Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-09-25 / 71. szám

Egy év mérlege. — Hevesmegye közgazdasági viszonyai, ipara és keres­kedelme a múlt évben. — (Második közlemény.) Egar, szeptember 24. Bányászat. A kamara lerütetén levő mindhárom megye északi része hegyes s kőzetekben, érczekben és ásványokban gazdag. Nagyban és rendszeresen mindazonáltal csak a vasércz, kőszén és a mészkő bányászat űzetik kisebb mennyiségben azonban aranyat, ezüstöt és rezet is aknáznak. Ez utóbbiakat azonban csak is Hevesmegye területén. A bányaterületek nagysága 1893. évben a a kamara területén 72.262,484 230 Q méter volt. Ebből Hevesmegye területére 4,320, 361.367 [J] méter esik. E bányaterület megyénkben a következő tu­lajdonosok között oszlik meg: Jármay Gusztáv és társa czégnek Recsken ás Párádon 1.133,693 400 H méter arany, ezüst és réz bányaterülete van GyöngyŐ8-Oroszin pedig 231,944,475 |_| mé­ter. Gróf Károlyi Lászlónak Bátonyban 1 150.067 492 |~| méter bányaterülete barnaszénre, Almássy Máriának pedig ugyan csak itt barnaszénre: 1.804 656.000 |~| méter. A bányákban összesen 390 munkás dolgo­zott és pedig 177 férfi 50 nő s 163 gyermek. A megye területén levő bányatelepek terme­lési viszonyai a következők voltak : Arany termeltetett a mult évben 6.785 kg. 11,127 frt 89 kr. értékben; ezüst 50.126 kg. 4413 frt 79 krt. értékben; réz 413.8 mm, 22,957 frt 32 kr. értékben; mindhárom érez Jármay Gusztáv és társai tulaj­donát képező Mátrabányai fémbánya és kohótelepen Recsken. Az eredményt összehasonlítva az 1892. évi termeléssel, kitűnik, hogy az arany és ezüst termelés az előző évhez képest csökkent, a rézé azonban 52 mm.-val emelkedett. Kőszén termeltetett Beniczky György kutatása folytán Csehiben 12,576íjjmétermáze-a 3,445 frt 82 kr. értékben. Trachit, Stern Aladárnak Verpeléten trachit kő-bányája van, de ennek mult évi termeléséről adatok hiányában nem emlékezik meg a kamara. Kanitz Jenő. Előfizetési felhívás, Október hó 1-ével lapunk a negyedik évnegyedbe lép s igy az Egri TJjság azon tisztelt megrendelőit. a kik a lap előfizetési árát mindezideig be nem küldték, arra kérjük, hogy azt bekül­deni szíveskedjenek. játék. Róbert bácsi, kinek ismernie kell a szerelmi kalandok minden csinját-binját. Egy napon, mikor együtt ebédeltünk Gab­riella néninél, félre hívtam. A dohányzóban el­mondtam neki búmat és gyors segélyt kértem. Rögtön beleegyezett. — Tíz év előtt — úgymond — hasonló esetem volt a kis Klárával a Variétés színházban, semmi áron sem engedtek a kulisszák mőgé. Fo­gadom, hogy mégis csak bejutok s megnyertem a fogadást. Gépésznek öltözködtem. — Gépésznek ? Bácsi 1 — Annak fiam 1 minden este az előadás előtt faczér gépészek kinálgatták szolgálataikat. Zubbonyt öltöttem tehát magamra, sapkát nyom­tam fejembe s e derék emberek közé keveredtem. A portásnak, ki bebocsátott, egy aranyat nyomtam markába és a kis Klára néhány perez múlva egy gépészt látott lábainál térdelni, ki a legforróbb szerelmi nyilatkozatok közepette, kezeit csókok­kal halmozta el. Meg akartam ölelni Róbert bácsit. —Én is, kiáltoztam, én is gépész leszek s mindjárt holnap szolgálatba állok az Éden-szin- háznál. — Holnap, fiam? — Igen. holnap, bácsikám! Visszatértünk a nénihez, a Róbert bácsi halk hangon beszélni kezdett vele, Időnkint lopva reám pillantottak. Nem tudom miért, de hirtelen az a gondolat támadt bennem, hogy beszédük tárgyát az én holnapi tervem képezi. De amily gyorsan jött, épp úgy távozott ez a gondolat. Az október hó 1-ével megnyíló ne­gyedik negyedre előfizetéseket elfogad a kiadóhivatal és minden postahivatal. Ax Kjss’i 8Jj$ssí£ előfizetési ára ; JSgész évre — — O irt Félévre------------3 frt T¥ egyye«lévre — — 8 IX kr helybe« házhoz, vidékre pos­ta« elküldve. Régi előfizetőinket arra kérjük, hogy előfizetési dijaikat kellő időben beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésénél fennakadás ne támadjon. Az uj előfizetők az előfizetési pén­zeket legalkalmasabban postautalvá­nyon küldhetik. Tisztelettel : Egri Újság kiadóhivatala. HÍREK. Eger, szeptember 24. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Dusárdy István egri kir. törvényszéki jog­gyakornokot az egri kir. törvényszékhez al­jegyzővé nevezte ki. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Tuláts Ede tokaji kir. járásbi rósági telek- könyvezetőt az egri kir. törvényszékhez he­lyezte át. — Az egri czisztercziták és a millennium. Különös dologról ad hirt a Millenium, az ezredéves ünnepély és ezredéves kiállítás közlönye szept. 20-án megjelent legutóbbi számában, a mely nem épen hazafias színben tünteti fel az egri cziszterczita szerzet főgim­náziumának igazgatóját. Szendrey János mi­niszteri titkár, abból a czélból kereste fel a napokban a főgimnázium igazgatóját, hogy az iskolai múzeumot vizsgáltassa át és ha a millenniumi kiállításra alkalmas érdekes dol­gokra akad, azokat engedje át a kiállítás czéljaira. Az igazgató a kérést egyszerűen megtagadta, nem tartván szükségesnek azt, hogy az egri cziszterczita főgimnázium a millenniumi kiállítás emeléséhez hozzájáruljon. A miniszteri titkár erről a sajnálatos esetről jelentést tett a miniszternél. II. Másnap báosim tanácsára, mint gépész fel- fo »adtattam magamat, az Éden-szinházba. Szintén egy öreg zubbonyt s egy kopottas sapkát kaptam magamra, de őszintén szólva, ebben az öltözékben meglehetős rosszul festettem. Azonkívül ügyetlen­ség volt tőlem, hogy mindenfelé udvariasan, ille­delmesen bóko'gattam. Egyik társam hivott: — Ide, Fornimard — ez volt gépész álne­vem — fogd ezt meg! — Ezer örömmel — válaszoltam, mire tár­sam bámulva nézett reám. — Segits el vinnem — szólt egy kulisszára mutatva. Összes rendelkezésemre álló erőmből neki rugaszkndtam, de ha segítségemre nem jönnek, a kulisszát elejtettem volna s ez legalább egy fél- tuczat ember halálát okozta volna. Elhatározták tehát, hogy gépésznek gyenge vagyok ugyan, de a ruhatárba, mint segítő fiúnak, hasznomat vehetik. Körülbelül száz övét adtak kezembe. — A tánezosnök előtted elhaladnak majd — mondták — mindegyiknek egy övét kell átadnod. Elképzelhetik boldogságomat. Ö, ő fog előttem elhaladni. Igaz, hogy nem lesz annyi időm, hogy vele beszélgessek, de mégis néhány szerelmes szót suttogok majd neki. Ez elégséges lesz a dolog érdekében. A kiosztás megkezdődött: minden tánezos- nőnek egy övét adtam. — Verpelét contra Szent-Mária. Az a hosz­szadalmassá vált kinos ügy, mely Verpelét és Szent-Mária községek között a jegyzővá­lasztás miatt már régebb idő óta folyik, vég- re-valahára véget ért azzal a belügyminisz­teri leirattal, mely a verpeléti közbirtokos­ság Budapesten járt küldöttségének sürge­tése folytán, a napokban expediáltatott a belügyminisztériumból. A belügyminiszter e leiratában, épp’ úgy, mint a megye köz­gyűlése : Verpelét javára döntött, és pedig azon indoknál fogva, hogy Verpelét nagy­község jegyzőjének 892 frtot, tehát az 1886. évi XXII. t. ez. által meghatározott fizetési összegnél többet egymaga űzeti, melyhez Szent-Mária kisközség semmivel sem járul, hanem a magajárulékát csak ezenfelül fizeti vagyis érthetőbben : a verpeléti jegyzőt nem a két község közösen, hanem csak Verpelét fizeti egyedül s Verpelét csakis azt engedj meg, hogy az ő jegyzője Szent-Mária község ügyeit is vezetheti az ennek fejében Szent- Mária község által megállapított díjazás fe­jében következéskép Szent-Mária község a ver­peléti jegyzői állás betöltése körül semmi igényt uem formálhat magának. Az ellen semmi kifogása nincs a miniszternek, hogy Szent- Mária község ezentúl a jegyzőnek járó fize­tést közvetlenül a jegyzőnek szolgáltatja ki, valamint aziránt is szabad utat nyit a köz­ségi képviselőtestületnek, hogy akár Sírok, akár Szólát községekkel tárgyalásokat kezd­het a hozzájuk való kapcsoltatás végett. — A siroki ballada. A siroki románezot megírta Abonyi Lajos, de az, ami szeptember elsején történt e kis palócz községben, ki­tűnő ballada tárgy lehetne egy avatott poéta kezében. Szeptember elsején ugyanis Csirke Tamás siroki gazdaember házában, ennek 5 éves Tamás nevű kis fiával együtt játszott Majoros Katalin kis leánya, a 3 éves Mari. A két gyermek magára hagyatva a házban, a konyhába ment, hol egy nagy rakás kender pozdorja volt felhalmozva. A gyer­mekek eleintén lármás jókedvvel ugrálták kőiül a száraz kender törmeléket, később azonban valamiként gyufához fértek s fel­gyújtották a pozdorját, a mitől a kis Majoros Mari ruhája is tüzet fogott. A szerencsétlen gyermekleány kétségbeesett jajgatását meg­hallotta ugyan egy Urbán Borbála nevű özvegy Hirtelen keblemben szivein hevesen ugrán­dozni kezdett. Megpillantottam Viktóriát!.. , Nem­sokára sorra kellett kerülnie; már csak tiz tán- ezosnö választott el tőle . .. most már öt . .. négy . . . három . . . kettő , . . egy . .. E perezben iszonyú lökést kaptam oldalamba, bogy a földre repültem. Társam, a gépész volt, ki hogy maga el ne essék, oly erővel dűlt nekem, hogy én buktam fel. Hozzám sietett s ezer bocsánatkérés között segített feltápászkodnom. Öveimhez futottam. Vik­tóriát kerestem. Kereshettem. Viktoria elkapott egy övöt s már kint pöndörödött a színpadon. Elkeseredtem. A nyitányt kezdték játszani és minket figyelmeztettek, hogy csendeson viseljük magunkat. Nem tudtam, mihez fogjak, egy sarokban meghúztam magam. Társam sajnálta egyedüllétemet, mellém ült s a kővetkező szellemes csevegés fejlődött ki kö­zöttünk : — Hogy hívnak? — Ferencznek! — A másik névvel! — Gorju! — Micsodák szüleid ? — Nincsenek már! — Hát mik voltak? Valami mesét kezdtem hazudni, de minthogy mind jobban belézavarodtam, hirtelen elhallgattam s minden átmenet nélkül az Éden-szinházról kezdtem beszélni, kijelentettem, hogy egy gépészre nézve

Next

/
Oldalképek
Tartalom