Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-06-05 / 39. szám
3 12. Csépény János (Gyöngyös), 13. Tur- csányi Ferencz (Egei), 14. Török Sándor (Eger), 15. Zilai József (Gyöngyös), 16. Fülöp Bertalan (Eger), 17 Bóla Mihály (Gyöngyös), 18. Szakács Ferencz (Gyön gyös), 19. Vojtsek József (Gyöngyös), 20. Tóth József (Eger), 21.Bodó Mihály (Eger), 22. Goda János (Gyöngyös), 23. Merezel Gáspár (Eger), 24. Tóth József (Gyöngyös). 25. Zilai Sándor (Gyöngyös), 26. Nagy Jó zsef (Eger), 27. Gál Mihály (Eger), 28. Pataki János (Gyöngyös), 29. Petes Ferencz (Gyöngyös), 30. Kelemen János (Eger), 31. Nyúl János (Eger), 32. Kerékgyártó István (Gyöngyös), Gál József (Eger), 34. Bóta Pál (Eger), 35. Bóta Ferencz (Eger), 36. Kerékgyártó János (Gyöngyös), 37, Tóth Peták János (Eger), 38. ifj. Horánszky Imre (Eger). És ezután megindult a serény munka megszakítás nélkül délig. Ekkor a versenyező vidékieket a vendégszerető hnzigazda, Ko- václi Kálmán teleptulajdonos megvendégelte, a mi délután a versenyzők emelkedett hangulatán észrevehető is volt. A verseny délután 3 órákor véget ért. * A szőlőzöldojtási verseny tehát meg történt, hogy mily eredménynyel ,azt majd a jury fogja megállapítani. De ezzel a szőlőzöldojtási versenyek sora Egerre nézve még nem fejeződött be, mert a város tulajdonát képező galagonyási szölőtelepen az egri felügyelő bizottság csupán egri ojtók részére szintén fog még rendezni egy nagyohbsza- básu szőlőzöldojtási versenyt, számos díjazással, melyre nézve igen kívánatos lenne, ha Egerváros polgársága és az egyes testületek a dijak szaporításához bármi csekély adományokkal hozzájárulnának. A jó ügy érdeke is megkívánná ezt. Véres verekedés. — Csendélet a Czifra-külvárosban — Eger, június 4. Lapunk egy barátjától kaptuk az alábbi sorokat, melyek egy kissé furcsa világításba helyezik az egri 0/íra-külvárosi csendéletet. A közleményt szóról szóra a következőkben adjuk : Nagy botrányt, rend-szett néhány egri földmiveslegény vasárnap délután a Czifra negyedben. Ugyanis egy ottani korcsmában pálinkát iszogatva elmélkedtek a lövőről Szilvássv Iimv, S/.ilvássy Bernát földművesek, Sza:va< ; (Dóka) Ferencz, Bóta Ferencz közbonvédek és még többen. Egy hh*:g csendes .mederben folyt ,i társalgás, de később, midőn az élvezett alkohol megkezdette működésé', nem maradhattak békéssé -.ben, hanem tisztességes verekedő u, rögtönöztek. Egy kiéig a korcsma* környékén folyt a verekedés, de azután a Czifra kapuhoz, majd a T 1 utczába tették át főhadiszállásuka1. A két hős S ilvássy botokkal, késekkel föl- vegyverkezve különösen kitüntette, magat, ütöttek, vágtak, szúrtak mindent-lé és Szarvas Ferencz közhonvédet is takarosán összeszni - • kálták. Elvették tőle még az oldal fegyverét is, de később visszaadták. Midőn az arra lakók már nem alhatták a garázdálkodást, a rendőr séghez küldtek s csakli mar meg is jelent három rendőr. Miko’- a bős Szilvássyak meglátták a rendőröket, eszükbe ju1 ott, ezen közmondás: „szégyen a rulás, de hasznos“ ; ók is ezt próbálták meg és hirtelen kereket oldottak. Beszaladtak egy tél-utezai ház kapuján, s a kerteken át futva valamelyik háznál rlvei- tőztek s csak a rendőrök távozása után jöttek ölő a rejt,ekükből. Szarvas Ferencz k őz vitéz nr is különös elemében volt, kerrste a Tél-utczá- ban a Szilvágyakat, kiabált, folytonosan,és daczára, hogy össze volt szurkalva, még kövesei le a bevett, szesz-mennyiséget, és egv bold- utczai korcsmába akart bemenni, de oda. igen Iielyesen nem eresztették be. Szarvas Ferencz ezután nagy nehezen haza ballagott, de nem igy tettek ám a Szilvássyak, akik még keve- selték d. u. 5 órától estig tartó hős tetteiket, késő éjiéi is künn barangoltak az utczákon, s egy czifra-negyedi korcsmából békésen távozó Oláti József nevű földmivesbe is belekötöttek és veszélves szúrásokat ejtettek rajta Mindezeket azon megjegyzéssel hozzuk a rendőrség tudomására, hogy a Czifra-kapu környékén ily duhajkodások nem ritkák ; vasárnapon kint, többször zavarják megfáz arra lakók nyugalmát, ily bős férfiak kiabálásaikkal, verekedéseikkel. Nagyon ajánljuk a tettesek közül a főldmiveseket a polgári, a katonákat pedig a katonai hatóság szives figyelmébe. Sz , . ó. HÍREK. Eger, j nuius 4. — Személyi hirek. Zserabery Rudolf a szent fér :n ezr encj iek Megváltóról nevezett provincziájának Galgóczon székelő provin- cziálisa, IT h 1 Anasztáz kíséretében szombaton (léiben Gyöngyösről városunkba érkezett az egri szentferenezrendi társház megvizsgálása végett s ma héttőn, körútját folytatandó, tovább utazott Fülekre. — Orel .Géza m. kir. pénzügyi titkár az egri m. kir. pénzügyigazgatóságtói hasonló minőségben Budapestre helyeztetett át. — Jab- lánczky Sándor, m. kir. honvéd dandártábornok e hó 2-án a m. kir. 10. honvéd- gyalogezréd helyben állomásozó zászlóaljának megszemlélése czéljából városunkban időzött. — Billaui Forstner Ferencz dán- dárpaí ancsnok — mint lapunk múlt szálún már jeleztük is — a tavaszi csapat,- szemle megtartása czéljából mai napon városunkba érkezik. — Az Egri Újság rendkívüli kiadása. Az Egri Újság pénteken délután rendkívüli kiadásban jelent meg, következő nagy szenzácziót. keltő tartalommal, elsőnek adva hírül a fontos eseményt: A Wekerh-kabinet lemondása! Budapesti tudósítónk jelenti: Budapest, június X. 3 óra 40 perez. Wekerje Sándor* miniszterelnök lemondását Őfelsége elfogadta. Utódja: Kimen TTederváry Gróf. mostani horvát. bán lesz. — A torinói levelek. Kossuth Ferencztöl. az elhunyt nagy hazafi. Kossuth Laios fiától, eervre-másra érkeznek a köszönő levelek megyénk területére. melyekben köszönetét fpjezi ki Hevesmevve közönségének részvétéért na2*v atyjának halálával öt, s a rnaeyar nemzetet ért fájdalma“ veszteség miatt. Csak nemrég említettük, hogy Hevesmegye közönsége, Eger és Gyöngyös város képviselőtestületei kaptak ilven köszönőlevelet, most arrél értesít, hevesi levelezőnk, hogy Heves város közönségének is meglőtt Kossuth Ferencz köszönő levele, melynek szövege Kossuth Ferencz Eger városához intézett levelének szövegével teljesen azonos. — Requiem. Bart,akovits Béla volt egri érsek lelkiüdveért ma a főszékes- egyházhan gyászisteni tisztelet tartatott. A megboldogult főpap halálának május 31-én volt 21 éves évfordulója, de erre a napra az idén Űrnap nyolczhda esvén, a requiemet csütörtökről mára tették át. Ián könyezve, talán ürességet érezve szivünkben, — vagy talán hideg, sivár közönynyel nyújtunk kezet egymásnak. — Jó mulatást, édes ur, az élet olyan változatos. — Jó mulatást szép kisasszony, az élőt olyan unalmas. * Önöknek küldöm .ezt a kis históriát, ami még csak nem is história. Magda zokogva és szégyen- közve olvasná és gyenge szivét nehéz kin szorítaná össze. És a nagynéni, a haragos, pápaszemes nagynéni, örökre kitiltana a házból. És ugyan mi lenne velem, ha nern ha'.'anám a kicsi Magda hangját. Még nem jött fel a napom. A primadonna. — K rczolat — — Az „Egri Ujsáeredeti tárczája. — Felvonáshoz csengettek. A primitiv deszkauikolmány közönsége tolongva igyekszik helyre. A kis városka néhány dendije látcsöve tokját csattogtatja, erős irigységet költve a földszinten szorongó) diákifjuságban, kik az operette kecses idomú szirénéiben csak puszta szemmel gyönyörködhetnek. A páholyok hölgyközönsóge felettébb élénk csevegésével alábbhagy. A garszon- páholy örökifjú bérlői hanyagul dűlnek ki — háttal a színpadnak. S akaizat, a kedélyes karzat — zsibong. A függönyt felhúzzák. »Rip-Rip« barlang-jelenete következik. A színész-társaság baritonistája teljes tüdejéből fújja a kétes zőngéjü zongorakiséret mellett az operette gyönyörű áriáit. A közönség feszülten figyel. Egymásután kelnek fel a festett falak mögül a trikós szellemek s a kulisszák e mesterséges báju apró tündérei a garszon-páholy kopasz fejeit is megfordítják. A lálcsövek erősen működnek. S egyszerre igazi szellem gyorsaságával röpül be a kék hegyek tündére : a bájos, az isteni Lidia. A bámulat moraja kél a közönségnél s a bóditó meglepetés pillanatra mély csendet, majd kolosszális tapsvihart idéz elő. Mint a diadalmenet élén egy római diktátor, úgy áll ott a közönség előtt az isteni diva. A diadalmaskodott mosolyával boldogítja a garszon páholy vén gyerekeit, a tomboló földszinti ifjúság számára is van egy kecses bókja s büvölö tekintetével tartja tapsban az egész közönséget. A csillogó testszinü selyemtrikó teljes pompájában láttatja plasztikus idomait, a mélyen dekolletirozott derék többet hagy szabadon, mint eltakarva. Hófehér keble bíibájt lehelve liheg s alabastrom karjaival bóditó kaezérsággal lengeti a bűbájos italt rejtő kelyhet. " • A közönséget valami láthatlan delej tartja kötve. Az arezok — különösen az ifjúság körében — kipirulnak, talán kivörösödnek. Szemüveg, monokli, látcső, mind használatban vannak ; a garszonpáholy- ban szinte azon látszanak versenyezni: ki láthat többet? Az öreg urak is mozgolódni kezdenek. A hölgyközönség legyezőjével nemtörődömséget markhoz, de még a legyező mögül is ki-kivillan egy- egy titkos pillantás azokra a tökéletes idomokra. Az 'alsóbb néposztály, mely itt felettébb magasan ül, meg áll, tátott szájjal bámul arra a »kisasszonyra, a ki olyan furcsán van felöltözve« s a primadonna, a kinek e jelenetheli öltözése sokkal inkább vétkezés volt, szerte ömleszti fekete szemének villámait. S -a hová e villámok eljutnak, ott, abban az erősebb nemben sziiletetlen, ezer kohold kezd el ördögi játékot. Megzsibongtatja idegeit, lázba hozza vérét, szédületbe fejét, talán eszét is. A középső padsor egyik székülésén pelyhes állú ifjú ül. Olyan 18 éves dendicske, kinek fehér, rémitő magas gallérjáná1 talán csak sápadt aroza fehérebb. A diva jeleneténél kigyullanak fekete szemei. Ülésében elörehajlik s visszafojtott lélekzettel lesi a bűvös asszony minden mozdulatát. Szemei lázban égnek, homlokát benedvesitik az izzadtság- cseppek. Az első tapsot ö adja s azután tapsol, tombol és éljenez, miközben szemei delejként tapadnak a diva plasztikus idomaira. A függönyt lebocsájtották. A közönség távozóban van. S az a gyermek még mindig ott ül. Szemei előtt még mindig ott lebeg a diva bájos alakja. Még mindig látja azt a hullámzó keblei, s kecses lábakat, a kaczér mozdulatokat. Majd egy mély sóhajjal törli le megizzadt homlokát s bágyadt szemekkel hagyja oda helyét. * * * — Nos! hogy tetszettem önnek tegnap este, kedves Elemér ? I
