Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-12-14 / 94. szám

fel neki. Az 5 írtból 80 kr. előleget is adott mire Jancsovies István nővérével e bő 4-én estefelé be is ment Gyöngyösre és ott egy két­csövű fegyverrel lesben Állott a szt. Bertalan templom mellé, hogy majd lm a sógora, Lábai kijó a szeretőjétől, meg fogja támadni. Esíe 8 óra tájban Lábai János csakugyan ki is jött. Az elhagyott feleség ekkor ebije állott és kérte a férjét, hogy hagyja itt szolgálatát és menjen vissza vele Veresmartra. A térj mikor meglátta feleségét, szörnyen megharagudott és durván rátámadt a feleségére. Ekkor a megtámadott feleség odakiáltott a lesben álló^ testvérnek : „Pista, most már agyonlőheted!“ És Jancsovies István csakugyan felkapta kétcsövű fegyverét és rálőtt a sötétben sógorára. A szerencsétlen ember egy fájdalmas jajkiáltással összerogyott és meghalt. A golyó hason találta. Ezután Jancsovies elfutott. A csendőrök üldözőbe vették a szökevény sógorgyilkost és Sáron másnap este el is fogták. A puskát a gyilkos anyjának adta át megőrzés végett. Euben az egyik golyó még meg volt, mikor a csendőrök azt lefoglalták. — A kérvényező fogház őrök. Ahhoz a moz­galomhoz, melyet országszerte a fogházörök és hivatalszolgák indítottak azon czélból, hogy az ö fizetésük is három fizetési osztályba soroztassék és pedig 300, 350 és 400 frtos fizetési osztályba, újabban az egri kir. törvényszék fogházörei és hivatalszolgái is csatlakoztak. Legutóbb ugyanis egy kérvényt nyujtattak be Egerváros országgyűlési képviselőjével a képviselöházhoz, melyben 250 frtos évi fizetésüknek felemelését kérelmezik a törvényhozástól. — Hetvenesztendős ara. Mint halljuk, Ligeti llugónét, a volt parádi erdömesternek nejét, e hó 15-én, szombaton vezeti oltárhoz boldog vőlegénye, Venszlovszky, nagytemplomi sekrestyés. — Az egri ügyvédi kamara Kiss Istvándr. ügyvédet tagjai sorába felvette s nevét Jász­berény székhelylyel lajstromába bejegyezte. — Elajándékozott ut. Az egri polgári lö­vész egylet választmánya e hó 7-én tartott ülésén elhatározta, hogy a Szarvastórtől a Matekovics Mór szőlejéig épített városi ut folytatását képező 92 méter hosszú és 2 méter szóles köutat, melyet a polgári lövészegylet készítetett a saját költségén azon czélból, hogy tagjai egészen az egyesület helyiségéig rendes, kövezett utón járhassanak, most Egervárosának ajándékozza azon kikötéssel, hogy a város ezen ut jókarban tartásáról gondoskodjék. Elhatározta továbbá a választmány, hogy a polgári lövész-egyesület lakhelyiségeig vezető utón 3 lám­pát fog elhelyezni, és pedig egyet a D’ófakutnál, egyet a Mátékovics-féle szőlőnél és egyet magán a lövelde épületén. Végül Póka István íölövészmes- ler bejelenté a választmánynak, hogy az országos 1848-49.-iki ereklye-muzeum köszönő átiratot intézett az egyesülethez, a miért ez a muzeum ezéljaira 10 frtot adományozott s egyszersmud 3 darab nagy képet is küldött, melyből 2 darabot tavaszkor kifognak sorsorlni a tagok között. Az ereklye muzeum ezenfelül még a kővetkező képek­kel ellátott szelvényeket boesájtotta az egyesület rendelkezésére: 8 drb 1 frtost, 9 drb. 20 krost és 2 drb. 10 krost. Ezeknek a szelvényeknek a fe'mutatásakor a lövészegylet azon tagjai, kik alkalomadtán a fővárosba utaznak és ott az ereklye- muzeumot megtekintekinteni óhajtják, a belépti- díjnak csak a felét fizetik. — »Itt élned halnod kell.» ügy látszik, hogy azon vonzó honszeretet, mely a magyart még a a legnagyobb nyomorban is hazájához köti, nem­igen lakja a felvidéki köznép szivét; legutóbb erre lehet következtetni azon hat zemplénmegyei tót napszámos tettébö', kiket a esendörség a múlt héten Hatvanban az állomáson letartóztatott. Ugyanis bizonyos Reha András, Krison Mihály Szoleszki János, László András, Hovár György és Hnvár István nevű károlyfalvi illetőségű tót nap­számosok Ekker Dávid bécsi ágens biztatására elhatározták, hogy elhagyva szülőföldjüket- a mesés Amerika földjén próbálnak szerencsét. Otthon el­adták vagyonukat, azután búcsút intve családjuk­nak, elindultak a képzelt tündérvilág felé. De közbe­jött a véletlen, a mennyiben Hatvan állomásán úgy a hat szerencsehajhászót, mint a lelketlen ágenst igazolvány hiánya miatt elfogta és illetőségi he­lyükre való tolonczoltatásuk végett átszolgáltatta a hatvani kir. járásbíróságnak. — A megdézsmált csődtömeg. Ösztreicher Lajos hatvani röfős és vegyes kereskedő a tavasz- szal zilált anyagi viszonyok közé jutott: nem tudta kielégíteni hitelezőit, kikkel csakis a rokonok által kiállított több rendbeli váltó segélyével léphetett újabb egységre. Egy ideig azután nyugton volt, de mikor elérkezett a törlesztések ideje s a hitelezők újból zaklatni kezdték, Ösztreicher Lajos már nem mert a jó szivü rokonokhoz fordulni újabb segít­ségért, hanem egyszerűen ö maga, saját kezűleg irta rá nehány vallóra az é te első Ízben jótálló rokonai nevét és ezeket a váltókat azután több vidéki pénzintézetnél éri ékesítette. A mától holna­pig tartó küzdelem a megélhetéssel és a becsület­tel így ismét haladékot nyert egy kis ideig, de elvégre ennek is letek k luiárideje és a rokonok nevével hamisított váltók a lejárat télé közeledtek. Ösztreicher ekk»r gondolt egyet. Újabb hamisításra, újabb csalásra nem vitte rá a lelkiismerete, hanem fogta magát s hogy a saját maga által komplikált súlyos anyagi helyzetből könnyű szerrel kiszaba­duljon, egy szép reggelen eltűnt. Előzőleg nem szólt senkinek semmit a szándékáról, tehát azt hitte mindeki, hogy öngyilkos lett. A családja és rokonai megsiratták, a hamis váltókra feljegyzett rokonok ezenfelül még a fejüket is csóválták, mi­kor a pénzintézetek részéről a fizetésre felszól tva lettek, de hát a dolgok folyásán nem lehetett már többé változtatni, daezára annak, hogy megtudták hogy Öszlreieher Lajos nem lelt öngyilkossá, ha­nem átvitorlázott a szabad Amerika partjaira, az élelmes Jankeek hazájába. Ösztreicher Lajos üzle­tét becsukíák, az egri kir. törvényszék elrendelte a csödöt s csődtömeg gondnokul Rottenstein La­jos lett kinevezve, szóval az egész ügy a törvény útjára terelődött. Néhányszor már tartottak is ár­verést a csődbe került üzlethelyiségben, de legu­tóbb, midőn e hó elején ismét árverést akartak tartani, meglepetve konstatálták, hegy az üzlethe­lyiségben már előttük is járt valaki és az elárve­rezendő portékák közül nagy mennyiségű vásznat, női kendöt, barehett és trikott szövetet s több más egyébb apróságokat elemeit. Az esetről — mint levelezőnk írja — azonnal jegyzőkönyvet vettek fel és rögtön értesítették az ottani csend­őröket, kiknek sikerült is két gyanús existancziát elcsípni, a kikre csakhamar reá bizonyult a betö­réses lopás büncse’skménye. A két gyanús embert Képe János (tüdő) és Pete Albertnek hívják. Úgy kerültek a gyanúba, hogy Képe János feleségénél két darab kendöt találtak abból a fajtából, melyek Ösztreicher üzletéből elvesztek. Képe és Pete az­után töredelmesen bevallották, hogy ők a betörés napján Zaleszky hatvani szolgabiró udvarán dolgoz­tak és délben átlopóztak Ösztreicher lahására, hol a hátulsó ajtót egy kömives kalapács segélyével felfeszitették s azután alaposan megdézsmálták a boltban levő portékát, melynek egyik részét a hatvani régi temetőbe vitték, más részét pedig Zaleszky szolgabiró lakásának padlására a széna közé rejtették, azon hiszemben, hogy ott nem fog­nak ráakadni soha. A két vakmerő, foglalkozás­nélküli csavargót, kinek lelkét már más, régebbi bűnök is terhelik (a hatvani régi temetőben meg­talált, két, ruhával teletömött és elföldelt zsákot is ök rejtették oda, melyről egyik régebbi szá­munkban már megemlékeztünk) azonnal letartóz­tatták. — A megszökött katona. A Gyöngyösön állomásozó csász. és kir. 12. huszárezred lak­tanyájából egy Szűcs Sándor nevű közhu­szár nyomtalanul eltűnt. Édesanyja, ki Zsa- dányon lakik, mitsem tud a megszökött hu­szár hollétéről, a kit most az egész ország­ban köröztetnek. — Asszony bosszú. Tisza-Füredről irja levelezőnk, hogy ott e hó 5-én este Varga János udvarán levő szalmakazal kigyuladt és elégett. A tűz boszuból származó gyújtoga­tásból eredt, mert Varga István felesége, kit félje elhagyott, boszuból üszkött vetett a szalmakazalba. — Mammuth lelet Egerben. Fölöttébb ér­dekes leletre akadtak városunkban egész véletlenül Miticzky Pál felnémeti utcza 1. sz. portáján. Miticzky a kertjében levő dom­bot, mint homok és kavics bányát akarta kihasználni s e végből nagyobb mennyiségű földet ásatott ki. Tegnapelőtt ásás közben az egyik munkás csákánya valami kemé­nyebb tárgyba ütközött, mit kifeszitett a földből s a mi nem volt más, mint egy ha­talmasan kifejlődött, ritka mammuth fog, melynek súlya pár kilót nyom. Az ásást kezdték nagyobb érdekkel folytatni, minek eredménye lett, hogy pár lépésnyi távolban pompás példány mammuth agyart találtak, mely iv alakban görbült s hossza 125 cm. átmérője pedig 22 cm. Azonkívül a tegnapi s mai nap folyamán még két agyardarabot ástak ki, melyek közül az egyik 35—40, másik 20—25 cm. hosszú s átmérőjük csak olyan, mint a nagyé. A ritka lelet jelenleg Miticzky Béla rácz utczai üzletében fekszik hol számos bámulója akad a csont óriásnak amit valószínűleg a lyczeumi múzeumban fognak elhelyezni. A leletet kiváló érdekes- ségüvé teszi a csontok óriási mérete, mely­hez hasonlót hazánkban még nem találtak. Es sajátságos, hogy ez ép e vidéken fordul­hatott elő, hol tudvalevőleg mammuth leletet még soha sem találtak. Valószínű azonban, hogy még ugyan e helyen többet is fognak találni, mivel minden jel arra mutat, hogy itt egy egész állatnak kellett elporladni s egy agyar folytatás már is kilátszik a föld­ből. Különben a csontok olyanynyira por- hanyósak, hogy szinte kézzel is törhetők, a mi abban leli magyarázatát, hogy alig más­fél méter mélyen találtattak s igy nagyon ki voltak téve az enyészetnek. — Megbüntetett hanyagság. Hevesnek és környékének birtokossága a szőllő területe­ken fellépett peronospora ellen elmulasztották a védekezést, miért is a hevesi szolgabiró hivatal megindította ellenük a vizsgálatot s ez ügyben a közel napokban fog határozni. — A tárkányi eset. Mező-Tárkányon e hó 11-én éjjel Szabó József parasztgazda las­sacskán hazafelé ballagott, midőn észre­vette, hogy több szűrös ember folyton nyo­mában jár. Gyanútlanul haladt tovább, mit sem törődve a gyanús alakokkal s éppen egy mellék utczába akart befordulni, mikor ezek közül többen rá rohantak s addig ver­ték, míg földre nem rogyott, sőt még ott is rugdosták csizmasarokkal, úgy, hogy a sze­gény ember mozogni sem birt már. Ekkor megugrottak s a csendőrök mind a mai napság sem tudtak nyomára jönni a tette­seknek. — Ma érkezett a távirat, hogy Szabó belehalt sebeibe. — Villamfény mellett. Wind István építész a városház vállalkozója, igen nagy erővel dolgo­zik a város kőzházának munkálatain, úgy, hogy az alap munkálatok befejezése már nincs is meszsze. Most, hogy naponta tovább dolgoztathasson, há­rom hatalmas ivlámpát alkalmazntt melynek nin­csenek tej üveggel bevonva s igy eröx intenzív fényük mellett egész nappali világosságban dol­goznak a munkások este 9 óráig s reggel 5 órá­tól. És igazán szép látványt nyújt az a fehér, szinte kísérteties fényben nyüzsgő mozgó mun­kás esopnrt. — Tolvaj cselédek. Schön Jakab tisza-füredi kereskedőtől két nöeselédje Veres Katalin és Veres Zsuzsi e hó 8-án este egy zsák lisztet lo­pott, mit potom árért el is adtak egy odavaló embernek. Mikor vallatóra fogták a két hűtlen cselédleányt, azt is bevallották, hogy gazdájuktól már egy hóval ezelőtt is loptak két zsák lisztet és nagyobb mennyiségű ezukrot, melyet szintén eladtak. — Leégett kunyhó. Somodi Péter poroszlói h tárban levő náddal fedett csöszkunyhója a na­pokban ismeretlen ókból kigyuladt és porrá égett. — A pasáskodó biró. Lapunk legutóbbi szá­mában, hasonló czim alatt, egy Bessenyőről hozzánk beküldött panaszos levelet közöltünk minden meg­jegyzés nélkül. Most erre a levélre a következő válasz érkezett hozzánk: Tekintetes Szerkesztő úr! Az »Egri Újság« 1894. évi decz. hó 11-iki szá­mában »A pasáskodó biró« czim alatt egy rosz- akaratu czikk jelent meg ellenem, mely a valóság­gal ellenkezik, ugyanis: nem felel meg a valóság­nak az, hogy én a jámbor öreg zsidót látlevél hiányában azon megjegyzéssel, hogy »csak ártatlan tréfa« elutasítottam, mert ellenkezőleg, a dolog úgy történt, Klein (szabó) eljött hozzám, midőn el­mondta, hogy ott a legények insultálták, én azt mondtam neki, hogy vannak-e tamii ? kikkel bán­talmazását bebizonyithatja, mert ha nincsenek s látlelettel sem tudja igazolni hogy megverték, akkor az illetők eltagadván a dolgot, nem nyer bajára orvoslást — mire ö azt felelvén, hogy egy ember ment arra, de nem tudja kicsoda, utasítottam őt, miután én ezen dologba bele nem avatkozhatom, amennyiben a községi biró csak tettenérés esetében jogosult a beavatkozásra, az esetet pedig ő másnap adta elő, miként panasszával forduljon az illetékes hatósághoz. Ebben tehát semmi Antisemitismus

Next

/
Oldalképek
Tartalom