Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-07-09 / 49. szám

lyekböl az összegyűlt pénzt kivenni szándékozott az izraelita hitközség elöljárósága. Ebből a körülményből az gyanítható. hogy a tettesek csakis a helyi szokásokkal teljesen ismerős izraeliták lehetnek s mind a három betöréses lopást ugyanők követték el.

— Halálozás. Eger-város közházán s a megyeházán gyászzászlókat lenget a szél. Közéletünk ismét egy ismert alakkal lett szegényebb : Nagy Ferencz egri földbirtokos, városi képviselő s Hevesmegye megyebizottsági tagja e hó 6-án pénteken reggel, 42 éves korában elhunyt. A megboldogult holttestét vasárnap délután 5 órákkor kisérték ki nagy részvét mellett a »Fájdalmas Szűz«-ről nevezett temetőbe, hol a nagy számban jelenlévő tisztelőinekfájdalmáraöröknyugalomrahelyez- ték a család által építtetett családi sírboltba.

— Katonai felülvizsgálat. Julius 18-án katonai felülvizsgálat fog tartatni a megye székházának nagy termében.

— A vampyr egri áldozata. A fővárosi sajtóban már napok óta tárgyalják azt az óriási csalást, mely Lőry J. fővásosi bankár öngyilkosságával jött napvilágra. Lőry J. tudvalevőleg százezrekre menő csalást követett el s az általa vampvr módra kiszipolyozott szerencsétlenek száma — a fővárosi rendőrséghez érkezett följelentések után következtetve — jóval meghaladja a három százat. Van egy egri áldozata is ennek az öngyilkossá lett embertelen csalónak, N agy Béla egri asztalos mester, a ki panaszt tett ma a rendőrségnél aziránt, hogy ő két alkalmi sorsjegy-társaság által birt sorsjegy csoport egyhatvanadrészbeni birtokosa s ezen a czimen már havi 1 frt 50 kros részletekben 99 frtot fizetett Lőrv J. bankárnak, a ki a két sorsjegy-társaság által birt sorsjegyek bevásárlásával s megőrizésével volt megbízva. A szegény ember csak most tudta meg Lőry öngyilkosságát s első útja is a helybeli rendőrséghez vezette, hol elpanaszolta baját A rendőrség Nagy Béla panaszáról felvett jegyzőkönyvet azonnal áttette a fővárosi rendőrséghez, hol a vizsgálat nagyban folyik az öngyilkos bankár bankháza ellen.

— Omladozó várfal. A hajdan oly hires egri vár Dobó utczai része is bomlásnak in- .dult már s hogy a rég elenyészéstől megóvják, pár nap óta nagyobb mérvű javításokat eszközölnek rajta.

— A kaali véres táncz. A múlt vasárnap délután Fic3ór Gáspár lakása előtt Kaalban nagyban mulatott a fiatalság, mely alkalommal czigány- zenét is fogadott egy Tompa András nevű kaali legény. Történt, hogy úgy 5 — 6 óra tájban valami Kelemen György neyü legény is a tánczolva mu— Nincs . . . dedogá zavartan. . . . Azaz, ahogy vesszük. Hej, sok jó tokajit meg sashegyit megírtunk mi Atilla úrral együtt, nem szeretném, ha hálátlan embernek tartana.

Kinyitotta előttem az ajtót, udvariasan beeresztett, aztán betuszkolt a nyitott ajtón.

— Feküdjék le Atilla úr, aludja ki magát Aztán sohse búsúljon az olyan fehér népért, a ki világ rózsája, mindenki babája . . . Engem pedig ne tartson hálátlan, dibdáb embernek, ha a látszat azt mutatná is.

Betette utánam az ajtót és amennyire testi sulylya engedte, nekiiramodott a világos nyári éjszakának. •

Roszkedvüen feküdtem le s reggeli három óráig a szememet se hánytam be. Reggel háromkor végre elaludtam s csak másnap délfelé ébredtem fel.

Becsengettem az inasomat s megkérdeztem, nem keresett-e valaki?

— Senki, válaszoló s levelet nyújtott át.

Rosszat sejtve téptem fel a meglehetősen

dohányszagú borítékot. Ez a végzetes levél hüllőit ki belőle:

Tisztelt Uram!

Szekszpiri erőteljességgel szólva, mire felébred, mi tüskön-bokron túl leszünk. Uram, mi Idunával kígyót melengettünk keblünkön az ön becses személyében. Hogyan ? Hát az ön atyja ura megbukott, a feje teteje se látszik ki az

latók közé keveredett s Tompa András meg is engedte neki egv-két fordulóra a tánczot. Mikor azonban a czigányok abban hagyták a muzsikát s később másik nótára gyújtottak, Kelemen ismét tánczolni akart, de ezt már nem engedték meg neki a többiek, a miért Kelemen oly méregbe jött, hogy a hozzá közel álló Griczmán Jánost egy bicskával hátba szúrta. A legények persze felfor- tyanfak erre s Kelemennek menekülnie kellett legénytársai dühe elöl, azonban egy Radios András nevű legény csakhamar utólérte a menekülő!, a ki azonban védekezés közben őzen is egy veszedelmes szúrást ejtett a mellén. A kaáli véres táncz okozója megmentette ugyan a borét akkor az alapos elveréstől, de ellene két rendbeli súlyos testisértésért megtették már a feljelentést az egri kir. járásbíróságnál.

— Tűz Hatvanban. Hatvanból írják lapunknak, hogy ott f. hó 2 án este 7 óra tájban Berkes József szabómester szalma fedeles háza kigyuladt s min!egy 250 frt kár értékben elégett. A tűz - a vizsgálatada fai szerint — a délután folyamán padlásra fölhordott rongyokból keletkezett. A ház biztosítva volt 400 írtig.

— Áruló nyomok. A múlt hónap utolsó napján történt — mint Csányról levelezőnk késve jelenti — hogy Csányon Nagy János szántóföldjéről hat petrencze takarmány bükkönyt ismeretlen tettes ellopott. Azonban ez az ismeretlen tettes nem sokáig maradt ismeretlen, mert Fábián János csányi kerülő az ellopott takarmányt szállító kocsi nyomai s az itt-ott elhullott bükköny szálak uián indulva egész az atkári határban levő Várkonvi Alajos tanyájáig jutott, hol a lopott takarmányt Pusztai János csányi arató-gazda kocsiján egy szálig megtalálta. Az ilyetén módon meglepett arató-gazda eleintén tagadni kezdte ugyan a dolgot, de hát egy egész kocsi korpusz-de'ikti ellenében csakhamar tarthatlanná vált a tagadás s szépen beismerte, hogy a takarmánylopást ő követte el azon idő alatt, mig arató társai a napi fáradalmak után mélyen aludtak.

— A repülő utas. Domanszky Ferencz egri napszámos f. hó 5-én éjjel egy óra tájban, midőn Fiizes-Abonytól Mezö-Kövesd felé utazott s a vasúti kupé ablakán kihajolt, hogy a hüs éjjeli levegőt élvezze, egyszerre csak kinyilt a kocsi ajtaja melyhez hozzátámaszkodott s ö a robogó vonatról kibukott, de oly szerencsével, hogy csak arczán s jobb karján szenvedett súlyosabb sérülést. A póruljárt napszámos a baleset színhelyéről gyalog ment be Mező-Kövesdre, hol vérző sebeit az ottani orvossal bekötöztette.

— Tehetetlen hoszu. Tschida József hatvani vendéglősnek a vasútnál levő vendéglőjébe f hó 2-án éjjel fél 12 óra tájban három czukorgyári munkás betért

adósságból, s ön Iduna kezét akarja? Nem tudja, hogy ő előkelő, nemes család sarja, aki fényes liázasságra tarthat számot?

Ön — elismerem, — mesterien játszotta a gazdag örökös szerepét Úgy viselte magát, mintha (szekszpirileg szólva, kit én bálványozok) testének minden pórusából az arany fénye ragyogna elő s olvasztott gyémánt keringene ereiben vér helyett.

De az ármány nem diadalmaskodóit. Vadgalamb belátta, hogy méltatlanra parazolta szive kincseit, s nem élhetne boldogul önnel, fehérbőrű Otellóval, a ki szegény Iduna-Desdemónát megfojtaná. Nem uram, én mint gyám és apa, nem szolgáltathattam ki lársulatom szemfényének gömböíyö nyakát az ön fojtogató ujjainak.

Mert ön megfojtotta volna őt, ha megtudja, amit ime levelemből tud meg: az árva megtalálta biztos támaszát, akadt neki önnél méltóbb gyámola és vigasztalója.

Szivbeli nehezteléssel maradván önnek uram hajdani barátja Király Ben ő.“

Forogni kezdett velem a világ. Füleim zúgtak, szemem elsötétült, csaknem leroskadtam, nem a váratlan csapás, hanem a szégyen és nevetségesség súlya alatt.

szivart venni; minthogy azonban a vendéglős kérésüknek nem tehetett eleget, mert szivar készülete akkorra már elfogyott, a három jó madár előbb gorombáskodni kezdett a vendéglőssel, utóbb pedig tehetetlen bosszújukból kitördeltck a vendéglősnek a vendéglő helyisége előtt levő újonnan ültetett hét darab disz-jávorfa csemetéjét s a drága disz-fákat széttördelve szétdobálták az utón. A három gyári munkás ellen megtelték már a feljelentést a hatvani kir. járásbíróságnál.

— Hivatása áldozata. Pénteken délelőtt egy Ambrus János nevű kocsis, a mint egy szénával megrakott szekéren hazafelé tartott a mezőről, vigyázatlansága következtében oly szerenc: étlenül bukott le a magasból, hogy a fején súlyos sérüléseket szenvedett s most is zavart elmével fekszik az irgalmasok kórházába.

— Leégett istálló. A Hatvanhoz tartozó Sashalom lányán, mely Keglevich Gyula gróf tulajdona, f. hó 1-én éjjel egy rendkívül hosszú ökör-istálló előtt felhalmozott alomszalma meggyulladt s ettől a zsindelylyel fedett istálló s tüzet fogott úgy, hogy annak egész tetőzete, valamint az istálló mellett elhelyezve volt szecskavágó és szecska párológép, 38 drb. dinnyekapáló gép, 40 drb. uj kocsikerék és számos más gazdasági eszköz mintegy 6 — 7000 frt. kárértékben elégett. A tanyán ezidöszerint mintegy 1000 arató munkás van alkalmazásban, kik szanaszét a (anyában elhelyezett szalma rakásokban töltik az éjszakákat; lehet, hogy a tűz ezek gondatlansága folytán származott.

— A merész tolvajok Igazán merész lopást követtek el kicsinyben Balogh Józsefné kárára Hatvanban f. hő 2-án fényes nappal a délötti órákban. Balogh Józsefné lakásáról a nevezett napon ugyanis, mig ö távol volt, a nyitva feledett konyhából kivitték az éléskamra lakatjának kulcsát s azzal felnyitva a kamraajtót onnan nagyobb meny- nyiségü zsírt és lisztet elloptak. Mikor pedig vakmerő munkájukkal készen volíak, a kamra ajtaját ismét becsukták s a kulcsot vissza akasztották a konyhába, az előbbi helyére. Talán örökre ismeretlenek maradlak volna, a vakmerő tolvajok, ha Balogh Józsefné szomszcdai véletlenül meg nem látják és fel nem ismerik a más kamrájában gazdálkodókat. E/.ek állítása szerint a vakmerő tolvajok Tóth Jánosné és Szevera Mátyásné hatvani napszámos asszonyok.

— A pálinka halottja. Nagy mérvű iszákos- ságának esett áldozatul tegnap Tisza-Nánán Somodi Béni odavaló gazdaember, a ki, mint rendesen, tegnap is alaposan berúgott. A pálinka gyulladt meg a szerencsétlen emberben s alvásközben daczára annak, hogy a felesége a béressel közvetlen közeliben a kutat lisztitolfa, észrevétlenül meghalt.

De nini, a levélen utóirat is volt, bizonyára az Iduna búcsúja. Had lássam mit ír..

Biz az nem az ő írása volt. Iszonyú rósz ákom-bákom irás.

»Ne haragudjék Atilla úr, hogy elszöktetem a szive választottját. Ottó úr kérésére tettem . Az ö biztatására haraptam bele a savanyu almába, hogy megszabadítsam Atilla urat, ahogy egyszer a kaszárnya tömlöczébö! megszabadított engem.

Csecse Jóska.“

Nem volt időm se panaszkodni, se sírni, se átkozódni, se görcsösen nevetni Ottó lépett be hozzám.

Hosszú fürkésző tekintetet vetett reám, aminőt az orvos szokott súlyos betegére.-- Bocsáss meg barátom, ez kötelességem volt. Kissé erős szerekhez nyúltam, de tehettem-e másként? Ha én vagy más szökteti el, még boldogtalan szerelemmel gondoltál volná rá s nem lettél volna teljesen feloldva a veszedelmes varázsa alól. De Csecse Jóska, ez az elhízott Silénus, mint győzedelmes vetélytárs! . .. ennek az erős orvosságnak hatni kell.

Aztán az ő kedves vidámságával beszélte el, hogy a szakács tőkepénzesnek adta ki magát s az én álöltözetü herczegnőm lépre ment. Főleg mikor az igazgatóval elhitette, hogy szegény ember lett apámból.