Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-04-04 / 94. szám
2 fß \y Jj*<? 1915. április 4. partra szállítani. Szándékának keresztülvitelében megakadályoztatván a legközelebbi napokon öt óra hosszat bombázta a helységet, miközben a mecset, amelyet a tűz legerősebben ért, elpusztult és néhány ház megsérült. Az ellenség ismét kísérletet tett, hogy csónakokon csapatokot szállítson partra, de csapataink és a felfegyverzett lakosság elűzte az ellenséget, miközben az utóbbi súlyos veszteségeket szenvedett. Erre a cirkáló visza- vonult. Részünkről nem volt veszteség. Ossowiecz ostroma. Kopenhága. márc. 3. A legutóbbi orosz jelentés szerint a németek nehéz tüzérsége szakadatlanul bombázza Ossowiec erősségét. Az orosz jelentés még kiemeli, hogy a harcvonal többi részén, különösen a Skwa és az Omulew vidékein a németek állandóan heves offenzivában vannak. Úvfetmuiafás grátiáttfizben. A duklai harcokból. — Rákóczi vára, mint stratégiai pont. — Éljenző oroszok. i gránát, csak a tempiom áll még szilárdan, sértetlenül. És mellette egyre ordítanak, egyre üvöltenek, bömbölnek nehéz tarackjaink. Még egy negyedóra és a viharzó háború, mint hirtelen jött égi zene-bona, elvonult a község fölött. Egy kis csend és boldogan énekelve, olvasóikat ég felé tartva kiözönlik a a templomból a hivek serege. Bártfa, április 2. Napfényes tavaszi időben, lágyan zengő harangszó úszik Zboró felől. Misére hívnak a hajangok és az utakon nyugatról, keletről és délről, sokszinruhás asszony- és leánysereg jön istentiszteletre a szomszéd apróbb községekből. Holott a harangszóba ágyuzengés vegyül. Közeli ágyuzengés a sze- mernyei hegyekről, tör előre az orosz. Gépfegyver kattogása, kézipuskák ropogása kisért. A templom megtelik hívőkkel, Vaskó József plébános legdíszesebb misemondó ruháját ölti magára. Fölbug az orgonaszó, a mise már tart, de az ágyutüz mind erősebb és hatalmasabb. Urfelmutatáshoz érnek, a tömjénillat, tömjénfüst körülfogja, beborítja a templomhajót, a híveket, a papot, a kórust, a zászlókat, remegő szivekből száll az ének. A falak meginognak, az ablakok csörömpölnek, a csillárok meghimbálóznak : nehéz tarackjaink munkához láttak, közvetlen a templom mellett. Az ének megáll, hogy újból meginduljon, most már a kétségbeesett, remegő, félő lélekből. Újabb detonációk, ellenséges gránátok ex- plodálnak a templom körül és néhány ablakot bezúz a légnyomás. — Elveszünk, elpusztulunk, meghalunk, tisztelendő ur! Vaskó plébános elvégzi az urfel- mutatást, már vége a misének, de nincs vége a gránát dörrenéseknek. Egymáshoz bújnak, mint megijedt bárányok. — Gyertek híveim, meggyóntatlak benneteket! És valahány asszony, valahány lány, abban a nehéz órában sorra meggyónt: utolsó percét várta min- denik. A község egyes részein, közel a templomhoz, már égtek a házak, némelyiket szétvetette az eltenséges A mi ütegeink is, az orosz ütegek is pozíciót változtattak. Balról emelkedik egy hegy, melynek lejtői már szinte beérnek a községbe. Rajta Rákóczi hites várának ornladékai, e várat akkor nyolcvanezer aranyért vásárolta. Már abban az időben is fontos stratégiai pont volt ez a hegy. Védelmi pozíció az északi völgyből és a szembenálló hegyről jövő támadások ellen. Az orosz már a völgyet forszírozza és ütegeket vont föl az átelleni hegyre. Ütegünk tehát felvonult Rákóczi várának romjai mellé. Magyar ágyuk, magyar tüzérek. K. V. hadnagy megáll a tüzérek előtt. — Tudjátok-e, hol vagyunk most? Rákóczi várában! ügy tekintsetek le innen, hogy ez mind a nagy Rákóczinak a birtoka volt és ezt a pontot soha semmiféle ellénség meg nem hódította! Méltőaknak kell lennünk őseinkhez! És a fiuk, a füstös, kormos, tüzérfiuk éljeneznek: Éljen a haza, majd fohászkodnak: — Magyarok Istene segits! — aztán az üteg működésbe jön, nagy koncert indult, Zborón keresztül folyik a tüzépárbaj, az ágyuk egyik része a balról eső völgyben előretörő orosz gyalogságot lövi, másik része a szemközti hegyen felállott ellenséges ágyukat igyekszik elhaligattatni. Kemény a küzdelem, az ágyuk szakadatlanul szalvéznak, füst és füst,oda!en őrült kavarodása a puskaszónak, ordításnak a temetőben kézitusa folyik s b estefelé az orosz tömegek elfogytak, akik megmaradtak, futottak erdőn, mezőn utakon, patakokon keresztül visszafelé. Hogy az ütközet befejeződött, ima volt. Azután a tüzérek sorra egymásután felirták nevüket a váromladék falaira. A szemernyei ütközetek közben az orosz halottak száma oly nagy volt, hogy itt is le kell Írni azt a képet, hogy valósággal halomban feküdtek egymáson. Hogy a tüzelés alábbhagyott, az orosz lővőárokból előbukkant egy fehérzászló. Kilép egy tiszt, majd két katona és egy dobos. Parlamentér. Azt kéri, legyen a két lövőárok között két órai fegyverszünet, hogy a halottakat eltakaríthassák. A fegyverszünet létrejött. És mert az oroszoknak sok halottjuk, sok sebesültjük volt, segitet tek nekik a mi szapőreink is, a mi szanitéceink is. Itt ott a legénység is kibújt árkaikból s ha orosz volt, ha magyar, föltették fejére a leesett sipiát, vagy adtak inni a sebesült nek a kulacsból. Párolgó vérét letörülték: Melegen érző, szép lelkű emberek lettek erre a két órára. Lövőárkunk előtt pár méternyire egy orosz százados holtteste feküdt. Orosz és magyar szapőrök ásták m,eg a sírját és már állott rajta a feszület, egy magyar hadnagy oda- szól az ott tibláló hatonákhoz : — Imára! A kürt is felharsan, az átellen árokban nem értik az oroszok az első pillanatban, de hogy a sirt körülállók közül a szapőrök leveszik a sipkát, immár megértik, mint ad utolsó tiszteletet tisztjüknek az udvarias magyar. És ekkor elkezdtek kendőket lengetni, hurrázni, éljenezni és tapsolni. — Éljen, éljen a magyar! — kiáltotta száz és száz orosz katona. Aztán mindenek vége volt, a napfénynek, mely rájuk omlott, a lágy érzéseknek, melyek ott zsongtak fölöttük. Újból kezdődött a tánc. * Datnó Oszkár. — Kitüntetés a harctéren. Szép kitüntetést kapott a harctéren egy egri fiú, dr. Löw Andor, akinek a király az ellenség előtt tanúsított hősies magatartásáért az első osztályú ezüst vitézségi érmet adományozta. Dr. Lőw Andor már a mozgósítás óta szakadatlanul a harctéren van, itt léptették elő zászlóssá s jelenleg szakaszparancsnok a 3-ik honvéd táboriágyus ezredben, kitüntetéséről a szüleit a kővetkező sorokban értesítette: „Nem reméltem, de husvét első napján még templomba is voltam. Közel van ide Bybowa s egy egész hadosztály zsidósága itt vett részt az Isten tiszteleten. A tábori lelkész prédikált és még a hadosztálparancsnok és kísérete is jelen volt. Sőt még pász- kát is kaptunk, persze csak kóstolóba. Engem ezenkívül még más őröm is ért, kaptam egy szép kitüntetést, a nagy ezüst vitézségi érmet, amely kitüntetés után havonta 15 korona is jár. Ha levél íráshoz jutok, majd megírom azt is, hogy miért haptam a kitüntetést. Aranyvitézségi érmet kapott egy egri honvéd. Négy napig orosz tűzben. — Jakubcsó Sándor hőstette. Eger, február 3. Már egyszer megemlékezett az Egri Újság egy egri honvédről, áld mint járőrparancsnok 4 ed magával 40 oroszt fogott el Lublin alatt s akit mindjárt a helyszínen szekasz- vezetővé léptettek elő. A hős egri fiút Jakubcsó Sándornak hívták. Egri iparos szülők gyermeke, az anyja Novotha leány s nagyapját, aki hosszú éveken át volt nyomdász az egri érseki líceumi nyomdában mindenki ismerte Egerben. Most arról kapunk hirt, hogy Jakubcsó Sándort, aki közben már sebet is kapott s most már másodszor van a harctéren, olyan nagy kitüntetés érte, amellyel nem miden ember dicsekedhetik. A hős honvéd t. i. olyan kitüntetést kapott, amelynél nagyobbat legénységi állomány nem ban lévő katona nem is kaphat, március 16-án arany vitézségi éremmel diszitelték fel a mellét. A hős egri honvéd levélben értesíti Egerben lakó édesanyját a kitüntetésről s részletesen elmondja azt is, mivel érdemelte ki ezt a nagy dekorációt. A levélnek a közönséget érdeklő részét a következőkben közöljük: Nagy örömmel tudatom, hogy a mai napon arany vitézségi éremmel lettem kitüntetve. Ugyanis a múlt hó 10 én kiküldtek hírszerző járőrnek az ellenség állását felderíteni, miközben az ellenség megtámadott, de sikerült visszavernem, úgy any- nyira, hogy 10 halottal, sok sebesültet hátrahagyva kénytelen volt visszavonulni. Én tovább folytattam munkámat, behatoltam az állásaik mögé, kikutattam tüzérségi állásukat, amelyet azután a mi tüzérségünk teljesen szétlőtt. Azonkívül az ellenség tartalékát fölfedeztem. Visszavonulásom útját az oroszok elzárták úgy annyira, hogy 4 napig kénytelen vollam sziklahasadékok- I ban meghúzódni, ahová az oroszok megpróbáltak ugyan bejönni, de nem tudtak. A véletlen szerencse folytán ki tudtam szabadulni közülök s szerencsésen visszajutot- ; tam és rögtön kitüntetésre let- I tem {ölterjesztve s azt a mai napon, 1 életem legszebb napján meg is ; kaptam. j Ha bármi is történnék méga to- ; vábbi hadműveletek során s talán elesnék, legyenek rá büszkék, tudva ; azt, hogy nem fogom olcsón odaadni j az életem. Még az összes sebemért j nem fizettem meg nekik eléggé, igy I hátra van még egy részlet, úgy lesz ' ezután három a m gyár.
