Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-01-02 / 2. szám
XXII. évfolyam^ 1915. január 2, szombat. 2. szám. GRI ÚJSÁG Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész érre 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra 1 kor. 50 f. — Egyes szám ára vasár- és ünnepnap is 4 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám. Megyei és helyközi telefon szám: 106. POLITIKAI NAPILAP Hirdetési árak: □cm-ként nyiltéri közlemények, bírósági ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdetm. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelő, ezerkeeetö: KÁLLAY MIKLÓS Kiadótulajdonos: DOBÓ 1ST VÁM-NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG. XtósS A magyar miniszterelnök Európához. Tisza István újévi beszéde. — A háború eddigi tanulságai. — El kell né- mulniok a magyarellenes törekvéseknek. —Még ez évben meg lesz a béke. Eger, január 1. Tisza Is'.ván gróf magyar miniszterelnök ebben az esztendőben is elmondotta újévi beszédét. A magyar politikai világ mindig feszült érdeklődéssel nézett ez elé a beszéd elé, mert a nagy fajsúlyú államférfiunak nagy jelentőségű nyilatkozatait várta és kapta ebben a beszédében. Ebben az évben kétszeres volt ez a várakozás és akik Tisza István górftól ezúttal még nagyobb jelentőségű dolgokat vártak nem csalódtak. Tisza István újévi beszédében neu egy pártnak, nem is az országnak, han m egész Európának beszélt éa nemcsak Magyarország, hanem egész Eu ópa egyik legpreprude- dánsabb politikai nagyságának mutatta magát. Időaebb Andrássá Gyula gróf óta nagyobb államférfiu nem volt vezető politikus Európában soha. Magyar államférfiu a világpolitikai kérdésekbe oly döntő szóval be rém folyt, mint Tisza István gróf miniszterelnök. A Monarchia két államát ma Európa és a világ élőit Tisza István gróf képviseli. Hiszen látjuk, hogy ha a Monarchia részéről nyilatkozatot kell tenni az egész világ előtt ezt Tisza István gróf teszi. Ha idegen hatalmakkal az egész monarchia részéről kell fontos megbeszéléseket folytatni, éppen a magyar miniszterelnököt bízzák meg, amint legutóbb is szövetségesünkkel történt fontos megbeszélések végett Tisza István gróf ment a német főhadiszállásra. A miniszterelnök újévi beszéde is ennek a nagy világpolitikái szereplésnek egyik jelensége. Tudtuk, hogy a miniszterelnök rendkívül nagy fontosságú nyilatkozatokat fog tenni és ebben nem is csalódtunk, mert a miniszterelnök ezúttal nemcsak Európának, hanem az egész világnak beszilt. A miniszterelnök újévi üdvözléséről s a nagy fontossága kijelentéseket tartalmazó beszédről fővárosi tudósitónk a következőket jelenti: A munkapárt, mint minden évben, ezúttal is testiletileg tisztelgett a miniszterelnöknél, hogy őt az újév alkalmából j üdvözölje. A politikai világ, amely mindig nagy érdeklődéssel nézett a miniszterelnöknek újévi beszéde elé, az idén fokozottabb érdeklődéssel várta az előreláthatóan nagy horderejű nyilatkozatokat. A párt tagjai igen nagy számmal gyülekeztek össze, köztük főrendek, főispánok és képviselők s a párt nevében Khuen Héderváry Károly gróf pártelnök üdvözölte a miniszterelnököt. A miniszterelnök válaszáról a következő részletes tudósításunk számol be: A magyar miniszterelnök a munAr« A kapárt mai fogadása alkalmából egész Európának beszélt. Beszédének belpolitikai vonatkozású részei nem kevésbbé jelentősek ugyan, mint a külpolitikai fejtegetései, mindazon által a kormányelnök előadásának nemzetközi jelentőségét nyilatkoza' tainak az a része adja meg, mely a diplomáciai és a hadügyi helyzetre vonatkozik. Tisza István az világos, határozott és meggyőző modorában foglalkozott azzal a sokat vitatott kérdéssel, hogy a világháborúért ki a felelős. Beigazolta, hogy a hármasszövetség mindig defenzív jellegű vott, mig ellenben a másik hatalmi csoportosulást offenzív érdekek hozták életre. Már 1908-ban, az annexió alkalmával kitűnt, hogy Szerbiának aggresz- sziv célja van a monarchia ellen és hogy ebben Oroszország támogatja. A monarchia békeszeretetét igazolja, hogy már akkor sokan voltak, akik békeérzésünket túlságosnak mondották. Itt a miniszterelnök érdekes kijelentést tett. Határozottan hangoztatta, hogy ő a maga részéről, amikor neki befolyása volt a külpolitikára, mindig amellett érvelt, hogy a békét fenn kell tartani amig azt becsülettel megtehetjük. Bátorságnak tartotta mindenkor és tartja most azért viselni háborút már ma, mert, azt esetleg a jövő reánk kényszerítheti. Az emberi önérzet tultengése az, ha valaki előre akarja látni a jövendőt. Rendkívül érdekes a kormányelnök beszédének az a része, melyben levonta az eddigi háború tanúságait. Mindenekelőtt is beigazolta ellenségeink nagy ámulatára, hogy ez az állítólag gyenge, szertehulló monarchia életerős, egységes és áldozatkész. Nagy csalódása volt ez ellenségeinknek. De szokott őszinteségével rámutatott a kormányelnök arra is, hogy bennünket is ért csalódás. Ellenségeink már kezdetben nagyobb fillér* erővel léptek fel, mint azt gondoltuk . De ez is csak azt mutatja, hogy ők már rég lestek a háború alkalmára. Hallgatóságának lelkes tapsai között utalt Tisza a katonai erényeknek azokra a gyönyörű megnyilatkozásaira, melyek minden magyar ember lelkét jogos büszkeséggel töltik el. Végül megállapította, hogy északon a harc biztató jelenségek mellett folyik, egyelőre azonban még döntés nélkül hullámzik. Hü maradt a miniszterelnök az Ó egyenes, szókimondó természetéhez akkor is, midőn egyáltalában nem igyekezett elsiklani a bennünket Szerbiában ért kudarc fölött. „Fáj az én lelkemnek, — úgymond — hogy az a hősiesen küzdő hadsereg hónapok munkájának dicsőségét elvesztette csak azért, mert emberfelettit kívántak tőle. Ez az egyetlen a történtekben, ami joggal okoz keserűséget, mert a katonai csorbát rövid időn belül helyrehozhatjuk.“ A kormányelnök végső megállapítása az, hogy katonáink impozánsan teljesítik kötelességüket s ha a társadalom ugyanezt cselekszi, akkor bennünket baj nem érhet. Nagy jelentőségű volt a beszédnek az része, amelyben a miniszter- elnök német szövetségesünkhöz valő viszonyunkra tért ki. Ezt a viszonyt , úgy választotta meg, hogy köztünk és a németek között teljes katonai és politikai harmónia áll fenn. Ezt a kormányelnök közvetlenül tapasztalta a német főhadiszállásban tett látogatása alkalmával, melyről érdekes közléseket tett. Kijelentette, hogy ezt az utat nem valamely felmerült kellemetlen incidens, sem pedig valamely konkrét kérdés nem tette szükségessé. Végig beszélték a háborúnak s a háború utáni időnek nagy kérdéseit, és kiderült, hogy úgy a momentán, mint a későbbi kérdések megoldása tekintetében a két szövetséges között teljes a harmónia.
