Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-09-07 / 66. szám

t mi elszegényedett városunkban. De miért is ne haladnánk, töképen azon a téren ahol még áldozatokat sem kell hoznunk. Városunk közlekedésében haladtunk egy kissé. Ugyanis a rendőrség a bérkocsi szabályrendelet alapján a bérkocsik részére két állomást jelölt ki. Ez ellen a mi elégedetlen bérkocsitulajdonosaink folyamodással éltek ugyan, még pedig egyenesen a magy. kir. kereskedelemügyi minisztériumhoz. A szabály rendeletnek a bérkocsitulajdonosoi által kifogásolt része azonban úgy a mint ez iránt a városi tanács intézkedett, helyben hagyatott. Van tehát most már két bérkocsi állomásunk és pedig egyik a Ferenczrendiek temploma előtti téren, a másik pedig az Irgalmas rendház melletti területen.

— A gyöngyösi díszoklevél. A gyöngyösi „Maskil El Dől“ egyesület Nothnágel Hermann dr. udvari tanácsost és a bécsi egyetem nyilvános rendes tanárát diszíag- jául választotta. A disztagságról szóló oklevél már elkészült s a napokban fogják kézbesíteni a kiváló bécsi profeszornak.

— Az elégett halott. Tisza.Füredről Írja levelezőnk, hogy a Tisza-Füred közelében levő k ó c s i pusztán, mely Gencsy Elemér tulajdona, kegyetlen módon pusztult el egy Demeter Albert nevű 1 éves cseléd, akit Teleki Sándor tisza-igati születésű béres halálra botozott Teleki ugyanis rábízta Demeterre az ökrök legeltetését, de a sze rencsétlen fiú a legeltetés közben elaludt s ezalatt az ökrök a kukoriezásba tévedtek mit Teleki észrevevén, dühösen felrázta álmából Demetert és összeszidta. Demeter a szitkozódást nem tudta eltűrni szón Ikül és visszafelelt Telekinek, akit ez annyira fel bőszitett, hogy botjával leütötte a szegény fiút, akit azután vérbe fagyva ott hagyott a földön fekve, mig ő az ökrökkel vissza tért a tanyára. A tanyán azonban csakhamar feltűnt Dameter Albert távolléte és kérdezősködni kezdtek utána, mire Teleki Sándor bevallotta, hogy bizony nem is jöhet haza az a gyerek, mert ő leütötte. Mikor a szegény fiút feltalálták másnap reggel a kukoriczá.s mellett, még élt, de Egyeben, hová ápolás végett szállították a következő napon meghalt. Cservény István tiszafüredi kir. járásbiró az esetről értesülvén, e hó 3-án Kiss Aladár dr. és Szigeii Soma dr. orvosok kíséretében kiment Egyek re a hulla felbonczoltatása végett, de ekkorra

és vigyáztam rá. Tegnap este ötvenezer frankkal Havrebe szökött.

— Nem is nagyon sajnálom, hogy téged egy nagy bolondság elkövetésében megakadályozott. Nincs szerencséd, ezt keli, hogy magad is belássad.

Agathe nem szólt semmit sem, szótlanul esett le a székről. Amint ágyba fektették, deliriumba esett. A rögtön előhívott orvos agyvelőrázkódást konstatált és úgy találta, hogy az esés súlyos. S csakugyan az volt, mert a láz egy pillanatra som hagyta el, s nyolez napra rá meghalt.

Szép, őszi reggel volt a temetése. Egészen fehér halottas kocsin vitték ki, koporsója rózsákkal s ibolyákkal volt díszítve. Legelöl a nagybácsi ment igen komoly tekintettel.

— Nem látta halálát, — szólt barátjához, aki neki karját nyújtja, —- mert nem nyerte többé vissza öntudatát. Ez szerencse volt ránézve. — Igen, ilyen az élet, az egyik meghal, a másik megmarad, — s a nap csak zavartalanul folytatja útját tovább.

— Mily szép idő, fenséges idő, áldásos a szőlőre nagyon ... A szegény gyermek dicsekedhetik, hogy ily gyönyörű napon vitték sírba . .. Igen, szerencsés volt a halálig . . .«

Ford.: Hispanusz.

már a hulla, mely a község haloltaskamrá- jában volt kiterítve, félig össze volt égve. Egy égő gyertyát tettek ugyanis a boldogtalan ifjú holtteste mellé s ettől fogott tüzet, a szemfödője, mitől azután a teste is ösz- szeégett.

— Fekete János jubileuma. Alig emlékszünk, hogy banketten valamikor olyan szép számban jelent meg volna közönség, mint szombaton este a Fekete János posta-és távirda- főnök 25 éves államszolgálatának évfordulójára rendezett társas vacsorán. A város minden rangú és rendű lakossága képviselve volt a népszerű postafőnök jubileumi ünnepségén, ezzel igazolván legfénvesebben, hogy 17 éves közöttünk tartózkodása a közönség mily osztatlan elismeréssel találkozott. Mintegv 180-nn vettek részt a banketten, az összes hatóságok- és hivatalokból, a katonai tiszti- cárból. ügvvédek, orvosok, újságírók, kereskedők, iparosokból, mindenrendü és rangú ifjúságból. Szóval, mondhatjuk, hosry a város lakosságának minden rétege küldött tisztelgőt az ünnepekhez. Az első köszöntőt Farczády László posta- és távirda főtiszt mondotta. Utána Kempelen Géza, miniszteri tanácsos, majd Bábocsay Sándor s végül Ka- nitz Tenő szólották, éltetvén az ünnepeltet. A jelenvoltak a késő éjjeli órákig maradtak egvütt, vig hangulatban.

— Othello. Shakespeare esténk lesz szerdán a színkörben. A nagynevű szerző ,,Othello“ czimű tragédiája kerül színre Molnár László felléptével. Az előadás egyszersmind jutalomjátéka is lesz a jeles tragikusnak a ki kitűnő játékaival a legnagyobb mértékben kiérdemelte színházlátogató közönségünk becsülését.

— Megdobált elöljárók. A múlt vasárnap, szeptember 2-án éjjel nagy skandalumot csinált Tófalun hat odavaló legény. Az egész éjszakán át ordítoztak a faluban s midőn őket a községi biró egy esküdt kisérereben csendre intette és hazamenetelre szólította fel, a duhaj legények engedelmesség helyett az útról felszedett kövekkel megdobálták őket és egész reggelig zavarták a nyugvó polgárok álmát éktelen rikogatásaikkal. Az eset már fel van jelentve az egri főszolgabírói hivatalnál s így a hat utczai duhajkodó hamarosan megfogja kapni méltó büntetését.

— Az elégett buzakeresztek. Lapunk múlt számában jelentettük, hogy LIalmaj község határában Halmaj-tanyán egy 4—500 keresztből álló buzaasztag 1200 frt értékben Éder Ferenczné kárára elégett. E hírünket újabban vett értesülés szerint azzal igazítjuk helyre, hogy a károsult nem Éder Ferenczné, hanem Friedmann Lajos ottani bérlő.

— A szurdok-püspöki templomrabló. Szeptember 1-én, a szokásos szombat délutáni l tánia után Kiss Jánosné szurdok-püspöki asszony észrevette, hogy az ottani róm. kath. templom egyik oltárára helyezett persely, melyben kegyes ezélokra adományokat gyűjtöttek, fel van törve és üresen áll. Az általa tett feljelentésre azután kideritetett, hogy a perselyt Gyura Lajos pásztói kőművesmester Kanzler Károly nevű tanulója törte fel, a ki akkoriban a templomot javította, s a perselyből a benne levő összes pénzkészletet 64 krt. eltulajdonította. A persely feltörésről tudomással birt a tanulóvat egy- gyütt dolgozó Balogh Flóra napszámosnő is, a kivel Kanzler megosztozott a rabolt konezon olyfor- mán, hogy neki 22 krt. adott, magának pedig 42 krt. tartott meg, melyet egy rongyba csavarva a homokba ásott. A két jómadarat a hatvani kir. járásbíróság fogjaa felelősségre vonni gaztettükért.

— A bicska. Sok ártatlan természetű össze- koezódásnak szolgáltatott már véres befejezést ez az igénytelen szerszám, mely minden falusi ember öltözékének mintegy kiegészítő része. így e hó 2- án .este Taron is, Antrok Ferencz és Ladóczki

Ferencz között felmerült kocsmai összeszólakozás utolsó jelenetét a bicska képezte. Antrok Ferencz ugyanis poharazás közben valami jelentéktelen dolog miatt összetűzött Ladóczkival s midőn ez a már tetleges argumentumokhoz folyamodó Antrok elöl menekülni akart, Antrok a kocsma előtt markolatig dőlte a nála levő bicskát Ladóczki hátába.

— A verpeléti haiáltanya. Furcsa nézetei lehetnek a verpeléti községi bírónak a a közbiztonságról, hogy eltűr már hónapok óta egy korlátnélküli kutat a népes község egyik nvilt utczáján, az úgynevezett Sváb- utczában. Ha ebbe a kútba, mely nincs komi korlátozva, belé talál valaki bukni és szörnyet hal, kérdjük, ki lesz ezért a felelős?

— Az áruló tajtékpioa Még a múlt hó 12-én történt, hogy Tisza-Füreden Blau Zsig- mond udvarára késő éjjel a kerítésen egy ismeretlen tettes bemászott s az istállóból Blau kárára néhány lószerszámot s gazdasági eszközt, az ott szolgálatban levő Jáger József kocsistól pedig több apróbb holmit, a többi között egy tajtékpipát is ellopott. Talán örök időkig titok maradt volna, ez a lopás, ha a károsult kocsis a pipáját meg nem látja a napokban Tóth Imre tiszafüredi ember szájában. Tóth, mikor kérdőre vonták azzal védekezett, hogy ő a pipát Soltész János nevű ugvancsak odavaló emberrel cserélte s igy sikerült az igazi tolvajt Soltész Jánosban kézre keríteni, mert ez a felismert tajtékpipa honnan szerzését nem tudta beigazolni.

— Nagy dohánylopás. A sarudi határhoz tartozó Jánosi pusztáról a múlt hó 10-étől 27-ig terjedő időközben 468 bokor zöld, leveles magyar dohánvt loptak el a szathmári püspökség kárára. A lopást — mint azóta kiderült — Homonnai János puszta-tepélyi kerülő, Mihics János jánosi uradalmi kerülő és Becskereki Márton, Györky László besse- nyői gazda cselédje követték el, kiknél a lopott dohányra rá is találtak.

— A saári jóczimborák. A legjobb czim- borák a világon tudvalevőleg Saáron vannak. Ezek ha egymást alaposan elpáholják is, megmaradnak továbbra is, jóczimborák- nak, mert ott a verekedés a barátság tűz- próbája vagy legalább is csak ártatlan ingerkedés és nem gyűlölködés mint másutt. A múlt vasárnap este 8—9 óra között négy ilyen jó czimbora mulatott együtt Tóth Imre ottani korcsmárosnál s midőn 9 óra után eltávoztak a korcsmahelyiségből, az udvaron oda súgott az egyik czimbora, Bartus József a másiknak, Sigló Mihálynak :

— Hallod-e pajtás! gyerecsakoda hátra van még egy üveg borom, azt majd meg~ isszuk.

Mikor Sigló a jószónak engedve társával a korcsmaudvar legfélreesőbb helyére vonult, ez egy nála már elrejtve volt kővel úgy főbe vágta Siglót, hogv az menten ösz- szerogyott. Ekkor a másik két jóczimbora is oda érkezett, a kiket becsületes nevükön Bagi Mihály és Bagi Jánosnak hívnak s ezek Bartussal együtt úgy összeverték éles kődarabokkal a földön fekvő Siglót, hogy a szerencsétlen vérbefagyva maradt a helyszínén.

— Egy szépreményü tolvajcsemete. A verpeléti vasúti állomáson az irodából egy 12 éves fiú, Farkas Pál ottani földműves József nevű fia, egy nickel szivarszopkát és 3 drb vágány-talp szöget ellopott, azután az állomás főnök konyhájába ment s ott a konyha- asztal fiókjából egy forint készpénzt tulajdonított el, mely az állomásfőnök szolgálójáé, Sroba Pauláé volt. Az enyves kezű gyerek a pénzt 5 kr. híjával — melyért gyümölcsöt vett — oda adta édesanyjának, a kinek azt mondta, hogy az állomáson kapta, amiért a málházónak