Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-11-13 / 85. szám

I. évfolyam. Eger, 1894. évi november hó 13 85. szám. Srerkosztüség : Eger, Jókai-nt.cza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és cstttör- tiiköu d u. 4 óráig fogad tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz-ntm 4. szám Hirdetések hétfő- és csütör­tökön d. u. 4 óráig fogad­tatnak el. Előfizetési ár: egész é.re 6 írt, félévre 3 frt, negyed­évre 1 fr 50 kr. Egyesszám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. mindazokat az eszközöket, a melye­ket a szomszéd városok már nagyob- bára mind megadtak s amelyek nagy részt minden nagyobb befektetés és a közadózás megterheltetése nélkül megterem teth ető k 1 ennének. Sajnos, nem puszta theoria és nem puszta kombináczió az, amiről itt szólani akajunk, hanem a tény­leg érzett szükséglet kívánsága. Ren­desen azzal szokták ugyanis elütni a hírlapi felszólalásokat, hogy azok a tényleges viszonyokkal nem számolva theoratikus kombinácziókra építik ja­vaslataikat. Megengedjük, hogy sok­szor csakugyan kombináczión alapul egy-egy közczélu javaslat, de tessék csak megpróbálni a tényleges viszo­nyokra ráilleszteni s bizonyára leg­többször praktikus értéket is fognak azok nyerni, ha nem egészben, de legalább részeiben. O Az, a mit most a tisztelt ma­gisztrátus figyelmébe ajánlunk, szintén egy olyan égető szükséglet, a mely kielégítésre vár s a mely épen nem alapszik theoretikus kombinációkon, mert hiszen azok panaszmi alapszik, a kik a szükséglet hiányát élénken érzik. A piaczrendezés égető szükség­lete ez. Panasz jött hozzánk a piacz ren­dezetlensége miatt. Nem értünk itt adminisztráczionális rendezést, mert hiszen kicsinyes, személyes természetű lenne, a melyen rövid utón is lehetne segíteni. De igenis értjükbe rendezetlen­ség alatt azt, hogy a mi piaczunk egyátalán nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, a melyek a piacz megbízhatóságát biztosítanák s ezzel természetesen a forgalmat növesz­tenék. Panaszolják, hogy a takarmány, és állatpiacznak nincsen hiteles mérőesz­köze. Nálunk még mai napig is kocsi számra vásárolják, a takarmányt és szemre mérik meg a sertést, ami körülbelül egyértelmű a zsákban macskát árulással. Akárhányszor meg­történik, hogy a megvásárolt kocsi­széna szemre kitűnő olcsó vétel, mert a kocsiderék fel van duzzasztva s a mikor lehányják, veszik észre, hogy biz’ az mázsával is kevesebb, mint a mennyire szemmel megmérték. Ha- sonlókép áll a dolog a sertésüzlettel, pedig örvendetesen konstatálhatjuk, hogy ez üzletág a legutóbbi időben fellendült. A hiteles mérték hiányossága okozza aztán, hogy eladó- és vevő­í A rendezetlen piacz. — Hiteles mértékek. — Eger, november 12. Kétségtelen dolog, hogy Eger- város magisztrátusának a legutóbbi időben több oly dolgon megakadt a szeme, a melyek a város ipari és kereskedelmi fejlődését megakadá­lyozzák, avagy a melyek ezen fejlő­dését elősegítenék. Néhány ilyen szembeakadt dolgot nyélbe is ütöttek, de bizony még manapság is ott ál­lunk, hogy azon dolgok, a melyek a figyelmet felkeltették, még ma is elintézetlenül hevernek, valamint még számos olyan kjsebb-nagyobb dolog yau, melyekkel a kereskedelmi és ipari fejlődést előmozdítani lehetne, de a mfelyek mindez ideig még szem elé sem kerültek. A város magisztrátusának minden áron oda kellene törekednie, hogy a kereskedelmi és ipari tevékenység a lehető legkevesebb nehézségekbe és akadályokba ütközzék, másrészt pe­dig ugyancsak ezen tevékenység a lehető legelőzékenyebb kedvezmé­nyekben részesitessék. Oda kellene törekedni, hogy a kereskedelmi és ipari forgalom részére megadhassák Az EGRI ÚJSÁG tárczája. Hogyha az ángy alóli . , — Az Egri Újság eredeti tárczája. — Hogyha az angyalok Földre szállanának, S hullnának könyei Az egek karának, És ha a környékből Tengerek lennének : A földért e könyek Flegel tennének ? W- S. Árpád. Két mese. Pierre Wolff-tól. I. A szőke haj. Valóban — szólott a szőke asszonyhoz — valóban édesem, szeretem kebled csillogó havát, yaki(ó macska fogaidat, kék szemeid fényéi, ajkaid sötótpiros színét; de legfőkép szeretem szőke hajad hullámzó tengerét, mely színeket játszik, avárcsak a ragyogó fém; a selyem hajadat, a mosolygó hajadat, mely arany szint vet, majd meg rezet; finom, puha hajadat, mely mennyei dicsfényként övezi fényes homlokod, ha felvetted a fejedre, sisakként, a szerelem amazonjának tűnsz fel ne­kem ; ha kibontod, úgy hullámzik a selyem fénye, mint a hellen tengerből kiemelendő szépséges Vé­nuszé . . . Ezt mojidá és ily hangon szónokolt még vagy egy fertály óráig kedveséhez kéjes mámorban töltött éj után a fiatal költő, aztán belefáradt. — Hol ebédelünk, kedvesem ? Kérdé a hölgy. — A hol akarod, a vendéglőben, ha úgy tetszik, korcsatában, ha kedved tartja, vagy talán az anyádnál. —? Nem, mondá a nő, ebédeljünk itt, te nálad, én fogok főzni. Nagyszerű lesz s úgy fogjuk egymást szeretni. Maradjunk szerelmünk légkö­rében . . . ügy történt. Hamarjában szerény ebédet rögtönzött s diadalmas arezezal hozta be a levest. — Mi a manó ? mondá. a költő, kedvetle­nül tolva félre a tányért, egy hajszál a leves­ben ?... . — Óh! egy szál a szőke hajamból, melyet csak az imént dicsértél annyira s a melyet annyira szeretsz! Néze csak, mily finom s mily hosszú. — Nem szeretem azokat a levesben, szólt a költő keserűen. Szó szót követ s a dalnak vége az, hogy a költő tányérja az ezüst s aranyszínű hajak felé repült. — Menj az ördögbe azokkal a piszkos | hajfürteiddel! — s ordít va e -apta be maga után | az ajtót. lm ez lett a vége a szerelmi viszonynak és a . . . leveses tányérnak. II. A fogorvosnál. A beteg félarczáf gondosan befödve, óvatosan lépked a lépcsőkön felfelé. Csönget. Az inas ajtót nyit. Belép. Lassankint úgy érzi, hogy fájdalma megszű­nik, beledugja a mutató ujját a szájába s újra meg újra tapogatja a beteg fogát. No nem is kell már ebad (a fogorvosa, gondolja magában, elége­detten mosolyogni próbál, veszi a botját, kalapját és az ajtónak tart. De már késő. Megnyílik a doktor ur ajtaja s az inas kéri, hogy lépjen be a műterembe. Doktor: Jó napot uram! . . . Beteg (sápadozva): Különös . már egy csepp fájdalmat, sem érzek. Orvos: Tessék csak helyet foglalni, talán nem is lesz szükséges kihúzni. Beteg (megkönnyebbülten mutatja a fogát): Ez az . . . Orvos: Nyissa ki kérem jobban a száját . . . Így ni! (megnézi a fogát.) Oh! .. . Oh! . . . itt már nem lehet segíteni ... ki kell huzni 1 Beteg (fel akar kelni): Azt hiszi doktor ur ? Orvos : ügy van, azt hiszem! ha ott hagynók, elrontaná a többit is, hajoljon csak le egy kissé s vegyen bátran lélegzetet. Beteg: Oh, az árgyélusát! Orvos: Hisz ez nem oly nagy dolog ... | ismerek egy urat, aki huszonkét fogát huzattá ki i egy napon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom