Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-08-07 / 57. szám
!. évfolyam. Eger, 1894. évi augusztus hó 7 57. szám. Szerkesztőség: Eger, Jófeai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. n. 4 óráig fogadtatnak el. kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz ute/.a 4. szám Hirdetések héttő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: égés/; é re 6 fr, félévre 3 frt, negyedévre 1 fr 50 kr. Egye-,szám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Az „Egri Hitelszövetkezet". — Mozgalom egy hitelszövetkezet létesítése iránt. -— Eger, augusztus 6 Ismét egy újabb pénzintézet Egerben! A >/Hazai szövetkezetek központi hitelszövetkezete« igazgatóságának kezdeményezése folytán Bara- nyay István és Szenkirályi Ödön újabban igen üdvös mozgalmat indítottak városunkban egy Egerben létesítendő hitelszövetkezet megalakítása iránt. Az általuk kibocsájtott meghívó, mely varosunk azon polgárait, kik az ügy iránt érdekkel viseltetnek í. hó 12-én délelőtt 10 és fél órára a város közháza gyűléstermében értekezletre hívja, szószerint a következő: Meghívó. A »hazai szövetkezetek központi hitelszövetkezete« igazgatóságának felhívására, melyszerint Eger városban hitelszövetkezet alakítása iránt kísérlet tétessék, alól- irottak felkérik Eger város azon t. polgárait, kik ezen hasznos intézmény létesítését előmozdítani kívánják, hogy folyó évi augusztus hó 12-én délelőtt 10 és fél órakor a városháza nagytermében tartandó értekezleten megjelenni szíveskedjenek. Eger, 1894. augusztus 2-án. Baranyay István Szentkirályi Odón. Hazánkban a hitelszövetkezeti ügy 1886. év végével indult meg Pest vármegye területén akként, hogy Karolyi Sándor gróf kezdeményezésével a vármegye, valamint a vármegye közönsége áthatva a magasztos czél iránt, áldozat készségükből alkotott tőkével megállapították, a »pest pilis sóit kis kun vármegyei hitelszövetkezetet“ mint központot és a községekben a községi hitelszövetkezeteket, mely szerint a tagjai számára nyitott hitel alapján módjában volt a kis iparos és kis gazdának szükségletéhez mért összegű kölcsönöket oly alacsony kamat fizetés mellett nyerni, a melyhez hasonló kamatért egy pénz intézethez is hiába fordult volna. A hét éves működés eredménye a fővárosi lapokban szám szerint nem régiben olvasható volt, mi elég bi- zonyságúl szolgál arra. hogy az egész intézmény teljes létjogosultsággal hir, nem csak, hanem még a kormány részéről is oly támogatásban részesült miszerint most már nem megyei, hanem országos jelleggel ru- háztatott fel és az ország minden részén alakuló községi hitelszövetkezeteket fogad kötelékébe. A »hazai szövetkezetek központi Az Egri Újság tárczája. A gyerek. Mikor a százados »kert euch-«ra vezényelt, és abmarsot parancsol!, a legénység könynyebülten lélegzett föl. Jó kedvük kerekedett a fiuknak, amint végig lépegettek a poros ut oldalán, csendes csevegésben, a vezénylő tiszt biztatására még nótázni is kezdtek. Egyik-másik pipaesszálal szakított le a dülö- utig hullámzó búzaföldről, melyre piros fényt vetett a lemenő nap búcsúzó arcza. A század oldalán megy a hadnagy. Szép, nyúlánk fiú volt, bálványa a legénységnek, hosszas, fehér, leányos arczczal, nagy szempilláktól beárnyalt kék szemeivel. Még a homlokán égett a/, édes anya csókja a kitől most is csak könnyezve tudott megválni, amint minden alkalommal, ha falusi magányában felkeresi a jó asszonyt. Pedig gyakran keresi fel. És áhítattal várja a napot a melyen ismét teheti. »Mézes kenyérrel csalogatják otthon,« dörmö- gik rá mogorván az öreg legények. De ezt ők csak úgy mondták és bármelyi- kők tüzbe, vízbe ugrana a kis hadnagy egyetlen szavára. Azonban a hadnagynak nincs ilyen tüzbe-vizbe ugrató parancsa. Megszokott katonai fegyelemmel végezi napi teend it és szép, pirulós leányarcán mindig ugyanaz az álmodozó szomorúság, mint egy befejezetlen ábránd. A gy íreknek a szive fáj ! A gyerek rosszul aludt. Szerelmes a gyerek, — mondogatják feli bb- valói nevetgélve, tréfás modorban. A gyerek pedig elpirul, zavarba jön, de mindezt oly utánozhatlan leányos bájjal teszi, hogy a vén századosnak kedve kerekedik megcsókolni az orezáját kélfelöl. Mert gyereknek hívja öl minden tiszttársa és fellebbvalója, — hisz a legfiatalabb hadnagya ö az egész ezrednek. Amint csendesen előre lépdel, anyjára gondol a kis hadnagy. Igen — igen — ilyenkor otthon a f. hér virágú akáczfa illatozik a ház előtt, alatta a kis pad, hol édes anyja ül és az a szép leány : a Vera. Gesztenye göndör haja körülröpködi rózsás arczát, fényes, barna szemeivel epedve tekintget feléje, amint közeledik a poros országúton. Haza ! . . haza ! . . . vágyakozik a gyerek forró szivének lüktető erejével. Ott látja már a rácsos kaput, azt a zöldre festett kis rácsos kaput, amiről a legénység nótája szól. Azon át nyújtotta neki ma reggel, amint a gyakorlatra mentek, ezt a szál rózsabimbót. hitelszövetkezete« nem nyerészkedési válalat, valamint a községi hitelszövetkezetek is tagjainak magas osztalékot nem nyújtanak hanem a főfeladat tagjainak a lehető legmérsékel- tehb kamat fizetés mellett kölcsönöket nyújtani. Megvagyunk győződve, hogy Eger város polgárai az alkalmat megfogják ragadni arra nézve, hogy ugyanitt a hitelszövetkezet megalakításához belépésükkel hozzá fognak járulni, és nem kételkedünk az iránt sem, hogy a vármegye községei is igyekezni fognak saját területükben ily pénzintézet létesítéséről gondoskodni. S. i. A közigazgatási bizottság ülése. — Saját tudósítónktól. — Eger. augusztus, fi. Hevemnegye közigazgatási bizottsága ma, hétfőn Kállay Zoltán dr. Hevesmegye főispánjának elnöklete alatt ülést tartott, melyen 57 kisebb-nagyobb ügy nyert elintézést. A szokásos havi jelentések felolvasása után a következő nevezetesebb s közérdekű dolgok nyertek elintézést: A hatvani vasúti állvmás kibővítése. A magy. kir. kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett a megyéhez aziránt, hogy a hatvani Itt van, a sapkájába tűzve, de most már eltikkadt, szomorú, nem olyan üde, olyan harmatos, mint mikor az ö édes kezeiből kapta. Elnézi megnedvesülő szemekkel és szelid csókot nyom a kis virágra. »Ej, ej, — mormogja a nagybajuszu káplár — már megint az édes anyám szoknyájához buj- hatnékunk van !« A kis hadnagy pedig álmodik tovább. Mikor először hozták oda azt a leányt az anyja házába- Alig hogy két éve lesz. »Öreg vagyok, lelkem, fiam ! — mondogatta az édes anyja. Hogy te katonának maradtál, egyedül lettem egészen. Ideveszem a megboldogult bátyám árváját, — a kis Verát.« És most ott van. Együtt ök ketten, a kiket legjobban szerei a világon, kiket nem adna a világért. Az anyám — a kedvesem! Az én reszkető ősz anyám — az én virító, hajnalarczu szerelmesem ! Haza . . . haza ! kiáltotta a gyerek szive jajgatva, keseregve. De erősen tartotta magát. Jó katona volt és semmit sem gyűlölt ury, mint a gyávaságot. Azzal az ö leányos arczával — az ő lesütött szemeivel1 A század befordult a város utczáin. Habt acht! hangzik a vezényszó. A legénység szigorú rendet tartva, fegyelmezett sorokban halad előre — a tisztek délezegen
