Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-12-11 / 93. szám

4

dap a csendőrök helyszíni szemlét tartottak s a padláson, szobában, műhelyben elszórva petróleummal leöntött rongyokat találtak, melyek szintén petróleummal áztatott kemény papírba voltak csavarva. A csendörségt aztána legelső vonattal hazaérkező Fazekast elfogák s most a járásbíróság börtönében töri fejét valami újabb kömplikált meggazdagodási műveleten.

— A pasáskodó bíró. Bessenyőről a kővetkező panaszos levelet küldötték be hozzánk. Büszkék a bessenyőiek kimondhatatlanul hajdani nevezetességökre s mindannak dacára, hogy ők eeak olyan közönséges »bocskoros« nemesek — s minden nadrágosembernek halálos ellenségei, a fo - lyó évben megtartott biróváíasztás alkalmával mégis nadrágos birót választottak. A biró ur, aki igazságosságáról ismeretes, de nem nagy filoszemita lévén, a helybeli zsidóságnak, ha nem is nyílt, de bizonyosan határozott ellensége, — ami a kővetkezőkből azonnal bebizonyítást is nyer: Folyó hó 2-án délután egy 70 éves öreg, rövidlátó zsidót hazafelé menet közben öt legény ostorral, minden ok nélkül, bántalmazni kezdett s midőn ezért, az öreg, tehetetlen ember kérdőrevonta őket, egyikök a másikát hozzálőkte úgy, hogy az öreg zsidó a földön elterült. — Erre a jámbor öreg másnap a községházához ment s kérte a birót, miszerint jelentse fel az esetet a főszolgabírói hivatalnak, mire azt a feleletet kapta, hogy »hozzon orvosi látlevelet, — mivel az ügy ha a sérülés igazolva nincs, csak egy ártatlan tréfa.« — A másik esetet ugyanekkor, egy bőgős czigánynyal követték el a legények, oly módon, hogy oldalba hajították az advéntot köszönteni menő czigány nagy bőgőjét, minek következtében az darabokra törött. — A czigány is természetesen panaszra ment a bíróhoz, hol a bőgőről, szintén az „orvosi látleletet“ követelték tőle, s nem tettek neki semmi elégtételt. Az ilyen esetek Bessenyön napirenden vannak, s mindig büntetlenül maradnak, mivel a beavatkozás által a t. biró ur, népszerűségét nem akarja romba dönteni, miután az úgy is igen nagy áldozatok árán szereztetett meg általa, — mint maga mondja »a főispán bosszújára,« a miért az utbiztosi hivatalából őt állítólag ok nélkül nyugdíjba helyezték. — Felhívjak tehát az illetékes felsőbb hatóságok figyelmét, a pasáskodó biró urra, hogy ilyen és ehhez hasonló esetek többé elő ne fordulhassanak.

— A kassza-tündér verse. Az egri Nemzeti kávéház kassza-tündérei az utóbbi időben nem csak a törzsvendégek hódolatát fogadják ellenálha- tatlan mosolyaikkal, hanem ök maguk is erősen hódolnak a — szépmüvészeteknek. így például az legutóbb elszárnyalt kassza-tündér, igen ügyesen kezelte a festő ecsetet, a mostani pedig . . . hallják és bámulják! . . . a lantot pengeti. A legelső vers, melyet itt Egerben irt a viliamfényes kasz- sza-trónus márványasztalán és egyik munkatársunk kezébe került, a következő :

„A Nemzeti szállodába’ . . .

Ű1 egy leány, a kasszába’; . . .

Olyan sápadt, beteg szegény . . .

Ellopta szivét egy legény . . .“ Aranka.

— A fain kedvű Fain. Igazi selyemkedvre tett szert Hatvanban a múlt héten ifj. Faín Pál és minthogy épen özv. Schvarcz Ignáczné vendéglőjében mulatott, fogta magát és a többi vendég nagy megbotránkozására oda ment a muzsikáló czigányokhoz, kiragadta a nagybőgős kezéből a bőgőt és a tiltakozó morét ráadásul- még meg is akarta verni. Ebből természetesén nagy lárma lett, a minek azután az épen arra czirkáló csendörőr- járat vetett véget, a kik ugyanis nagy nehezen kituszkolták a fain kedvű Fain Pált a vendéglőből. De a fain kedvű fiatalembert nem azért hívták Fain Pálnak, hogy kihagyjon fogni magán a csendőrök által. Az özv. Schvarcz Ignáczné vendéglőjébe nem ment ugyan vissza, hanem e helyett benyitott Kaiser Samu pálinkamérésébe, a hol épen tánczmulatság volt s itt midőn megpillantotta egyik (ánczoló névrokonát, Fain Jánost, szépen torkon ragadta s ott mindjárt a tánczoló párok között fojtogatni kezdte. A szorongatott Fain Jánosnak csakhamar segítségére sietett egy Balogh József nevű barátja, de Fain Pál ezt is a földhöz verte néhányszor. A garázdálkodó embert végre is

az ide is betekintő csendörörjárat fülelte le és bekísérte a hatvani községházához, a hol a kapott ingyen szálláson reggelig eléggé lehűthette széles jó kedvét.

— Torokfájás Makiáron. A makiári iskolás gyermekek közt — mint lapunkkal tudatják, — ez idő szerint nagyban dühöng a torokfájás. Eddig nem kevesebb, mint 50 iskolás gyermek szenved e kínos nyavalyában. E hő elején hasonló torokbajban meghalt az iskolaépületben lakó Knapek Imre ottani róm. kath. tanítónak a kis leánya is. A torokfájás nem bir ugyan a difteritisz tüneteivel, de azért mégis, tekinttei a megbetegedések nagy számára, jó lenne a dolgot figyelemmel kisérni.

— A kéményseprő tragédiája. Ma délután egy kéményseprő a reáliskola egyik kéményén megcsúszván, lezuhant az utczára. A Csiky Sándor utcza felé járók megborzadva nézték a szerencsétlen ember zuhanását s rémülten rohantak a helyszínére, azt vélvén, hogy a boldogtalan kéményseprő az aszfalton palacsintává lapul. Azonban nem igy történt. Az aszfalton lévő nagy sárréteg kiegyenlítette az esés súlyát és bár a kéményseprő másfél méternyire fúródott be a sártömegbe, lényegesebb baja nem történt. Szerencsére létrája is utána esett s ennek segélyével csakhamar kimászott a sárürböl, a melynek szélén a csakhamar százakra szaporodott közönség zajosan megéljenezte.

— Kézrekerült csaló. Szabó Béla gyöngyösi vaskereskedötöl még a múlt hó folyamán egy ismeretlen falusi ember 4 drb ráf-vasat csalt ki, de a hiszékeny kereskedő azóta sem a vásárolót, sem pedig a vasak árát nem látta. Azonban most végre sikerült kipuhatolni a csaló kilétét. Gsik Jánosnak hívják s Felső-Nánán lakik. Lakásán, a padláson elrejtve volt ráf-vasakat önkényt előadta.

— Az enyveskezü czigányasszopy. Egy veszedelmes tolvajt, valami Rácz Borosa nevű czi- gányasszonyt tartóztattak le a napokban Tisza- Füreden, aki valóságos réme volt a tiszafüredi gazdasszonyok baromfi-udvarainak. Sorra lopkodta a legszebb tyúkokat és kappanőkat, melyeket azután potom árért elvesztegetett. ^Legutóbb Weisz Gáspár tyúkjait akarta ellopni fényes nappal, de ezen rajtvesztett. Elfogták és a tiszafüredi járás- bírósághoz szállították.

— Aus Ungarn. A »Humoristische Blätter« legutóbbi száma e czim alatt egy illusztrált vicczet közöl. — A kép egy a réten meztelenül hempergő czigánygyereket ábrázol, előtte egy veres nadrágos, kék kabátos magyar úrral. Czigánygyerék: Hát (ez a szó magyar) adjon valami alamizsnát az úr. Ur: Hát (ez is magyar) mit vennél aztán, ha adnék is pénzt. Czigánygyerek: Hát (magyar!) vennék hózentrágert! — Ez aztán a magyar humor s a szegény németek ezen még nevetnek is.

— Leégett istálló. Felső-Nánán, mint lapunkkal tudatják, tűz volt. Leégett egy Tóth Pál nevű ottani gazda istállója és összes szalma- és széna- készlete. A tüzet az istálló melletti szalma mögött játszó gyermekek okozták. Az egyik gyermek a tulajdonos 8 éves kis leánya volt, másik pedig ennek játszótársa Huszár Alajos 5 éves fia. Az istálló különben biztosítva volt.

— A más hitelére. Kormos Erzsébet cselédleány igen egyszerűen és könuyen akart bevásárlási forráshoz jutni. Roth Ármin kereskedőnél nap-napmelíett vásárolt valamit X. asz- szony számára, úgy, hogy a számla bizony már jókora összegre rúgott. Egy szép napon aztán elment a leány Pétervásárra szolgálni. Ezidő- től aztán X. asszony mitscm „hozatott“ Rothtól ami feltűnt e kereskedőnek s azt hiite, hogy kundsehaftja ott akarja hagyni, elvitte hát hozzá a számlát s kérte annak kiegyenlítését. Persze volt nagy ámulás, mikor az asszony kijelentette, hogy ö mitsem tud az egész dologról. Roth a rendőrséghez fordult, s ez felfedezvén a tettest, szembesítette a kereskedővel, aki megismerte a cselédleányt s átadta az igazságszolgáltatásnak.

(x) A Tincf. Caps. comp, mindig mint Hor- gony-Pain-Expeller kérendő és csomagolások »horgony« nélkül mint nem valódiak, visszautasitandók.

(x) A karácsonyi ajándékok miíy alakban nyújtása képezi most mindenfelé a gondolkodás és eszmecsere tárgyát. Bizonyára legcélszerűbb és legkellemesebb ajándék egy zongora, mely czélból a legjobban ajánlhatjuk a régi hírneves Heckenast Gusztáv zongora termét. Budapest Kígyó utcza 7. sz. Heekenast ezen üzletet 1865-ben apósától, Parki János első magyar zongoragyárostól vette át, 1879, májusban pedig a hires Beregszászi Lajos udvari zongoragyáros raktárát is átvette és ezóta a Kigyó-utcza 7. az. házba van külön e

czólra épitett termekben dusválasztékban, minden féle kül és belföldi zongorák, pianinók és har- moniumok nagy raktára, minden ízlésnek megfelelő kiállítású, fekete, dió vagy matt fábaD, faragott vagy vésett díszítésekkel, — Heekenast Gusztáv raktárában csakis elsőrendű gyárakból való gyöÍ

nyörü hangú zongorák vannak; ő a világhírű »Schidmayer és Fiai« stuttgarli ezég egyedüli képviselője, továbbá a zenevilágban a legjobbnak és legolcsóbbnak elismert Thuringia Orgánkö har- moniumjainak főraktárosa. Nagy választéka van itt átjátszott zongoráknak, valamint minden e szakmába vágó javítások is legjobban eszközöltetnek. Kívánatra árjegyzékét ingyen és bérmentve megküldi A kinek zongorára van szüksége, az ezen régi jó hírnevű, szolid czéggel lépjen összeköttetésbe.

Az első kamara-estély.

— Zene- és felolvasó-estély a főgymnáziumban. —

Eger, deczember 10.

Pénteken, e hó 7-én rendezte a főgimnázium igazgatósága az első kamarazene és felolvasó estélyt. Ez estélyeknek már a múlt évekből ismert élvezetes volta oly szép és válogatott közönséget toborzott össze, hogy a tornaterem csaknem szűknek bizonyult a befogadására. Ez által a szép összejövetel által is tanúbizonyságát adta közönségünk annak, hogy tud lelkesedni a magasz- tosabb eszmék iránt, mert aztbekell ismernünk, hogy bár az egri közönség nagyon tartózkodó, de ízlése van és pedig kényes ízlése. És éppen jó ízlésénél fogva szívesen karolja föl a művészetet, de csak a valódi művészetet s azért ily közönség pártolása mellett vérmes reményekkel nézünk az uj »Irodalom és művészetbarátok köré«-nek jövője elé.

A mi magát az estélyt illeti, az szinte páratlan volt a maga nemében. Első szám gyanánt régi kedves ismerősünk, a mi kamarazene társaságunk játszott. Mozarttól egy remek, nagyobb szabású quintettet, melynek részei voltak: a) Allegro, b) Me- unetto, c) Andante, d) Finale, melyek közül legjobban tetszett a két utólsó. — Horváth Cyrill dr. Madách Évájáról olvasott fel s általános vonásokban karakterizálta, mint a nők örök mintaképét s némileg egybevetette Goethe Gratchenjéyel s ez össze hasonlításban — igen helyesen — Macjách- nak ítélte oda a pálmát. A fölolvasás nagy sikert ért el, mihez hozzájárult a tudós szereplő kellemes orgánuma s előadásmódja is. Frenetikus taps és éljenzés volt érte a jutalom és elismerés. — Utána Saád Henrik énekelte a) Salamon templomi énekét Gold- mark »Sába királynőjé«-bol, b) Vasárnap reggel s c) Ősszel ez. dalokat. Kellemes és erős hangjával, elegáns megjelenésével egyszerre meghóditotta a közönséget, mely háromszor is megujrázta énekét. Azonban a tapsok nem egyedül neki szóltak, hanem Berko Aladár kir. ügyésznek is, ki finoman pointirozott zongorajátékával kisérte a tanár ur szép szólóját. — Végül ismét a kamarazene társaság játszott. Vagner Lohengrinjéből adták elő Elsa nászmenetét. Hogy művészileg tökéletest produkáltak, azt fölösleges is kiemelnünk egy oly társaságról, melynek minden egyes tagja perfekt művész. A kamarazene társaság tagjai: Weidl Gyula (1. hegedű) Chiovinyi Lajos (I. hegedű, I. mély hegedű), Chochola Ferencz (II. mély hegedű), Tróján Alajos dr. (gordonka), Saád Henrik (gordonka), Meyer Guido (II. hegedű).

Valóban csak gratulálhatunk a rendezőségnek az ügyes programmért s a szereplőknek a fényes erkölcsi sikerért. Élvezettel nézünk a többi esték elébe, melyek közül a legközelebbi, mint halljuk, még e hónapiban meg lesz tartva.