Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-02-29 / 60. szám
1915. február 29. töréseit. A támadásokat egész terjedelmükben visszavertük. Maíancourttói délre, Verdimtől északra az ellenségnek több egymás mögött levő hadállását rohammal elfoglaltuk. A gyenge francia ellentámadások meghiúsultak, hat tisztet és kettőszázötven főnyi legénységet elfogtunk és négy gépfegyverüket és egy aknavetőt zsákmányoltunk. A Vogesek nyugati szélén heves harc után kivertük a franciákat a Biamot VionvÜlei állásokból támadásunk elérte Verdimnél a bremenvilíei, folytatólag a Badonviüertől és Echellestől keletre eső vonalat. Az ellenséget ettől húsz kilométernyi szélességben, hat kilométernyire visszaszorítottuk. Az ellenségnek az elfoglalt terep visszafoglalására irányuló kísérleti súlyos veszteségei mellett kudarcot vallottak. Szintúgy visszavertük az ellenségnek a déli Vogesekben ellenünk intézett előretöréseit is. A legfőbb hadvezetőség. Visszavetették a németek a grodnoi orosz előretörést. Visszavert orosz támadás az Omnlew mentén. 1800 újabb fogoly. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin február 28. A nagyfőhadiszállásról jelentik : Keleti hadszíntér: Grodnotól északnyugatra tegnap uj orosz erők nyomultak előre. Ellentámadásunk az oroszokat vissza- vetette a vár előtti állásaikba. Egyezernyolcszáz orpsz maradt a kezűnkben. Osztroienkától északnyugatra-az Oinulev mentén az ellenségnek egy támadását visszavertük. A délről és keletről Prasznyszra nyomuló ellenséges túlerő elől csapataink a várostól északra és nyugatra kitértek. A Visztulától délre nincs újság. A legfőbb hadvezetőség. felismerni azt, hogy a búzalisztből készült kenyéren kívül van más élelmiszerünk is, mely megélhetésünk biztosítására szolgál. A kormányhalósági rendeletek szabályozzák a búzaliszt mikénti hasz- nélátát annak árpa és kukorica liszt te! való keverési arányát, de nem érintik azt, hogy ezen élelmi cikk, mily mennyiségben fogyasztható, vagyis nem korlátozza a rendelet a lalosság létszáma által fogyasztható mennyiséget, holott ily rendelet mellett talán sokkal többet lehelne elérni, mint a minőség megállapításával. Egy rövid áttekintés megadja a kérdésre a felelelet. Mennyi lisztre van szüksége egy személynek nagyáltalánosságba véve a különböző társadalmi osztályokat. A katona napi kenyér szükséglete 700 gr. kenyér és 50 gr. főzőliszt. Ezen élelmezésnél különösen figyelembe veendő az, hogy a táplálék hús és kenyérből áll, teiiát a nagyobb kenyér fogyasztás indokolt. A földműves embernek napi fogyasztása ennyi nem lehet, mert hiszen rendelkezésre áll sok oly ételnem, mely a kenyér helyit bizonyos mér • tékben pótolja. Ellenben itt magasabbra kell tenni a főzőliszt napi mennyiségét és igy a napi liszt szükségletet 600 grammra lehet becsülni. A társadalom többi osztályának napi szükségletét 300 grammban állapíthatjuk meg. Lehet e %zen búzaliszt mennyiséget csökkenteni ? Lehet, mert ezt már más állam épen a szükség miatt szabályozta és ennek rendeletileg való szabályozása nálunk sem késhet soká. Van e a búzaliszt használata leszállításának az egészségre valami befolyása? erre egyik fővárosi lap igen helyes cikket közöl, mely érthetően magyarázza, hogy a búzaliszt pazar élvezése az egészségre káros hatással van. A cikk többek között azt tartalmazza, hogy a nullás lisztet fnem is oly nehéz nélkülözni, mint azt sokan hiszik. Az árpa és kukorica liszt pótlásával ép oly tápláló ételek állíthatók elő, mint a tiszta búzalisztből. Az igy előállított kenyér pedig határozottan jobban emészthető, mint a fehér kenyér. Azon üdvös akció, melyet a város képviselőtestülete a szükséglet fedezésére elrendelt és melynek megvalósítása folyamatban van, elháríthatja a háziasszony legnagyobb gondját. Mégis szükséges, hogy városunk Polgármesterének már eddigi nagyarányú közreműködését köszönettel vegyük, mert e nélkül ma talán már ott tartanánk, hogy sok háztartás kenyér nélkül volna. A további hatósági intézkedések feltétlenül hivatva lesznek arra, hogy hogy a napi szükséglet megállapításánál ellenőrizés ^lá vegyék az egyes pékek üzemét is abból a szempontból, hogy nem mutatkozik e a törvényes rendelkezés melBecsüljük meg a kenyeret. Eger, február 28. Általában a magyar faj faji sajátsága az, hogy élelmében nem tud takarékos lenni. Nem takarékos, de pazarló különösen a búza terméke használatánál és legfőbb tápszerével, a liszttel nem bánik úgy, mint azt ezen legszükségesebb tápszere megkövetelné. Ha valaha szükség volt a liszttel való takarékoskodásra, úgy ma hatványozottan áll előttünk a takarékoskodás feladata, mert a mai világforgatagban ezen fontos tápszerünk oly fontos tényezővé vált, mint a katonáink fegyverzete. A gyerek megbékítésére kenyeret használunk, holott annak más módja is van. Apró csemetéink kezében sok esetben olyan darab tenyér csüng, hogy azzal egy munkás ember is beérheti. Az iskolába menő gyermeknél elmaradhatatlan kisérő egy hatalmas darab kenyér, holott erre igazában szükség nincsen. Áll ez különösen a földmives osztálynál, de vannak más társadalmi osztályoknál is olyan szokások, melyek a kenyér megbecsülésére annak igazi értékelésére való tekintettel a jelen időben elhagyhatók arra az időre, amikor az Istenadta nép ismét dúskálhat a javakban. Mai helyzetünkben nem kell azon senkinek megütközni,, ha elmarad a frissen sült párolgó fehercipó, ha nem kapható a megszokott illatos ropogós kifli és ha nem tudunk gyermekeink kezébe egy pirosra sült mosolgyó zsemlét adni, mert hiszen ezen élelmiszereket búzalisztből lehet előállitani, ami a jelenben becses anyag s amit a jelenben a világháború vitéz harcosainak kell túlnyomó részben átengednünk. A világháború tanít meg arra, hogy a kenyeret meg kell becsülni. A kormányhatósági rendeletek kényszerítenek arra, hogy a kenyeret igazi értékében ismerjük meg és a szükség kényszer hatása alatt fogjuk lőzésére irányuló törekvés, miért jó • akaratulag arra kérem a közönséget, hogy saját jól felfogott érdekében a szabályt minden irányban tartsa be. A fődolog mégis az, hogy amennyire csak lehet, takarékoskodjunk, hogy ez által a megszorított szükséglet miatt a készlet minél hosszabb időre elég legyen és az újat megérje. Van-e szükség a nagyarányú takarékosságra, ezt ma legjobban megállapítja az a tény, hogy az őrlemények túlnyomó részét Hazánk védelmére beszólitott fiaink, dicső haderőnk részére kell biztosítani. A haderő legerősebb fegyvere a rendes és kellő élelmezés, e nélkül nincs kitartás, megtörik az ellenállási erő és ezért mi, kik ma katonáink hősies magatartásába kell hogy teljes erőnkkel bizzunk, meg- hozhaljuk azt az áldozatot, hogy lemondunk a fehér kenyér, a ropogós illatos kifli és mosolygó zsemle élvezetéről. Nem kell ezt állandósítani, mert az uj termés és a remélhető nagyon hosszantartó béke más helyzetet fog teremteni. Addig is mig ezt elérhetjük, bánjunk gazdaságosan az Isten áldásával, a búzaliszttel. Tegyük meg ezt öntudatos, kötelességből és hazánk, királyunk iránti szeretetünk és ragaszkodásunk legszebb kifejezésére. B. B. Kitüntetett egri ügyvédjelölt. Ezüst vitézségi érmet kapott dr. Samt Iván. Eger, február 28. Mint sebesült került haza a harctérről s most mint lábadozó még itthonjtartőzkodik dr. Sant Iván 10-ik honvéd gyalogezredbeli zászlós, aki hónapokon át küzdött az északt harctéren Oroszlengyelország és Galicia csataterén az orosz ellen s a hires Limanovai csatában is résit vett. Samt Iván dr. több Ízben kitüntette magát a csatatéren s még novemberben kapott a hadtestparancsnokságtól dicsérő elismerést, most pedig legfelső helyről érkezett meg a kitüntetése. Az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért másodosztályú ezüst vitézségi érmet adományozott a király Samt zászlósnak. Munkatársunk beszélt a kitüntetett hőssel, aki a vitézségi érmet azért kapta, mert az Olpiny-magas- latot többszörös orosz túlerő ellen vitézül védelmezte s magát ott addig tartotta, mig az ezred-törzs és a trén baj nélkül elvonulhatott. A gorlicei harcokban történt ez s Samt dr. egy félzászlóalj tizes honvéddel, akiknek Molnár László főhadnagy volt a parancsnokuk, azt a megbízást kapta, hogy az Oipiny magaslatot védelmezze az ellenség ellen.
