Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-02-23 / 11. szám
2 egy üres, léha czimért, mely hozzá még meg sem illet. Mi nem vagyunk „arisztokraták“; nálunk nincs „arisztokraczia“, hanem csak polgárság. És hogy ne is legyen más osztály a polgári osztályon kívül, az egyenlőség s a testvériség eszméje parancsolja nekünk és a mi még ennél is több: Eger jövő nagysága, újabb felvirágoztatása. Eger. 1894. február 22 Nemzeti párt Egerben. Teljesen megbízható forrásból értesülünk, hogy már a legközelebbi napokban megalakul a He- vesmegyei nemzeti párt Egeiben. Élén az érsekség és a káptalan emberei állanak. Ideje is, hogy az a természetellenes szövetkezés, mely eddig nálunk a közjogi ellenzék és Apponyi-párt között fennállott, ezen természetes szétvállásban nyerjen meg oldást. Kereskedő és iparoskor — A keresztény iparoskor szives figyelmébe — EGER, február 22. Áldva legyen Széchenyi István gróf emlékezete ! A legnagyobb magyar a társadalmi klubbok megalkotója; ő az, ki e klubbokat az emberek egymáshoz való közlekedéséért, érintkezéséért, a társadalom együttes működéséért alkotta, hogy ezen klub- bokban a század felvilágosultságához méltóan, a radikális — a liberálissal, az ellenzéki — a kormánypártival, az iparos — a kereskedővel, a hivatal főnők — az alantas hivatalnokaival — a társadalmi kérdésekben eszmecserére találkozzanak. A midőn a legnagyobb magyar állal alkotott klubb rendszer Magyarország majdnem minden városában meghonosult, sajnosán tapasztaljuk, hogy egy-egy uszályhordozás, avagy felekezeties fanatizmus, már a legnagyobb magyar által kezdeményezett klubbokat is kezdi, vagy burkoltan, vagy nyíltan, egy-más oly irányba terelni, mely e század barbárizmusa, a szolgaiság parancs szavára hallgat. Lehetnek alkotva, vagy mondjuk alkothatok felekezeti jelleggel biró társadalmi egyesületek, de hogy ily egyesületek felekezeti jelleggel socialis- musunk jól megválasztott czégére alatt mint társadalmi khlubb létezhessék, ahhoz a 16-dik századmunkaidő tehát 12 — 16 óra között váltakozott Mária Terézia koráig, ki alatt enyhül e mód felel ti erőfeszítés, azt rendelvén el „hogy a mesterlegények egész esztendőt át, nem várván azt, hogy mestere felköltse, világot gyújtson vagy tüzet éleszszen, az munkához reggel őt órákkor hozzá kezdjen és azt ebéd után is nem előbb, hanem estvéli 8 órakor hagyja abban.“ A legénynek, ha mester akart lenni, vándorolni bujdosnia kellett két vagy több esztendőkig Ezt a búcsuvétel előzte meg: „Uram, kegyelmed énnekem megbocsásson, mert én mív-szokás szerint két hétig búcsút veszek kegyelmedtől, azért valahonnand találkozik valamely atyafi kegyelmedhöz, megfogad- gya kegyelmed, mert én eligyekezem és kegyelmedet elhagyom.“ És a vállás sem esett meg szó nélkül- „Uram, kegyelmedhez válaszom volna, kegyelmed én nekem megbocsásson, ha nem úgy szolgálhattam volna kegyelmedet, amint az kegyelmed kívánsága lett. volna., vagy asszonyomnak, ő kegyelmének, vagy az kegyelmed gyermekeinek. Kegyelmed én nekem megbocsásson.“ Elindulása előtt még kiönti a portékáját az asztalra ezt mondván: imo látja kegyelmed, az mi az én tarisznyámban van, — enyim. Annak utána i s igyekszem kegyelmeteknek szolgálni. Elment szegény, kit vagy nem sajnállak, vagy nagyon sajnáltak és utóbbi esetben beli állapot, vagy a jezsuitizmusnak hódoló megaláztatás szükséges. Lehetnek alkotva katolikus avagy zsidó legény- egyletek, ezek és ily egyesületek iránt a legnagyobb lisztelettel kell, hogy viseltessünk, mert jól tudjuk, hogy ltjainkban a vallás erkölcs növelése alkotóeleme sociális rendszerünknek és bízvást elösmer- jük, hogy nemzeti létünk érdeke ez egyesületek fentartását megkívánja és ezen egyesületek fentar- tói hazafiságukhoz méltóan cselekszenek. Ellenben oly egyesület, mely a Széchényi által belénk oltott sociális érzület terjesztésének hódol, oly egyesületeknél főként kizártnak kell lennie a felekezetiségi megkülönböztetésnek; oly egyesületben, ember — embertársával érintkezve, felekezeti vagy politikai megkülönböztetésnek helye nem lehet, Városunkban van egy társadalmi kör, a melyet iparos emberek alkottak. Ez igen szép és üdvös és ily alkotások csupán alkotóinak válnak elismerésére, de mily középkori jelenség az, ha ily kör, mely iparos-kör nevet visel felekezeti jelzővel — legyen az keresztény, vagy nazarénus — lesz ellátva. Nem mintha ez egyesület ultramontanizmu- sával csak egyszer is jelét adta volna felszólalásomnak, mert ez egyesület czégéréhez méltóan, eddigi ténykedésében csupán az iparosok társadalmi társulási elvének hódolt és a jelzőnek, melyet — sajnos — használ (tudtommal legalább) egyszer sem volt szolgálatában ; ez és nem más késztet e felszólalásra, hogy felvessem a kérdést : váljon van-e szükség városunkban egy iparos körre ? Igen is van ; de ezen körnek sem a feleke- zetiség, sem az ehhez haáonló kasztrendszernek, avagy épen bárminemű fanatizmusnak kinyomatát viselnie magán nem szabad. Ha a szomszéd országok valamelyikébe elmegyünk, ott látni fogjuk, hogy az iparos- és kereskedő az éltető ereje minden egyes sociális, politikai, vagy akármely más ügynek s ezt nem másnak mint társas együttélésének köszönheti. Váljon, ha városunkban egy kereskedő és iparos-kör volna, ugyan mely üdvös, aktuális, egyrészt a várost, másrészt az iparos- és kereskedőket érdeklő ügyet lehetne megbuktatni ? Ha Eger város iparos-köre a reáliskola ügynél, viribus unitis exponálta volna magát, ugyan melyik hatalom lett volna az, mely a reáliskolát megbuktatta volna ? Pedig a reáliskola egy k föfaktora annak, hogy a jövendő iparos- és kereskedő nemzemég a leány asssony : ő kegyelme lánya is tö- rülgette a konyhában kötője szélével a szemét. Vándorunkat útnak bocsátva, alkalmat veszek hogy egy kihalóban levő tréfás adomát felelevenítsek Nádler HanziróL Apja becsületes tü- csináló volt, maga is ezen mesterséget vallotta, lel is szabadult s már vándorolnia kellett volna, de inkább lett volna katona, mint hogy a vándorló tarisznyát a nyakába vegye. És szüleinek kegyes beleegyezésével abban állapodott meg, hogy a vándorlás idejére elvonulva a világtól, azt a pádon tölti. Megcsele- kedte, de kiváncsi lévén, mindig az pad ablaknál őgyelgett, mit a gyerekek észrevevén, ki kaptak rajta s ö tűrte a meddig tűrhette, végre arra fakadt, hogy: no várjatok, majd kiosztalak benneteket, ha a vándorlásból hazajövök; de nem is lett belőle chéhmester. Mint orgona taposó halt meg. Bolyongásnak indult legényünk rendeltetése helyére jutván, első dolga volt, hogy „tisztességes köszönettel“ beszóljon az atyamesterhez, mondván : Köszöntem kegyelmeteket, kegyelmed énnekem szállást adjon egy kevés ideig mívet (munkát) kereshetek, mert én ilyen meg ilyen míves legény vagyok. Az atyamester elküld a dékánért, a dékán ha otthon van, nem várat ma ára; de nem restelli a kérdést: — Mellik az azatyaü, az ki minket az mi jámbor mester urunk házához hívott és jött; ki volna az a jámbor atyafi ? dékel oly társadalmi nívóra hozzá, hogy egy ne-* gyedszázad alatt Angolország kereskedő és iparosaihoz is felemelkedhessék. Ezek és ily sok száz és száz dolgok késztetnek arra, hogy felhívjam az egri keresztény iparos-kör tisztelt választmányát, hogy vetkezzék ki eddigi exluziv jellegéből, s alkossa meg városunkban a kereskedő- és iparos-kört, mert ezen egyesület megalkotása csakis ennek körében vihető keresztül. A társadalmi életet megölő ama válaszfal eltörlése, mely legki- váltképen az iparosok és kereskedők érdeke elsősorban kulturális fejlődésünk vívmánya lesz, ha exluziv jellegük nem helyes voltát belátva, a század felvilágosultságához méltóan cselekszenek s levetve az amúgy is csak a firmában létező felekezetiségi jelleget, minden előítélettől ment szabad ésfüg- getlen, kizárólag a társadalmi, ipari és kereskedelmi mozgalmak iránt érdeklődő, kereskedő és iparos kört a lapítanak KANITZ JENŐ. Törőcsik József temetéss, — Kiküldött tudósítónktól. — Eger, február 20. Szép, derült télinapon, kedden délelőtt temették el az áldott emlékű agg főpapot. Szép derült télinapon, melynek ragyogása úgy hozzáillett ennek a szép, fényes életpályát befutó főpapnak a temetéséhez. Maga a temetés szép és méltóságteljes volt) Nem a disz, nem a kifejtett pompa s nem a nagyszámú közönség tette inpozánssá a temetést, hiszen máskor is és máshol is nagy a kiváncsiak tömege, másutt is fejtenek ki díszt, pompát, hanem impozánssá tette azt az a mélyen érzett igaz fájdalom, mely a ravatalnál állók valamennyiét eltöltötte s a részvét gyöngyöző könycseppjei, melyek a jelenlevők szemeiben csillogtak. Eger közönségének szine-java jelen volt a temetésen, hogy lerója kegyelete adóját a csak még nem régiben volt plébánosának és az utón végig egész a székesegyházig nagy csoportokban várta a közönség a gyászmenetet, mely egy általánosan tisztelt és szeretett főpapot kisért utolsó útjában. Az előkészületek. Hétfőn, f. hó 19-én délután két órakor a temetkezési vállalat emberei az elhunyt nagyszámban jelenlevő rokonainak jelenlétében lezárták a kopoj — Én vagyok. — M^gis az jámbor atyafiak azt kérdik, hogy mely városban tanúit atvafiuságot? . . . — Tisztelendő jámbor atyafi! mégis azt kérdik az jámbor atyafiak én velem egyetemben : micsoda míves legényekkel vándollo'tál? — Tisztelendő jámbor atyafiakkal és tisztességben jámbor atyafiakkal. — Tisztölendő jámbor atyafi 1 mégis azt küldetik a jámbor atyafiak én velem, hogy mért hivattál bennünket ide? — Jámbor atyafiak azérf, hogy az ti mív- szokásotok szerént én nékem mivet keressen kegyelmetek“. E szavaknál főikéi, kezet nyújt a dékánnak és inig ő helyet keresni jár, azalatt hozat magának egy meszely bort és egy pénz-ára pereczet. Helye és ura akadván, hasonló tisztességes köszönettel nyitott be oda, kezet elsőben urával fogván, azután asszonyával Elszegődvén, tartozott ott legalább két látó hetet szolgálni s azu'án ha úgy tetszett, más mesterhez szegődhetett tetszése szerint, de attól aztán odább nem állhatott két heti felmondás előtt. Sátoros ünnep vagy vásár előtt pedig egyátaljában nem hagyhatta el műhelyét. A legények könyvébe tartozott magát a legelső alkalommal beíratni. A legények ládájába befizette a felvételi pénzt s ha a társpoháradásról volt igazságlevele ezek tartoztak neki „tisztelő pohárral“. (Folyt, köv,)
