerült a sárban, nem tudott kilépigélni szegény, az ura vitte ki ölben, — egymásra borultak, szótlanok voltak sokáig, megható volt, könnyeztünk mindnyájan, egyszer csak jött a parancsnok, kiabált, hogy nem járja, hogy asszony jött a frontra, ezt ő megtiltja és be is jelenti. Megfordult, szigorú sarkantyupengetéssel távozott, — utána sétáltam s láttam, hogy megáll a ház sarkánál, kemény- szavu szája sirásra görbül és az imént még szigorú szeméből mogyorónyi könnyek hullanak. Van itt egy ház, közel a faluvéghez, négy kis tót unokával lakik benne egy öreg asszony. Ő csak tóiul beszél, az unokák már csak magyarul; ők mondották, hogy ta- tárformáju oroszok is jártak bent, jó emberek voltak, csak mindig bárányt meg csirkét akartak enni. — Meg hogy énekeljünk nekik! — És mit énekeltetek, fiúcskák? — Hát énekeltük a himnuszt, a szózatot, szép magyar nótákat, szavaltunk verseket, de a tatár-oroszok nem értették, csak bólongattak és szomorúan néztek a furcsa szemükkel. ££Es mi is énekeltettük őket, a himnusznál gyerekhangjukba beleolvadt az asszonyka szopránja — ura vállára hajtolta a fejét, úgy énekelt — beledörmögött sáros, fáradt sorkatonák és véreskezü szani- técek basszusa. Vájjon, midőn fölcsendül most az ének e tót fiúcskák száján, mit éreznek a német vitézek, kik most itt hajtják álomra fejüket? Bizonyára ők is éneklik himnuszukat. ... A község táján most is olyan a horizont, mint akkor: dombok tövén fehér füstök úsznak, mint a kumulusz-felhők. De most vadabb, még izgatóbb, még véresebb a vihar. Ez a völgy is egyik olyan kapu a Kárpátokban, melynek megvívásában és megtartásában sok vérnek kell belefolynia a sebesen hömpölygő Laboréba. Damó Oszkár. p P T> r !?■* ?' p f ^f. 3 A sebesült főhadnagy szép ápolónője. Esküvő a harctérre visszatérés előtt. Eger, április 13. j A háború kis regényei közül való ez a meghatóan kedves történet, a melynek egy nálunk jól ismert fő- | hadnagy és egy lelsőmagyarországi urileány a szereplői. A kárpáti nagy harcok egyik igen forró napján történt, hogy a főhadnagy parancsot kapott az előnyomulásra. Egy kis faluban voltak elszállásolva, a melyet mindenütt hatalmas hegyóriások öveznek. A falu északi részéből vezetett egy szélesebb ut a hegyek között. Ezen az utón kellett előnyomulniok és az előretörő oroszokat addig feltartóztatni, mig alaposan meg nem gyengítik az ellenséget. A főhadnagy csapatát egyenesen e feladat megoldására küldték ki, mert tudta a vezetőség, hogy a csapatban levő magyar fiuk biztosan megoldják a nehéz feladatot. Inkább egy szálig meghalnak, de az oroszokkal végeznek. A kis csapat dicséretesen el is ; végezte a veszedelmes munkát, azon- 1 ban a bátor főhadnagy a tüdejébe egy golyót kapott. A harc után a súlyosan megsebesült tisztet szerető katonái azonnal bekötözték és visz- szavitték a faluba. Itt megfelelő ápolásban és kezelésben nem részesíthették és igy mivel az állapota megengedte, tüstént a legközelebbi vonattal egyik felvidéki város kórházába szállították. A kórházba megérkezése után napokig élet és halál között ; lebegett. A golyót szerencsésen ki j operálták a tüdejéből, de a nagy fáradtság és a fellépő nagyfokú láz már válságossá tette állapotát. Itt kezdődik az esemény, a melynek hősnője a kérdéses város egyik úri családjának a leánya volt. A, fiatal leány, a kit a háború kitöréséig a puha kényelem és az előkelő . szórakozás vett körül, a kórház iga- í zán nemes szivü és önfeláldozó , ápolónője volt. A fehér kezek, a i melyek a zongora billentyűin ját- ! szottak, a háborús időben a lázverte j homlokra raktak hideg borogatást. Azt a szelídséget és finomságot, a mely a családi életben kedvessé és vonzóvá tette a lelkét, a beteg és sebesült katonák vigasztalására és ápolására szentelte. Mikor a nagybeteg főhadnagy a kórházba került, a fiatal urileány ápolta nagy szeretettel és körültekintő gondoskodással. Állandóan a beteg főhadnagy ágya mellett tartózkodott és valóságos önfeláldozással őrködött a tiszt fölött. Talán ez is okozta, hogy a főhadnagy állapota lassankint javulni kezdett. Kisebb lett a láza, már nem viaskodott többé, nem hallucinált. Egész betegsége alatt ott élt a gyógyulni kezdő tiszt ágya mellett a fiatal ápolónő. Minden szeretetét, kedvessé- ’ get, ami szivében volt, a beteg fő- j hadnagyra pazarolta. Vigasztalgatta, leveket irt neki, amelyeket a tiszt szüleinek küldött. Ha kedvtelen volt a főhadnagy, csendesen elszórakoztatta. Könyveket olvasott, érdekes újságcikkeket. Mikor már lábadozni kezeett s felkelt az ágyból, az ápolónő volt az, aki újra járni tanította. Támogatta az elerőtlenedett tisztet. Valóságos intim és bensőséges viszony fejlődött ki a két lélek között. Rokonszenvök s azok a tulajdonságok, amelyeket kölcsönösen megismertek, egymáshoz láncolták a fiatal sziveket. Nem csoda tehát, hogy a főhadnagy egy levőiben, a melyet már maga irt, bejelentette szüleinek az ő érdekes szerelmi regényének a történetét. A beteg főhadnagy a kórházban való két hónapi ápolás után teljesen felgyógyult és , mikor a kórházat elhagyva üdülni ment haza szüleihez, egy édes menyasszonyt vitt magával, aki vissza adta őt szüleinek szerető ápolásával. Odahaza nagy örömmel fogadták a fiatalokat és pár napra rá meg is tartották az esküvőt, amely után a főhadnagy ismét a harctérre indult, ahol most- már az ifjú asszonyka imája őrködik .az élete fölött. Úgy hangzik ez, mint valami mese, de [ma olyan időket élünk, amikor a mesék valóra válnak. HÍREK. Eger, április 13. — Felakasztotta magát Gunyics Géza 68 éves cipész mester már régebben foglalkozhatott az ön- gyilkosság gondolatával, mert régóta hangoztatta, hogy megunta életét. Tegnap azután végre is hajtotta tettét. Alig hogy hazáért a Maklári- uton levő lakásába, rögtön bezárkózott és az ágyának felső végébe szeget ütve arra kö!r'"t erősített, melyet a nyakára hurkolt. Másnap, midőn az ajtaján zörgetők semmi választ nem kaptak, értesítették a rendőrséget, ahonnan Deák Mihály rendőrbiztos és dr. Czigler Henrik tisztiorvos mentek ki a helyszínére. Az ajtót feltöretve ott találták Gunyicsot a földönfekve, elkékült arccal, mozdulatlanul s dr. Czigler már csak a halált állapíthatta meg. — Katonai kitüntetés. A király megparancsolta, hogy Kovácsffy Dezső 60. gy. e. tartalékos főhadnagynak az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a dicsérő elismerés tudtul adassék. — A vak katonák részére ma két adományt küldtek be szerkesztőségünkbe: Remenyik Róza 5 koronát és özv. Tolvay Jenőné 4 koio- nát. Az adományokat rendeltetésük helyére juttatjuk. — Frommert és browningot jutányos árban veszek. írógép javításokat mig itthon tartózkodom, elfogadok. Lusztig, optikus. — Pályázat a közős és honvéd hadapród iskolákba. A hivatalos Budapesti Közlöny legutóbbi számában jelent meg a cs. és kir. honvéd hadapród iskolák állami vagy magán alapitványos vagy fizetéses helyeire való felvételre vonatkozóan a pályázati hirdetmény, amelyet a honvédelmi miniszter e köz- igazgatási hatóságoknak is megküldött s az érdeklődők azt az alispáni hivatalban vagy a polgármestereknél és főszolgabiráknál megtekinthetik, A honvédelmi miniszter [főleg arra hívja fel a hatóságokat, hogy társadalmi utón hassanak oda, hogy a cs. és kir. lovassági és tüzér hadapród iskolákba magyar fiuk nagyobb számmal jelentkezzenek, mert a tervezett párhuzamos magyar osztályok csak igy állíthatók fel. — A cisztercita-rend protek- tora. Rómából írják: XV. Benedek pápa a világ összes ciszterciták protektorává Van Rossum biborno- kot nevezte ki, — Gróf Károlyi Mihály eladta birtokát. Aradról jelentik: Gróf Károlyi Mihály 4117 holdas mihály- telki és pálnatéri birtokait holdanként 700 K-val, összesen 2.881,900 K-ért eladta Schwartz Gyula okányi földbirtokosnak. Érdekes, hogy a birtokra régóta pályáztak már vevők. Legutoljára Orosháza nagyközség tett ajánlatot a grófnak s 800 K-át- akart fizetni holdanként. Bikádi Antal országgyűlési képviselő többször járt közbe a grófnál, egy ízben már meg is állapodtak abban, hogy a birtokot parcellázzák, már jegyezték is a gazdák a parcellákat 1000— 1200 K-val holdanként. A vételárnak több mint felét jegyezték az orosháziak, amikor a gróf hirtelen visz- szavonta ajánlatát, mert Jurcsek Viktor józságigazgató még nagyobb árt akart elérni. Most aztán a felét érték csak el a felajánlott összegnek. — Dr. Richter-féle Anker-Li- niment már régóta kitünően bevált háziszer bedörzsörzsölésre csuz, köszvény, meghűlés, bénulás, kereszt- csont fájdalmak ellen. Különösen azoknak ajánlatos, akik többnyire a szabadban tartózkodnak. A táborban, harcban állóknak nélkülözhetetlen. Kapható 80 f, P40, 2’— K. üvegekben minden gyógyszertárban, vagy közvetlenül dr. Richter gyógyszertárában az „Aranyoroszlánhoz“ Prág, I., Elisabeth-str. 5. Ügyeljünk a horgony védjegyre, mely minden dobozon látható. y Sírolm^lff IIP "KöcSmT 3- e fi —Wfémfmtméérn r-~Vi. | tüdőbetegségek, H gégchimit, m, weomártiuru). j te. db*. M niTJter- • Mi
