Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-01-06 / 6. szám

2

G B

1915. január 6.

mint ezer idősebb katonából álló csapatunk odaát maradt szerb földön, amellyel már megszakadt a Száván át fönnállóit összekötteté- . síink.

A biztos helyen lévő csapatoknál nagy izgalmat keltett ezer derék bajtársuk helyzetének hire és a vezető tisztek tanácskozni kezdtek, hogy nem lehet-e valamit tenni a csapat megmentésére. Sch. tábornok aki az ott tartózkodó csapatokat vezette, egyenesen kijelentette:

— Át kell menni étrük és meg kell menteni a fiukat!

A komolyabb, idősebb tisztek azonban csóválták a fejüket:

— Csak azt kockáztatjuk, hogy ! mi is ott veszünk, szerbek kezébe kerülünk.

Valóban: a szerb Száva partot ! a környező dombok mögött — táv- \ csővel kivehetően — már szerb csapatok tünedeztek föl és szerb gépfegyverek ropogó-pattogó szava szólalt meg.

Az ezer ottrekedt, derék vitéz hozzákészült már az egyenlőtlen harchoz, hirtelen készült fedezékekben helyezkedtek el, várták a támadást. De a generális nem csüggedt el.

— Tudom, hogy veszedelmes vállalkozásról van szó — vágta ketté a vitát Sch. tábornok. — De bajtársainkat nem hagyom elveszni: én magam vezetek át értük egy csapatot.

Sch. tábornok szavára csakhamar lelkesedő, elszánt kis csapat jelentkezett és a generális, szavának állva, maga vezette át pontonokon a kicsiny, de annál hősiesebb expedíciót a szerb partra. A vitéz katonák nagyszerűen fedezték ezer bajtársunk átkelését a körülkerítésre készülő szerbek ellen és végül maguk is elhagyták baj nélkül az ellenség földjét. Sch. tábornokot, aki mindvégig a legveszélyesebb helyeken tartózkodott, és talán utolsónak, akkor távozott csak a szerb partról, amikor a megmentett ezer ember már elérte a magyar földet, őszinte és lelkesedő ovációval fogadták a fegyelemhez szokott, de a szív őszinte megnyilvánulásának etlent- állni nem tudó katonái.

ás* rma iául ni sasisert,

Jírfcot báralty r: >>yasa», mmi

Ki?a

lü

íim

líácaj JArSal átlát kapok..

t

BersocMvs*

Si&ftaS

i

;

I Foltin lános meghalt J

Eger, január 5.

Egernek nagy halottja van. Foltin János kanonok, egervári prépost hosszas betegsége után ma hajnalban megszűnt élni. Húsz éven át tagja volt az egri főkáptalannak és mig betegsége szellemi erőit megnem törte, szeretetre méltó egyéniségével, kedves modorával és jó szivével mindenkinek a leikéhez megtalálta az utat. Éveken keresztül, mig ez az állás nem. rakott túlságos nagy terhet vállaira, dékánja volt az egri fő káptalannak, s ezt megelőzőleg plébánosa Eger városnak.

Életrajza.

Életrajzi adatait a következőkben foglaljuk össze:

Foltin János 1837. január 5 én született Jászkiséren. Pappá 1860 augusztus hó 6 án szentelték s mint ujmisés pap Apátfal vára küldetetett káplánnak. Azután Szihal- mon és Ernődön lelkészkedet mig aztán 1873-ban kegyúri bemutatás alapján az alsóábrányi plébániai javadalmat nyerte el, ameiy állásában a harsányi kerület alespe- résévé nevezte ki az érsek.

1886-ban az alsó miskolcszi plébánia lelkészévé nevezték ki s mint ilyen kapta meg 1888-ban a Szent Lászlóról nevezett Sümegi prépost- ságot. 1893 ban az egri főkáptalan tagjává s egyben egri blébánossá lett. 1905-ben éneklő kanonokká és 1908-ban a „Boldogságos Szűzről“ nevezett Egervári kispréposttá választotta őt meg a főkáptalan. 1915. január 5-én halt meg. Tehát ugyanazon a napon, amelyen született, épen 78 éves korában.

Egyénisége.

Az elhunyt jólelkü, magábavonuló természetű csöndes szobatudós volt, aki sokat dolgozott tudományosan is, amellett kulturális célokra soha nem sajnálta az áldozatokat.

Kedvenc stúdiuma a történelem és az arheologia volt s igy egyik szenvedélye azé stúdiumokkal/okon régiség és műgyűjtés. Mint szihalmi lelkész ő kutatta fel és ásatta ki az úgynevezett Árpádhalmot, amelynek honfoglaláskori leletét az egri líceumi gyűjteménynek ajándékozta.

Szenvedélyes gyűjtője volt a Krakker képeknek. Krakker festő művész és a Líceum hires freskóinak egyrészét készítette. Foltin kanonok nagy gonddal gyűjtögette Krakkernek Egerben és környékén feltalálható, megmaradt müveit s egy művészettörténeti szempontból igen érdekes tanulmányt irt a 18-ik századbeli egyházi festőről.

Anonimuszról és a Zástyi apátságról irt még történeti müveket A freskófestészetet rendkívül kedvelte. A főszékesegyház hajójának első részét ő diszitette fel freskók

kai és 125000 koronát adományozott az egész templom kifreskózá- sára.

Már életében nagyon sokat áldozott kulturális és jótékony célokra. Szülővárosában Jászkiséren gyönyörű templomot építtetett és kitünően felszerelt iskolát állított fel. Ezenkívül mindazon helyeken, ahol fiatal korában lelkészkedett, nagy jótékony adományokkal és nemes alapitváayokkal örökítette meg nevét.

Nagy vagyont is hagyott maga után az elhunyt, amelynek legnagyobb részét szintén kulturális és jótékony célokra hagyományozta.

A városban megilletődéssel fogadták halálának hírét és számos épületen kitűzték a feke lobogót.

Temetése e hó 7-én csütörtökön délelőtt 10 órakor lesz s ezt megelőzőleg reggel 9 órakor ünnepélyes gyászmisét tartanak a főszékesegyházba, amelynek sírboltjában Foltin János hamvait örök nyugalomra helyezik.

Harctéri levelek.

Üzenet Przemyslből repülő postán. — A 10-es honvédek dicsérete. — Aki egymaga 50 muszkát fogott el.

Eger, január 5.

Ma mindnyájunk gondolata legtöbbet időzik a csatamezőkön, mert hiszen nincsen család, nincsen egyetlen ember, akinek valamelyik kedves hozzátartozója részt ne venne abban az óriási küzdelemben, amelyet a magyar nemzet vitéz szövetségesével az emberiség jóléte, haladása, kultúrája érdekében viv. De talán épen annyit gondolnak itthon hagyott kedveseikre a hadbavonult vitézek is, mikor nehéz napok véres tusái után pihenő órák csöndje borul a fáradt harcosokra, előkerül a kis rózsaszín vagy sárga tábori postalap és jönnek haza az üzenetek Galíciából, Lengyelországból, a Kárpáti szorosok völgyeiből.

Ezekben a levelekben mindig van valami érdekes esemény, valami a harctéri állapotokat leiró jellemzés, ami érdekli az egész közönséget, azért az Egri Újság már eddig is igen gyakran közölte az ilyen levelek közérdekű részeit, most is három érdekes kis üzenet került hozzánk, amelyeket az alábbiakban ismertetünk a közönséggel.

A körülzárt Przemyslből hozott két lapot a repülő posta. Kitűnő bizakodó ennek a levélnek a hangulata. Nem félnek Przemyslben semmitől és tudják hogy az ostrom napjai meg vannak számlálva:

Elég jól sőt a körülményekhez képest igen jól érezzük itt magunkat — mondja a levél írója, egy fiatal egri mérnök. — Hálásak lehetünk a jó Istennek, hogy ide kerültünk, nem pedig a szabad harctérre, mert itt legalább rendes életet élünk. Az oroszoktól nem félünk, mert oly erős a várunk

ami magyar honvédeinkkel, hogy az oroszok ide be nem jöhetnek. Kü~ lönben úgy halljuk, hogy az orosz már nemsokára eltakarodik innen, akkor többet irhatok, most repülő posta viszi a lapomat.

Az egri 10-es honvédek dicsőségét hirdeti a másik lap, amelyet egy vármegyei tisztviselő küldött az Egri Újság felelős szerkesztőjének a lengyelországi harctérről. Parázs három kis nap volt az — igy szól a levél, — amely most elmúlt fölöttünk. Úgy vágtuk a muszkát mint a répát. Közvetlen közelből puskatussal, ásóval, karddal. 500-at meg is fogtunk a bitangok közül.

Mondtam már én azt régen, hogy nincsen párja a honvéd bakának, főleg a 10 esnek. Biz Isten büszke , lehet Eger város, hogy ezek közül magának mondhat egy zászlóaljat. Nem katonák ezek, hanem mindmegannyi egy félisten. Óvatosak, de azért vadbátrak, kitartók, fegyelmezettek. Aranyat ér mind.

A harmadik levelet egy 60 ik gyalogezredbeli szakaszvezető küldte haza, arról beszél, hogy kóstolt bele az első tüzbe és mindjárt a hadidicsőségbe is.

Tudatom veled barátom — írja — hogy december 17-én ütközetbe mentem és hála Istennek szerencsésen végződött reám nézve az ütközet, mert nem csakhogy nem sebesültem meg és élek, hanem egy ro? hámnál egymagám 51 muszkát és egy tisztet fogtam el. E levelet úgy irom, hogy most a fogoly kiséret után egy kis raszt van és egy szegény, teljesen felforditott muszka házban paprikás krumplit főzök, egy jó pajtásommal. Igaz, hogy sok hiányzik belőle, de csak mindig ilyen legyen.

& monarchia hadsegéde a szultán mellett.

Bécs, január 5.

(Saját tudositónktói). Fe- rencz József császár és ki- ‘ rály a szultán mellé épen úgy mint Vilmos császár külön főhadsegédet nevez ki.

A szultán viszont egy tábornokát küldi Bécsbe.

Fekete kenyeret eszik a német császár.

Berlin, janmr 5.

(Saját tudósítónktól). Vilmos császárnak és közvetlen környezetének a császár saját parancsára november elseje óta előírásos fekete kényét sütnek.

Hirdessen az Egri iságbai