Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-10-30 / 81. szám

-'H' évfolyam, i»

■I l4 " ; ■ .........'.......tr

Eg

or, 1894. évi október hé. 3Q. n3di9q3 aqannüfelma ffikritáWh A-iiorfiß>l ß ,inqoí lövlviyxe JßgßllßSBißi 8ßbo> -31 ^'iSzerk'fl égőséi íí1 >(

figerí.- J'ákaí-íátéka 2/ézám

oi.'ieÄiOtj!/: m ^Hyí iu

Kéziratok : hétfőn és csiitör- tőkön 1 du U. 4. óráig icígítrt A^vIírMUtak elfi ,!(>.':■ ma - f)éjf^atylf\Bem fftdMs.f.k 11

ylirn ; n3§W‘UBrn la íj -nyísi xb bíö jlobßsßxs íl

ztUr MEG J E L E NTK H E T E-ißvnßsrtö nsbnim iíov öílbiji rtßaoynßd vlim

NKÉNT KÉTSZER: KED

. iDn/l'jaai/i'.vV'iv

>nX'

.!' !

A mi még nincs, de kellene.

vísníuno' fa criamax? iafaJ .fénjfavnafítájJ ■— Artezikutat Egernek ! —

: ißpBqßao 89 fav Fotóik rrnnralal

•taÍ3cI blßV : Eger, október 29.

Két -dolog .vatl, á mely Ível Hger- varos a millemumon buszken manifesztálhatja kulturális és közgazdasági vívmányait: az egyik a- viUruntelefi, a másik a dohánygyár. u ■■■ a

Az egyik, a villámtelep már megvan egészen. A villamos fény ugyan még nem gyulladt ki az aszfaltok felett, de a villamtelep gépházában már működnek az áram fejlesztő gépek, már napok óta folyik a próbavilágitás a telepen s — a mint a villamtelepen beszélik a beavatottak — szombaton, november harma- dikán az összes villamlámpák izzani fogják azt a kedves, halvány meteorfényt, mely utánannyian és annyira vágyakoztunk.

A második vívmány, a dohánygyár is megvan — félig, de akkorra már meglesz egészen. Az előkészítő tanfolyam már féléve működik s a munkaerő, melyet a tanfolyam a végleges dohánygyárnak képez ki, már is hihetetlen előrehaladást tett úgy a szabatos munka, mint a gyorsaság tekintetében, mert azok a munkás leényok. kik félévvel ezelőtt még sejtelemmel sem bírtak a szivar- kéjszités titkairól, ma már megcsipá-hág az:jelső millió szivart s ujult erővel; \ kedvel, és kitartással fognak a második j millióhoz, hogy ezzel ii4 megbirkózzá- | rijaK addig az ideig, mig a végleges dghápygyár felépül a vásártéren, melynek építkezési is költsqgeirq az , idei köjtségvetés már 170.000 forintot irányzott1’elck"rifr

Hanem e két, mindenesetre fontos momentumon kívül volna még egy harmadik ‘momentum is, melylyel Égervárosának dokumentálni kellene kulturális előrehaladottságát a mii leni umon. s ez a vizkérdés mepoldásá'fólha városunkban.

ixpwjs « .ni-■■■'■l.-.i-'1 ó'xPRlfiv né jjpmé ifiiiifiin

Egernek nincs egeszseges, jo -ivóvíz», a mi pedig a test, táplélására s a ígájj erő fentartására feltétlenül szükséges.

Mit ér a villamfény, mit ér a dohánygyár, mely kenyérrel fogja ellátni a szegényebb sorsú, munkásokat. ha nincs meg a kellő testi erő, mely a kenvérért becsülettel meg- szolgáljon. ‘dal

Erre pedig meglehetős bénító befolyással van nálunk az ivóvíz roszasága.

Kutak hiányában nem panaszkodhatnnk^|di®ujótoivd>vÍ8 ítetéftjtébán igen. AíijjfrfVaiíbháfe lEgerbe^n .paTtlibl

kút lib lenfífe>lá^í úíí Váíoii,’1 f dé ' i's'ftvét

alig van W8YÖV

^m<>ó Äoln» m,rcs°díítózwA qzofíi, i tegjfixftomKj#»

difi éri ti szy tífusz, i, kanyaiió\,é& megyeibb ragályos1 betegség’ '®eni '■tűd >■ kivéáznit idá ríérri i^'dg'ékzídfi1, Ae'féáizbíért oká

kínéit a^lmlalföm leyq ró^z íía.nem^^.gTOf,

hajon, f88giteiftihM(58SESi ab nadililbl ba^al

rrnr Artézü'hutákÁfMrát árvái.I*örí j: bbvidla

Azon7v,áró'áök;' hö!l rä' kütiáK'' rósz

íVdftiiéí 'fáftáiffiáziti akj ífiáV' édíhá'gyÖfili

.)y u '/fniinsr^qaarn. ?y,ymuniá. bífean fy/icí k £

a hol, WSH3Í3M

tárgyalásokba íbl-étesitéseij íkörül. Es nálunk?--1 Ez ■ senkit! ek!sém<jűt"eszébe, i 8Bápedíg1 !tfVffláth^ÍMgiÍ;á$'háí51

*9 lo jfe&Sígi SE -JslilstUHíJiem c

méígíis ßsak.i.ioi?,tos0hb dolog a közegészségük refídez’éáé s. az adófizető

iSfagv rtävrpr /tiyí nap unwc. tttoutzX 31 tea

ffeptarta^i?|,4. déílsiísnála dovrifealeßlodai >[mni;His&ük az-oßbaii* íhogy , an r>maller umium alkalmából Egervátosa^ölekét már iné'gl'evő 'iftötíémtírrí Xtfíé/H'kt a

ÉU «r.

Vp osovsbí, jiosoxeasm ßlfen ß.itoonaca.

m i

fogja kulturális előre haladottság-#, polgárainak pedigo teremt >jóf; ivóvizet.

Az EGRI ÚJSÁG tárczája.

Kér a beteg, játszik az agg, így nem játszott soha . . . Szegény betegnek kebléből Előtör egy sóhaj . . .

Halálhangok.

— Uhland. —

I.

Mesésen tiszta volt a hang,

A zene.

Mely hangszeréből kél . . .

„Mi költ fel álmomból ? Mi az ?

De borzadálylyal föltekint, Barátja már nem él.

Mily édes e zene.

Ki játszik ott anyám, miként

III.

Szeráfok ezere?“

A rigó.

„Semmit sem hallok én, aludj

„A kertbe többé nem megyek,

Tovább kis gyermekem.

Itt fekszem csendesen,

Aludj szegény, kicsiny beteg,

Csak hallgatom a víg rigót,

Elringat énekem.“

Mely dali’ oly édesen

„A földön így nem játszanak.

Elfogják a rigót neki;

Ez angyalok kara.

Kalitkájában ül,

Az angyalok hívnak anyám...

Gubbaszt bágyadtan s éneket

Jó éjt..." és meghala.

Nem hall már tőle fül.

II.

Az orgona.

Még egyszer rátekint esdőn

A kis beteg, szegény; —

„Játsz még egyszer, te jó öreg

Még egyszer trilláz s lelke má

Szomszéd az orgonán!

Főn van . . . Isten egén.

Megvigasztalja telkemet, Mely árva volt korán.“

HáborusVi

_ j^dávo'l

lö,89m

a óin»)

t)ü9lTI

— Történeti, efbeszélé

urigem r. . _ ___

— Azk Ttbs/mÖsB

Ádáz htírelsok kézéit»^kéítef «g^efütiekávék. Fegyvercsörgés, -s p.uskaropogásjn-d'ágyubfirribfjléööti kívül nem hallott eigyétóínz^léíl HaftWÍ‘"lárrria'''Rl- tatta el, csatazajra éjbredt. yéres idők, daliás idők gyermeke volt . . .

/ vR^l ín^x’fjflöio i fsp.ÍMiesG —

.4>!r; ,ld>noriT riü vslatloei-/ ihinmolsv

Végső' óráit ' élte k': bajnok, ' harezbátf ihég őszült öreg Táraezky. Fgyétléh -fiai,;vPéiöiiék,n'títt sirt, ott zokogbtí á haldóklö ' ágyfa ' tüelíértgj1 ifjú szivét vógteleő'kééértöé^él tőfté él1 hogy nemsókífrá“)ifém!"téyi'léterÓkiJfe •% ’földön, mert az is elhaízVj^'Őt Wékréf^'M Áddiő'iiiiráftíé1 vf/ft Kinn '»áttMí^ais i'gytt« /bttbgä'ft'V 'jpt&ffiiTa vár végveszélytíbtf fbrgőtL1 A^'-'ékteí^'hkthS FáVttia behallatszott a haldokló szobájába, s^UMdfeMó mintha érezné 'hÚff'i ÁíPtM vitéz védőjét, elhaló sob ajjál' 1É ^‘dá* ’ fiáhak ! —

—''kűsániöíélílékü^ fiáin,‘^«ißMiben veszve vagy. Káíf' létírffe fiatiíP^íigrr s idővel hasznú"sátilgáMÍdt t!ehh<kz,‘'tí‘,htó,áaitk!l|ifl1;,Xi‘ AzUfjh' égV Hö^ig’Yájdtoló iáíhet vetett haMókfó'1 ‘tftyjárá,1' aZtlíán ttWa'VábWrult'l^'á^rk. Az öreg tovább folytai!!“ ßiATflri «lyts levvé

»- Nem teljesíted* haldokló atyád utolsó kérését íyitu akar«* tu«gh#lftl hO|SZulaálaí5.1éít/; nyomorultul a győzt^ialls&jiiíí&aJ latlptir)taf?.rFiai»r„.Äm, a hazának nagy . szüksége yíuv-íiü .fiakra, őhonjehj, menj,tégrfd;még flai-h«ßa,,hi<tra haza-vár! sodikád