Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-07-27 / 54. szám

I. évfolyam.

Eger, 1894. évi julius hó 27

54 szám.

Szerkesztőség:

Eger. Jókai-utcza 2. szám I. em.

Kéziratok hétfőn és csütörtökön d n. 4 óráig fogadta ti. ak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Kiadóhív tál:

Eger, Piacz ntC'a 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. n 4 óráig fogadtatnak el.

Előfizetési ár: égés •. é r 6 tr , félévre ti frt, negyedévre I ír 50 kr. Egye szám ára 6 kr.

MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN.

Pánthy Endre.

Gyermek- és ifjú koráról úgyszólván semmit, sem tudunk. A visszavonult s zárkózott kedélyű

— A uagyprépjst aranymiséje. —

Eger, julius 26.

Pánthy Endre egri nagyprépost és olchini választott püspök ma ünnepli áldozársága 50 éves jubileumát Folyáson, az egri tőkáptalan birtokán, hol a múlt évben egy remek román stylben készült templomot építtetett.

Az érdemekben megőszült 74 éves főpap templomszentelési is, aranymisét is végez egyszerre. Isten szolgálatára szentelt életpályájának második félszázadát mindjárt azon kezdi, hogy uj oltárt emel a szeretet Istenének, kinek oly hű, oly méltó szolgája volt egy félszázadon át.

És ez a tény mindennél jobban jellemzi a nemes gondolkozásu s hivatását teljesen átérző agg főpapot.

Mi nem gyújtunk öröm tüzet az élő nagyság dicsőítésére, csak kalapot emelünk az igazi érdem előtt. Pánthy Endre nagyprépostnak pedig sok. nagyon sok az érdeme.

Pánthy Endre életrajza.

Kís-azari Pánthy Endre Tályán, Zemplén megyében született, 1820. julius havában. Talán ezért is oly aranytiszta, s tüzteli a jelleme, mint a — tályai aszú ! ? . . .

főpap nem szívesen foglalkozik önmagával — mások előtt s igy a nyilvánosság előtt is ismeretes életrajzi adatai, csakis a közpályán lefolyt működésével hozhatók kapcsolatba.

Annyi bizonyos, hogy az életet nagyon is korai időtől fogva a komolyabb oldaláról tanulta megismerni és a szüleitől elmaradt gyermek életében nagyon kevés volt a poézis, de annál több a — próza. Már kora ifjúságában rendkívül nagy előszeretettel s hajlammal visel*elvén a papi pálya iránt, csakhamar belépett a papnöv'-ndékek sorába s az egri és budapesti papnöveldében végezte tanulmányait. Mikor azonban tanulmányait befejezte, még nagyon fiatal volt s igy a kánoni törvények szerint felszentelni nem lehetett, hanem egy ideig az egri főegyházmegyei hivatalnál, mint tollnok, nyert alkalmazást 1844-, julius havában lett felszentelve s még ugyanezen év deczember 12-én Pyrker László egri érsek a Szí. Ágostonról nevezett bécsi felsőbb papnevelöintézetbe küldte a jeles észtehetséggel megáldott fiatal papot, hol három év alatt három tudori szigorlatot felt le kitűnő sikerrel. Az egyházmegyébe visszahivatván, 1847. évi október 17-én Tisza-Polgárra küldetett segédlelkészi minőségben, de ilt csak két hónapot töltött, mert ugyanezen év deczember 27-ón már a főegyltáz- megvei hivatalhoz iktatóvá s szentszéki aljegyzővé neveztetett ki. Két év múlva, 1849. decz. 14-én Széfltszékí főjegyzővé lett előléptetve, majd az 1850-ben érseki székébe lépő Bartakovics Béla érsek érseki titkárrá nevezte ki. Ilyen minőségben 1854. évi márczius hó 7-óig működött s valósággal jobb keze volt a nagynevű érseknek az egyház- megye-kormányzat terén. Ekkor elnyerte a török- szt.-miklósi plébániai javadalmakat.

Mint lelkipásztor csendes elvonultságban munkálkodott az Ur szőlejében. Hivei szerették, rajongtak érte, ö is viszont szerette s rajongott híveiért.. Kevéssel utóbb, hogy 'elkipásztori állását elfoglalta Török-Szt.-Miklóson, még ugyanaz n évben szentszéki ülnökké neveztetett ki, öt év

múlva pedig 1859. január 18-án ö lett a kun-szt.- mártont alesperesi kerület rendszerinti alesperese.

Ettől az időtől fogva azután gyorsan emelkedett felfelé az egyházi pályán a kiváló egyházi férfiú. Még csak 40 éves volt, midőn. I860, február 17-én egri főszékesegyházi kanonokká nevezte ki öt a legfelsőbb királyi kegy. 1871. május 30-án a Szí.-Lélékről nevezett monostori czimze- tes apáti méltóságot nyerte el, 1872. január 18. a pnnkotai föesperességet, 1873. decz. 14-én az az egri főszékesegyházi föesperessséget, 1881. dec. 29-én az örkanonokságot, 1888. február 16. pedig az éneklő kanonokságot, 1890. deczember 20-án az egri főszékesegyház nagyprépostja lett s 1891. május 29-én olchini választott püspök.

De a amily gyorsan emelkedett az egyházi pályán, ép oly mértékben növekedtek erényei is a nemeslelkii férfiúnak. Pihenést nem ismerő munkaerőt fejtett ki. Évek hosszú során át szolgálta a közügyeket, önérzetesen s minden magánérdek nélkül részt vett a városi és megyei élet minden megnyilvánulásában s a mellett, hogy az egri fő- káptalan javait, úgy is mint alapítványi gondnok s úgy is, mint jószágkormányzó nemcsak hogy a legkiválóbb rendben s kitűnő sikerrel kezelte hosz- szu ideig, hanem azokat szerencsés kezekkel a mai rendezett viszonyok közé hozta, még mindig maradt ideje az irodalom terén is munkálkodni.

Egyébiránt az egész ember egy eziezomá- zallan, természetes nyers őszinteség. A mai »modern« eszmék, nézetek és szokásokból nincs meg benne semmi. Utálja az alakoskodást, a hízelgést s mindent, a mi természetellene», ellenben nagy barátja a természetesnek és igy a természetnek is. Önmaga iránt valóságos rideg czinizmussal viseltetik, annyira egyszerű, hogy csak egy példával éljünk, az uj ruha nála esemény szómba megy, ha pedig a kerti ruhájába öltözik s benne kedvencei, a rózsák közé megy akkor meg éppen nincs benne semmi püspöki. Egész életén a természet embere volt. ezért is szereti úgy a természetességet. Min. den idejét künn a szabadban tölti. Fiatalabb éve. iben vadászni járt, később gazdálkodott, most ró.

Az Egri Újság tárczája.

tX |cz|i íiönwxjc.

(ii. Ernő szász-kóburg-góthai herczeg után.)

— Az Egri Újság eredeti tárczája. —

A gyöngy,

Mely tisztán, fényesen ragyog;

A gyémánt,

Mely kedvesem hajában égni fog;

A nap,

Mely lángsugárral és aranynyal áld; A csillag,

Mely vigasztal, ha már az éj leszállt: Oly fénnyel egy sem bir,

Mint a könnyű, melyet egy férfi sir.

A kis szőke hadnagy.

I

A kis szőke hadnagy, csillogó szép uniformisában naponkint betévedt a Rosmaríng-utczába, mely vollaképen csak bitorolta az utcza nevezetet, mert egy hitvány köznél nem volt egyéb. Alig néhány házból állott, de minden háznak ablaka szinültig volt virággal. Virító, üde hónapos rózsák kandikáltak ki az arramenökre a rózsáktól rejtve egy-egy selymes hajú leányfej, tűzben égő fekete; meg kökényszem. A kis szőke hadnagyot ez utóbbiak csábították a Rozmaring-utczába. Története is van a dolognak, élűiről kezdhetjük.

II.

A kis szőke hadnagy egyszer fütyörészve jött ki a kaszárnyából. Jó kedve volt, a múlt éjjeli duhaj mulatozás nem ütött azon csorbát. Czél- talanul kóborolt a városban, s mikor egyik utczába befordult volna, szemtül-szembe egy kis leánynyal találkozott. Könnyedén, kecsesen lépegetett az utcza rossz kövezetén a kis leány; nem ügyelt a mellette menőkre, csak az útja elé nézett A kis szőke hadnagy nyomon követte; gyönyörű ibolya- szin szemei voltak a kis leánynak, szerette volna, ha egy sugár rája téved azokból. A kis leány nem nézett hátra ; a Rozmaring-utczának tartott s ott abban a virágos ablaku utczában csak eitünt egyszer a kis szőke hadnagy szemei elöl. Csak eltűnt egyszer, de a kis szőke hadnagy látta, hogy az egyik ház ablakából, a hónapos rózsáktól rejtve, — reá tekintenek azok a gyönyörű szép ibolya- szin szemek. A szivéhez kapott, lázasan, hevesen dobogott az ; kezeivel végig simította az arczát s érezte, hogy — elpirul.

III.

A kis szőke hadnagy másnap megint találkozott a leánynyal s a hónapos rózsák árnyékából ismét rátekintettek azok az ibolyaszin szemek. Másnap is, harmadnap is megint. De a kis szőke hadnagy úgy vette észre, hogy az ibolyaszin szemeken kívül fekete szemek, meg szürke szemek is tekintgetnek reá. Ugyanabból az ablakból, ugyancsak a hónapos rózsák árnyékából, de egynek a sugara sem volt oly égető, mint az ibolyaszinüeké.

Egyszer aztán összetalálkoztak.

— Kisasszony! — mondta a hadnagy.

— Uram! — felelt vissza a leány.

Egyiküknek sem tűnt fel ez a hirtelen ismeretség. Régóta keresték egymást — álmaikban is, -- e találkozás az álmok teljesülése volt csak.

A kis szőke hadnagy a kapuig kisérte a leányt. Érzékenyen búcsúzott s ismét látta az ablakból '— a hónapos rózsáktól rejtve — utána tekinteni a gyönyörű ibolyaszin szemeket --de már a feketéket, meg a szürkéket — nem.

IV.

A kis szőke hadnagy megkérdezte a kis leányt.

— Testvérei is vannak tán ?

— Nincs, magam vagyok; ketten vagyunk én és az édes anyám.