Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-03-14 / 73. szám
E J P i U -7 p A 1915. március 14. 2 < 1 katonai legénység névjegyzékét. A járási hatóság ennélfogva tudni fogja, hogy valamely községben van-e munkásfelesleg és ezt a munkaerőben szegényebb községbe irányíthatja. Másrészt úgy neki, mint a községi, illetve városi hatóságnak kötelessége a csendőrség és a rend • őrség igénybevételével ellenőrizni azt a munkát, melyre szabadságot kaptak, tényleg végzik-e. Akik nem dolgoznak, azokat a csendőrség segélyével visszaküldik a csapatjukhoz. A sürgős tavaszi munkák beálltával tehát jó lesz minden gazdának, akinek munkásra van szüksége, elnézni a községházára, illetve a városházára és megtudni kik és hányán kaptak a gazdasági munkások közül tavaszi szabadságot. Az egyénenkénti szabadságolásokon kivül 20 katonából álló munkáscsoportok is fognak alakíttatni, melyek erélyes és megbízható altiszt vezetése alatt a községeknek és egyes földbirtokosoknak rendelkezésére bocsáttatnak a sürgős tavaszi munkák elvégzése céljából. Az ily munkáscsoportoknak kirendelését már kérni kel!. A kérvényt ahhok a legközelebbi katonai állomásparancsnoksághoz kell intézni, ahol a póttest van. A kérvényező földbirtokos a kérvényét láttamoztassa a községi elöljárósággal, illetve a városi* hatósággal és azután juttassa a járási főszolgabíróhoz, aki a kérvényezők által és esetleg az egész járás területén szükségelt munkáscsoportok kiren delése iránt azonnal, esetleg táviratilag is, az illetékes állomásparancsnoksághoz fordul. A munkáscsoportok nemcsak egyes birtokosok, hanem a községi elöljáróságok rendelkezésére is bocsáttatnak, egyrészt a községi tulajdonban lévő földek, másrészt a harctéren levők földjei nek megművelésére, ha a szükséges munkaerő hiányzik. Az ily munkáscsoportok átengedése iránti kérvények már most is benyújthatók, mert csak hasznos, ha s járási hatóságok a sürgős munkásszükséglet iránt sürgősen tájékoztatnak és a katonai póttestek parancsnokságával mentöl előbb közük a dolgok állását. A munkáscsoportok elszállásolása és élelmezése a munkáscsoportot igénybevevő község vagy földbirtokos terhe. A munkaadót azonban megilleti az alkalmazott katonák élelmezési pénze, melyet a csoport- vezető altiszt nyugta ellenében kifizet. A munkaadó köteles a katonáknak a helyi szokásos napszámot adni. Az utazási költségek a munkaadót nem terhelik. Mivel fontos érdek az, hogy az ilyen módon szabadságolt katonák munkaereje kellőleg értékesíttethessék, a szóban levő honvédelmi miniszteri rendelet ez irányban különös kötelességet is ró a községi elöljáróságokra és városi hatóságokra. Kötelességük ezeknek mindenekelőtt az, hogy a gazdákat a szokásos módon hívják fel munkásszükségletének bejelentésére. A bejelentések összeírása alapján azután kötelességük tájékoz'- tatni a szabadságolt katonákat arról, hogy hol kaphatnak munkát, a munkaadókkal pedig közölni, hogy a munkás katonák közül kik állanak rendelkezésre. E rendelet okos és lelkiismeretes végrehajtása nemcsak a most beálló tavaszi munkák elvégzése szempontjából fontos, hanem a további sürgős gazdasági munkák elvégzése szempontjából is. Háborús szolgálatban levő katonák rövid idejű munkára való szabadságolása terén gyakorlati tapasztalataink még nincsenek. A honvédelmi miniszter szóban levő intézkedése e téren az első lépésnek tekintendő s nemcsak a hatóságoknak, de a gazdáknak is oda kell hatni, hogy ez az intézkedés értékes alapja legyen a továbbiaknak s hogy a hadbavonult gazdasági munkaerők ilyen kihasználása az esztendő többi sürgős munka- szakaszaiban a lehető legkevesebb nehézséggel és akadállyMi legyen foganatosítható. Ki kell még , emelnünk, hogy a honvédelmi miniszter szóbanlévő rendelete különös gondjába is adja a munkás katonákat a közhatóságoknak, mikor kötelességükké teszi, hogy a szabadságolt munkás katonákat szabadság ideje alatt úgy a munka szerzésében, mint a vállalt munka teljesítésénél és a szerzett jogoknak esetleg szükségessé vált megóvása érdekében teljes jóindulattal és méltányossággal támogassák. Az országnak mindenesetre nagy érdeke, hogy a hadviselés gondjai és a mezőgazdaság munkásszükséglete lehetőleg összhangba hozassanak s hogy a hazai föld védelmezőinek módja legyen a föld megművelésében is annyi részt venni, amennyit az élet-halál küzdelem egyetlen főcélja lehetővé tesz. — Vasutasok a Faragó féle raktár égésénél. Az Egri Újság pár nappal ezelőtt megjelent számában közölt »Tüzek“ cimü hírünket a következőkkel egészítjük ki. A kérdéses tűzesetnél az elsők a vasutasok voltak, kik főnökük vezetése alatt teljes számmal vonultak — úgyszólván a kitöréskor — teljes felszereléssel a színhelyre és védték a melléképületet, melyről esetleg a tűz a vasúti áruraktárra is átmehetett volna, tehát ezt nem a városi tűzoltóság, hanem a vasutasok végezték. |^* Uzletfeloszlás Raktáromon levő összes férfi és tiu kalapokat elárusítom | Látogatás felvidéki falvakban. Kárpáti harctér. , gedelmére rábólogatnak, Holinka Voltunk misét hallgatni csöndes faluban, hol csak az éjszakák féléi- i metesek, mikor ágyuzengések hul- lámzanak a nádfödelek fötött. Kará- | csonymezőn, hol a kis templomban i a hajléktalan Semsey Mikiós felsővizi | szolgabiró orgonáit szép, régi ma- ! gyár, bus énekeket. Az orgonabugás ráfonódott könnyes szivünkre s alat- í tunk a tótok imája pattogott. A templomot Semsey régi ősei épiiet- j ték a tatárokon aratott győzedelmük i emlékezetére. A templomhajóban dél- - előtti tömjén úszott és színes abla- ? kokon jött látogatóba a nap, lehűl- j lajtotta sugarát a bársonyhacikás < asszonyseregre, honnan tiszta hóm- > lökök alól aggódó pillantás kutatta j arcunkat Később, hogy becsikorgoít a templomkapu, mentek a paphoz -r t talán megint baj van, hogy urak jöttek a férfiakat nélkülöző faluba, talán ki akarják ürittetni a falut? Megnyugtatta őket, hogy csupán eseményekért bujdosók jöttek megenyhülni. Aztán az utón távíró-csapattal találkozunk és tót fuvarosokkal, akik ez erdőről fát szállítanak és ráérőn nézik, miként kúsznak föl a katonák magas utszáli fákra s hogy fölkusz- tak, madzagot aggatnak a galyakra, hogy rajta szaladjon szó és betii községtől községig tiszturak térképe fölé. Az ut Margonyára vezet és deszkapadmalyos, jólfütött jegyzői lakásban fogad a magyaros vendég- szeretet. — jó, hogy jöttek az urak, mert érdekes, amit látni fognak: mint ülnek össze a körjegyzőség falvainak bölcsei gondolkodóba lisztbevallásról, aztán azok ellátásáról, kiknek nincs lisztjük, kenyerük, búzájuk és arról, hogy miként kell majd szán- tani-vetni a tavaszon. Valóban, jönnek a bölcsek, leg előbb egy kövérkés, majd utána sovány és hosszú falusi pap, aztán egy szakállas, bajuszos; majd bekövetkeznek az udvarról csöndes nézéssel, csapzott bajuszu, gubás, szürkankós tótok, nézik a padmalyt, nézik a padozatot, sorakoznak egymás mellé és rápillognak a puha- inges, bokavédős jegyzőre, aki áll az asztala mellett, kezét Írásaira nyugtatja, — valahol láttam egy régi képet, melyen csipkegalléros földesur ilyen pózban fogadta hívei hódolatát. Magyarázza nekik a felsőbbség rendeletét. Hogy ime már nagyon közeleg a tavaszi munka ideje, melyet a csökkent igás és kézi munka dacára, Isten segítségével mindenkinek el kell végeznie. Az Isten seJánosnak, szomszédközségi esküdtnek azonban aggályai vannak: ahol már se iga, se kézierő, mi lészen ottan ? Ez az, mondják rá a többiek, ez az, hogy ottan hogyan szántanak-vetnek és főleg az is lehet, hogy talán már egyes helyeken a vetőmagvat is felélték. Itt a pont, mikor a pap szavának kell latba vetődnie. A szakállas- bajuszos pap beszél, szabályos gesztusokkal és hangsúlyozással, mintha szószéken állana. Nem vagyunk e egyformán Isten teremtményeit, gyermekei, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak? Szünetet tart, mint a templomban szokott. Addig köhögnek a bölcsek s megigazítják a vállukon megcsúszott gubát, sőt Pribula István, egy nagy állcsontu, időderes öreg közbe is szól, persze tótul. Nem értem, de a hangsúlyán érzem, hogy ha Tömörkény Csamangó Illése volna, bizonyára úgy mondaná: nohát ügön, mindnyájan egy akolba való nyáj vagyunk —- Tehát — folytatja a pap — most százszoros' kötelesség egymáson segítenünk, — bizony, bizony, sóhajtgatnak az atyafiak és pillanatra beáll a csend. Hallgató nézések, hallgató belemerülés a csendbe, odakint autók kereke alatt havat kavar a szél és hull valami csöndes, bus í hangulat, mint estvébe hull a csil- j lagok fénye. A pap csupán a torkát í köszörülte s aztán folytatta ismét I kenetteljesen, hogy akinek nincs, j azon segíteni kell, annak adjon igát, I munkáskezet, vetőmagvat az, kinek ; van miből adnia, hisz lesz még idő, ; jönnek még jó napok, midőn vissza- I szolgálhatja a dolgos kéz, mely most ■ valahol fegyvert ropogtat s ha ne-. j tán elbánna vele a halál, a jótett a 1 felsőbbség előtt sem felejtődik, de odafönt is elkönyvelik és számon- tartják és az ég felé mutatott, honnan finoman szitált lefelé' a hó. Egyisten gyermekei vagyunk, szólott végül és Pribula Csamangó Ismét sóhajtott, bizonyára úgy, hogy ügön mindnyájan egy akolba való nyáj vagyunk. A jegyző ismét rátette kezét irataira, rubrikás iveket osztott ki közöttük, a gubák, szűrök megigazódtak: I — Z Panom Bohom, — mond- ! ják és mennek kifelé csöndes lépi- j géssel. Odakint az udvaron meg- i állnak, rápipálnak, maguk között ! indul társalgás, hogy Pannának, a szomszéd menyecskének sincs már lisztje, talán két dagasztásnyi, aztán tudnak igy tudnak hirtelen vagy miatt, rendkívüli alkalom finom férfi és fiú kalapok beszerzésére. Lajos, Piac-tér. (Sajzáth-ház.)
