Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-06-12 / 41. szám

Az elemi biztosítási ágakban (tűz és szállítmány) a díjbevétel 6,840.806 frtot tett. A visszbiztositá- sok 3,206.489 írtba kerültek és károkéit a vissz- biztositék részletének levonása után 2,305.883 írt 62 kr. fizettetett ki. A kártartalék 476.803 irtot, a díjtartalék 1,809.785 és a több évi biztosítások tárczája 23,065.997 frtot tesz. A kamat lábnak ujabbi csökkenésére való tekintettel az életbiztosítás külön nyereség-tartaléka erösbiíésére ismét 100.000 írt fordittatott. Ezen összeg levonása és leírások keresztülvitele után 338.258 írt 70 kr. felesleg marad. Osztalékul részvényenkint 62 frt (2 frttal több, mint az előző évben) fizettetett ki. A díj- és nyereség-tartalékok meghaladják a 19 millió forintot és kővetkező tételekből állanak : Az életbiztosítás dijtartaléka: 14.635,995 frt. A tűzés szállitmány-biztositás tartaléka: 1,809.785 frt. Tartalék értékpapírok árfolyam ingadozására 327.287 frt Disponibilis tartalék : 500,000 frt. Az életbiztosítás külön nyereség-tartaléka 600.000 frt és az általános nyereség-alapok 1,214.963 frt.

Mulatságok.

I. A jogászok majálisa.

Várakozáson felüli erkölcsi sikerrel végződött az a nyári mulatság, melyet — mint lapunk két előbbi számában jeleztük — az a huszonkét „alulírott“ joghallgató szombaton, e hó 9-én az érsekkertben és folytatólag a kaszinóban rendezett. Elite-mulatságokhoz viszonyítva nagy s a mellett városunk legelőkelőbb hölgy és férfi közönsége vett részt ezen minden izében kedélyes kis mulatságon

A mulatság érsekkerti részének kezdete d. u. 4 órára volt jelezve a meghívókon, a közönség azonban — szokásához híven — jóval később, 5—6 óra tájban gyülekezett; 7 óra télé hölgykoszorunk legbájosabb virágaiban gyönyörködhettünk; a mellett néhány idegen virág megragadó szépségét és kedvességét bámulhattuk. A mulatság e része csupán sétára szorítkozott; a tánezot mellőzendőnek vélte a rendezőség, nehogy a fiatalság bele melegedvén, ott ragadjon a fáknak az esteli órákban csakugyan hűvös árnyéka alatt. Annál nagyobb tűzzel járta aztán a kaszinóban a túrokat, csárdást az a 32—36 pár, mely a négyeseket is valamennyit esonkitatlan számban lejtette ; reggel fél hatkor már jó magasan szokott járni a nap, nem tudósitói frázis tehát, hogy „a mulatságról utolsóknak távozók arczai a júniusi reggel napfényében fürödtek.“ Valóban igy volt; Balog Gábor fáradt keze lél hatkor tette le azt a veszedelmes, csábitó hegedűt.

Az „alulírott“ joghallgatók igen meg vannak elégedve ennek a részleges jogászmajálisnak a szó szoros értelmében fényes sikerével; a jótékony czélra, a „Jogász-Olvasókör“ pénztára javára is jut elég szép összegecske.

A mulatságban lésztvett hölgyek névsorát sikerült a következőkben összeállítanunk:

Asszonyok: Akantisz Jusztin drné, Apáthy Gyuláné, Bajzátli Lászlóné, Baloghy Aladárné, Borliy Ádámné, Csókás Istvánná, özv. Czakó Gáborné, Fehér Báláné, Fenyvessy Sán- dorné, Gebhardt Ilona. Gebhardt Sándorné, Gesztus Lajosné (Felsö-Tárkány), Halassy Bé- láné, Hebron Kálmánná (Andornak), Hutter Károlyné, Imre Miklósné, Jankovich Adolfné, Jezierszky Mihály né (Tófalu), Kolossy Gusz- távné, Kormos Rndolfné (Kápolna), özv Köll- ner Lőrinczné, özv. Lovassyné, Perlaky Zénóné (Domoszló), Posgay Antalné, Szokolay Lajosné, Ury Józsetné, Weidl Gyuláné.

Leányok: Baloghy Bella, Bitskey Lilla és Margit (Tápió-Györgye) Borliy Ilona, Czakó Marcsa, Fehér Ilona, Frank Pannika, Gebhardt Lala, Geszner Irma (Tápió-Györgye), Halassy Margit, Hebron Margit, Hubert Jolán, Hutter Ilonka, Imr Leona, Jankovich Adrienne, Jezierszky Bella (Tófalu), Kiszely nővérek (Péter- vásár), Kolossy Ilonka, Kormos Irénke (Kápolna), Köllner Ilona, Lovassy Zsuzsika, Perlaky Gizella (Domoszló), Póka Giziké, Posgay Margit, Szentkirályi Irén, Weidl Hedvig.

II. A dalkör nyári mulatsága.

Az időjárás mely — mintha ellene esküdött volna dalkörünknek — már három ízben elrontotta tervezett, érsekkerti mulatságát, végre megemberelte magát. Még tegnap, a kora délutáni órákban is haragos arczczal nézett le az érsekkertben sürgő- forgó dalárokra, erősen fenyegetve őket megfoghatatlan neheztelésével ; később azonban meggondolta magát s kegyeskedett megengedni hogy csak hadd tartsák már meg mégis a szegény dalárok azt a nagyon fontos, finaneziális kérdésbe vágó majálist. A felhők udvariasan elvonultak s a nap fényesen ragyogott alá a népesedő kertre. Lázasan folytak az előkészületek : itt a »hornyubizottság« vagy a humoros alelnök defininicziójával élve a »bélügy- miniszterium« mozgott, hogy jó konyhát mutasson be a közöségnek, amott egy sátorban az italbizottság szakértő tagjai verték csapra a boros, sörös hordókat; majd más helyen a tüzes bizottság tette előkészületeit a tüziját :kra, egy másik bódéban és körülötte a mulatság legérdekesebb programmpontja, a tombola rendezői serénykedtek a nyereménytárgyak minél tetszetösb, szembei'tlöbb elhelyezésében s a jegyek árusításában, miben különben műkedvelő rendezők is segitségökre voltak, kik szépeink s arany fiatal ságunk gárdájából kerültek ki.

A rondó patakparti oldalán 5 óra felé már neki melegedve járták Marcsáék, Roziék s Veronvék a tüzes csárdást a nős hadfiakkal; a szemközti oldalon Gábor kitünően fegyelmezett bandája csábítgatta változatos programmá térzenével a szállingózó közönséget. 6 óra tájban aztán özönlött a város minden rétegét képviselő közönség; a bejáratnál elhelyezett pénztár

pedig Grün Sándorné és társa uzsoravétség; idősebb Farkas Gergely és társai súlyos testi sértés és könnyű testi sértés vétsége, végül Silbermann Ignácz és társai hamis tanuzásra csábítás büntette kerülnek végtárgyalásra.

— Halálozás. Kócziáa Ferencz kápolnai

kántor-tanitó, életének 37-ik évében f. hó 1-én hunyt. Halálát özvegyén kivül 5 áivája siratja. Temetése e hó 3-án volt. A gyászoló család az elhunytról a következő gyászjelentést adta ki: özv. Kóczián Ferenczné szül. Merschitz Szidónia úgy maga, mint a gyermekek: Kálmán, Anna, Gyula. Elemér és Ernő, valamint Kóczián György atya és neje Sajóssi Mária; testvére Róza férj. Maholányi Zoltánná, Jenő és neje Farkas Mariska gyermeke ikkel és az összes rokonság nevében, fájó szívvel jelenti a szerető és hü férjnek Kóczián Ferenez- nek f, hó 1-én este 10 órakor élete 37-ik, második házassága 4-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt elhun'tát. A boldogult hült tetemei f. hó 3-án d. u 4 órakor fognak a kápolnai sirkertben örök nyugalomra tétetni; az engesztelő szt. mise-áldozat pedig f- hó 4-én d. e. 9 órakor fog bemutattatni a Mindenhatónak, a kápolnai róm. kath. templomnan. Az örök világosság fényes- kedjék neki! m

— Banális sajtóhiba. Lapunk múlt számának „Uj csapatkórház Egerben“ ez. entrefilette-jében a költségvetési tervezet f összegéből egy 7-es szín lecsúszott; az igy előállott igen lényeges hibát ezennel olykép igazítjuk helyre, hogy a költség- előirányzati összeg nem 2541 frt, hanem 72541 frt.

— Vasúti menetrend. Egerből Füzesabonyba indul a személyvonat: éjfélután 2 óra 2d perczkor, reggel 8 óra 53 perez - kor, délután 4 órakor és éjjel 11 óra 05 perczkor. — Füzesabonyból Egerbe é r k e- z i k éjfélután 1 óra 56 perczkor, reggel 5 óra 18 perez és 8 óra 27 perczkor, délben 12 óra 32 perczkor és délután 6 óra 26 perczkor.

— Cs kir. szab Adriai biztosító társulat

Május hó 23-án tartatott meg ezen társulat rendes közgyűlése, melyben az ötvenötödik üzletévre (1893) vonatkozó üzleti jelentés és zárszámadások beterjesztettek. Ezekben a kővetkező je’entékenyebb adatok foglaltaknak : Életosztály : Az említett évben elfogadott biztosítások 12.483.990 frt töke és 34811 frt évjáradék összegre rúgnak. A biztosítási állomány 1893. év végével kerek 72 millió forint és 187.260 frt évjáradékot tett. Halál és életeset biztosítások után 1,250.283 frt 48 kr. fizettetett ki- Ezenkívül függő károk részére 267.025 frt helyeztetett tartatéiba. A díjtartalék 1,373.043 frt 38 krral szaporodott és tesz 15'8 millió for'ntot.

akarom emlékemben megőrizni; vagy a mint kerülöm azon szobákat, melyekben előbb laktam és melyeknek most más lakója, más berendezése van. A »hajdan« és »most« iyenkor mindig kiáll- hatatlan kinos módon zavarodik össze képzeletemben.

Még mindig az emberi lélek ama szomorú esélye fölött elmélkedtem, mely lehetővé teszi, hogy ugyanazon szellem, mely bejárja a mindenség végtelen téréit, sejditi a teremtőt s újabb meg újabb csodákat hoz létre — az idegzet egy láthatatlan részének nyomása vagy sérülése folytán dishar- monikus zűrzavarrá lesz, s önmaga és a külvilág előtt érthetetlen idegenné válik : mikor belépett az inas és vacsorára hivott.

A fényesen kivilágított étteremben már sokan voltak összegyűlve. Nekem történetesen az itteni helyőrség néhány tisztjének szomszédságában jutott hely. Természetes, hogy a beszélgetést, mihelyest megkezdődött, azonnal Olivier barátomra tereltem. Hogy a személyek minden lehető össze- tévesztésének elejét vegyem, barátomat, a mennyire csak tudtam, a legcsekélyebb részletekig Írtam le. Mert hiszen leh tséges vala — s én hittem e lehetőségben — hogy a tébo'yodott Flyeln báró egészen más ember volt, mint az én AcLillesem Göt- tingából. De minden, a mit mondtam és minden, mit erre hallottam, nagyon is bizonyitá, hogy itt semmiféle tévesztés nincs.

— Végte’en kár ez emberért! — sóhajta a tisztek egyike 1 Mindenki szerette. A legdefekabbak egyike volt ő az ezrednél, és merész a vakmerőségig ! Láttuk ezt a franczia hadjárat alkalmával. A mit egyikünk sem mert, azt ö játszva cselekedte meg. De sikei ült is neki minden. Emlékezzetek csak vissza az ágyutelepre, Belle-Allianczenál! Mi azt elvesztettük.. A tábornok haját tépte mérgében, de Flyeln feltette magában: »Ez üteget vissza kell foglalnunk,' különben oda van minden!« és bár három rohamunk sikertelen volt, Flyeln még egyszer neki ment századával, szembeszállt egy egész zászlóalj ellennel és istenemre ! irtóztató mészárlással keresztülvágta magát s visszafoglalta az ütegei!

— De ott is maradt ám a századának fele — mondá egy mellettem ülő öreg kapitány, — szemtanúja- voltam. Ö maga, mint közönségesen, karczolás nélkül jött vissza. Bámulatos szerencse kisérte ez embert. A közkatonától mai napig sem vitatja el senki azt a hitet, hogy rajta nem fogott sem kard, sem golyó.

Igazi gyönyörűséggel hallottam Olivier barátom dicséreteit. Újra felismertem őt erényeiben. Különösen magasztalták jótékony tetteit. Ö vo’t megalapítója egy katonagyermekek számára épült iskolának, melyre sokat költött. Titkon igen sok jót tett. Mindig egyszerűen, elvonultan élt ; sohasem hajlott azon könnyüvérü kicsapongások felé, melyekre az ifjúság, szépség, erő és gazdagság oly könnyen csábítanak. Sőt maguk a tisztek vallották meg, hogy a báró nagy befolyást gyakorolt a tisztikar erkölcseinek nemesítésére, nemkülönben annak tudományos képzésére. Igen gyakran ö maga tartott felolvasásokat különféle katonának szükséges dolgokról, mig azokat be nem tiltották.

— És miért tiltották be? kérdem csodálkozva.

— Mert ezen felolvasásokban mutatkoztak elméje zavarodásának első nyomai — válaszolt egyik szomszédom. — Soha jakobinus a párizsi nemzetgyűlésen nem támadta meg dühösebben monarchiánk intézményeit s a különféle európai udvarokat és politikájukat mint a hogy azokat ö néha megtámadta. Egyenesen kimondta, hogy a népek elöbb-utóbb önmaguk szabadítják ki magokat és kirá'ya kát a miniszteri önkény és papi uralom elnyomása alól. Azt is mondta, hogy a forradalom, csendesen vagy viharosan, okvetlenül egyik népről a másikra fog átmenni és egy fél század leforgása alatt Európa egész politikai alakját megváltoztatja. Elég az hozzá, hogy felolvasásai betiltattak, és méltán. Ép ily dühösén szónokolt néha a nemesség és kiváltságai ellen is. Ha azután arra figyelmeztették, hogy hiszen ö maga is báró, azt mondta: Ti engem, elég balgán, annak neveztek; én józan ember vagyok és születésemtől fogva épen annyi, mint bármelyik jobbágy.

— Azonban ezek még csak előjelei voltak elmezavarának! — mondá egy fiatal hadnagy, — őrültségének első tette az volt, midőn Berken alezredest megtámadta, többször arezul ütötte , és a lépcsőn ledobta, azután pedig az elégtételt kérő kihivásl elfogadni nem merte, s ez alkalommal az egész tisztikart megsértette.

— Pedig más különben igen jó vivő volt, ki nem igen ijedt meg a kardtól, — mondám én.

— Eddig az ideig mi is annak ismertük, de, mint mondám, egész természete megváltozott. A vivő-