Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-03-16 / 17. szám

I. évfolyam. Eger, 1894. évi márczius hó 18. 17. szám. Szerkesztőség: Eger, Jókai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütör­tökön d. n. 4 óráig fogad tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz-uteza 4. szám Hirdetések hétfő- és csütör­tökön d. u 4 óráig fogad­tatnak el. Előfizetési ár: egész é r fi ír , félévre 3 frt, negyed­évre 1 ír 50 kr. Egye-szám ára 10 kr. MEGJELENIK HETENKENT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. lyek oly hirtelen öntudatra ébresztettek mil­lió és millió emberi, tudatára annak, hogy a föld népe mind megannyi egy testvér, mind megannyi szabad akaratelhatározásra, önálló tevékenységre, lüggellen életműkö­désre jogosított s az ember ez ősjogaiból engedni csak a hazaszeretetnek köteles 1 Hatalmas sziklából bugyogótt fel az egész-Európát oly hirtelen elárasztó szabad eszmék dús forrása. Ennek a sziklának a belsejében inár légen pusztított az elha­talmasodott önkény, az erkölcsiipró egyen­lőtlenség, a mely az emberek ezreit csak önző czéljai eszközeinek, vak szenvedélyei nyers anyagának tekintette. De jött a vihar. A kutató elmék közkincsnek adták a szabad eszméket, megtelhették a levegőt a sza­badság egj'cnlőség, testvériség eszméivel, az emberi jogok igazságaival s az igy szatu­rált, légben keletkezett az. a vihar, & mely megrepeszti te a százados önkényt, az em bei iség- elnyomatását rejtő hatalmas szikla­falat, hogy írtat nyisson a szabadság forrá­sának, hogy ledöntse a százados válasz fa lát, melyet ember helyezett ember és ember közé, mely milliókat tett százak szolgájává. A legszabadabb nemzet, a franczia nem­zet nagy szabadságforrásából hozzánk a hul­lámok a márcziusi napokra ömlöttek be. A márcsiusi szellő hozta be a szabadság tanait s a mint e hullámok végig ömlőitek, s a mint e szellő végig lengett széles e hazán, azonképen ragadták magukkal a szabadság iránt ős természeténél fogva fogékony ma­gyar nemzetet. Az ország szivéből elhangzott a „Talpra Magyar!“ s viszhangra talált az alföld délibábos rónáin s a felföld bérezés hegyein. S azután kezdetüket vették a magyar szabadságharc/, azon dicső napjai, a melyek hősökké tették a gyermekeket, félistenekké a férfiakat. Azon dicső napok, melyek bá­mulatba ejtették a vén Európát s bámulttá tették ezt a maroknyi magyar nemzetet, mely a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméiért, és függetlensége kivívásáért, a történelemben páratlan hősiessséget, bátorságot és kitartást tanúsított. Negyvenhat esztendő mult el azóta. S most, a negyvenhat év után, mi, akik csak apá­ink ajkairól hallottuk a dicső napok örökem- lékü történetét, mi a negyvenhat év után is úgy érezzük, mintha a mai napon a mi homlokunkat is érintené a márcziusi nagy napok szabadságlehellete. Szent lelkese­déssel keressük tel emlékeit a hősöknek, kik a szabad eszmék diadaláért harczoltak s az ünnepségeken ismét lengeni látva a szabad- ságharcz annyi diadalt aratott zászlaját, sok százezer magyar emberrel együtt kiáltjuk: Éljen a szabadság! egyenlőség! testvé­riség ! A szabadság napja. Eger, márczius 15. Friss tavaszi szellő lengeti a magyar trikolórt. A természet ébredésének egészsé­ges, üde, tiszta levegőjébe sok százezer magyar ember éljenkiáltása harsan fel. A szabadság liajnalhasadásának ün­nepe van. * * * Negyvenhat esztendő ! Majdnem egy félszázad terhe nehezedik annak a ragyogón tündöklő tavaszi napnak az emlékére, a melyen a szabad Magyarország uj alkotmányá­nak alapkövei rakattak le. Majdnem egy félszá­zad óta törtek meg ama márcziusi nap ra­gyogó sugarai a budai hegyeken s e félszá­zad daczára felénk lövelli e nap fénylő sugarait, a mint átszürődnek rajta a szabad- ság,; egyenlőség és testvériség nagy eszmé­inek büvoiö ihletet A század nagy bölcseinek a létokát kutató szelleme lengett át a márcziusi levegőn Az emberi rendeltetés igaz tanai keltették fel letargiájából a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméit, hogy aztán ekként újra ébredve meghódítsák a népek ezreit s diadalt üljenek a középkori sötét hagyományok felett. S honnan fakadtak ki a szabadság nagy eszméjének népeket elbűvölő virágai ? Honnan pattantak fel a varázsütések, me­Az Egri Újság tárczája A keresztlevél. — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. — Alig hinné az ember, mily fontos szerepet játszik az életben a keresztlevél. Sokszor a legnagyobb bajból ránt ki, másszor szeren­csére vezérel. Ha azon egyháznak, mélynek szentélyében szegény atyám — ha jól sejtek, 18] 1-ben megkereszteltetett, anyakönyvei tűzvész által el nem pusztittatnak s igy ö regém látja, hogy már 71 tavaszt élt át: aligha jut eszébe még- egyszer is — nősülni. Ha azon hölgyeknek, kiket úgy este, láippafénynél szépeknek, bajo­soknak s ifjaknak tartunk s birhatásukon töprenkedünk, keresztleveliikbe tekintenénk, aligha el nem menne kedvünk örökre tülük. Tudok- egy esetet, midőn egy hajlott körű testre erős, jól kinézésű, de a mostoha termé­szet által hajzatától megfosztott, fejdisze után azonban jegyese által fiatalnak tartott úri em­ber, esküvő napján keresztlevelét felmutatta, — rögtön vége lett a házasságnak. Ismertem egy liölgyecskét, ki magát évek hosszú során át 16 évesnek vallotta. Megállj! — gondoltam magamban — majd végére járok én a dolognak. — Elmentem a paphoz s a keresztelési könyvet kértem. — Mi okból? — kérdi a különben igen tiszteletre méltó lelkész. — A fóerdész ur leányának szeretném születési évét tudni. — Ha férfiét keresné, megmutatnám, de a hölgyekét csupa tiszteletből titokban tartom, — volt a válasz. A közMetben.-— kivált férfiaknál — majdnem nélkülözhettél) a keresztlevél. A fiúnak, ha középiskolába akar jutni, a mesterlcgényuek ha külföldre óhajt vándorolni; a hivatal után autózónak, ha bele kiván csep­penni ; a katonakötelezettnek, ha a szolgálat alól fel akar mentetni ; a papnövendékneky ha felszenteltetni óhajtja magát; a tisztviselőnek, ha a jól kiérdemelt nyugalomba akar menni; a negyven éves kort meghaladt dijnoknak, ha korengedélyt szándékszik nyerni; a vőlegény­nek, ha oltár elé vágy lépni; a jegyzői szigor­latra készülő ifjonezoknak,dia nagykorusittatni akarjál* magukat stb. stb. keresztlevélre van szükségük. Folyamodhatik valaki bármily jó bizonyít­ványokkal, ha keresztleve nincs, semmi, semmi se lesz belőle; inig ellenben, iia bizonyítványai nincsennek, de keresztlevele van, sokkal könnyebben boldogul. Igen sok embert ismerek, kiknek egyedüli okmányuk a keresztlevél s mégis tisztességes állásra tettek szert; ebből látható, mily neve­zetes okmány a keresztlevél. Voltak esetek, midőn élő folyamodókat — keresztlevél hiányában — nem születetteknek s igy életteleneknek nyilvánítottak. Ez persze Árkádiában történt. Isprahánbau már csak félbizonyitékot képez a keresztlevél. Ott történt ugyanis, hogy midőn egy öreg dijnok, kinek szolgálati ideje a Mi­niszter előszobájában sovárgó dijnokéval méltán vetekedett, ideiglenes minőségű vámhivatali gya­kornoki-jelöltté, akarta magát kineveztetni, tel­jes elutasítás helyett a következő végzést kapta : „Minthogy folyamodó a kérvényéhez csatolt keresztlevéllel csak azt igazolta, hogy született, azt azonban, hogy jelenleg életbe volna, nem : — folyamodványa azon megjegyzéssel adatik vissza, hogy életben létét helyhatósági bizo­nyítvánnyal igazolja.“ Nálunk sok esetben teljes bizonyítékul szolgál, ha csak a honatyák által alkotandó uj törvény ki nem szorítja — egyebb okmá­nyok hiányában — a térről. Tudok esetet, mikor a keresztlevél még. hitelműveletek kötésénél is tekintélyben részesült Egy ismerősöm ugyanis — ha jól emlék­szem — 1870-ben az Apostolok lovain Szom­bathelyről Bpestre utazott valóságos — nem töke — jogásznak. Fehérváron az út fáradalmaitól elcsi­gázva, pihenőt tartott s a vasúthoz és a pesti élet néhány napi fent,áldásához szükséges költség előteremtésén töprengett. Beállít — gondolta magában — a püspök­höz; de attól félt, hogy a zöld hasú bankó he­lyett ott is olyan istentelen prófuntot nyomnak a markába, minőt az előtt egy évvel a szt.- mártoui provisor úrtól kapott, hol a többi kéregetőkkel egy kategóriába sorozták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom