Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-02-14 / 45. szám
2 G H 1915. február 14. Csapataink offenzivát kezdtek a bijnica- kolomeai vonalon Bukarest, február 13. A Dimineata jelenti: Az oroszok Bukovinában súlyos vereséget szenvedtek. Az oroszok gyors visszavonulásának az az oka, hogy az osztrák-magyar csapatok a Kárpátokban a Bijnica— Kolomeai vonalon offenzivát kezdtek. Lapzártakor hozzáfűzi a Dimineata, hogy az oroszok már Csernovitzot és Kolomeát is kiürítették. Jövendölések a háborúról. {.Négyszáz év előtti jóslások. — Mit tudott Nostradamus a világháborúról.) Eger, február 13. Egy okkult tudományokkal foglalkozó német tudós, Arthur Grobe- Wütisckkey »Der Weltkrieg 1914 in der Prophetie“ címmel összegyűjtötte a háborúra vonatkozó jóslásokat. A könyvről egy német kritikus Shakespeare szavait idézte: „Őrültség, de van benne rendszer." A könyvből kiderül, hogy több szellemlátó mellett Nostradamus Mihály is, akit az a tisztesség ért, hogy a Faustban néven nevezik, többet tudott előre a nagy tűzvészről, mint mi, akik megértük. Nostradamus, a mór, orvos volt Saint Remy-ben, ahol 1503-ban született. Még ma is mint a legnevezetesebb jóst említik, jóslásait az 1555—3797. évekre különös négy szoros versekben — amelyeket quatrain-eknek neveznek — irta meg. Minden száz quatrain külön fejezetet alkot, amelynek centurie a neve. Nyelvezetük készakarva ne ■ hezen érthető, időpontokra, személyekre és dátumokra csak homályosan céloz. De ami a legkülönösebb, jóslásai nagy része bevált. így például említi a Tuileriák körüli harcokat, évszázadokkal előbb, mielőtt a kastély állt volna s neve lett volna. A francia királyság történetéből is pontos és nevezetes dátumokat jelölt meg. Hogy csoda e ez, vagy véletlen, áz mellékes. A könyv a II. centurie quatrainját említi többek között, a mely igy szól : — Ha aztán megszólal a csodálatos madár hangja hasonlóan az orgona sípjához, a búza mérője oly drága lesz, hogy ember embert fog enni. Tapasztalt okkultisták magyarázata szerint az „insolyt oyseau" nem más, mint a Zeppelin-léghajó, amelynek propellerberregése tényleg orgonaszóhoz hasonlít. Legújabb hadieszközeink prófétai előrelátását bizonyítják a könyv szerint a következő sorok is: Albion, royne de la mer Alors qu’ira montagne de Fair Cloche en canon, navir en^cloche Dis que la derniére heure approche. Magyarul: Albion, tengerek királynője, ha majd eljön a levegőből való hegy, a harang a csőben s a hajó a harangban, akkor közeledik utolsó órád. Grobe-Wutischkys szerint „a harangban a tengeralattjáró s a légből való hegy ismét a — Zeppelin. Elvégre ha a jóslás valónak bizonyul — semmi kifogásunk sem lehet ellene. Anglia végére céloz a II. centurie 68. négysorosa is, amely igy szól: — Ha észak erőlködései a fegyverkezés terén már nagyok lesznek s nyitva az ajtó a világtengeren, akkora sziget uralmának vége s London rettegni fog a vitorlásoktól. Már pedig a világtenger kapuja — erre megesküsznek az okkulisták — a Panama-csatorna s az ép most készült el s London már nemcsak a német hajóktól fél, hanem a légi vitorlásoktól is. — Soron kívüli előléptetés a harctéren. Nagy kitüntetés ért most egy egri fiút, a fővárosi pénzügyi körökben igen jól ismert nagyecséri Kánitz Lászlót, a Magyar Bank és Kereskedelmi r.-t. egyik főtisztviselőjét, az Agrár takarékpénztár vezérigazgatójának fiát, aki mint huszárhadnagy vonult be a mozgósítás idején ezredéhez, s azóta mint pa- rancsőrtiszt szolgál az északi harctéren. Kánitz László, akinek az északi harctéren átélt tapasztalatáról több érdekes cikke jelent meg a lapunkban is, s aki nem csak a tollat forgatja jól, hanem úgy látszik a kardot is, a háború kitörése óta, hetedik hónapja teljesít kiváló és önfeláldozó szolgálatot, s mint a kitüntetésre felterjesztő hivatalos] irat mondja; „Fokozott kötelesség tudása folytán, a válságos helyzetekben, s a legsúlyosabb pillanatokban is meg- külömböztetett bátorságot tanúsított." j Ezekért az eredményes szolgálatokért, s az ellenséggel szemben tanúsított hősies magatartásáért a király so- ronkivül főhadnaggyá nevezte ki a 15-ik Salvator főherceg huszázez- rednél. Használjunk hadisegély postabélyeget. Orosz sebesültek Egerben. Aki a hatvani állomáson sebesült meg. — Mit szól hozzá a cár ? Eger, február 13. A legutóbbi sebesült transzport alkalmával a kárpáti harcokból idekerült néhány súlyosabban sérült orosz katona is, akiket itt a katonai tartalék kórházban ápolnak. Egy orosz sebesült pedig egész kalandos módon került az egri kórházba. A kárpáti harcokban megadta magát és egy fogoiyszállitó vonat hozta le a többi foglyokkal a füzesabony- budapesti fővonalon. Hatvanban hosszabb ideig állott a vonat és az egyik fogoly elténfergett. Nem vették észre. Bámészkodott az állomáson s egyszerre csak fütyült a vonat és ott hagyta a bámész muszkát a végtelen sinzürzavarba Megrémült a szegény orosz. Egyedül egy idegen áiiomáson. Még szólni sem tud senkihez. Fönn a harctéren még szerencséje volt. Megadhatta magát szép simán és itt a jó nyugalmas, az orosz haditetthez viszonyítva fejedelmi fogoly ellátás várt. rá. És most egyszerre itt hagyta a vonat. Ijedten szaladgált fel és alá az állomáson, de nem sok szerencsével, mert egy tolató vonat elütötte és összezúzta a karját. A megsérült embert a legközelebbi vonattal behozták Egerbe a sebesült kórházba. Itt fekszik most több, a harctéren megsebesült bajtársával. Tolmács segélyével beszédbe ereszkedünk az oroszokkal. A tolmácsunk Wladimir, az Egerbe internált Dzsiu- Dsitzu mester. — Tudják-e hol vannak ? — ez az első kérdésünk. A muszkák tagadólag rázzák a fejüket. — Magyarországon — mondo- ■ gatja nekik a tolmács, A muszkák csak meregetik a szemüket a nagy bámulattól. Nem tudják megérteni, hogy kerültek Magyarországra. — De bátyuska nekünk nincs háborúnk Magyarországgal. Mi békességben vagyunk a magyarokkal. A németek ellen harcolunk mi. Egyikük ijedten meg is kérdezi, hogy mi fog itt velük történni. — Nem lesz itt semmi bajotok — magyarázza meg nekik a tolmács. — Ha itt kigyógyultok a sebeitekből, majd elvisznek valamelyik fogolytáborba. — Hát rabok leszünk — kérdi ismét csodálkoxva a muszka. — Ezt bizony kitaláltad atyuska. — A muszka csóválja a fejét. — Nonó csak baj ne legyen. — Nem tudom, mit fog majd hozzá szólni a cár. — Egyébként jól érzik magukat. Nincs semmi panaszuk. A kosztjuk jó. Mindent bőven kapnak. S különösen tetszik nekik a demokratikus egyenlőség; Nincs itt különbség ember és ember közt. Nincs tiszt és közlegény, mindenki szenvedő beteg. A gyöngédség, az odaadó gondos ápolás mindenkinek kijut. Bizony ezt hiába keresik a cár birodalmában. Egy fogoly orosz tiszt hadseregünkről. Eger, február 13. A nyíregyházai „Szabolcsvárme- gye* Írja: A kárpáti harcokból nap nap után. hatalmas fogolyszáliitmányok mennek keresztül Nyíregyházán az ország belsejében levő fogolytáborok felé. Az oroszok legtöbbje hatalmas szál ember, meglehetősen jó egészségi állapotban, legnagyobbrészt jó meleg, téli ruhában, kitűnő lábbelivel. Egyáltalán nem úgy néznek, ki, mint azok a foglyok, akikből szintén volt módunk eleget látni: a kócos, rongyos, kiéhezett és züllött: oroszok. A tegnapi napon egy nagyobb szállítmány orosz fogoly utazott keresztül Nyíregyházán, jjamelyek között több önkéntes és tiszt is volt. Munkatársunk beszélgetést folytatott egy orosz tiszttel, aki érdekes dolgokat mondott el az uj Oroszországról és annak katonáiról. — Sokan az ellenség közül — mondotta a tiszt — szeretnének bennünket úgy feltüntetni, mint szomorú gyászvitézeket, akiknek már semmi kedvük nincs a harchoz és akiknek legfőbb óhajtását az képezi, hogy megadják magukat. Pedig kik ezt mondják, saját magukat becsülik le, a saját győzelmeik értékét kevesbítik, a saját bátorságuknak, a saját vitézségüknek a fokozatát szállítják alább? — Mert csak nagyobb dicsőség jó katona ellen harcolni, mint gyáva demoralizált hadsereg ellen és ami fő, nagyobb dicsőség bátor katonának, jó hadsereg fölött győzni, mint egy olyan felett, amelynek legfőbb harci vágya, hogy megadhassa magát az ellenségnek. Nem minket kicsinyeinek le azzal, mikor ócsárol ják az orosz sereget, hanem saját magukat, ami pedig a legnagyobb vétek, mert az osztrák-magyar hadsereg egyike a legkitűnőbbeknek a világon. A magyar katonának pedig — és ezt én mondom, aki elégszer láttam — egyenesen nincs párja a világon. — Mi elismerjük az Önök hadseregének vitézségét, bátoságát, de ismerjék el önök is a miénkét, ne tekintsenek bennünket gyáva asszonyoknak, hanem bátor férfiaknak, vitézségben egyenlőknek. Ismétlem, ez csak erősbiti, komolyabbá teszi az önök győzelmét, az önök hadseregének felsőbbségét, amelyről az oroszok között mindenki meg van győződve. Ösmerjék el, hogy katona az orosz is, nem is olyan rossz katona, mert ezzel azt ismerik el, hogy dicső, vitéz és nagy az a ma►
