Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-06-05 / 39. szám

igen becses jog, mit az iparosságnak nem szabad kezéből kibocsátani. A testület legjobban ismerheti a kisiparom viszonyait s bajait s illetékes arra, hogy ezek orvoslására a törvényhozás, a kormány, a kamara, a többi testületek figyelmét felhívja. Állandó gondozója s védője a helyi érdekeknek, befolyása jelentékeny lehet, ha vezetői s tagjai akarják, ezt tehát mindenütt lehet az iparos világ javaira értékesíteni. Segédképzésre, tanonczoktatásra nagy sulylyal folyhat be, előmozdítja a szakképzést, ébreszti az összetartozás érzetét, a megcsappant testületi szellemet, felemel s bátorít.

Nincs okuk tehát a meglevő ipar- társulatoknak tartani a testületi intézményektől, már csak azért sem, mert netáni vagyonuknak a kitűzött ezé Ír» való fordítását biztosítja a törvény. A vagyon még a testület fennállása alatt is sértetlenül fentartandó s fentartható, mert nem szükséges, hogy azért, mivel testület van, feloszoljék a társulat. Ez megmaradhat saját kebelbeli ügyeinek elintézésére, sőt még czéljait a testület erkölcsi ereje utján jobban is ápolhatja. Ép úgy nincs veszendőben befolyásuk sem. mert ha kicsi ma a társulat, úgy sem bizhatni, ha nagy, tagjainak számával a testület kebelében is numerálhat, ponderálhat.

Le kell tenni tehát előítéletről, kon- zervativismusról s felhasználni legalább azt is, a mit az ipartörvény a kisiparos számára biztosit, a mivel erkölcsi s anyagi boldogulását előmozdíthatja.

Eger, junius 4

Miniszteri jóváhagyás. Hevesmegye törvényhatósága által a megyei tiszti, segédkezelő és szolgaszernélyzef, illetve ezek özvegyei és árváinak nyugdíjazása tárgyában alkotott szabályrenbeletet a m. kir. belügyminiszter jóváhagyta azon megjegyzéssel. hogy a már eltöltött szolgálati idő

dálatos lusta alkotmányt. Magda hozzásimult s fel nézett arczomia.

— Mondja, — ugy-e csillag az ott ?

A Gellérthegyre mutatott. A hegy fölött nagy, világító pont ragyogott. Vörös, izzó fénynyel, a mi semmi esetre sem lehetett csillagé. Bizonyosan lámpa volt, — valamelyik villa előtt.-- Nem Magda, én azt hiszem, az nem csillag. Lámpa vagy ilyesmi.

Elcsodálkoztam, hogy hirtelen köny szökött fel a szemébe és hogy egész kis gyenge teste összereszketett.

—- Mondja, hogy csillag, — ugy-e csillag?

Rimánkodva, esengve nézett rám, hogy kedvem támadt megcsókolni a szempilláját. A kezét védöleg tartotta maga elé.

— Ne, — most ne.

— Hát miért szeretné, ha az ott csillag lenne ?

Lesütve szemét, halk, félénk remegéssel felelt:

— Lássa, mindig úgy gondoltam, hogy nekünk nem is lehet külön csillagunk. Nekünk csak egy csi'iagunk lehet. Ha az kialszik, vagy lefut az égről, akkor mindketten meghalunk. Azután azt gondoltam, hogy a mienk nem alszik ki soha, hanem mindig ragyogni fog és most, mikor elnéztem azt a fényt ott, — valami azt súgta, hogy az a mienk, — az a mi, — ugy-e, az a mi csillagunk.

És amig beszélt az édes, tiszta hangján, — lassankiht az a fény átváltozott. Az irigy vörös fény halvány kékké változott, mint a többi csillagé odafön, egy láthatatlan sugár beszökött lelkembe és úgy képzeltem én is, boldog naiv hittel, hogy

1872-től kezdődik s csak fontos okokból méltányosságot igénylő körülmények fennforgása ‘esetében s csak a mennyiben a nyugdíjalap súlyosabb megterheltetésével nem jár, — számittatik kivételesen 1867. julius 1-től.

Villám világítás. Eger város villám- világitásűgyi bizottsága pénteken este 9 órakor Klein és Weinberger Széchenyi- utczei gőzmalmának udvarán p r ó b a- világítást tartott, mely alkalomból elhatározta, hogy a villamos közlámpák mind ernyőkkel látandók el, mert az ernyőkkel ellátót! vili ami ámpák világossága sokkal jobbnak bizonyult, mint az ernyő nélkülieké.

SzőSozöldojtási verseny.

— Haját tudósítónktól. —

Eger, junius 4.

A Hevesmegyei Gazdasági Egyesület városunkban, ma hétfőn sző’.őzőldbjtási vei' senyt, rendezett Kovách Kálmán kir. fő mérnök egyesületi tag hajt ihegyi, kaszárnya megetti szőlejében. A verseny lefolyásáról, mely ma reggel 8 órakor vette kezdetét s délután 3 óráig tartott, tudósitónk a következőkéi jelenti:

Az utczasarkokon kiragasztott hirdetményeknek meg volt a hatása. 17 versenyző jelentkezett Gyöngyösről és 20 Egerből, kik az aranyokért küzdöttek. A versenyt Baranyai István, a hevesmegyei gazdasági egyesület alelnöke és a versenybizottság elnöke nyitotta meg, mely után Csömör Kálmán egyesületi titkár felolvasta a verseny következő feltételeit :

Az Egerben iunius hó 4-én rendezendő zöldojtási verseny feltételei:

1. A verseny: Gyakorlók versenye, részt vehet benne minden Hevmegyei lakos, aki az eddigi versenyeken az első, második, harmadik, negyedik és ötödik dijat nem nyerte, s az ojtással legalább két éven át' elég sikerről foglalkozik.

2. A versenyzők sorshúzás által foglalják el soraikat.

3. A veiseny reggel 7 órától este 7 óráig tai f.

4. Ojthat, mindenki tetszése szerint, de a tön levő alkalmas hajtásokat beojtani mind köteles.

az ott a mi csillagunk, a mi örök csillagunk. A szerelem, az érzés, anr alig hogy eltűnt szivemből,

— most újra ott ég. Valahogyan szelidebben, valahogyan nagyobb boldogsággal. Magamhoz vontam Magdát és mikor fejét vádamra hajtá és mikor illatos haja arezomat érte, — rámutattam a csillogó pontra:-— Igen, igaza van, — az csillag; a mi örök csillagunk.

Későre járt az idő s a Dunára ránehezedett a szokott esti, szürke párázat. Akis leány didergett s azt mondta, kisérjem haza. Az utón vidáman csevegte el a hazugságokat, a mikkel a néniét fogja rászedni. A zongoramesternö véletlenül vendégeket kapott, — előkelő vendégeket, kiváncsi pápaszemes arakat, a kik előtt sokáig verték a zongorát . Csodálatos jó kedve támadl. Csengő kaczagása messze hallatszott a néma utczákon, aprókat s gyorsan lépegetett s utánozta a néni hangját, ahogyan fogadni fogja.

— Ilyen későn te gyerek, — hol kószáltál,

— mindig rosszban töröd a kóczos fejed.

Azt mondta, hogy csókoljam meg a kóczos fejét, mert a néni úgy is megmosdatja. Jó kedve átragadt rám is, s hogy elérkeztünk a sötét, ódonház ajtajához, kissé nehezen váltunk el. Szorongatta a kezem és eltűnt arczárói a vidámság. A félhomályban meglátszott, hogy ajkát harapdálja és puha kis ökle fázékonyan remegett tenyeremben.

— Isten vele Magda, — Isten vele! Mikor szökünk megint ?

Nem felelt, hanem búsan rázva fejét tág! a nyílt szemekkel kérdezte:

5. Az eredmény kathélon belül fog felöl vast aljú.

6. Eredménynek az tekintetik, amely ojtás él s legalább egy levélkében kihajtott.

7. A dijak a felolvasás után fognak a bizottság által megállapittatui, és pedig az első dij 2 db., a második 1 db 10 frankos arany, a harmadik 5. a negyedik 4 az ötödik 3, a hatodik 2 korona és oklevelek.

Az első dij hoz 70%-tóli, a legkisebb díjhoz 50-°/0tő!i eredmény kívántatik.

Akinél az eredmény az 50%-tólit meghaladja, egy frt napi díjban részesül. Valamint azon vidéki, akinél az eredmény az 50%-tólit meghaladja, az úti költséget is megkapja.

7. Aki akár az ojtás ideje alatt, akár utóbb egy más ojtványában szándékosan kárt. tesz, a versenyzők közül kizáratik, s az esetleges nyereményét elveszti, s mint adott szavához hütelen, a hírlapokban közzététetik.

A versenyen, melynek a mai remek idő is kedvezett, az egyesit'et elnökén és titkárán kívül jelen voltak még az egyesület részéről a versenytelep tulajdonosa Kovách Kálmán és Tóth Csepreghy Ferencz egyesületi tagok; a földmivelésugyi kormány réezérpl Ferk Miklós az egri szőlészeti tanfolyam vezetője; továbbá mint érdeklődök a következő vendégek: Grónay Sándor Egerváros polgármestere, özv. Fíilöp Jó- zsefné, Búzát h Lajos, Dely Bálint, Legányi Frigyes,Nagy László, Perger Ignácz, Földváry Kálmán, Rnd assy János, Horán sz ky testvérek és még mások, számosán.

A versenyhez szükséges ojtógalyat Braun Károly szállította a saját mintatelepéről. Kár, hogy a telep korlátolt nagysága nem engedett tért több versenyezőnek, mert helyszűke miatt' mintegy 12 versenyre jelentkező egri ember volt kénytelen verseny nélkül elhagyni a telepet.

A versenye-.ők 38 sorba helyeztettek el sorshúzás folytán és pedig a következő sorrendben: 1. Szabó József (Gyöngyös).

2. Járdanházi Dezső (Gyöngyös), 3. Gyurics József (Gyöngyös), 4. Varga Bernát (Eger), 5. id. Korpás József (Gyöngyös), 6. Matin János -(Gyöngyös), 7. ifj. Korpás József (Gyöngyös), 8. Gyulai Sándor (Eger), 9. Pintér Ferencz (Gyöngyös), 10. Csiba József (Gyöngyös), 11. Gyulai Ferencz (Eger),

— Ugy-e csillag? Mondja még egyszer, hogy csillag.

— Persze hogy az. Édes, ragyogó csillag.

Hirtelen arezomon éreztem meleg ajkát, a

másik pillanatban már eltűnt kis, kedves alakja. Busan, valami megmagyarázhatatlan váddal lelkemben bandukoltam visszafelé. A kis leány alakja, mintha most is mellettem lenne, mintha édes szava most is körültem csengne, és mintha karomba kapaszkodva zokogva és félve sokszor, sokszor egymásután kérdezné:

— Ugy-e csillag ? Ugy-e a mienk ?

Magda, kiesi Magda!

Te egyszer velem együtt meg fogod tudni, hogy az nem csillag, nem örök fény, nem is a mienk Egys-zer jön a hajnal fényessége és eloltják a lámpát. Mert lámpa, — nagyobb a többinél, a fénye is erősebb, hanem csak mulékony, földi világosság. Ha feljön a nap, a tied és az enyém külön irányból, ellentétes utón, — el fogjuk feledni édes kicsi Magdám azt a fényt, amit csillagnak néztünk gyerekes szerelmünk egy mámoros perezében. El fogjuk feledni és egymást is el fogjuk feledni, — az a hiú fény kialszik és mi szakadatlanul és lázas gyönyörrel fogunk keringeni a napunk körül. Most talán szeretném, ha te lennél a napom, de érzem, hogy nem leszel és nem csalom meg magam. Át fogunk még élni néhány kellemes órát, ki is szökünk olykor a Dunapartra, az a csalóka fény megérinti még néhányszor lelkünket s egymáshoz hajolva, még sok édes ostobaságot suttoghatunk, — de egyszer majd — egyszer majd ta-