Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-05-08 / 31. szám

nyokat Fő gel Ágoston bizottsági pénztáros veszi át. Minden iránya felvilágosítást és értesítést készséggel megad Ivanitz Jenő titkár.

Jegyzői képesítések. Hevesmegye jegyzői vizsgálóbizottsága részéről f, hó 4-én

d. e. 9 órakor megtartott írásbeli és 5-én d. e. 10 órakor megtartott közs. jegyzői vizsgálaton mind a három jelentkező ké- pesittetett a közs. jegyzői állásra és pedig ifj. Klasánszky János és Dósa József segédjegyzők egyhangúlag, Máj zik Gyula segédjegyző pedig szótöbbséggel nyerték el a jegyzői oklevelet.

Városi közgyűlés. Eger város képviselőtestülete csütörtökön, május hó 10-én délután 3 órakor közgyűlést tart, melyen 32 tárgy fog elintézést nyerni.

Epy dal bölcsőjénél.

Lányi leyujabb nép-dala. — Saját tudósítónktól. —

Eger, május 7.

Az egri főszékesegyház ambicziózus s nagytebetségü karnagya, a már országos hírnévnek örvendő zeneköltö, Lányi Ernő újabban ismét egy remek népdaláriával ajándékozta meg az országot, moly csakhamar méltó társa lesz a: „Sirassatok, ha meghalok..!“, a „Hej more, more . . .“, -meg a „Tavasz elmúlt, a rózsának lehullott a szép virága . . .“, stb. kezdetű s máris országszerte ismert és mindenütt kedvvel énekelt népdaloknak.

Az uj népdal, ép úgy, mint a hirtelenül elterjedt s ma már senki előtt sem ismeretlen „Tavasz elmúlt...“ kezdetű népdal, Kossuth- ról szól; a kiváló zeneszerző Kossuth Lajos, holtan hazatért nagy hazánkfia sírjáról zeng benne egy megható, egy könyeket facsaró, remek szép áriát, mely rövid idő alatt be fogja járni a Kárpátok bérczeit s Adria virágos partjait, mely mindenütt fel fog hangzani, hol magyar él, hol magyar szív dobog, a Lajthától az Oláh havasokig, széles e hazában.

Ma még csak a bölcsőjénél állunk Lányi e remek alkotásának, ma még csak Dobó városában, a lyczeum falai között él e dal az „Egri Dalkör“ ajkán, de a ma még csak csecsemő korát élő dal, holnapután, szerdán már

■ szárnyra kél a Dalkör hangversenyén s ezután megkezdi diadalutjáf, hogy sziveket, érző lel- : keket hódítson varázs akkordjai által a magyar ' keblekben.

De nem dicsérjük e dalt; minek dicsérnők ? Pár hét múlva úgyis az egész ország kedveltje ; lesz s kell-e még ennél is nagyobb dicséret ? A nép dalos ajkán csak a dal él és hangzik fel szüntelenül, mely neki kedves s melyet szive, lelke szeret. Lányi már ismeri, érzi ezt a dicsőséget; hiszen nem talál az egész országban senkit, a ki ne tudná az ö örök időkig élő : „Ne sirj, ne sírj, Kossuth Lajos .. .“-át Ez z uj dal ennek lesz méltó párja.

A dal szövege, melyet Greks a Kázmér cziszterczita-rendii áldozár, egri főgimnáziumi tanár irt, a következő :

Tavaszodik, még sincs harmat, se virág . . . Nyilj ki rózsa, levelezz ki cziprus-ág! Boruljatok utoljára Kossuth Lajos sírhalmára :

Könyharmattal majd eltakar

Szegény magyar! . . . szegény magyar ! . . .

Turin várost záporeső áztatja . . .

Még az ég is Kossuth Lajost siratja;

Sird ki magad szép menyország,

Hogy árva lett ez az ország —

Hogy árva lett ilyen hamar :

Szegény magyar! . . . szegény magyar! . . .

A dal zenéjét — fájdalom — nem írhatjuk ide, de majd eljut az élőszóval mindenüvé, mint az őshagyomány szájról-szájra — a lelkesedés, az ili’et szárnyain.

Jánusz.

A törvény nevében !

— Az élelmes vasúti ör. —

(Saját tudósítónktól.)

Eger, május 7..

Egy érdekes kis epizódról ad hirt tudósítónk, mely tegnap az országos vásár első napján, a vásártéren történt.

Kissé távolabb a zajos vásári forgalomtól, az állandó vásári deszkabódékon túl, már kora délután feltűnt egy nyugtalanul ide-oda járkáló ember, a ki a hátán jókora nagy batyut czipelt.

A nap már nyugvóra szállt s a föl-alá sétálgató ember mellett jobbról is, balról is el-el haladt egy-egy hazafelé szállinkozó, bevásárolt holmikkal agyonpakolt vásároló, midőn egy jámbor

A közgazdasági előadó panaszt emelt a hatyani indóházban tapasz! alt azon viszás állapotok miatt, hogy az éjjeli vonat utasai kényfelenek itt hosszú gyalogolást igénylő úttal átszállani újabb kocsikba. Ezzel kapcsolatban Babócsay Sándor az egri vasúti indóház kibővítését sürgette, Graefl Andor pedig a lüzesabonyi indóház fűtési és szag- falanitási mizériáinak orvoslását sürgette. A közigazgatási bizottság elhatározta, hogy felir a kereskedelmi miniszterhez a panaszolt bajok orvoslásáért, egyben pedig Dobóc-zky Dezső felszólalására arra is felkéri a minisztert, hogy a hevesi délutáni vonat próbaidejét 3 hónapra terjessze ki.

A jövő havi ülés határnapjául június hó 11-ike tűzetett ki.

Ezután a bizottság több felebbezést és magán kérelmet intézett el.

Ezredéves kiállítás. Folyó hó fi-án

tartotta az ezredéves kiállítás helyi bizottsága első ülését. Az ülésben a kerületi bizottság által beküldött, a kezdeményezésre vonatkozó ügyek tárgyaltattak. Egy végrehajtó bizottság választatott, melynek tagjai: Mednyánszky Sándor elnök, Tancsa Lajos alelnök, Kánitz Jenő titkár, Halász Ferencz és Berkó Aladár. A na pókban küldetnek szét a segélyezés iránti kérvények, valamint a bejelentési ivek is. Az ezredéves kiállítás helyi-bizottságának hivatalos helyisége Kánitz Jenő bizottsági titkárnál van, (uszoda-utcza, keményítő gyár) hol is minden, az ügyre tartozó felvilágosítások készséggel megadatnak. Ez alkalommal közöljük a kiállítás helyibizottságának következő felírását:

Az ezredéves országos kiállítás egri bizottsága, melynek működési köre az egri, tisza-füredi és hevesi szolgabirói járásokra terjed ki, működését ismét megkezdvén, a nagyjelentőségű nemzeti vállalat sikere érdekében, különösen azon czélból, hogy szakképzett, de szegényebb iparosaink is részt vehessenek iparcikkeikkel a kiállításban és hogy ezt tanulmányozhassák, ez utón is felkéri at. közönséget, miszerint pénzbeli adományaival, úgy egyes iparczikkekre vonatkozó előleges megrendeléseivel a nemzeti ügy hazafias támogatásához hozzájárulni szíveskedjék. A pénzbeli adományájasan, a jó mama félve sötötte le szemét, az ifjú asszony biztatólag integetett nevetős szemeivel, az elmaradhatlan ügyvéd pedig olyan mozdulatot tett ollójával, mintha kész volna amég nem összeadott párt máris —elválasztani. Csak a lány maradt hidegen.

— Hát kiváncsi sem vagy vőlegényedre, vagy legalább nevére ?

— N.) nézd! Itt az arczképe nálam, csinos lovag ugy-e ? Hisz ismered.

A leány egy futó tekintetet vetett a mosolygó szép férfi főre, aztán megszólalt csendesen.

— Ismerem 1 A múlt télen nagyon sokat tánczoltam vele. Kísérőm volt a korcsolyánál, a páholyunkba is gyakran főilátogatott.

— No lám 1 így egészen rendben van. Tudod-e, hogy nagyon sok dicsérendő tulajdonsága van annak a fiúnak ?

— Tudom. Nagy szerepet játszik a társaságban. mindenki rokonszenvez vele, mert előzékeny, finom és szerény.

— Azonkívül szép állás, szép jövedelem — toldta a nagymama.

— Később még többre viheti, mert szorgalmas és tehetséges — tévé hozzá a leány.

Az asszonyka halka! odaszólt az ügyvédnek.

— Ni, hogy magasztalja, egész nekipirul. Tudtam. Minden lány szeret férjhez menni.

— Magasztalja, rósz jel — mormogta rá a gonzsztevök tapasztalt védője.

— Tehát, folytatta a nagymama ünnnepélye- sen, édes leányom reményiem nemsokára gratulálhatunk.

— De nagymama, hiszen én azért nem megyek hozzá.

Az ügyvéd ur ijedten ejtette le az ollót, a hadi-törvényszék riadtan nézett össze. Csak ö mosolygott, a leány !

— S miért nem ? — kérdezték mindnyájan egyszerre.

— Mert nem szeretem.

íme 1 ez az egyetlen fölhozott argumentum, ami előtt el kell törpülni minden dicsérő, magasztos szónak. Hasztalan minden rábeszélés, kérés, könyörgés, kényszerítés.

— Nem szeretem — felelte rá a leány egyszerűen, minden regényes szenvelgés, sóhajtás nélkül.

Az ügyvéd megkoczkáztatott egy hosszú komoly, fényes replikát, telve meggyőző érvekkel^ ragyogó, frázisos ékesen szólással. Olyan szépen volt benne kifejtve a női hivatás eszménye s egy könnyelműen elhalasztott szerencse visszahozhat- jan, késői megbánása, hogy képes volt a könnyekig meghatni. A leány komolyan meghatva hallgatta s amikor vége volt, őszinte megindulással nyújtotta neki a kezét.

— Gratulálok a szép szónoklathoz.

így beszéljen az ember a leányokkal komolyan. — Harmadnap a fiatal asszony sietve, lihegve rontott he hozzá.

— Kedvesem, nagy újságot mondok ! Már ismét egy kérő. Szörnyen megleszesz lepve. Az imént találtam az utczán s egész bizalmasan megsúgta nekem, hogy mire készül. Ugyan találd már ki i

A néma, várakozásteljes tekintetre az asz- szony odahajolva a leány füléhez, bele súgott egy nevet, amitől arezát elborította a láng.

— Hogy elvörösödtél 1 Haragszol ugy-e ? Igazad van. Bizony nagy vakmerőség egy »olyan« embertől. Meg is mondtam neki, hogy hiába remél.

— Azt rosszul mondtad, mert én ehhez hozzá megyek.

— Ah. te tréfálsz 1

— Nem tréfálok, hozzá megyek,

— Őrültség ! Hisz ismered,^milyen állhatatlan hire van. Sok rosszat mond felőle a világ és semmi jót. Csélcsap, kihágó, lump.

— Mindegy, hozzá megyek.

— Aztán micsoda élet vár -reád. Bizonytalan ekzisztenczia, kevés jövedelem mellett. Küzdeni, nyomorogni fognál.