Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-09-18 / 69. szám
*rxzrm 5 mondhatjuk, hogy a város és a vidék közönsége soha jobban inklinálva nem volt az eger-nádasdi vasút kiépítésében való hozzájárulásra, mint éppen most s ennek a tudata adta a kezünkbe a tollat, hogy megkérjük az előmunkálatok engedményeseit, hogy addig verjék a vasat, míg meleg s perczet sem késsenek az eger-nádasdi vasút kiépítéséhez a legagilisabb akciót megindítani. Eger szept. 17. Képviselőtestületi ülés. Egervávos képviselőtestülete kedden, e hó 1 ó-án délután 3 órakor Grónay Sándor polgármester elnöklete alatt rendes közgyül st tart a város közbáza tanácstermében. A tárgysorozat 9 pontból áll. Egy év mérlege. — Hevesmegye közgazdasági viszonyai, ipara és kereskedelme a múlt évben. — (Első közlemény.) Eger, szeptember 17. Két ízben számoltunk már be olvasóinknak e lapok hasábjain a múlt év eseményeiről. Először a nagyobb társadalmi mozzanatokat állítottuk össze mindjárt az év elején, azután a megyei élet hivatalos aktáiból a közigazgatás kiválóbb momentumait ismertettük az alispáni jelentés alapján s most a megye közgazdasága, ipara és kereskedelmének múlt évi állapotát, mint közva- gyonosodásunk s előrehaladásunk hü tükrét fogjuk bemutatni olvasóinknak, a miskolczi kereskedelmi és iparkamara most megjelent évi jelentése nyomán, mely a múlt, 1893. év közgazdasági viszonyait tai'talmazza a kamara területén, tehát a mi vármegyénkre nézve is. A vaskos, 256 oldalra terjedő évi jelentés két részből áll: I. az általános, II. különös részből, mely utóbbi ismét 12 fejezetre oszlik u. m.: 1. Növény és állatországi terményekkel való kereskedés. 2. Bányászat. 3. Nagyipar. 4. Kisipar. 5. Kereskedelem. 6. Szakoktatás. 7. Közlekedés. 8. Bank és hikivül vannak kuruzsoló babonáik is, melyekkel í részben egyes bekövetkezhető betegségeket vélnek magoktól elhárítani, részben a már meglevőket igyekeznek gyógyítani's e babonák legtöbbje, mint a fentebb elösoroltaké is, mindig bizonyos időhöz vagy formaságokhoz van kötve, melyet betartani a palócz hiedelem okvetlenül szükségesnek vél, mert különben a kívánt eredményre nem vezetnének. Így a csehi, bekölczei, mikofalvi parasztgazda karácsony estéjén bevisz a szobájába egy-egy félmarék búzát, kendermagot, tökmagot, kukoriczát, fokhagymát s azt az asztalon összekeveri, azlán a magfélét odaszórja a tyúkoknak, hogy jövőre jó tojók legyenek, a fokhagymából pedig egy-egy »girizd«-et juttat a család minden tagjának, akik azt megeszik s rá egy pohárka pálinkát isznak, hogy a jövő karácsonyig mindennemű gyomorbajtól vagy emésztési zavaroktól mentve legyenek. Akinek tyúkszeme van, holdfogy takor vágjon ketté egy almát s az egyik felivel kenegesse meg a tyúkszemét. aztán ássa el a fél almát az »ereszet« alá s mire az alma elrothad, a tyúkszem is elmúlik (Csehi). Hideglelés ellen legjobb, ha az ember czeru- zával vagy szentelt krétával az ajtó belső részére e két szót Írja: »nincs itthon« ; akkor a hideglelés soha sem jő az illetőre, valamint akkor sem, ha a hideglelős beteg elmegy egy bodzafához s azt mondja neki: »Bodza engem a hideg lel és ha engem el nem hagy, Isten ucscse kiváglak« s aztán egy baltával kivágja. (Csehi). »Kilis« ellen a mikófalviak szerint legjobb gyógyító szer egy félmarék fehér babot uj fazékban megfőzni s annak a levével megmosogatni, aztán telügy. 9. Törvényhozás, jogszolgáltatás, köz- igazgatás, adó- és illetékügy. 10. Fürdők, idegenforgalom. 11. A kamara tevékenysége és 12. Miniszteri leiratok. A jelentés bevezető általános része az ipar, kereskedelem, mezőgazdasági termelés és az ezen körben felölelt összes közgazda- sági tényezőket tárgyalja általánosságban. Összgazdaságunkat általában fejletlennek találja a kamara s ennek okát főleg a valuta rendezés lassításában és a keresztülvitelnél előállott komplikácziókban látja. A mezőgazdasági termelési, illetve értékesítési viszony szintén nem kielégítő és ez pangással van az ipar- és kereskedelemre nézve. A mezőgazdasági termények kellő értékesítése döntőleg hat kereskedelmünk vételereje, fizetésképessége és a kisiparosok helyzetére. A kamara területén a nagyipar emelkedőben van, de nem oly arányban, hogy az kielégítőnek volna mondható, és ennek főokozataként a főváros túlnagy központosító szellemét említi. Hogy ez ellensulyoztas- sék, vidéki központok létesítését tartja égető szükségnek a kamara; de ezzel — nézetünk szerint — ismét csak a központosítási szellem lenne tovább táplálva. Mi sem a helyi patriatizmusból mondjuk ezt, éppen úgy, miként a kamara a főváros nagyiparának decentralizácziójánál ezt említi, csupán azon dolog figyelembe vételét ajánljuk a vidéki központok léteritése kérdésének felvetésénél, hogy a vidéki központok létesítése nem csupán a kamara területenként a kamarák székhelyén, hanem legalább is minden megye fővárosában eszközöltessék, mert csak igy lehet a centralizatió az egyes vidékek érdekeinek megsértése nélkül a vidékekre nézve igazán áldásos. Egy kitűnő és rendkívül találó dolgot mond a jelentés azzal, hogy hagyjunk fel a mai fiskális rendszerrel. Ez, azt hisszük, leginkább nekünk, egrieknek szól, mert nálunk a kereskedő és iparos embert csupán onnan ismerik, ha levett kalappal drága kamatra pénzkölcsönt akar felvenni üzletének kifejlesztése czéljá- ból valamely pénzintézetben ; de hogy iparos és kereskedő embert valamely iparrészvénytársaság vagy kereskedelmi akczióba bevej a babot a kelésen át szemenkint lepergetni a sze- kóvuton. A ki legelőször áthalad a babon, arra ragad a kelés. Ha pedig másnak a »rosszát.« nem akarják, akkor a hasogatott tölgyfából készült kerítésnek kihúzzál' egyik karóját s annak a gödribe öntik a babot is, a levét is, a karót pedig másik végével dugják vissza a főidbe. Vagy ugyanezen esetben, hogy a baj másra szálljon át, a test beteg részét egy krajczárral szokták megnyomkodni és azt az országúira dobni. De hogy az ilyen rontásnak foganatja ne legyen, legjobb az utón talált pénzre előbb 3-szor keresztet vetni, mondván : »az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében« s csak azután fölvenni. Torokfájás ellen jó orvoságnak vélik a parádiak, ha a Balázs napján (február 3.) szentelt almának a héját parázsra vetik s füstjét belélégzik. S hogy e babonás szokásaiknak legnagyobb része igen régi keletű lehet, elég bizonyság erre nézve az, hogy némelyiknek manapság már okát sem tudják adni, miért, mi czélból teszik: az idők hosszú folyamán vágkép kiveszett emlókeze- lökböl; de mert »isz szokták azt meg az eleőtyiek is«, híven őrzik hát egyik másik babonás szokást ma is, mint papáiktól örökül rájok szállott hagyományt így például Balián, Bocson, Szucson a lányok, asszonyok, olykor a férfiak is nagypénteken hajnalban kimennek a patakra fürdeni vagy mosdani, az otthon maradottak számára meg fazekakban viszik haza a mosdó vizet a patakból, hogy miért maguk sem tudják. Végül még egy érdekes babonájukat kell fölemlítenem : az úgynevezett rostaforgatást. gyenek, azt vagy egy már elért nagy vagyoni állapot, vagy egy ebben szerencsésen belészületett új kereskedő ifjú érheti el. Nálunk még a kereskedőt és iparost, mint ilyet, csupán gépnek és nem alkotó erőnek tartják; pedig ez kardinális hiba, mert a fiskálisok szellemi képzettségüknél fogva lehetnek megfelelők mindenütt, de hogy ő melléjök a legtöbb esetben jó volna «gy pár jó kereskedő és szakiparos, azt legjobban az egri vasalásgyár-részvénytársaság és a villamvilágitási bizottság tudná megmondani. De térjünk át közgazdasági viszonyaink részletes ismertetésére. 1. A mezőgazdasági termények. A múlt évi termés általánosságban kielégítőnek tartható. A gdbonanemiiek közül búzában nagyobb, rozsban az előző évinek megfelelő, árpában valamivel több, zabban kevesebb és tengeriben tetemesen nagyobb te- mésünk volt, mint a múlt évben. Számokban kifejezve s összehasonlítva a múlt évi adatokkal, termett összesen Hevesmegye területén: búza rozs árpa zab 1890. évben 945.146 199.738 246.237 69.998 1891. » 757.756 160.363 230.335 88.139 1892. » 810.241 180.360 348.433 82.131 1893. „ 1.056. 26 184.555 266.366 74.270 métermázsa. A tengeri (kukoricza) termésünk az utóbi három év terméséhez vizzonyitva szintén kedvezőnek mondható, mert még a bő 1891-iki termést is felülmúlta. Termett pedig métermázsákban : 1891-ben 1892-ben 1893-ban 295,930 214,946 382,233. A bah (borsó, lencse) termés legszámottevőbb az egész kamara területén Hevesmegyében, hol 1893-ban 14.848 mm. termett. Köles termelésünk jelentéktelen, mindössze 3625 mm. termett. Repcze Hevesmegyében 8244 mm. termett, tehát több, mint a kamara területének másik két megyéjében: Borsod és Gömör- ben együtt. A kamara területén a terményüzletek lebonyolításával a Miskolczi Termény csarnok és a Gyöngyösi kereskedelmi Csarnok foglalHa valami szörin-szálán »elsikkadt« a pa- lóezember házától s szeretnék megtudni, hogy ki volt a tolvaj, előveszik a »restá«-t s bele- szurnak a kávájába egy ollót mind a két ágával, aztán két asszony egymással szembe áll s az olló fülének alsó részénél fogva hüvelykujjával felemeli a rostát. Az egyik aztán azt mondja: »Fordulj rosta, Palya lopta-e el ezt, vagy azt?« és ily formán a gyanúsítottak nevét sorba fölemlítik s a kinek nevénél természetesen az egyenetlen tartás vagy mozgás következtében — a rosta jobbra vagy balra elfordul, szentül hiszik, hogy az volt a tolvaj. S hogy e babona például Mikófalván menynyire elterjedt s mily föltétien hitelű, eléggé világos bizonyság rá az, hogy mikor a mikófalvi tanító felesége nekem e babonás szokást elbeszélte s hogy tényleg is bemutassa, kiszólt a szobából a konyhaajtó küszöbén dolgozó cselédhez, hogy: — Te Erzsu, hozd csak elé a restát! Az meg, ezen babonából keletkező képzet- társulás folytán mindjárt rosszat sejtve — a nélkül, hogy előző beszélgetésünkből valamit is hallhatott volna — azt kérdezte nagy ijedten : — Mi veszel eö kantomé asszonyom? Tessék aztán azt mondani a palócznak, hogy mindez hitelt, nem érdemlő babona csak, hát esküdőzni fog égre-földre, hogy hizony az mind igaz, hiszen maga tapasztalta, vele is történtek analog esetek, de talán titokban egy parányit maga is tamáskodik bennök.
