Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-03-24 / 83. szám

XXII. évfolyam.

1915 március 24, szerda.

83. szám.

POUTIKA* NAPILAP

Előfizetési érák:

Helyben és vidéken postán küldve egész Érte 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évié 4 kor. 50 fill., — egy hóra

L ünnepnap K“^Sz^Wóség ^szerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: KÁLLAY M1KLÖS

4» kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám. _ _ 1 . t t „

Megyei és helyközi telefon szám: 106. Kiadótulajdonos: DOBÓ ISTVAN-NYOMDA RÉSZ VEN Y"T ARS ASAG.

Hirdetési árak:

□cm-ként nyiitéri közlemények, bírósági ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdetm. 8, magánváll, hirdetm. 5 ífllér. Eljegyzések, egybekelések, gyászj.,kösző- netnyilv. stb. 1—5 sorig 5 K. Egyesületek, bálbizottságok értesítései, köszönetnyil- vánitásai, felülfiz. nyugtázása 20 sorig5K*

PROLOG

az egri iögimnáziumnak 1915. március hó 22-én rendezett háborús délutánjához. Irta és felolvasta Madarász Flóris dr.

Kik nem tudjátok hinni, hogy tavasz van,

Ha csillog is már csókos napsugár,

S csalónak mondjátok a hóvirágot,

Mert lelketek egész más jelre vár;

Kik azt hivétek, hogy, amely elűzte A fecskét, elcsitul a harc zaja,

S álomra hivó csendben ringatózik Uj lombdiszével majd a fák galya;

Ti megcsalódott, reszkető szivek,

Hozzátok szállnak e gyarló rímek 1

X.

Igaz, hogy fejszék vagdalják a törzset,

Amely már annyi zord vihart kiállt,

És ismét vesztét jósolják a gyávák,

De jóslat az, mit varju-had kiált?

Dicsőséges idők szárnyát kibontó Nagy március! idézem lelkedet:

Te hirdesd, hogy magyart, ha talpra állott,

A földhöz verni végkép nem lehet!

Isten segíti Ugyan ki bir velőnk?

Ne féljetek, rabok már nem leszünk!

Oh, volt tavasz, mikor véres rögökből Félénken bujt elő a kis virág,

S kiknek szivébe dalt adott az Isten,

A virrasztók siralmait sirák.

De gólyánk nem tért más hazaba vissza, Felépítette fészkét s itt maradt.

Enyhült a lég, de lám, enyhült a bu is,

Sajgott a szív, de meg csak nem szakadt.

Lesz balzsam most is minden szív sebére: A vérnek, könnynek meglesz majd a bérel

I

Tudom, hogy érző sziveken keresztül Balsors ily sebzőn ritkán vont ekét.

Tudom, hogy Betlehemben nem siratta Ilyen sok Ráehel szive gyermekét.

De, melyek ajtót nyitnak a halálnak,

Rubinnál tündöklőbbek a sebek,

És nemcsak' szenvedésekről beszélnek,

Halljátok, véres ajkuk mit rebeg:

Akik mindennél többet áldozátok,

Máriir anyák: dicsőség fénye rátok!

S kik azt várnátok csak az íg kegyétől,

Hogy érjetek meg egy, csak egy napot:

Imádkozva reménylő Simeonok,

Az Ur tinéktek már is jelt adott:

Nagyon korán zengett idén az égbolt,

E ez gyümölcsös évnek jósjele:

Termő rügyet fakaszt a béke fája,

Az Ur vigyáz, hogy vész ne törje le.

S ki tudja? — tán már pünkösd drága napja' Piros színét nem vérözöntől kapja!

•

Reméljetek! A csüggedés ma vétek.

A fájó szív se verjen reszketőnl Reméljetek! Magyar hősök csapatja Küzd síkon, völgyön, sziklás hegytetőn.

Magyar vér nem pezsdült fel még hiába,

S magyar kar izma hogyha megfeszült!

Nem állhatá helyét meg ellenében,

Kit földi anyja földi létre szült!*

Csodák hírével ér hozzánk a szél,

Amely csaták teréről útra kél!

Tavaszra várók! Enyhülést kívánók!

Kik hívásunkra egy begy ültetek, Hallgassatok ránk: balzsamot kínálunk,

Ha szivetek fáj, lelketek beteg.

Zenével, szóval, ifjak énekével Szívesen keltenénk édes reményt,

Minden kétséget, but, bajt messze űznénk: E szándék súgta, im, e költeményt, Amelynek ezzel véget is vetek . . .

És fiaink, most énekeljetek!

Ara 4 fillér. .