Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-08-22 / 61. szám

énekelte a szokásos mise részeket. — Ugyan csak e napon a 60. gyalogezred honmaradt tényleges és tartalékos tisztikara fényes bankettéit rendezett a király tiszteletére, hol vidám poharazás és pezsgődurrogás között éltették a legfelsőbb hadurat születése évfordulóján.

— Uj titkos-tanácsos. A király — mint a hivatalos lap pénteki számában olvassuk — gróf Károlyi Tibornak, a magyar főrendiház alelnökének, aki jelenleg a gr. Károlyi Mihály Hevesmegye területén levő birto- j kainak gondnoka, a titkos tanácsosi czimet j díjmentesen adományozta.

— Szent-lstván napja. Első szent királyunk, Szent-István emlékünnepét méltó kegyelettel ülte meg Egerváros közönsége is tegnap, augusztus 20-án. Az összes templomokban ünnepies szent mise tartatott e napon. A főszékesegyházban délelőtt 9 órakor tartott a szentmisén, jelen voltak Egerváros s Hevesmegye tisztviselői és a város területén levő összes testületek. Délután, 4 óra után a szent ferenczrendiek zárdatemplomából nagy körmenet vonult fel a várban elhelyezett Szt- István király szobrához, hol ünnepies szent beszéd tartatott, melyen oly nagy számú ájtatos hallgató közönség vett részt, hogy ennyi résztvevőre még a legöregebb s legbuzgóbb bucsujárók sem emlékeznek.

— Honvédeink a hadgyakorlaton. A helyben állomásozó 10. honvédezred két zászlóalja e hó utolsó napján fog kivonulni városunkból, hogy részt vegyen az idei nagy őszi hadgyakorlatokon, melynek főszinhelye Balassa- Gyarmat, a szomszédos Nógrádmegye fővárosa lesz, hol ő felsége, a király is meg fog jelenni. A két honvéd-zászlóalj vái ősünkből előbb Miskolczra fog menni, hol szeptember 7-én, az ekkorra már öszpontositott honvéd hadosztálylyal Sajó-Szentpéterig előnyomul, s itt megütközik az ekkorra már itt táborozó közös hadseregbeliekkel. Az ütközet után mindkét ellenfél Rimaszécsen, Rimaszombaton és Losonczon keresztül Balassa-Gyarmatra vonul a »császárgyakorlatok« színhelyére.

— fi rókusi búcsú. Egerváros makiári negyedében levő Rőkus-temetöben vasárnap tartatott meg a búcsú, melyen ezrével tolongott a szépen feldíszített sírok között az ájtaloskodó közönség. Az ünnepi liitszónoklatot a temető kápolnánál Dávid János egri segédlelkész tartotta.

— Bankrtt. Szent-István napján az egri polgári Lövésztársulat tagjai igen sikerült bau- keltet rendeztek főlövészmesteriik, Póka István tiszteletére, — ki ez alkalommal névnapját ünnepelte — az egyesület helyiségeiben. A banketten az egyesület tagjain kívül számos hölgy is részt vett, közöttük az ünnepelt leánya, Szabó Béla káptalani gazdatiszt neje is. A kedélyes bankettet céllövés követte, melyen az első hatos lövést Szabó Béléné, tehát hölgy, a másodikat Bakonyi Gergely s a harmadikat Subich Géza tette. Milyen szép lanne, ha ezentúl az egyesület czéllövésein hölgyek is részívennének, hiszen ezáltal csak növelnék az egri nők — hírnevét.

— Adomány az ereklyemuzeumnak. Az egri

polgári lövésztársulat választmánya a budapesti 1848—49-iki ereklye-muzeum tőkéjének gyarapítására egyhangúlag 10 irtot szavazott meg.

— A kitüntetett Grőber-kapák. A lapunkban

I már több ízben méltatott ujszerkezetü Grőber- féle kapák, melyeket Gröber Ferencz jónevü egri polgár talált fel — mint értesülünk — újabban a Martonvásáron (Fehérmegye) tartott gazdasági kiállításon díszoklevéllel lettek kitüntetve.

— Az ujvilág-tilczai műkedvelők. Vasárnap

este, az ujvilág-utczai izr. iskola nagytermében tartott műkedvelői előadáson szép számú közönség gyönyörködött a jótékony czélra előadott két színmű.' A farsang vasárnap s a Levél szabatos előadásában. A tisztán tanuló ifjakból álló szereplők derekasan megállották a helyöket és ügyes játékukért kivétel nélkül megérdemelték az őszinte elismerést. Különösen kitűntek ügyességükkel Weisz Frida, Cigler Edith és Rothschild Kornélia kisasszonyok. A két darab közötti szünet alatt az 5 éves Róth Samuka gyönyörködtette szép czimbalomjátékával a hálás hallgató közönséget. Szóval az est úgy erkölcsileg, mint anyagilag igen jól sikerült, s ez főleg Rothschild Árminná érdeme.

— Kirándulás az erdélyi havasok közé. A* erdély- részi kárpát egyesület — mint egy hozzánk küldött meghívóból értesülünk — szeptember hó 2-án a Radua-Berek- ben kirándulással kapcsolatos közgyűlést tart. A találkozó szept. 1-én reggel G és */* órakor lesz Kolozsvárott, a vasúti indóháznál. A kirándulásra jelentkezni lehet Radnótid Dezső egyesületi főtitkárnál Kolozsvárott, e hó 24-éig,

— A kegyetlen apa. Héifőn, szent István

napján délben nagy botrányt idézett elő az Alma- gyar utczán egy arra haladó czigány házaspár. A férj egy kissé kapatos lóvén, heves szóvitába keveredett a feleségével, miközben annyira felindult, hogy az előtte haladó három éves kis leányát brutális módon lerúgta az aszfaltjárdáról. A hátul nyelveskedö feleség ezt látva, egy követ ragadott fel a földről, melylyel a kegyetlen szivü apát alaposan hátba ütötte. A derék ember ekkor tehetetlen dühében ismét a szegény gyermek leánykán töltötte boszuját. Oda ment hozzá és oly erővel ütötte arczul, hogy az ártatlan kisded arczát azonnal elborította a vér,

— Egy »előzékeny« nyári mulatság lesz folyó hó 26. án az érsekkertben az „Egri általános mnnkás betegsegélyzö egylet“ pénztára javára. Az egylet vigalmi bizottsága ugyanis tudomással bir—

század, 5 tiszt és 140 huszár. Aldebrőn: az I-ső honvédhuszár-ezred 2-ik zászlóaljának két százada 10 tiszt és 280 huszár.

— Kaálban: a 2. honvédhuszár-ezred törzse (Debteczenből) és 3 százada 20 tiszt és 450 huszár. — Füzes-Abonyban: az I-ső honvéd- lovasdandár törzse 3 tiszt, 10 huszár; a III. honvédhuszár-ezred törzse (Szegedről) 2 osztálytörzs és hat század. 34 tiszt, 840 huszár.

— Bessenyőn: a IV. honvédhuszár-ezred törzse (Kecskemétről) az osztályparancsnokság és három század, 20 tiszt és 450 huszár, — Mező-Tárkányon: a IV. honvédhuszár-ezred Baján fekvő I. zászlóaljának három százada 14 tiszt és 450 huszár. — Végül Dormándon : egy lovagló-üteg 4 tiszt 80 tüzér és 100 lóval.

Érdekes megjegyezni, hogy a nagyhadgyakorlatra bevonuló huszárság ruházata bár egyenlő, de a csákójuk színezete ezredenkint változó. így: az I-ső budapesti ezredé (hozzá tartozik a jászberényi zászlóalj is) szürke; a 2-ik, debreceni ezredé: világoskék; a 3-dik szegedi ezredé: fehér, végül a 4-ik, a kecskeméti ezredé: fekete. Természetesen a fehér lószőrcsokor mindegyik ezred csákóján ott van.

HÍREK.

Eger, augusztus 21.

— A király születésnapja. Apostoli kirá- lvunk, I. Ferencz József szombaton, e hó 18-an töltötte be életének hatvannegyedik esztendejét. Az idén is, mint minden esztendőben, Egerváros közönsége méltó kegyelettel ülte meg e napot. Az összes templomokban — felekezeti különbség nélkül — hálaadó istentisztelet tartatott s a Te Deum ünnepies hangjai mellett ezerek ajakáról szállott fel az ima az egek Urához: Isten éltesd soká a magyarok koronás királyát! A város hivatalos részének ünnepsége a főszé- kesegvházban folyt le, hol az ünnepies istenitiszteleten Pánthy Endre aranymisés nagy prépost és olchini választott püspök pontiíi- kált fényes papi segédlettel. A fellobogózott hivatalos épületekből egymásután vonultak fel a hivatalos testületek : a város és a megye tisztikara, a kir. törvényszék, a királyi pénzügyigazgatóság, az adóhivatal, a m. kir. honvédség és az őszi hadgyakorlatra elköltözött háziezredünk itthon tartózkodó tisztjei. Kilencz órakor már mind együtt voltak és kezdetét vette az ünnepies istenitisztelet, melyen a főszékesegyház ének és zenekara

a kurizálásnak én ia ebben a fajtájában vittem legtöbbre, ennélfogva igen nagy rokonszenvvel viseltetem a magányosan búslakodó kémény iránt s azt gyakorta meglátogatom.

Tegnap azonban nem mehettem ki, mert az érseki major kapujában egy türelmetlen kisasszony utamat állta.

— ön az, uram ? — kérdé ingerülten.

— Nem vagyok, kisasszony, — válaszoltam enyhén. — Különben miről van szó?

A kisasszony arczát kezecskéibe temeté s búsan szólt:

— Uram, én nem tudom, illik-e nyíltan beszélnem egy ismeretlennel, de az ön arcza oly bizalmat gerjesztő.

— Ó szánalomra méltó kisasszony, ha mást nem is, de bizalmat szoktam gerjeszteni.

— Tehát uram, tekintsen engem egy szerencsétlen leánynak.

— Ezer örömmel, viszonzám én udvariasan.

— Sorsom egyszerű és megható. A minap egy apró hirdetésben ... de ne Ítéljen el uram... találkozót adtam egy vidéki hírlapírónak, a ki magát szellemes és elegáns világfinak állította leveleiben. Röviden, ö nem jött el s én a fájdalom mártaléka vagyok . ..

— Talán martaléka?

— Igen, hisz maga olyan okos!

Ezzel olvatag pillantást vetett rám. Majd közelebb lépett hozzám s lágy hangon suttogta:

— Tudna ön engem sajnálni?

— Ó kisasszony — szavaltam lelkesülten — rendelkezzék velem.

— Lássa, mily zavarban vagyok.

— A miatt a léha úr miatt ?

— Igen, igen, bár csupán családi ügyekről lett volna szó köztünk.

— Valóban ?

— Igen. Ö megbízottja nagynénémnek, a ki általa ezerötszáz forintot küldött nekem, mint báli költséget a jövő farsangra.

— De hisz az még soká lesz!

— Dehogy, kérem. Jövőre.

— Valóban ? De hisz akkor a kisasszony nem bálozhatik, ha nem kapja meg a költséget.

— Ez hagyján uram, de minden pénz nélkül jöttem ide, remélvén a találkozást s most hasztalan várom a megbízottat, a ki kínos zavaromból kisegíteni lenne hivatva. Ó, hogy ezt egy idegennek kell elmondanom 1

Sirva fordult el tőlem.

— Kisasszony, tekintsen bennem jó barátot, a ki lelkét és valóját lábai elé helyezi. Mennyire volna szüksége ?

— Ötvennyolez forintra.

Volt nálam hét forint ötven krajczár, azt neki adtam, a többit pedig megígértem, hogy estére elökeritem, csak mondja meg, hol találkozzunk. Ö a Gólya-utezát ajánlotta, én elfogadtam. Hogy feltűnést ne keltsünk, nem kísértem haza, hanem magára hagytam, én pedig siettem az ötven forint előteremtése végett a városba. Bucsu- záskor erősen megszorította a kezemet.

— Isten önnel lovagom, a viszontlátásra

— Hát szabad némi elismerést remélnem csekély szolgálatomért ? — kérdém tompán.

— Elismerést ? Több az barátom az elismerésnél, a mit én ön iránt érzek, de a mit meg- vallani tilt a női szemérem.

— Ó vallja meg angyali teremtés, mert kénytelen leszek kitalálni. Ön szeret engem ugy*e ?

E közben oly közel hajoltam hozza, hogy arezom és az ö arcza közt nem volt annyi hely, a hova egy kuba-portorikó elfért volna.

Ö elmerengve nézett a földre, majd szenvedélyesen megragadván kezeimet, igy kiáltott:

— Imádlak Béla, imádlak! —

— Bocsánat, én nem vagyok Béla, hanem Tóbi, — mondám sértődve.

— Igen, igen Tóbikám, angyalom, mit bánom az ötvennyolez forintot, meg az elegáns hírlapírót, ha veled lehetek . . .

— A paradicsomban, — egészitém ki szellemesen.

ő elpirult s halkan mondá:

— Vakmerő! csak nem akar ma este egy ismeretlen nővel vacsorázni! ?

— Sőt igen! Megengeded ?

— Ó ki tudna neked ellent állni?

— Tehát a viszontlátásra.

— Igen, viszontlátásra a Gólya utczában.

— Esti 8 órakor.

— Igen édes . . . pá! . .

— Pá . . . !

— . . . Pá . . .

Kérem én ott voltam este nyolez órakor a Gólya-utczában, de szerelmes ismeretlenem távol-