Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-03-08 / 67. szám
XXII. évfolyam. 1015. március 8, hétfő. 67. szám. EGRI ÚJSÁG Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 18 korona, — tél évre 9 korona, — Hegyed évre 4 kor. 50 fi!)., — egy hóra 1 kor. 50 f. — Egyes szám ára vasárié ünnepnap i3 4 f. -- Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám. Megyei és helyközi telefon szám: 196. POLITIKAI NAPILAP Hirdetési árak: □cm-ként nyiltéri közlemények, bíróság? ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdetni. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: KÁLLAY MIKLÓS Eljegyzések,egybekelésel^gyászi.,kös^ ' netnyilv. stb. 1—5 sorig 5 K. Egyesületek, Kiadótulajdonos: DOBÓ 1STVÁN-NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG. vánitásai, füiilfiz. nyugtázása 20 sorig 5 K~ Az utolsó garast is! Eger, március 7. Eljött annak az ideje, amikor nincsen célja a jövőről való gondoskodásnak. A jötő azon fordul meg, hogy mikép álljuk meg a jelent. Az utolsó fegyverfogható embernek is el kell menni a csatatérre, hogy a jelennel irtózatos, rettentő erőt kívánó birokja a mi javunkra dőljön el: az utolsó garast se szabad sajnálni azért, hogy ennek a háborúnak kilátásait anyagi gondok, a katonáknak és az itthon maradottaknak nélkülözései ne rontsák. És főkép minden áldozatot meg kell hozni azért, hogy ellenségeink reménye, amely az országot éhínségbe akarja lyllasztani, minél csúfosabb kudarcot ▼alljoa. Az egyének utolsó vagyonát és a testiletekét. Főként az olyan egyesületekét, amelyek az emberszeret gyakorlása, a szükölködők gyámo- litására alakultak és gyűjtöttek tőkét esztendőkön keresztül a társadalom áldozat* készségéből, szapora adakozásából. Most ezekről kívánunk szólani. Mert az egyénnek talán szabad az utolsó garast a hozzá legközelebb állóknak, a családtagoknak ellátására félretenni. A jótékony egyesületeknek niacs erre szükségük, de joguk se. Ezt ilyen keményen ki kell mondani. Mert a társadalomnak. a mely a jelenben és a múltban a jótékony egyesületek tőkéjét, számottevő vágyónál összeadta, jussa van beleszólni abba, hogy ez a ▼agyon ott, akkor és úgy használtassák fel, a hol, a mikor és a hogya t a legfőbb közérdek parancsolja. Ma nincsen szentebb, komolyabb, becsületesebb eél annál, bogy minden nélkülözést megszüntessenek, a nyomornak, minden árnyát eloszlassák. Máskor lehet arra várni, hogy a nyomorgók jöjjenek el az egyesület kormányzóihoz és könyörögjenek. Ma föl kell azokat keresni. Nem szabad elfelejteni, hogy a szüköl- ködők ma nem állanak az úgynevezett hivatásos nyomor* gokból, hanem a hazát védők, az érettünk küzdők családtagjaiból. Ezek százszorosán megérdemlik, hogy a jótékonyság kímélje meg őket a legkisebb megalázkodástól és ne kegyes adományként adja neki a segítséget, az ellátást, hanem, mint az őt megillető, neki járó gyámolitást. A jótékony egyesületek ebben az esztendőben tegyenek le a arról a takarékos gazdálkodásról, amelyei máskor nem hihetett eléggé dicsérni és megbecsülni Ma az a jótékony egyesület tölti be igazán a hivatását, amely a valódi segítség nyújtásával elkölti az esztendőkön át gyűjtött egész vagyonát. Ha a háborúnak vége lesz: a békét élvező, a győzelem földjén dúsan arató közönség újra meg fogja tölteni a jótékony egyesületek perselyeit és takarékkönyveit, Most nem fog az díszt nyújtani a jótékony egyesületnek, ha számadásait minél nagyobb ősz- s?egü kimutatásokkal zárja. Ellenkezően. A közönség, amely látni fogja, hogy az ilyen egyesület csak meddő tőkék, szívtelen kincsek föl- halmozására törekszik, teljes joggal fordul el tő e. Az elismerésre, a társadalom elis- ; mérésére az az egyesület lesz érdemes, amely elmondhatja: A nagy napokban mindenünket odaadtuk a hazáért, embertársainkért! Szóvá kell ezt tennünk, mert eddig nem látható ennek a komoly kötelességnek fölismerése. Nem kell neveket és címeket fölemlítenünk. Minden egyesület tudni fogja, hogv mennyiben illetik ezek a figyelmeztető sorok és mennyiben nem tartoznak rá. Azt azonban lehetetlen föl nem említenünk, ■ hogy egy-egy különben nagy tőkével rendelkező jótékony- célú egyesület ép a nui háborús időket használja föl a legnagyobb, szinte érthetetlen takarékosságra és a nyomorúság enyhítésére azt se adja ki, amit más időkben. Ezt nem szabad. Most, a mikor az élelmiszerek nőttön- növekyő és úgy látszik, fel tartózbatatlan drágulásának nyomába az egyre terjedő nyomorúság lép, elő kell állani a közömbösségből, a semmittevésből és a szűkmarkú tartózkodásból minden egyesületnek, a mely valaha a közönségtől célj i támogatására pénzt kapott. És akár van rá egyesületi paragrafus, vagy alapítványi rendelkezés, — mindent, az egész egyesületi vagyont oda kell adni és el kell költeni, hogy az, a kinek ma nem áll módjában egy forintos húst venni, drága tejet szerezni, sőt kenyeret se venni, akinek keresetéből a lakásra, ruhára nem telik, az ezekből a tekintélyes tőkékből kapja meg akár a húst, tejet és kenyeret akár a hozzávaló pénzt. Amit ettől a kötelességtől sajnálnánk, amit ez elől a jövőről való gondoskodás hamis ürügye alatt eldug- dosnának, — bűnt jelentene és homályos lapja maradna a tisztes múltú egyesületek történetének. Amikor az ország a legszebb dicsőségeiébe néz, — vegyék ki részüket ebből a jótékonycélu egyesületek is és ne sajnálják ezért az utolsó garasukat se. Heves harcok Orosztenggel* országban. Az oroszok minden támadásit visszavertük a Kárpátokban. - 570 orosz fogoly. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, március 7. (Hivatalos jelentés.) Oroszlengyelországban arcvonalunknak egyes szakaszain tegnap véres harcok voltak, melyek helyenkint a legkisebb távolságokon folytak le. Tüzérségünknek jó tÜ2hatása az orosz osztagokat arra kényszeritette, hogy előretolt állásaikat jelentékeny veszteségek mellett kiürítsék. A Kárpátokban, ahol a harcok különböző helyeken a kedvező magaslati állásokért tovább tartanak, az Ara 4 fillér.