Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-03-25 / 84. szám
2 G K l J A 0 1915. március 25. Az életmentő keztyü (A vaskeresztes huszárfőhadnagy és a német alezredes.) Eger, március 24. Igen érdekes harctéri történetet írnak meg a debreceni lapok, a melynek hőse Debreczeni Jenő, tartalékos huszárfőhadnagy, aki az északi harctéren Hindenburg seregében harcolt s hősiességéért a vas- keresztet is elnyerte. Debreczeni Jenő az északi harctéren küzdött, olyan területen, ahol a mi csapataink együtt operáltak német szövetségeseinkkel. A főhadnagy közvetlen parancsnoka egy német alezredes volt, aki egy Ízben azt a parancsot adta neki, hogy huszárcsapatávai nyomuljon előre bizonyos kijelölt helyre, egy kisebb erdő felé. A főhadnagy tudomásul vette a parancsot és csapatával távozni készült, mikor az alezredes még egyszer odahívta magához. Barátságos hangon igy szólt hozzá: — A hely, ahová küldöm, rendkívül veszedelmes. A legnagyobb óvatosságra van szükség, mert az oroszok napok óta küldik srapneljeiket arra a vidékre. Bízom Önben, hogy ügyesen fogja végezni fontos feladatát. Még egyszer kérem, vigyázzon, ne tegye hiába kockára emberi életét. A főhadnagy hálásan megköszönte a német alezredes jóakaratu figyelmeztetését és el vágtatott huszárjaival. Nagyobb veszély nélkül el tudott jutni a kijelölt helyre és sikeresen elvégezte a rábizott feladatot. Néhány óráig tartott a kiküldetés és mikor visszatért arra a helyre, ahol elbúcsúzott az alezredestől, fájdalmas meglepetés várakozott rá. A német alezredest holtan találta ott. A német katonák azután elbe- szélték neki, hogy mi történt. Alig, hogy ő eltázozott huszárjaival, az oroszok valóságos srapnellzáport zúdítottak oda, ahol az alezredes állt. Az egyik srapnell szilánkjai eltalálták a hős német katonát, aki holtan esett össze. A főhadnagy meghatóban állt az alezredes holtteste mellett és arra gondolt, hogy igazán csak a véletlennek köszönheti, hogy őt nem érte az alezredeséhez hasonló sors. Az oroszok srapnelijei továbbra is hullottak arra helyre, ahol a főhadnagy állt és csakhamar őt is, eltalálták egy ellenséges löveg szilánkjai. A derekán sérült meg a vitéz huszártiszt, az orvos súlyos vesesérülést állapított meg nála és két napig még a harctéren kellett maradnia, amíg a kórházba szállíthatták. Szintén a véletlen játéka volt, hogy a főhadnagy sebesülése nem lett halálos. Azon a napon ugyanis meleg volt az időjárás és a főhadnagy levetette vastag téli kezgyüjét. A nagy posztó keztyüket derékszíjába tette és ez volt a szerencséje. A srapnell szilánkok a keztyüre estek és igy lényegesen tompább lett az ütés, amit a főhadnagy kapott. Topább, üldözik az oroszokat Menteitől északra. Snlyos vereség OsztrolenkátAl északra. 3000 orosz fogoly, 3 ágya és 8 gépfegyver a hadi zsákmány. - Német köszönet Przemysl hős védőinek. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, március 24 A nagyfőhadiszállás jelenti: Keleti hadszíntér: Menteitől északra üldözésben levő csapataink Po- langsnnél 500 oroszt elfogtak,.3 ágyút és 3 géppuskát zsákmányoltak és visszavettek az ellenségtől sok elrabolt szarvasmarhát, lovat és jószágot. Laugsargennél Kursag- gentől délnyugatra és Marianpoltól északkeletre az orosz támadásokat az ellenség nagy veszteségei mellett visz- szavertük. Osztrolenkától északnyugatra több orosz támadás meghiúsult, itt 20 orosz tisztet, több mint 2500 főnyi legénységet foglyul ejtettünk és 5 géppuskát zsákmányoltunk. Plocktól keletre is balul ütött ki több ellenséges előretörés A német hadsereg hálás köszönettel adózik Przemysl vitéz védőseregéuek, amelyet a védelem négy áldozat- ! teljes hónapja után csak az éhség tudott legyőzni. A legfőbb hadvezetőség. m Egriek Przemyslben. Eger, március 24. Talán egy városban sem okozott nagyobb izgalmat Przemysl elesté- nek hire, mint épen Egerben. Aki megfigyelte a kora reggeli órákban azt a hatást, amelyet, a hir első szerteröppenése okozott a lassan népesedni kezdő utcákon, az sohasem fogja elfelejteni. Még ma is, mikor lassankint már belenyugszunk a fájdalmas valóságba, sőt némileg felemelő érzéssel tölt el az, amit a legfőbb hadvezetőzég is elismer, hogy vitéz katonáink a végső percekig hősiesen kitartottak s az oroszok utolsó éjszakai támadását visz- szaverték úgy, hogy ha az eleség ki nem fogy, Przemysl ma is dacol az ellenséggel s bár az is nyújt némi vigasztalást, hogy a vár eleste a hadi helyzetre ma már lényegesebb befolyást nem gyakorol s a vár feladatát, hogy lehetőleg sokáig nagy orosz erőket kössön le és pusztítson ei, kitünően teljesítette, mégis újra, meg újra felszakadnak a fájó sebek s a gopdolat fájdalmas szeretettel száll azok felé, akik a vár romjaival együtt szintén orosz kézbe kerültek. Most Egerből nagyon sokan voltak Przemysl várában. A 10-ik honvéd népfelkelő ezred 2 ik zászló- alja, amelynek tiszti karában és legénységében túlnyomó számmal voltak egriek, már az első véres ostrom alatt benn küzdöttek a várban s végig szenvedték most a második ostrom borzalmait is. Hogy jóismerőseink közül csak néhányat soroljunk fel: a várban volt Molnár Kálmán dr. jogtanár, aki a kitűnő Tábori Újság szerkesztésével örökre emlékezetessé tette nevét e háború történetében s akinek lelkesítő cikkeiből az Egri Újság olvasói részére is közöltünk mutatványokat. Benn volt Szokoiay Viktor törvényszéki jegyző, aki részt vett az első ostrom alkalmával, a leghevesebb tűznek kitett Siedliczka erőd védelmének s az ostrom utolsó három napjának rettenetes történetét szingazdag riportban irta meg az Egri Újság számára. Ott volt Singer József hadnagy, akinek örökké víg kedélye azelőtt sok derült órát szerzett az egri társaságoknak. Pillér István honvéd főhadnagy, akit mint tényleges tisztet vezényeltek a népfelkelő zászlóaljhoz. Azután Lengyel Bandi szemináriumi intéző, aki az első ostrom alkalmával is benn volt már a várban, Majzik Iván tényleges főhadnagy, Lesskó Gyula törvényszéki jegyző, Fleischmann Vilmos bankigazgató. Számos egri iparos és földműves, akiket névszerint nem tudunk itt mind felsorolni, de akikért épen úgy sóhajtás száll mostanában az egri házak közül a galíciai lankák, az orosz puszták s ki tudja tán Szibéria mesebeli vidékei felé. Ma még nem tudjuk, mi van a vár hős védőivel. Az utolsó napok nehéz megpróbáltatásáról ellenőrizhetetlen, kósza hirek beszélnek s a hivatalos jelentés maga is megerősíti, hogy a vár védői nélkülözéseknek voltak kitéve s a legutolsó kirohanás alkalmával 7 óráig tartó heves harcokban kísérelték meg az áttörést a túlnyomó ellenség ostromló őrein. Talán a mieink közül is kért áldozatokat az utolsó napok megfeszítése. Kegyelettel és végtelen hálával hajijuk meg fejünket azok előtt, akik hősi halált szenvedtek, de szent bizalommal reméljük, hogy szeretteink legnagyobb része, tálán valamennyi is túlélte a hosszú ostromot s majd ha a béke áidó karja hint újra nyugalmat a háborgó földekre, a hősök babérjától övezetten térnek vissza szeretteik körébe, akik lelkendezve, folyton feléjük szálló emlékezéssel várják a viszontlátás boldog pillanatát. Az utolsó repülő posta rövid üzeneteit még nem régen szivdo- bogva olvastuk. Most úgy lehet sokáig, nagyon sokáig nem kapunk hirt azokról, akik a legdrágábbak nekünk. De ez ne csüggesszen el senkit. Most is látjuk, hogy orosz fogságba került fiaink közül sokan 6 — 7 hónapi hallgatás után adnak életjelt magukról. Az Orosz-biroda- dalom eiképzelhetetetlenül nagy, mig szélső határától idáig ér az üzenet,* ahhoz hosszú hetek kellenek. Azért várjunk mindnyájan türelemmel és bizalommal. Mindenki hirt fog kz^ni hozzátartozóiról s adja Isten, hogy minél többen legyenek azok, akik mihamarább viszontláthassák és szivükre ölelhessék hős véreiket Katonák szabadságolása a tavaszi, vetési és szölőmivelési munkákra. Eger, március 24. A legénységnek a tavaszi, vetési és szőlőmüvelési munkálatokra tervbe vett szabadságolása a március hó elején uralkodott téli időjárás miatt bizonytalan időre elhalasztatott. Időközben az időjárás javulása következtében elrendeltetett, hogy a katonai (hadtest) parancsnokságok a vármegye alispánjával egyetértőleg állapítsák meg, hogy az iliető vidékről való legénység mely időtől kezdve szabadságoltassék. Az egyes megyék alispánjai pedig utasittattak, hogy a területükön levő gazdasági egyesületekkel, esetleg a törvényhatósági városok gazdasági egyesületeivel is lépjenek érintkezésbe s ezek kívánságának figyelembevételével tegyék meg javaslataikat. Ily módon legjobban lesz elérhető, hogy a legénység az illető vidék különleges éghajlati és gazdasági viszonyainakfigyelembevéteiével.meg- állapitott időben kapja majd a szabadságot. A szabadságolások kezdetét az illető törvényhatóságok területén közhírré fogják tenni. Ha oi [őri lijsaili.
