Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-03-02 / 61. szám

iSGRi Ü J 8 A U 1915. március 2. 3. hogy mankón járhat. Ő tartotta meg esküvőjét azzal a nővel, aki már őt esztendeje a menyasszonya. Olyan szép .esketési ünnep volt ez, ami* lyent nagyon ritkán lát az ember. A sebesültek egymás között 46 koro­nát gyűjtöttek össze és egy szép órát vettek az ifjú párnak nászaján­dékul. A kedves testvérek külön 180 koronát gyüjtötttek össze, amelyet a nagyon boldog vőlegénynek adtak át. A legértékesebb nászajándékot Őfelségétől kapta a boldog altiszt. Az esküvőt megelőzően délelőtt ugyanis a kórházunkban járt a ka­binetiroda egy tisztje. Még aznap teljes díszben megjelent kórházunk­ban egy fess Burg-zsandár s átadott nekünk 500 koronát a király nász­ajándéka gyanánt. Az esküvő vé­geztével rengetegen gratuláltunk az uj házaspárnak. Minden katona és minden kedves testvér föl volt virá­gozva fehér virágokkal. Egyáltalán virágdíszben pompázott a nagyte­rem. Az uzsonna alatt átadták a fia­tal párnak a felség nászajándékát és felolvasták a kabinetiroda üdvözlő levelét. Hadi beszédek. Eger, március 1. A honvédelmi ministerium Had- segélyző Hivatala népszerű füzetek­ben kiadja azokat a tanulságos és léleknemesitő beszédeket, amelyeket a háború óta legkiválóbb államfér- fiank, főpapjaink, tudósaink, íróink és politikusaink tartottak a nyilvá­nosság előtt, az Országos Hadse- gélyzó Bizottság felolvasási sorozatán. A hazafias, igaz magyar szellemtől áthatott beszédek retorikai szempont ból is rendkívül becsesek. Gondo­latokban gazdag, gyönyörű munka valamennyi: a közönség jól teszi, ha a tizfilléres füzeteket megvásá­rolja és összegyűjti. Nagyszerű és hiaradandó emlékei lesznek e fűze­tek annak a hazafias föllángolásnak és együttérzésnek, amely a nemzet minden rétegét oly megható módon egyetlen táborba terelte a magyar nemzeti becsület és a magyar nagy­ság védelmére. Eddig gróf Apponyi Albert, Csernoch János, báró Hazai Samu, gróf Tisza István, gróf And rássy Gyula, Prohászka Ottokár é« Rákosi Jenő hadibeszédei jelenlek meg. A füzetek az Általános Beszer­zési és Szállítási R. T. utján (Bu­dapest, V. Kádár ca .^)ru i endel- hetők meg, de kaphatók a dohány­tőzsdékben is. A befolyó tiszta jö­vedelmet a háborúban elesett vagy sebek következtében elhalt katonák özvegyei és árvái javára fordítják. — Katonatemetés. A egri hely­őrségi csapatkórházban hősi halált haltak: Kiss István 60. gyalogezred, 7. pótszázadbeli közlegény és Vancsa Demeter 12. honvédgyalogezred, 1. potszázadbeli közlegény. Temetésük f. hó 2-án, kedden délután 2 órakor desz a helyőrségi csapatkórházból. EPERJES. HÍREK. Eger, márcis 1. — március 1. Szinte hihetetlennek tetsző, hogy e reneszánsz erkélyek mögött nem is oly rég csomagok fölé hajoltak remegő asszonyi szempillák és szivek húrján rajta muzsikált a rémület. A jóillatu nő, ki melletted az estvéii hangulatban elsuhan s kinek arcáról bársonypuhán omlik rád a mosoly, karácsonyát döbbenetes órákban töl­tötte, hisz nem messzire ide az ágyuk lövedékei, mint halálkuvikok, úgy szelték a levegőtengert, mintha ed­dig megállásuk nem is volna. Holott később derült ki, hogy a rémület még nem az elveszés bi zonyossága, mert hisz jöttek leventék, mint a mesék világából fölébredt vértesvitézek, jöttek szivükben ma­gyar szilajsággal, karjukban magyar erővel, mindég bizakodó szájukon a magyar nóta lendületével s amerre ők jártak megszűnt a félelem, hogy átplántálődjék falakon, fákon, síkokon, hegyeken, a keskeny, piszkos rot­hadó talajú, halállátogatott földcsíkba, melyet úgy hívnak, hogy orosz lö­vészárok. Szerettem volna a decemberi kí­sérteties napokon is, meg akkor, midőn a vidám huszárok mentek fölfelé, bent ülni valamely ősi ház ebédlőjében, hol százados kandalló­ból piroslik a .hasáb melege. Hogy a faiakon miként koppanhatott a szó akkor és most. A képek, me­lyeken simulékony csipkékbe bur­kolt, hullámos hajú szerelmesek, ga­lambokkal szegélyezett tóparton sé­tálnak, fölibük bimbós olajágak ha­jolnak, mint tekintettek alá a tapé- tás falakról akkor és most és váj­jon a süppedékes szőnyegeken apró topánok miként lépigéltek családi vacsorák alatt, mikor a porcellántá- lakat körülhordozták, mily suttogó lehetett a hang és valamely vihar­vert háztornyon éjféli időkben mi­ként csikorgott a szélkakas . . .Váj­jon a sörözőhely höigyes asztalainál évődő öregurak előtt, kik talán még emlékeznek a Bach-korszakról s kik talán felülről ennek hasonlatát sejt­hették közelegni, nagyszámú kéglik­ben hullámzott-e a sör úgy, mint bizonyára hullámzott most mikoron jöttek és mentek fölfelé a mi re­ménységeinket vállukon hordozó Máriás-vitézek. Éjjel, mikoron egy öreg barát a vénhedt bolthajtás alatt elkoppintotta a gyertyát, bizonyára megelevene­dett Béla király temploma, a sek­restyében megsuhogtak a gyöngyös mitrák, hóragyogásu karingek és amig letűnt századok légiói érkeztek, hogy ujjúkat szenteltvízbe mártsák, a múltak glóriás püspökei celebrál tak az oltárok előtt, az orgona síp­jait láthatatlan kezek szólaltatták, szállott az ének, mint reményteljes májusi hajnalon a fülemile-szó és fölsirt a fohász: Urunk, hárítsd el a városról a keserű pohárt és mi­ként a múltak aranyragyogásán, ez- I úttal is adj glóriát. Avagy, kiknek szemét álom ke- j rülfe, miután a cigány eltette magát másnapra és miután a borok ru­binija is letompult a lehúzott redő­nyök mögött, az utcák villanya meg­halt úgy, mint mikor eső zuhan az augusztus selyemfü jánosbogaraira, — amint belemeritették magukat a sötétbársonyu éjszakába (az égen, mint Ocskay brigadéros nászos éj­jelén, csupán egy erkélyes ház fö­lött permetezett alá csillagfény és a szomszéd sarokház kiugróján vasból kivert oroszlánkörmök tartanak egy pislákoló olajlámpást, melynek alatta alabárdosok, vagy zsandárok vizs- , gálgatnak pergamentet, vagy passier- scheint), — vájjon nem hallottak-e vérszomjas rikkantásokat, vájjon nem hallottak-e vadult lódobogásokat és vájjon, nem látták-e régi veretű ka­puk alól buzogányos, kacagányos kurucvitézek szilhuttjeit elsuhanni és átellenben Béla király templomának, Szkócáí házából nem látták-e magát a Nagyságos fejedelmet lóra pat­tanni, nem hallották-e mellette dö- , rögni a temperamentumos Bercsényi szavát, melyet pillanatnyi forgószél kapott föl, tovaragadott a Makovi- cába, letette a fejedelem ^irtokán, mint szörnyű haragot a szőrsipkás hadak döbbent szivére . . .? | E város bizonyára érzi a zöld- galyas, diadalmas elkövetkezendőket, hisz itt, a hadak összeroppanása közelében, mint kályha mellett a hőmérő, vagy szeizmográf a föld belső vajjudásakor, minden porciká- jában reagál az eseményekre. Várja az óra ütését, amikor magyar szivé­ből súlyos kelyhet verjen, csordulá­sig öntse hálás könyeivel a dicső áldomásra. E napokban Hindenburg győzelmére a házak ablakai öröm­fényben úsztak, nemzeti zászlók lengettek az ereszaljakon — mi lesz itt, mikor a döntő, a végső győze­lem, magyarok diadalma zuhan alá a tornyokra, régi kupolákra, igaz i magyar, forrómelegü szivekre ? Itt jobban várják a tavaszt, mint valaha. Mikor majd a hegyek ko­szorújából, az erdők mélyéből meg­indul az ibolya szelíd illata, mikor gyöngyvirágcsokrot tehetnek az ab­lakokba s mikor majd kirakhatnak az erkélyekre minden pompázó selymet, plüsst és nehéz szőnyeget, mikor majd a kapukat, boltivmélye déseket, kirakatokat, oszlopokat és utcasarkokat a fenyő és nyárfa zöldjével boríthatnak . . . Mikor majd a politúros szekrényekből meggyszin, aranycsattos, tüzcsikszerü diszmagyarokat öltenek magukra megyei és városi urak, mikor majd Boroevics a kassai dómban, ők Béla király templomában mondják a Te Deumot. .. Mikor majd a csókok újból föl­támadnak. Damó Oszkár. — Kitüntetett egri főorvos. A király elrendelte, hogy dr. Horváth Gézának, a 10. honvédgyalogezred­hez beosztott népfelkelő főorvosnak a legfelsőbb dicsérő elismerés kife­jezése tudtul adassák az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért. — Haltai Árpád Egerben van, helyesebben mondva nem ő maga, hanem a filmszalagon megörökített árnyképe. Ma, kedden este 6 órakor mérsékelt és fél 9 órakor rendes helyárak mellett mutatkozik be a kedves kis Heltai az Uránia vász­nán. Köztudomású, hogy ő az egri közönség dédelgetett, ünnepelt ked­vence, de meg is érdemli a közön­ség meleg rokonszenvét, mert bohó mókáival épen úgy tündököl a va­lóságban, mint a néma filmen. — „Árpika állást keres“ a cime annak a bohózatnak, melyben fellép. Meg­jegyzendő, hogy a Heltai film csak csemege ahhoz az elsőrendű mű­sorhoz, mely bevezetésül szolgál „Árpika“ számához. Kitűnő vezető­kép lesz „A rajah ékszere“ cimü 3 felvonásos dráma. Továbbá Kasmír ismeretterjesztő tájkép, Dar és Dar akrobata attrakció, Pupák tévedése és Toll meg a kapa című bohó­zatok. — Megnyílt! Kalmár cukorgyára mellett Lusztig optikus fióküzlete, hol katonai fölszerelések gyári ár­ban, úgyszintén tábori spiritusz 70 fillérért kapható. — Telefon 30. sz. — Wladimir mester előadása. Ma délután 6 órakor tartotta Wla­dimir mester a keresztény iparoskor nagytermében előadását szép szá­mú közönség előtt. Wladimir igen érdekesen fejtegette egész Közép- Europában hires önvédelmi rend­szerének alapelveit, amely önvédelmi rendszerből most felnőttek részére tanfolyamot rendez, amely már meg is kezdte működését. Ezenkívül a serdülő ifjúság részére szintén saját szisztémája szerint tanfolyamot szán­dékozik Wladimir mester nyitni. Most, amikor a gimnáziumban alig van tornaoktatásról szó, a reálisko­lában pedig, ahol az összes helyi­ségek el vannak foglalva, egyálta­lában nerji tornászik a fiatalság, nem győzzük eléggé ajánlani ezt a testedző sportot. Az egész* világ bámul a német nagyszerű erkölcsi és testi erején. Egészségtől duzzadó, minden viszontagságra edzett óri­ások ezek, akikre irigykedve nézünk mindannyian, ideges, csenevész, elpuhuit mai emberek. A németek nagyszerű tesji és szellemi egészsé­gének titka pedig nem más, mint a sport és a torna szeretete, már a fiatal korban. Pedig a Wladimir módszerét a németek is kitűnőnek ismerték el s még a katonaság is oktatásokat vett tőle. Egész­ségesen, testedzőn kell nevelni a fiatalságot ezért szeretnők, ha a középiskolák vezetői és a szülők figyelemre méltatnák ezt a kínálkozó alkalmat. A tanfolyamokra a város­házánál Wladimir mester lakásán lehet jelentkezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom