Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-08-03 / 56. szám
csétlen lióstyai gyereken, s míg ki nem töri valaki a nyakát a vármegyeház előtt. Eger, augusztus 2. Közigazgatási bizottsági ülés. Heves megye közigazgatási bizottsága augusztus 6.-án a megye székházának kistermében rendes havi ülést tart. Széljegyzetek. — Közlemények az egri áll. reáliskola idei értesítőjéből. Közrebocsájtja Kemény Ferencz kir. igazgató; ára: 1 korona, mely a reáliskolai segély-alap javára lesz fordítandó. — Latin-görög politika. »Őrizzétek magatokat a hamis prófétáktól, kik hozzátok jőnek juhoknak ruhá- jokban, de belől ragadozó farkasok,» (Máté ev. 7 : 15.) Évszázadok folvamán kimutatható, mily küzdelmek árán juthatott az iskola, általánosabban a tanítás és nevelés ügyének egyikmásik része világi kezekbe s mint ragaszkodtak ahhoz görcsösen azok, 'kik az önzetlen áldozatok czégére alatt maguknak és pártjuknak voltakép az önző uralmat akarták biztosítani. Ezen tradicziók, melyek gyümölcsei nemcsak az apák de az anyák nevelésében is észlelhetők, egyik védbástyája a gymnasium s az e mellett megcsontosodott s penészedéit előítélet s legenda. A reáliskolákat, melyek hívatvák s képesek volnának a klasszikus khinai falon réseket törni s azon keresztül az aszott szervezetbe friss vért juttatni, a dohos levegő hivei első percztől fogva gyanús szemmel nézték, joggal tartván lateinermonopoliumok megrendülésétől. Elismerjük, hogy e kétségbeesett védelem mindeddig sikerrel járt különösen nálunk, hol a gymnásiumok túlnyomó része a felekezetek kezében van, a reáliskolák pedig 1—2 kivételével, állami intézmények.*) Csakis a társadalom többségének biztosítása, helyesebben »megdolgozása«, avult előítéletek és tradicziók megőrzése, az an*> A 153 gymn. közül: állami 13, királyi 18, magán 6, a többi 116 nehány községi jellegű kivételével felekezeti. A 32 raáliskola közül 23 állami, 5 községi, 4 felekezeti. A leány kiejtette kezéből a munkát és megriadt tekintettel, erősen dobogó szivvei nézett föl reá. És ö — úgy kezdte a beszélgetést, mintha tegnap találkoztak volna utoljára. Megfogta a kis lány kezét melle ült a lóczára, nevetve tépett le egy virágos galylyat és Gizi hajára fecskendezte a harmatot. És a leány egy szóval sem kérdezte: hol volt? miért nem jött? miért jött? mit akar már most vele? mi lesz ebb/1? miért öli meg ily kegy^ t- lenül a lelkét ? tudja-e mit tesz ? öröme van ebben ? Idegenül, szinte bambán bámult maga elé és csak egy perezre látszott öntudathoz térni. Néha fölnevetett, élesen, bántó modorban. A fiú enye- legve kérdezte, »hogy mulalott azóta?« És ő meglepetve emelte reá szemeit. »Miről beszél ? mióla ?« Nem birt, nem akart emlékezni, Hallgatta az ö édes szavait és elmerült a jelenben ! Szinte nehezére esett, hogy megint elmegy és mégis örült, ho»y egyedül maradhat. A fiú szerette volna fölmelegiteni, lángolásra birni ezt az elcsüggedt, elkinzott kis leányt. Feléje hajolt és forró tekintettel mélyedt szemeibe: »Giziké, szeret még ?« A leány üsszerándult; — fölvillantak szép, sötét szemei, — aztán álmatagul esett vissza, fölbámult üresen a levegőbe és kezeivel elháritó mozdulatot tett; »Elveszett!« Mi — mi veszett el ? A bizalom, a hit ... . Priegl Judit. ciennításnak önmagában rejlő imponáló ereje és a nemzedékről nemzedékre szálló, mint- 3gy apáról fiúra átöröklött többség révén magyarázható s érthető meg az, hogy mindenütt, a hol e 2 nembeli középiskola egvmás mellett működik, észlelhető a laikus közönségnek élesre vont megkülönböztetése. Az elnyomottak táborában hallatszanak leggyakrabban e sóhajok; Szegény reáliskolák! Egységes iskola jöjjön el a te országod! Nem akarok túlozni s azért a humanizmus s a realizmus küzdelmét nem a sötétség s világosság, hanem csak a maradáshaladás jelzőjével látom el. A tiszta önzetlenség vajmi ritka portéka manapság, s azért méltán feltehető, hogy a friss szellőtől való iszony megett mélyebb okok rejlenek. E helyen nem lehet czélom kimerítően felsorolni mindazon újabb tekintélyes nyilatkozatokat, melyeket e kérdésben gyűjtöttem. Izlelőül csak azon sorokat közlöm, melyek T r e f o r t Ágostonnak 1885. decz. 9. pozsonyi választóihoz intézett nyílt levelében foglaltatnak. Gymnasiumainknak — irja — a legrosszabb reputatiójuk van a külföldön, pedig vannak egyes iskoláink, a melyek a tanárainkkal együtt kielégítők. De a rossz iskolák rontják a jók hírét s ezen nehéz is segíteni, mert hisz a legkisebb szigorra, melyet a kormány a gymnásiumok irányában gyakorol, félj aj dúl a világ s mindjárt sértve vannak az egyházak, mintha a vallás érdeke követelné, hogy rósz gymnasiurnáink legyenek. Egyébiránt nálunk a többféle kórbetegségek mellett uralkodik a febris gymnasialis nervosa stupida. Minden mezőváros gymnasiumot akar, s mindenki a gymnasium okba küldi gyermekeit, akár van hozzá talentuma, akár nincs ; mert a divatos felfogások szerint a tisztességes mesterember nem ur, de ur az éhező hivatalnok, kolduló literatus, vagy peres munkanélküli, sensáloskodó ügyvéd. Ily felfogások mellett az ország nem gyarapodha- tik közgazdasági tekintetben«. Olvasóim üdülésére álljon itt az Egyet. jan. 16. sz.-ból a következő apróság; — A gymnasium definicziója. Sok derültségre adott annak idejében okot az a magyarázat, a mellyel egy lassú gondolkozásu honpolgárral megértették azt, hogy mi az a távirat ? A század bolondja. Az „Egri U j s á g“ számára fordította : Dienes József. 12. En azonban továbbra is megmaradtam elhatározott szándékom mellett; azt mondtam, a becsület drágább minden külső fénynél s csillogásnál, a szegénység nem szégyen, a ki képes sokat nélkülözni, az a leggazdagabb a világon Ezen szólásformák, azonban -- a mint azt nevezték — a bárónőnek, az én jegyesemnek tetszettek legkevésbé. A szülök lassan- lassan értésemre adták, hogy leányuk bizonyos aisanos hoz van szokva és hogy ök nem bírnak annyi vagyonnal, bogy bennünket haláluk elölt tisztességesen elláthassanak Pár nap múlva azután egész nyíltan saját gyöngédségemre bizták, bogy a viszonyt magam szakítsam félbe. Csak ezt vártam. Pillanatig sem késtem kijelenteni, hogy miután itt nem a szív választásáról, hanem csak a rokonok alkujáról és pénzbeli számításáról van szó, én viszonyunk felbontását teljesen méltányosnak találom. — De az én állítólagos szegénységemnek még egy más jó oldala is volt: elvesztettem ugyanis egy csomó „jóbarátot.“ Néhányan közülök ugyan még mindig méltattak becsülésökre, de a legtöbben elhidegültek és ritkábban jöttek vagy egyátalán tel sem kerestek többé. „Tehát a pénzzel együtt elvesztettem az ő érdeklődésüket is. Annál jobb, — gondolám — legalább annál igazabban beszélhetsz s őszintébb lehetsz ama »tevéshez, a kik megmaradtak.“ — Képzeld — igy hangzott a magyarázat — hogy egy akkora macska van a világon, hogy a fője Amerikában van, a farka pedig itt nálunk. Ha itt a farkára taposol, a feje Amerikában kezd nyávogni. Szakkasztott ilyen a távirat is. Ilyenformán magyarázta meg egy zalaegerszegi polgár a másiknak, hogy mi az a gymnasium. A jövö tanévben ugyanis megnyílik ott az újonnan létesített fögymnasium, a mi a lakosság közt nagy megelégedést szült. Két polgár találkozott az utczán. — Nagy lössz a megyei pótlék komám — kezdé az egyik. — Má’ mér ? — — A vármegye fábrikát csinál. — Talán tán valami filloxéra ellen ? — Nem a’, annak az a röndje, hogy olyan fábrika leszön, akibe a körösztfijamat, az Csiesa gyerököt, vetéskor az egyik ajtón beledugja, aratáskor pedig püspőksüvegestül pottyanik ki a másik ajtón! A jámbor atyafi megcsóválta a fejét. — No ezt a dógot mögöst valami nimötta'álta ki! A németeknél a lateinerek elhatalmasodása és a gymnasiumi monopol körül egész irodalom fejlődött. Ez érlelte meg a következő klasszikus kifejezést is; Wandelnde Schweinslederbände. Találják ki, mi ez? Nálunk meg azt tapasztaltam, hogy vannak g.-i pedellusok, kiknek nevelése és tisztességtudása jóval különb egynémely zöldtanárénál. Hogy hol? Ezt sem nehéz kitalálni. Villám a templomban. — A tarna-eörsi templom pusztulása. — — Saját tudósítónktól. — Tarna-Eörs községben nagy károkat okozott kedden délután egv lecsapott villám. Mint tudósitónk irja, a minden előzetes dörgés vagy villanás nélkül egyszerre csak oly rettentő erővel csapott alá a magasból, hogy az ottani róm. kath. templom tornyának összeomlása — melyet az ütés ért — a nagy rombolás következtében, minden perezben várható. Tudósítónk az esetről a következő részleteket küldötte be hozzánk: Tarna-Eőrs, augusztus 1. Tegnap, julius 31-én d. u. 2 órakor minden előzetes dörgés és villámlás nélkül, egy óriási csattanás reszkedtefte meg Tarna-Eörsön a templommal szomszédos lakóházakat. Persze mindenki azonnal az utczára sietett, meggyőződést szerzendő, hogy mi volt e szörnyű csattanás oka? A templom tornyáról felszálló füstgomoly azonban csakhamar elárulta, hogy egy nagyobb szabású villámütés érte — De a mint az előre is látható volt* az igazsággal én is úgy jártam, mint a legtöbb ember járt én előttem. Néhány éven át, főleg télen a tiszti karnak felolvasásokat tartottam életbevágó tudományos dolgokról. De midőn uj meggyőződésemhez hiven, a kővetkezőkről kezdtem beszélni: minden olyan háború, mely nem a haza függetlensége, vagy biztonságáért vivatik idegen elnyomókkal, hanem csak a fejedelmek személyes szeszélyei, ministeri önkény, vagy más befolyásos emberek nagyravágyása miatt s csak azért, hogy hódítsanak, hogy más népek ügyeibe beavatkozhassanak vagy rajtuk boszut álljanak, — nem egyébb, mint égbe kiáltó igazságtalanság s embermészárlás; hogy az állandó hadsereg nem áldás, hanem csapás az országokra, mert nemcsak hogy az államok millióit emészti fel, hanem valóságos börtönszolgája a kényuralomnak ott, a hol a fejedelem zsarnok akar lenni; hogy a katona legyen polgár « ne fizetett zsoldos; hogy nagyon, de nagyon kívánatos lenne, ha Európa fejedelmei kölcsönös egyesség utján közösen eltörölnék az állandó hadseregeket s helyettük minden fegyverfogható polgárt katonakötelessé tennék ; hogy a páröajtvivók nem a társadalom közbecsülé- sére, hanem tébolydába vagy fegyházba valók : — midőn ezen és ezekhez hasonló tanokkal állottam elő és ezeket hosszasabban fejtegettem, felolvasásaim betiltattak és a tábornok keményen megdorgált „vakmerőségemért “ Énellent- mondtam és ezért börtönbe kerültem. (Folyt, köv.)
