Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-11-20 / 87. szám
kisdedovoda előtt levő kút betömése, továbbá Aray István ajánlata folytán a felsőjárási legelőn levő kút kiépítése elrendeltetett. A közlámpák elhelyezése. A villám világítás életbeléptetése következtében feleslegessé vált 142 petróleum lámpából 46 darabnak a város megvilágittatlan részeibe való kihelyezése szintén elrendeltetett. Megtagadott iskolapadok. A Czifra-sáncz negyedben levő községi iskola részére szük- séglendő iskolapadok ezúttal még nem fognak megrendeltetni. Segély a tüzkárosultaknak. Ustye község tűz által sújtott lakosainak felsegélyezésére 15 fit segély szavaztatott meg. Kossuth Eerencz fogadtatása. Egerváros képviselőtestülete megbízta a polgármestert, hogv az e hó 27-én városunkba érkező Kossuth Ferenczet a város nevében üdvözölje a vasúti állomáson, továbbá, hogy nevezett napon délután 4 órára a város közönségének bevonásával diszgyülést hívjon egybe s végül a kaszinó által rendezendő ünnepségen a várost képviselje. Mért nem „ébredhetünk"? — Egy kis polémia. — Eger, nov. 19. Egy vezérczikkst olvastamz egyik laptársunk legutóbb megjelent számában, mely „Ébredjünk“ czim alatt közgazdasági, iparén kereskedelmi pangásunk okait fejtegeti és ezek megszüntetésére jani égyet-mást. A czikk, mely Amerika előrehaladott kereskedőimét és iparát hasonlítja össze a miénkkel, oly mélysége.« differencziákat tár lel, a melyből azt a következtetést vonhatja le a távolabbról szemlélő, hogy nálunk kevés, igen kevés a munka — és az ezáltal elért azon eredmény a melyért az iparosok és kereskedők megfeszített erővel és igyekezettel küzdenek. Czikkiró azonban végtelen nagy tévedésben van, ha & mi iparunk és kereskedelmünk hátiamaradottságát íz amerikai ipar és kereskedelemmel szemben az iparosok és kereskedőkre hárítja és valósággal igazságtalanságot követ el akkor, midőn az ezen hibákért egyedül felelőségre vonható azon osztályra rá nem mutat, a mely osztály a tulajdonkénem okozója ezen sanyarú állapotnak így első sorban egy kiviteli czikket említ, a mely hazánkban erős loigalmat ke'lene hogy képezzen és nem képez. Ezen czikk: az ásványvíz. — ügy látszik azonban, hogy czikkiró nem ismeri az ásványvíz források tulajdonosainak noveit, mert ha ismerné, úgy nem az iparos és kereskedő osztályt korholná, az exportálás terén fennálló nehézségekért, hanem a tulajdonosokat, a kik bizony nem azon elvben élnek, mint az öa által citált amerikai él, hogy „költsd el pénzjdet, hogy azzal újat, szerezhess“, han<‘m megelégednek azon haszonu l melyet nekik az örökölt forrást nyújt. A magunk részéről öreg hibának tartjuk, ha oly termények és áruezikkekben számit- nak exportra, a mely tárgy még a mi szükségleteinké: sem képe- fedezni, igy első sorban egy áruezikknéi csak akkor gondolhatunk exportálásra ha ez a saját területünkön annyira megál ja helyét, hogy a beimportált áru az árupiaczról teljesen leszorítva lészen és ha me győződünk, hogy ezen áru czikkben tul- termelésiiuk vau. Ezt kimutatva azután az államnak kell első sorban gondoskodni arról, hogy a tultermelt áruezikk vámtétele olyan legyen, hogy az exportképességet a külföldéi minden időben kibírja. Ezekből kifolyólag tehát joggal kell támaszkodnia az iparos és kereskedő- osztálynak az államra, illetve a kormányra, mert a vámtételek megállapításával a kormány a íöfaklor és ha ezen föfaktor a vámtételek megállapítását kellő figyelemmel nem kiséri, úgy daczára az iparos és kereskedő minden igyekezetének az expotálásra Jszánt áru csakis itthon kereshet piaczot magának, de itt is hiába, mivel tulproduktiv lévén, s ez az állapot ^hanyatlást, pangást és végül az üzem beszüntetését involválja. Czikkiró azon tétele tehát hogy az iparos és kereskedő osztály azt akarja „hogy mindig a kormány álljon a háta, mögött és csak annak járszalagján döczőgve lépked“ teljesen jogos, mert a kormány támogatása és éber figyelme nélkül, feldolgozott czikkeinek exportot nem képes szerezni. Elmondva lett. továbbá többek között az is, hogy az amerikainak a gyárak építésében praktikus módja van és ezen praktikus módszer a kevés .tégla, egyszóval nem a tömör építkezésben redik. Ezen tét *lt készséggel el- ösmerjük, de a tőokot czikkiró mégsem mondta el, majd elmondjuk mi: ha nálunk egy ipartelep építéséről szó van, úgy a körüllevő telektulajdonosok — hová az épitendö ipartelep tervezve vau — nemhogy örömmel fogadnák a létesítendő ipartelep felépítését, hanem minden f lehető módot és eszközt felhasználnak arra, hogy \ a létésitendő telep gépének forgása, avagy nem | tudom miféle b'béje a tisztelt szomszédok nyugalmát ne zaklassa és az éjjeli avagy a „NachmiUag-schlaf“ méltó légyen a helyzet nyugodtságához. Ez a dolog majdnem minden egyes ipartelep létesítésénél előáll és igy ebből következik azon állapot is, hogy vékony falak helyett ha már mást a szomszédok tenni nem tudnak, tömör épületeket kívánnak, hogy a bent elhangzó zörej a falak között maradjon. Az iparos és kereskedő-osztályra tehát nem lehet mindent hárítani és a mi iparos- és kereskedőinket nem lehet az amerikai iparos- és kereskedőkkel összehasonlítani, mert mig nálunk iparos és kereskedő csupán azon egjfón, ki azt iparszeriileg tanulta s űzi és a "mézei gazdasággal avagy mással foglalkozó egyén magát a közgazdasági állapotban olyaténkép be« le élni nem törekszik, hogy a testnek kellő vérkeringése nemcsak az egyoldalú istápolása által érhető el, hanem lu annak minden egyes része kellő meleget kap a mozgáshoz, addig a mi állapotainkat az amerikaihoz hásonlit&ni nem lehet, mert Amerikában első sorban minden számottevő egyén nemzetgazdasági szempontból gondolkodik és ebből folyólag kell, hogy az állapotokat ipar- és kereskedelmi szempontból fogja fel és csak ezután következnek a mezőgazdák, ügyvédek, orvosok stb. Ha édes basánkban az elhelyezett töke urai, a földek birtokosai nemzetgazdászati szempontból kiindulva fogják kezelni pénz- és fo'deiket, úgy mi is azon véleményben vagyunk, hogy a versenyképes árura nézve, Magyarország (hogy a nagy Széchenyi szavaival *áljflnk) nem volt, hanem lesz! 1 Kanitz Jenő. HÍREK. Eger, november 19.- A királyné névnapja. Ma délelőtt Erzsébet magyar királyné névünnepe alkalmából ünnepies istenitisztelet tartatott a főszékesegyházban, melyen Kozma Károly dr. kanonok pontifikáit fényes papi segédlettel. Az ünnepies istenitiszteleten az itt állomásozó csász. és kir. 60. gyalogezred, valamint a magy. kir. honvéd zászlóalj tisztikara, továbbá Hevesmegye, Egerváriig, a kir. pénzügyigazgatóság, kir. törvényszék stb tisztviselői és az összes tanintézetek testületileg vettek részt. — Uj kanonok. A boldogult Töröcsik József egri kanonok halálával megüresedett főszékesegyházi kanonoki helyre — mint halljuk — Ivánkovics János, címzetes apát, miniszteri osztálytanácsos, a m. kir. közokr tatásügyi minisztérium I. osztályának főnöké van kijelölve. a legnagyobb rendellenségben van. A legrövidebb utón rohanok oda és vissza. Útközben Gontran aggódva tűnődött azon, hogy most már mitévő jegyen, erőhatalomhoz, vagy diplomácziához folyamodjék-e 8 egyáltalában mit csináljon Corysandrával. S ime a boulevardon összetalálkozik régi pajtásával, d’Etignyvel, kiről azt hitte, hogy valahol a Keleten barangol. D’Etigny harminezöt éves, arisztokratikus külsejű férfi volt; a délszaki naptól megbámult arcza nagy határozottságot árult el. — - Honnan jősz ? Nem vagy már konzul Adenben ? kiáltott fel nagy örömmel Gontran. — Mióta vagy itthon ? — Tegnapelőtt óta. S épp e pillanatban olvastam ebéd alatt a házasságod hirét. Vigyen el engem az ördög, ha megtudom magamnak magyarázni, hogy te, egyedül, délután öt órakor, mit keressz itt eziel a dúlt arczczal. — Mindjárt elmondom s te ki fogsz segíteni a zavaromból. Istenemre, téged az ég küldött az utamba I Negyedórával utóbb d’Etigny, minden részletről teljes felvilágosítást nyerve, elvált Gon- trantól. , . Búcsúzóul azt mondá neki: > — Szükségtelen most minden nyugtalankodás. Ne legyen d’Etigny a nevem, ha hét órára olt nem lesznek a ládáid a vasúinál. Sokkal többször voltam életemben párduczvadászalon, semhogy egy czirkuszi hölgytől megfutamodnám. — Ez vigasztaló tudat, hanem azért óvakodjál a Corysandra körmeitől. ... A viszontlátásra 1 . . . Nagy baráti szolgálatot teszel nekem! Hasonló esetben számíts reám! . . . D’Etigny, mikor belépett a Gontran marignan- ulczai magas földszinti lakására, a nászutazó ohaise-longueján egy gyönyörű ismeretlent talált, aki neki rendkívül megtetszett. A szép hölgy nézegetie a ládákat és cziga- rettázott, hogy eltöltse az időt. D’Etigny it legfesztelenebbül közeledett hozzá s igy szólt: — Asszonyom, tudom, hogy mi történt Önnel. Az a Gontran nyomorult ficzkó s most midőn önt látom, hozzá kell tennem, hogy Ízlése sincs annak az embernek. Olyan libáeskát venni a nyakába, mikor . . . — Fogja, a miért igy beszél a leányomról... E szavakkal az ismeretlen hölgy felugrott s a helyettes képét olyan pofonnal tisztelte meg, a milyen csak portugál asszonytól telik ki haragjában, melyet három órai várakozás fokozott. — De asszonyom, nem értem ... Én csak azt akarom mondani, hogy ha valaki elég szerencsés, egy olyan kincset, mint ön, a magáén k nevezhetni . . . folytatá d’Etigny, a rendületlen, oly mozdulattal, mely kissé tulment a társadalmi formaságok határán . . . Mire e szavakkal: »Itt van még egy, hogy megtudja, kivel beszél« — a veszedelmes hölgy második csattanóé feleletet adott neki az arcza másik felére. — Kérem, hát nem Cory sand rá hoz van szerencsém ? kérdé djitigny elképedve, mialatt az arczát dörzsölte. — Nem, uram! Én de la Vergara RnrrqUisrtá vagyok. , * Pontban hét órakor Prosper megérkezett a lyoni pályaudvarba a ládákkal. Gontran már ott várta fiatal nejével s nem minden nyugtalankodás nélkül kérdezte, hogy riii újság a J Marignan- utczában. n a s* — Nos? kérdé halban a házmestertől, akit félrevont. — Nem voltak túlságos jeleietek? — Dehogy is, gróf ur. Tisztelt barátja efcy óránál tovább maradt a szobában a hölgygyei, azután kocsit hozatott velem s azon mind a ketten elmentek. — Nagyszerű! gondolá magában Oontran mosolyogva. — A vitéz d’Etigny jól csinálta a dolgát. Két héttel utóbb Carmen igy szólt a férjéhez: — Tudod-s, hogy engem mamának a hallgatása nyugtalanítani kezd ? Ötször írtam neki az elutazásunk óta — és semmj válasz. — Duzzog — mit tehetünk róla? utóbb meg kellett cselekedni ezt az államcsínyt. Különben, én sem kapok hirt. D’Etigny barátom, akinek fontos megbízást adtam, úgy látszik, szándékosan hagy felvilágosítás nélkül. De édesem, mit törődünk mi ezzel ? Felejtsük el FraneZiaországot, mivelhogy Francziaország is slfelejt bsnnUnket.
