Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-02-02 / 33. szám
2 * ö K 1915. február 2. ElsQlyesztett angol gőzös. Páris, febrmár 1. Párisból jelentik Rómán át, hogy egy német tenger- alatt járó elsülyesztette az Ausifer foknál a Tekemarn angol gőzöst. Az ágyuk nyomában. Képek a harctérről. Január 21. A falu errefelé csöndes és nyomott. Egy egy szűk, sáros és piszkos falusi udvar mintha a vállán hordta volna a nehéz ágyuk súlyát és az ut, mely a falvakon keresztülhúz, ha beszélni tudna, akkor nyögne és panaszkodna ; igy hallgatón és busán lapul házsorok, hegyek és erdők oldalához, tartja hátán a cifrán faragott fakeresztet, a háború vándorló utasait. A paraszt, mig az orosz erre tanyázott, lovastul kocsistul és családostól lement a szomszéd faluba. Aztán elmúlt két hét, a paraszt azt mondja a fiának: — Misku, eridj surranvást haza, tekints szét mehetünk e vissza ? A gyerek megjött s ők megindultak, megint abban a rendben, ahogyan hazulról elmenekültek. A pár hét alatt nem lettek soványabbak, sőt a malacocska kissé megg mbö- lyödött. Szeretett a trének felé huzni, egy kis zabot, kukoricát mindég vettek szegény menekült malacnak. A Misku, az egyenesen meggyarapodott testi súlyban, — már szuszogni alig birsz, — mondta neki az apja, — katonaszakácsoknál mindig húst evett és két kicsiny öccse sem szűkölködött, evett az asszony is, csak az ember volt bánatos, a fejét lógatta, a szeme a földet járta, mintha el veszített pénzt keresett volna; és Krisztus szakállat eresztett. Tehát megállották a ház előtt, a kutya már előre szaladt, bent ugat a házban. — Érzi az idegen szagot, — mondá az asszony. Be kellene fordulni az udvarra, de a két lovacska csak prüszköl, a fülét kiegyenesíti, a szőrét felborzolja, mint a macska. — Gyi! No gyi 1 A lovak nem indulnak; hát mindnyájan leszállnak, az ember kezében bunkósbot, előre lépégéi, nyomában a többiek, a kutya már várja őket az ajtóban. De ajtó nincs, felütötték; az ajtófélfát meghagyták; bent a házban az ablaküvegek összekeveredtek szalmával, szennyes rongyokkal, az asszony fazékjainak cserepeivel, az ágynak is csak a nyoma van, de a kemencében üszkös fadarabok nyilvány annak maradványai. A két kicsiny talált egy szíjat, már lóhajtást játszanak. Misku ül a padkán és bámul, nézi, hogy Krisztusszakállu apjának mint rán- dul a válla, az anyja az imént eresztette le kötőjét a szemétől és a siástól szinte fundoklik. — Mit szólsz ehhez Misku, hogy az Isten pusztítsa el őket. Misku e pillanatban szégyelte, hogy a katonaszakácsok konyhájára gondolt, holott a padmalyon van egy lyuk, melyen kétségkívül ágyúgolyó dördült keresztül. Kint ődöngél az egész család az udvaron, néznek a mindenfelől boruló égre, az ufra, melyen néha föl tűnnek hasonló sorsú emberek. Katonák is jönnek, elvétve ritkásan, nyögve bandukolnak visszafelé, bicegő lábbal, vagy felkötött karral; a tót paraszt csak nézi őket, a savó- szeme oly szépen ragyog most, mintha egész tudatlan szive benne volna ebben a ragyogásban. — Misku te, Misku, hozzad a kényeret a kócsiról, meg hozzad a sonkát. És kialiott az egész család a sárba a dobogóra a sonkával, a kenyérrel. — Egyél, te magyar katona egyél. Misku az apját biztatta: — Nagyobbat apám. Mit ér kis darab az éhes katonának? Most jöttek katonák vagy húszán, már messziről szóltak: — Jaj, de megéheztem. És nem volt már se kenyér, se sonka egy falat sem, de még morzsája sem. Misku mosolygott ehhez az állapothoz és örvendezőn proponálta : — Gyerünk, apám, vissza a tré- nekhez. A két aprót megint betették a kocsiba, az asszony elsirt egy verset az ajtótlan ajtóban, a kutya odaszaladt a kocsi alá, a lovak értő szemmel és bólongatva visszatekintettek, a paraszt pedig fülig húzta a sipkáját. Elmentek. A szél az ablaktalan ablakban fölsóhajtott, a szegény, bánatos ház magára maradt. Elmúltak hetek, vidámló muzsikák szünet nélkül zugnak az ungvári éccakában és a nappalok is oly élénkek, mintha itt mindig búcsú, vagy vásár volna. A Kishíd-utcában kijön egy csontos embor egy boltból, a két kezénél két kiskatonát vezet, mind a kettő „ezred gyermeke*, az egyik magyar, a másik pomerániai kis- vitéz. Nyomukban az asszony, egy nagyobbacska fiú és két egészen piciny. — Jó napot uracskám. Az ember rámköszöntött: a szeme igen ismerős, a hangja is, csak az l állát, az arcát mintha sose láttam volna Az asszony 'szólal: — Mink vagyunk, kérem — és a civil fiút előre tolja — ez itt Misku, ez az uram, úgy e ránk se ismer ? Bizony, alig. Mert az ember, ime, pantallóban és katonabakancsban a szürnadrág, meg bocskor helyett. — Miskun is pantalló; sőt turista-ing, a két apró is gavalléros. Az asszonyon gyapjú nagykendő. — ügy volt, kérem — mondja az asszony — hogy a malacnak nem volt mit ennie. Eladtuk. Húsz forintért. . . Ebből ennivalót vettünk, hordtuk fel a katonáknak, igy éldegélünk, nem panaszkodhatunk. Egy garas jön a másik után. — És ez a két kisvitéz ? — Jaj, ezekkel csak találkoztunk, a Misku nem hagy békében, hogy vegyünk nekik cukrot Azt vettünk. A két kiskatona már elköszön, uj csoport veszi körül őket, Misku és apró testvérei utánuk pislognak, az ember sóhajt: — Uram, azóta járt-e már arra? Látta-e a házamat, kertemet? Nem, nem voltam arra. De mit sóhajt, hisz most jól megy dolga. Legyint, néz a levegőbe. — Azért mégis jobb volna saját házban, saját kertben. Mit mondjon erre az ember? — Egymás tenyerébe parolázunk, ő családostul indul balra, mink haladunk tovább uj események felé. Damó Oszkár. A német birodalmi gyűlés alelnöke Magyar- országról és Bnrián külpolitikájáról. Berlin, február 1. Az Esti Újság kiküldött j tudósítója jelenti: Paasche titkos tanácsosba birodalmi gyűlés aleliöke az Esti Újság tudósítójának kijelente te, hogy a háború sokkal közelebb hozta Magyarországot Németországhoz és sokkal szorosabbra fűzte köztük a viszonyt. Magyarország ma a külpolitikában sokkal nagyobb mértékben érvényesül, mint eddig s Burrián Olaszországhoz és Romániához való viszonyunkat már eddig is láthatóan megjavította. Bilinszki utódja Eörber lesz. Bécs, február 1. Jól értesült körökben ügy tudják, hogy Körbernek Bilinszki utódjává .való kinevezése befejezett tény. A német gabona és a román vaggonbiány. Bukarest, február 1. Bukarestből jelentik; A Németország által vásárolt gabonát Románia vaggon- hiány miatt n-m tudta szállítani. A vasúti kormány most elfogadta a németek azon ajánlatát, hogy Németország fog küldeni va^gono at a gabona elszállításához. Húszmillió ezüstpénz Romániának. Bukarest, február 1. Az Argus jelenti, hogy a román pénzügyminiszter az Altoun cégnél húszmillió ezüst pénzt rendelt, amelynek átvitelét a német-osztrák- magyar kormány megengedte, ami nagy megelégedést keltett. Békemozgalom Széni- pétervárott. Budapest, február 1. A Budapesti Judósitó jelenti : Szavenko orosz képviselő egy szentpétervári újságban azt írja, hogy Pétervárott aláírásokat gyűjtenek a béke mellett. Az agitációnak erős sikere van s az a hazafias hirü körökre is kiterjed, Álhir Olaszország hadüzenetéről. Paris, február 1. (Rómán át.) A Havas ügynökség egy római táviratot közölt, mely szerint Olaszország megüzente volna a háborút a monarchiának. A hir mindenfelé nagy konster- nációt és felháborodást keltett, de később kiderült, hogy az egész hirt az ügynökség koholta. Lelótt francia biplán. Berlin, február 1. A Vossische Z'úmng jelenti : A nemetek Neidorfnál lelőttek egy francia biplánt. tüdőbetegségek. gégehurut, azam érhurut,
