Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-02-25 / 56. szám
2 • ü fí I 1915. február 25. Húszé Eger, február 24. A cs. és kir. minisztérium a következő hősök vitézi tetteit óhajtja az emlékezetnek átadni. Orosz János 8. huszárezredbeli őrmester tiz lovassal felderítés céljából kiküldetett. Útközben ész- / revette a kozákoknak egy századját, amely épen azon volt, hogy három kissé elmaradt sebesült kocsit hatalmába ejtsen. Ezt az őrmester mindenesetre megakadályozni akarta. Legényeivel leszállóit a lóról és hirtelen iüzet kezdett az ellenségre. Ez most a sebesültszállitmány elfogá-- sát abbanhagyta és rá akarta magát vetni a kis huszárcsapatra. Orosz őrmester azonban nem hagyta magát, időt akart szerezni a sebesült ko- • csiknak, hogy biztonságba jussanak ennélfogva hevesen kezdett tüzelni a rá vágtató kozákokra. Nem sokára 9 ellenséges lovas elierült a földön, a többiek egy pillanatra haboztak. A sebesültkocsik, amelyeknek még két sebesültet felszedni sikerült, már meglehetős messze jártak, tehát magára és járőrére gondolhatott a vitéz őrmester. Lóra szállva, huszárjaival neki rontott az ellenséges századnak és kérésziül tört rajta. Ezután a felderítést tovább foytatta és századjához bevonult. Ugyanaz nap este Orosz őrmestert azon parancs érte, hogy Szivacski György huszárral együtt egy falut kutasson át, vájjon nincsen e még ott egy pár elmaradt orosz katona. Tényleg megtudták, hogy egy a talu végén levő házban öt orosz gyalogos elbújt. A lovasok leszállottak lovaikról, behatoltak a jelzett házba és a meglepett orosz járőrt megadásra feiszólitották. Minthogy azt hitték, hogy erősebb csapattal van dolguk, az oroszok fegyverüket letették és megadták magukat. Orosz őrmesler az I. osztályú ezüst vitézségi érmet, Szivacski huszár a 11. osztályút nyerte. Egy felderítésre előreküldött kis lovascsapattal voltak beosztva Meleg József, 8. huszárezredbeli örvezető, Mészáros József és Emedő András ugyanezen ezred huszárjai is. Az át nem tekinthető .terepen a különítmény tüzet kapóit egy nagyobb ellenséges csapattól. Nemsokára öt ló rogyott össze golyóktól találva és egy huszár megsebesült. A különítmény kénytelen volt visszafordulni, hogy az ellenséges iüzet elkerülje, a nélkül, hogy a bajtársait, akiknek lovait az ellenség lelőtte, magával vihette volna. Vissza lovaglásuk közben egy huszár észrevette, hogy három ló lovas nélkül vágtat a különítmény után. Megkérte tehát a parancsnokát, hogy egy pillanattá megálljon, hogy az utánuk száguldó lovakat elfogni és ezekkel arra a helyre, ahol a lovaikról le esett huszárok már azon veszélyben forogtak, hogy fogságba esnek, visz- szalovagolni lehessen. A legheverjaink. sebb ellenséges tűzben és a szorult helyzetben levő bajtársakat megmenteni, merész és különös vitézséget követelő vállalkozás volt. A parancsnok önkémes jelentkezésre szólította fel legényeit. Meleg őrvezető, Mészáros és Emedő huszárok habozás nélkül vállalkoztak e merész tettre. Három keresett lóval visszavágtattak és épen jó időben értek oda, hogy hátra maradt bajtársait lóra segitsék és a különben biztos fogság elől megmentsék. Merész tetteikért mind a három huszár a II. osztályú ezüst vitézségi érmet nyerte. Horváth Gábor, 16. huszárezredbeli őrmester, egy hírszerző különítmény felderítési lovaglása alatt az elővéd parancsnoka volt. Egy helyiséghez érve, azt vette észre, hogy az annyira meg van szállva ellenséges őrjáratoktól és kisebb csapatoktól, hogy a falun keresztüljutni csak nehezen volt lehetséges. Egy épen arra haiadó szekér merész eszmét szült Horváth agyában. A kocsiban elbújt és igy viteti magát a faluba. A falu közepére érve, egy semmit nem sejtő, körülbelül húsz emberből álló ellenséges járőrre hevesen tüzelni kezdett. Az ellenséges lovasok, teljesen meglepve és nem tudva, hogy a lövések honnan jönnek, miután hárman közülük elestek, futásnak eredtek és magukkal rántottak még más járőröket is és ezzel megtisztult a a helyiség az oroszoktól. Az őrmester még négy lovat is zsákmányolt. Horváth jutalma az I. oszt. vitézségi érem volt. Magócsi István, a 4. huszárezredbeli szakaszvezető tiz huszárból álló járőrével egy 30 ember erős kozákcsapatra bukkant. Magócsi pisztolyát felvéve, habozás nélkül neki esett huszárjaival a kozákok háromszoros túlerejének és őke tmegfutami- tották. Ezután hamar lepattantak lovaikról és a menekülő ellenségre tüzeltek, amely hét halottat hagyott hátra. A merész csapatvezető az ezüst vitézségi érmet nyerte. Nyolc napos njjoncok az i orosz fronton. Szattnár, február 24. Szatmárból jelentik, hogy ott keresítül vittek a kárpáti harcokban loglyul ejtett 450 o oszt, köztük egy magasabb ; rangú tisztet. A foglyok elmondották, hogy őket 8 napos kiképzés után küldték a harctérre. Az Egri Újság a legjobb hirdetési orgánum. Heves- vármegye legelterjedtebb napi lapja. Üldözik az élelmiszer nzsorázsokat. Szigorúan jár el a rendőr- kapitány. Eger, február 24. j A háborús időknek valóságos ; hiénái az élelmiszer-uzsorások, j akik a nehéz időket a maguk javára i zsákmányolják ki. A fővárosban lelepleztek több visszsélést és most a vidéken is kezdik üldözni a lelketlen üzéreket. Kassán — mint az ottani lapok Írják — a rendőrség j könyörtelen szigorral lépett fel az j élelmiszeruzsorások és az árucikkek j mesterséges drágitói ellen. Váczy József rendőrfőkapitány állt az akció élére és olt, ahol visszaélést fedez j fel, irgalmat nem ismerő szigorúság- \ gal jár el. Különösen azokat a ga- i liciai üzéreket kiséri figyelemmel a ] rendőrség, akik az élelmicikkek ösz- szevásárlásával és részben elrejtésével, az árak mesterséges felhajtásával növelik az áru-uzsorát. A lelkiismeretlen, csak a saját hasznukat néző, a közönség bajaival édeskeveset törődő uzsorások, hogy a rendőrség éberségét kijátsszák, kávéházakban, csöndes beszélgetés és ártatlan játék közben bonyolítják le piszkos üzleteiket. A kassai rendőrség azonban már ennek is véget vetett. A kávéházakat is megfigyelés alá vette és sikerült a Schalk kávéházban két uzsorást letartóztatni. A rendőrség ma a marhavásáron tariolt razziát, ami meglepő eredménnyel járt. A detektívek tizenkét galíciai kereskedőt tartóztattak le, akikről minden kétséget kizárólag megállapították, hogy fáz árakat akarják mesterségesen felhajtani. Az egyik sziléziai kereskedő húsz darab ökröt vásárolt össze, hogy Bilicbe szállítsa, de ezt is megakadályozták. Az ökröket Kassa városa a maximális árért megvette a kereskedőktől. A piacon razziát tartottak és 29 kereskedőt állítottak elő. Ezekről beigazolást nyert, hogy a hatósági árjegyzéket nem respektálták és drágábban akarták áruba bocsátani élelmicikkeiket, mint azt a hatóság megszabta. A rendőrség szigorúan rnegbir ságolta az élelmiszer- uzsorásokat, a galíciai üzéreket pedig kitiltotta az ország területéről. Egerben, a tegutóbb kiadott al- ispáni rendelet értelmében — amelyről lapunkban már emlitést is tettünk — a rendőrkapitány a legszigorúbban jár el azok ellen, akik élelmi cikkeket aránytalanul magas haszon mellett értékesítik. Már eddig is több Ízben rőt ki ilyen esetekben büntetést, de hogy eljárása valóban eredményes lehessen, kell hogy a város közönsége is támogassa. A rendőrkapitány ugyanis csak úgy járhat el, ha személyesen, vagy a ma bizony megcsappant számú és dologgal ugyancsak tulhalmozott rendőri közegek tapasztalatai alapján hivatalból indítja meg az eljárást vagy konkrét panaszokra. A közönség tehát saját érdekében jár el, ha azokat az eseteket, mikor véleménye szerint a megengedettnél jobban megsarcelták élelmiszerekért, bejelenti a rendőrségen. Mindenki küldhet csomagot a harctérre. Az alispán a lakossághoz. Eger, február 24. Minél tovább húzódik a háború, minél gyakrabban látjuk a harcmezőről visszatérteket s minél" hiveb- ben el tudjuk képzelni szerető aggodalommal körülövezett fiaink emberfeletti erőfeszítéseit s nélkülözéseit, annál gyakrabban s annál erősebben ébred fel bennünk a vágy, hogy helyzetükön valamit változtassunk, javukra legyünk. De nem kevesebbszers nem kevésb- bé sovárogva száll azoknak sóhajtása hozzánk, hogy vajha láthatnának bennünket, vajha velünk lehetnének csak egy pár pillanatra is. Ez a sóvárgás hihetetlenül megnöveli az értékét, a becsességét mindennek, ami itthonról való, ami a dédelgető anya, a a vérzőszivü hitves, a szerető rokon kezéből kerül ki. Ezek végtelenül nagy, de sokszor kínzó szerelésének az érzése van benne abban az édességben, ami a hazai kenyér legkisebb morzsáját is izesebbé teszi a világ minden kalácsánál. Talán azért, mert beléleheli az, aki készítette, egész lelkét, szive minden í gyöngédségét. S mi viszont, kik itthon őket ! idézgetjük föl s éjjnek és nappal- | nak minden futó percében, azért ! szeretnénk küldeni nekik a mi éte- | lünkből, hogy elvihetné az hozzájuk | csókjainkat, büszkeségből, rettegés- ■ bői fakadó könnycseppjeinket, í Milyen gyakran, milyen nagyon ’ kinoz bennünket ez a forró, naiv I vágyakozás. Hej, de sokszor meg- I enyhülne felzaklatott érzésvilágunk • zihálása, ha elfoglalhatnánk magun- | kát a nekik szánt szeretetadomá- nyok keszitgetésével. S milyen tartós örömet, milyen megújhodást idézne föl azok megérkezte s elfogyasztása — ott a távolban. Az egymásért sóvárgó lelkek e rejtegetett vágyát megérezte most a hadvezetőség s nemcsak módot ad mindenkinek, hogy azt kielégíthesse, de még maga buzdít, kér arra mindnyájunkat. Megkeresést kaptam a katonai parancsnokságtól, mely közli, hogy e hónap második hetében s a jövő hónap folyamán minden gyalog, tüzér és lovastestből csapatszáliitmá- nyok fognak indulni a tábori seregekhez. Ezeket a harcmezőre itfeuló vitézeinket azzal fogja megbízni a katonai parancsnokság, hogy a polgárság által, harcoló szeretteinek szánt adományokat a harctérre juttassa. Mindenkinek alkalmat nyuj- í tanak tehát arra, hogy csomagokat
