Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-02-19 / 50. szám

XXII. évfolyam. 1915. február 19, péntek. 50. szám. EGRI ÚJSÁG aelyben és vidéken rostán kóldvc égés. POLilXÍl^Al blAP|l»AP ncm-ként nyilítóMemélyel, DirísásI ÄäUFsT?-Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Fele»« «Mit KÁLLAY MIKLÓS SÄESÄSÄift* mos: Kiadiitai.idonoa: DOBÓ 1STVÁH-NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG. S£ulSai“^rts5S®' A németek javára dőlt el a harc Píok és Racioncz közt. Az ellenség üldözése a keletporoszországi határon folyik. 64000 fogoly, 71 ágyn, száznál több gépfegyver eddig a zsákmány. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, február 18. A nagy főhadiszállás jelenti: Keléti hadszíntér: Tauroggennél és a Grodnótól északnyugatra eső területen az üldözési harcok még tartanak. A Kolnonál megvert ellenséges hadoszlopot Lomhá­tól északra friss csapatok vették fel. Az ellenség ellen újabb támadást intézünk. A Plok—racionzi arcvonalon a harcok a mi javunkra dőltek el. Eddig háromezer oroszt elfogtunk. Lengyelországnak a Visztulától délre eső részében nincs nevezetesebb jelenteni való. A keletporoszországi határon vívott harcok hadi­zsákmánya szaporodott. Az eddigi eredmény 64000 hadi­fogoly, 71 ágyú, több mint 100 géppuska, 3 korház vonat, légi jármüvek, 150 teli lőszerkocsi, fényszórók és szám­talan megrakott, fogatolt jármű. E számnak további emelkedése várható. A legfőbb hadvezetőség. Kisebb eredmények a francia harctéren. Reimsnél a hadifoglyok száma nő. Sikertelen francia támadások az Argonnokban. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, február 18. A nagyfőhadiszállásról jelentik: Nyugati hadszíntér: Az ellenségnek tegnap említett támadási kísérletei hasonló sikertelenséggel tovább tartottak. Az Arras-lil- lei utón még folynak a harcok a mi árkunk egy kis da­rabjáért, amelybe az ellenség tegnapelőtt hatolt be. Reismtől északkeletre az általunk tegnap elfogottak száma szaporodott. A franciák itt is különösen erős, véres veszteségeket szenvedtek s a további előretörésekről le is mondottak. Champagneben Perthestől északra még folyik a harc. Ettől keletre a franciákat súlyos veszteségeik mellett visszavertük. Már csak legelöl fekvő árkaink némely részein tartják magukat. A foglyok tegnap bejelentett száma 11 tisztre és 785 főnyi legénységre emelkedett. Teljes balsikerrel jártak az argonnei erdőségtől és Aerduntől keletre a Boureuille—Vauquois közti hadállá­sunk ellen intézett támadások is. A Pont a Moussontól északra fekvő 365-ös magasla­tot és Norroy helységet, amelyet február 13-án elfoglal­tunk, a francia erődítések alapos szétrombolása után I ismét kiürítettük. Azt, hogy ezt a hadállást fegyveres erővel visszafoglalja az ellenség, nem kísérelte meg. Egyébként nincs lényeges jelenteni való. Sovasságunk bevonult Csernovitzba. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) (Hivatalos jelentés.) Budapest, február 18. Az oroszok által kiürített Csernovitzba lovasságunk ! bevonult. . MBS8I 1 A lila körösinek. Eger, február 18. | Világháború kellett ahoz, hogy j egymást és Egert megismerjük. \ Összehozott bennünket a sors. j Szerettük a természet melegségét, a | forró színeket, az életet és mindent amiért érző emberek lelkesedni tud­nak. Ebben a forró időkben sokszor elfelejtettünk a horizontra nézni, hogy eszünkbe jussanak a füstölgő házak, a felkavart világ és a száraz ujju kaszás, aki felénk is hivoga- tóan integet. Jártuk ezt a bájos kis várost. A vár alatt eltudtunk gyönyörködni egy itt felejtett kapubejáraton, a me­gyeháza kacskaringós vasrácsán, a kis barokk templom. A komoly liceumon, a virágos érseki udvar, a bizar oszlopos szé­kesegyház, a vörös vizirózsák bűvös forró tavon, a sárga napsugaras őszi táj, mind életről, annak szép­ségéről rezonáltak. Jöttek a matyó asszonyok, ezek a tarkaruhás, hegyes kontyu művész­nők, a szin költemények nagy mes­terei. Mennyi ős művészetet horda­nak ezek öntudatlanul, rojtos katrin- cájukon. Ringós, harmonikás szok- nyáju egri lányok. Rithmikus moz­gásotok, rövid szoknyátok ugyan miről is beszélne másról, mint pezsgő, imádott Életről. Szívtuk ma­gunkba mindent mint a tiszavirág. A jegenyefák a város alatt tüzes vörös színekben égtek, amikor itt kel­lett hagyni a kis várost. Füstős, lerombolt falvak, letiport otthonok, üres fészkek, gazdátlan jó­szágok, feneketlen sárral küzdő üte­gek, végtelen hosszú kocsisorok, komor arcok, távoli ágyudörgés volt az uj kép. Nagyon erősnek kell annak lenni, akinek egy percre is nem szorul el a lelke. Gyanakvó alázatos civilek, kó- borgó cigányok, szomorú keleties muzsika, majd ágyuzene, puskaro- pogás. — Ta-ta-ta-ta-ta . . . Összekerültünk egy hajnalon. Csak néha dörrent el egy fegyver — élet­jeladás. Próbáltunk szót váltani. Sehogy- sem ment. Erősen világosodott. A fegyverzaj nőtt. Barátomat, azon veszem észre, kint látom a földhányásból. A javít­hatatlan virágbolond őszi kökör­csint szedett csokorba. Tele volt már a keze a lila virággal. — Ne kacérkodj pajtás ! Átkiál­tok hozzá. A következő percben a kis zászlós hangtalanul elterült a vörös őszi, szomjas avaron. A virá­gokat még mindig a markában szo­rongatta. Úgy temettük el a kedvenceivel* h. — Katonai kinevezés. Az ez idő szerint városunkban állomásozó 12 ik honvéd pótzászlóalj parancs­noka nemesbocsári Svastits Elemér őrnagyot alezredessé neverte ki a király. — A kinevezés nemcsak ka­tonai, de polgári körökben is örömet keltett, mert az uj alezredest széles körben kedvelik kellemes modoráért és jeles tulajdonságaiért. — Az uj alezredes egyúttal a honvédállomás- parancsnokságot is átveszi. — Ara 4 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom