Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-04-11 / 100. szám
XXII. évfolyam. 1915. április 11, vasárnap. 100. szám. Előfizetési árak: helyben és vidéken postán küldve egész ívre 18 korona, — fél évre 9 korona, — aegyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra 1 kor. 50 f. — Egyes szám ára vasárás ünnepnap is 4 t. — Szerkesztőség ás kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám. Megyei és helyközi telefon szám: 106. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: KÁLLAY MIKLÓS Kiadótulajdonos: DOBÓ ISTVÁN-NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG. Hirdetési árak: □crn-kéni nyiltéri közlemények, bírósági Ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdeím. 8, magánváll, hirdetni. 5 fillér. Eljegyzések, egybekelések,gyászj.,köszö- netnyilv. síb.l—5 sorig5 K. Egyesületek, bálbizottságok értesítései, köszönetnyilvánításai, felülfiz. nyugtázása 20 sorig5K’ 7őpásztori szózat a háborús idők kötelmeiről. Eger, április 10. Eger érseke most a húsvéti ünne- j pékét múltával körlevélben szól híveihez. Hívei szivéhez intézi szó- i zatát Eger főpásztora ebben a VI. körlevelében, amelynek olvasása kell, hogy meghasson mindenkit, kiben szív, ész és honszerelem lakik. „A megváltás nagy emlékünnepe, j a husvét elmúlt anélkül, hogy az I egymással véres harcban álló népek i között békét, vagy legalább szüne- tét hozott volna létre; sőt éppen a szent napok alatt intéztek hazánk i határai ellen minden eddigit heves- j ségben felülmúló támadást s épp most fejtették ki hadfiaink nyolc hónap véres küzdelmei által meg nem tört vitéz erejük legjavát, hogy visszavessék határainktól a vad ellenségnek reá boruló mérhetlen nagy 1 áradatot. i Hazánk és véreink feletti mélysé- ! ges aggódásunk csak annál fogéko- \ nyabbá tett vallásunk titkainak ün- i neplésére s talán nem is éreztük i soha annyira át s nem is értettük soha annyira meg az Istenember önfeláldozásának isteni fönségét, I mint a háború e husvéte alatt.“ Így kezdi főpásztorunk hatalmas szózatát. Majd remek körmondatban mutat rá a hasonlatra, mely a kereszt diadala és a harcosok önfeláldozása között látható: «... amint a kereszt útja a dicsőséges feltámadáshoz, úgy a honfiak önfeláldozása i igazságos ügyünk győzelméhez el- | vezet.“ Mióta a háború megpróbáltatásos napjai ránk szakadtak, az érsek tettekkel mutatja meg folyton, hogy mit keli tennünk igaz ügyünk diadaláért. Példával jár előttünk az áldozatkészségben, önfegyelmezésben és önmegtagadásban. Szépen és joggal hangzik tehát ajkáról, hogy: „amig véreink életüket feláldozva biztos védelmet nyújtanak nekünk, mi viszont mindenünket készséggel felajánljuk, hogy fentarthassuk és ! növelhessük az ő erejüket. Ök ont- ; ják vérüket, mi feláldozzuk mindazt, j amink csak van, ha kell szivünk vérét is a haza üdvéért; egyik sem kisebb az áldozatra való készségben a másiknál.“ Majd fájdalmassá válik a szózat hangja, mert az előbbi pontban megjelölt helyes iránnyal .ellentétes hirek kellnek szárnyra, vajha alap nélkül“! Hírlik, hogy a hadbavonultak családjainak egyes tagjai, az irántunk minden oldalról, kivált az állam részéről megnyilatkozó részvétre érde- metlennek mutatkoznak nemcsak azért, mert a nyert pénzbeli segítséget hiúságokra használjak fel, hanem főleg azért, hogy miután az ő szükségletükről az állam gondoskodik s következőleg maguk el vannak látva, egyébbel nem gondolnak, megfeledkeznek kötelességükről, kivonják magukat a munka alól, melyre pedig rátermettek és képesek, noha látniok kell, hogy a munkaerő annyira megfogyatkozott, hogy ha csak öregek, asszonyok, gyermekek össze nem fognak s a harcmezőkön levők munkáját nem pótolják, műveletlen, vetetlen marad a föld, nem érlel kenyérnek való magot a nyár, nem lesz mi táplálja a véres harcokban kimerült katonáinkat, sőt az itthonmaradottak máris megfogyatkozott élelme sem lesz pótolva: a kimerült hadsereg, az éhező nép harc nélkül mintegy ölébe hull az ellenségnek. Fáj ezt hallani, de nehéz is elhinni a magyar népről. Hiszen ez árulás volna a hazáért s érettünk vérző honvédeink, árulás hazánk ellen, mely az élethalál küzdelemben minden fiától és leányától jog- gol várja, hogy egész erejét s munkáját, összes buzgalmát szolgálatába állítsa. Nehéz elhinni az egyház hü fiairól és leányairól, hogy annyira kivetkőznének az evangélium szelleméből, hogy ne tartsák már, amit az írás tanít, mely mindnyájunkhoz szól, amidőn mondja: „Ti pedig Krisztus teste vagytok és ha az egyik tag valamit szenved, együtt szenvednek minden tagok. Ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak.“ (Szent Pál 1. Kor. 1-2.) Lehetetlen, hogy a keresztény magyar népet büntetéssel kelljen emberbaráti, honfiúi kötelessége teljesítésére kényszeríteni, ami nem ma- ! radhat el, mert az állam nem jutal- j mazhalja segítséggel a kötelesség- j mulasztást, hanem meg kell vonnia ■ a segélyt azoktól, kik ölbe tett ke- I zekkel nézik mások s a haza ínségét ; és nyomorát. j Ám: „Nagy megnyugvást és vigasztaiást nyújt viszont az egyházmegye több községéből érkezett hiteles hir arról, hogy a lakosság összefogva ingyen megműveli azoknak földjét, kik harcba vonulva ' magok helyett nem állíthatnak senkit a munka elvégzésére. E községek a haza előtt érdemes cselekedetet végeznek s rászolgálnak arra, hogy Isten áldása kisérje tetlöket.“ . „Ennek a szellemnek kell álhatni | mindenkit, aki méltó akar lenni arra, hogy keresztény, hogy magyar s az maradhasson ezután is; és ne kelljen magát megadnia idegen hatalomnak, mely legázol mindent, ami az ember méltóságának ismérve s nem tűri meg a magyar nemeslevelének két alkotó elemét: a vallást és honszerelmet.“ A rendkívüli körülmények rendkívüli intézkedéseket tesznek szükségessé. Int tehát a Főpásztor, hogy ha kissé terhűnkre is volna a hatóságnak ügyeinkbe való beavatkozása, ne nézzük azt fölösleges zaklatásnak, hanem türjük azt is azzal a készséges önzetlenséggel, melyre a komoly idők intenek. Korlátozzuk önmagunk is vágyainkat. Végül az apostollal szól szeretteihez : „Szerelmeseim ne ütközzetek meg az égető szorongatáson, mely a ti próbáltatástokra vagyon... hanem Krisztus szenvedéseiben részesülvén, örüljetek, hogy majd az ő dicsőségének megjelenésében is vigadva örvendezzetek." Így beszél, igy érez, igy cselekszik Eger érseke! Jelentés a francia harctérről Súlyos irancia veszteségek és sikertelen támadások. Vereséget szenvedtek a franciák a Harne és a Haas magaslatok közt. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, április 10. A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A Drie-Grachteni zsákmány 5 belga tisztre és 122 főnyi legénységre és 5 géppuskára emelkedett. Champagnéban Beau Sejourtól északra csapataink kiürítették az április 8-án elfoglalt, de tegnap a francia tüzérség tüzelése által szétrombolt árkokat és a franciáknak e vidéken ellenünk intézett támadásait visszaverték. A Maas és Mosel közti harcok nem szűnő hevességgel tovább tartanak A Verduntől keletre eső Tromezy és Quissainville helységekről a franciák azt állítják, hogy elfoglalták. E helységek környékén még nem folyt harc, mert ezek távol esnek hadállásainktól. A Marne és Maas magaslatok közt a franciák tegnap súlyos veszteséget szenvedtek, minden támadásuk^ősszomlott tüzelésünkben. A combresi magaslaton elől levő vonalunk egyes pontjain ideiglenesen megvetették lábukat, de éjjeli ellentámadásokkal részben ismét kivertük őket. A harcok folynak. Ars 4 fillér.
