Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-06-12 / 41. szám

ter ez ügy elbiiálására a miskolczi törvény­széket delegálta, mely is csütörtökön tartotta meg ez ügyben a végtárgyalást. A végtárgya­láson Kaffka Ignácz, kir. táblai biró el­nökölt, a tanács tagjai Pották Lajos és H u b a y Lajos bírák voltak, a jegyzői tollat pedig Hammersberg Miklós vezette. Vád­lott polgármester beismerte, hogy az incrimi- nált passzusokat ő használta, de azt abbeli fel­háborodásában tette, mert azt hitte, hogy K o 1 o % s v á r y bírónak a kérdéses csődügyben kifejtett hanyagsága okozta az ő anyagi és er­kölcsi meghurczoltat.ását. Egyébként most már sajnálkozását fejezi ki eljárása felett. A bízó- nyitási eljárás ekként befejezve lévén, Déván Ottó kir. ügyész vádlottat a nyilvános rágal­mazás és becsületsértés vétségében elmarasz- taltatni kéri. Mire Kovács Lajos védő ügyes logikával bizonyitgatta, hogy a panaszolt kife­jezések a rágalmazás kritériumát meg nem ál­lapítják, sőt még a becsületsértés tényálladéka sincs helyreállítva . Az ügyész viszonválasza után Kaffka elnök kihirdette az Ítéletet, mely szerint Balogh Gyula a rágalmazás vádja alól felmentetik, ellenben a becsületsér­tésben vétkesnek mondatik ki s ezért 100 frt fő és 20 frt mellékbüntetésre ítéltetett. Vád­lott ez ítéletben megnyugodott, a kir. ügyész azonban felebbezést jelentett be. — Az egri uj vasúti indóház. He­vesmegye főispánja a mai közigazgatási bizottsági ülésen bejelentette, hogy hiteles forrásokból nyert értesülése szerint az egri vasúti indóház már a nyár folyamán a modern követelményeknek megfelelően ki fog bővíttet ni. — Szerelem és revolver. Lapunk egy ré­gebbi számában e czimü külön czikkben fog­lalkoztunk azzal a szerelmi drámával, mely épen két hónappal ezelőtt Egerben, a „Hun­gária“ szállóban lejátszódott s melynek hősei Órondy Gyula kereskedősegéd és B&rto- schek Teréz, egy ó-budai kereskedő leánya voltak. Megírtuk akkor, hogy a kölcsönös sze­relem vitte őket a végzetes tettre, hogy t. i. az ifjú előbb a leányt, aztán önmagát akarta revolverrel agyonlőni. A dolog nem sikerült; sebeikből kigyógyultak s ezzel — látszólag vége volna a dolognak: a dráma szerencsés megoldással fejeztetett volna be. Hanem egy a bökkenő ; a drámának bizonyos törvényei van­nak, melyek között leglényegesebb, hogy a megsértett eikölcsi világrend helyreállittassék. Szerelmes párunk, különösen pedig a hős sze­relmes, alaposan megsértette az erkölcsi világ­rendet, a mi megtorlásra vár. — Azon drá­dacz és jóság sugárzott; hajlékony, ügyes volt, mint egyikünk sem, a legbátrabb úszó, leggyorsabb futó, legmerészebb lovagló, legkellemesebb tánczos és mind a mellett nemes és rettenthetlen szív. Nemes- lelküsége sok bajba keverte, mert gyakran hívat­lanul fogta pártját az elnyomottaknak. Ezért gyak­ran kellett másokkal megverekednie. Azonban a leg­ügyesebb vívótól sem ijedt meg; úgy ment a harczba, mint valami mulatságba, de sohasem sebesittetett meg, minlha a kard rajta nem is fogott volna ; ellen­ben sohasem vivőit senkivel úgy, hogy meg ne jegyezte volna. Elválásunk óta többször irtunk egymásnak; de mint a hogy az már közönségesen történni szo­kott, ha az élet elválasztja egymástól a jó baráto­kat, nem felejtettük ugyan el egymást, de a leve­lezést mégis abban hagytuk. Utoljára csak annyit tudtam felöle, hogy egy gyalogezrednél kapitány. Most már körülbelül harminczöt éves és magasabb rangban! is lehet. Véletlenül tudtam meg ezrede állomását, és ez késztetett — mint mondám — ama kerülő-utra. A póstakocsis egy régi, nagy és gazdag keres­kedő város utczáiba hajtott s a legtekintélyesebb ven­déglő előtt állott meg. Mihelyt a pinczér szobámba vezetett, azonnal megkérdeztem tőle, vájjon itt tar­tózkodik-e az ezrednél Flyeln báró ? — Az őrnagyot érti? kérdé a pinczér. — Őrnagy ? Lehet. Messze van lakása ? Ott­hon találhftni-e ilyenkor ? Igaz, késő van már egy kissé, de nagyon szeretném, ha valaki elve­zetni hozzá. mákban, melyeket a színpadon látunk, a költő eszel ki valami hatásos megoldást, melylyel az erkölcsi világrendet megsértő hős botlása meg- toroltatik. A mi szerelmes párunk drámája tzonban megírva nem lévén, a költő nem talál­hatott ki számukra semmi büntetést. Talán ez egyszer kivétel esett volna meg a dráma leg­lényegesebb törvénye alól s a vétkes hős szá­razon viszi el az erkölcsi világrend megsérté­sét, lia ennek védelmére nem kél -- az egri kir. ügyészség, mely akként igyekszik a megsértett erkölcsi világrendet helyreállítani, hogy a lövöldöző szerelmest a btkv. vonat­kozó §-a alapján szándékos ember­ölés bűntényével vádolva, kéri a tör­vényszéktől megbüntetését. Csak az a kérdés, hogy a büntetéssel csakugyan helyre lesz-e ál­lítva a megsértett erkölcsi világrend? — A gyújtogató. Még mái czius hó 9-én történt, hogy Széken, este 10-kor Bozó Jó­zsef háza istállóstul együtt leégett és az istál­lóban volt két tehene, három lova, valamint a disznóólban egy sertése hét malaczczal és a padláson volt összes takarmánya s gazdasági eszköze is odaveszett. Bozó József összes kára mintegy 1220 frira tehető, melyből csak a lakó­ház volt biztosítva 250 frt erejéig. A tiiz — mint azóta kiderült — gyújtogatásból szárma­zott s a tettes nem volt más, mint Bozó tulaj­don édes fia, — Bozó Pál, kit atyja előbbeni gonoszságaiért kitagadott. A jómadár már na­pok előtt odanyilatkozott a korcsmában többek előtt, hogy atyján boszut fog állani azért, a miért őt kitagadta s vagy gyilkosa lesz neki, vagy pedig felgyújtja. A tűz kitörése napján egész nap a korcsmában mulatott Szabó Ger­gely nevű barátjával, ki szintén haragosa az öreg Bozónak, Hogy itt főzték ki együtt a a gyújtogatás végzetes tervét, kétségtelennek látszik. A megindított vizsgálat alkalmával ugyan Bozó Pál tagadta tettét, de Szabó Ger­gely bevallotta, hogy a korcsmából eltávozá- sukalkalmával —a mi a tűz kitörése előtt 3—4 órával történt — Bozó igy kiáltott fel: — Hej, meg fogja tudni nemsokára az egész falu, hogy milyen kárt csinálok az apám­nak ! . . . Vancsa Anna ellenben, ki az öreg Bozó szomszédságában lakik, erősen állítja, hogy ő a tűz kiütése után egy embert látott Bozó há­zából elszaladni egy baltával kezében, a kiben határozottan (elismerte Szabó Gergelyt. A de rék fiú és czimborája felett holnapután, szer’ dán tog ítéletet mondani az egri kir. tör­vényszék. — A bűn utján. Három fiatal tolvaj lelett tartott Ítéletet ma az egri kir. törvényszék, — Bocsánatot kérek, de ezen ur már nincs az ezrednél; már régóta kilépett, vagy ha úgy tet­szik, ki kellett lépnie. — Kellett? . . És miért ? — Sokféle csodálatosabbnál- csodálatosabb bohóságot követett el, nem is tudnám mind el­számlálni. Utoljára is megbomlott az agyrendszere, megtébolyodott. Azt mondják, a sok tanulástól .... Ez a hir annyira meglepett, hogy nehány perczig szólni sem tudtam. — És hogyan ? hebegem végre, hogy mégis csak kérdezzek valamit. — Engedelmével, — mondá a szolgálatkész pinczér — a mit tudok, azt én csak másoktól hal­lottam, mert ő előbb ment el, mint a hogy én ide kerültem. De sokat beszélnek még most is felőle. Például legtöbb baja a tiszttársaival volt, kiket mind tegezett, még a tábornokot is a nélkül, hogy ezek­től erre- engedélyt nyert volna. Majd mikor egy nagybátyjától nagy vagyont örökölt, azt képzelte, hogy ő a legszegényebb ember lett a .világon és hogy nem bírja adósságait sem fizetni. Ezért el­adott mindent, a mije csak volt. De a legszebb az, hogy büszke s előkelő családja boszai.tására egy törvénytelen gyermeket, egy koldusnö leányát vette nőül. Utoljára viselkedése és öltözete is oly csodá­latos, oly különczködő volt, hogy ujjal mutogattak rá és minden utczagyerek utána futott. Az embe­rek nagyon sajnálták, mert azelőtt általánosan sze­rették, és mig ép esze volt, bizonyosan nagyon derék ember lehetett. — És hol van most ? kik a becsület útjáról a bűn sötét útjára té­vedtek. Az igaz, hogy csak krumplit s kisebb mennyiségit búzát loptak, de hát kezdetnek ez is elég, hiszen a rablógyilkosok legnagyobb ré­sze is csak krajczárokon kezdi rettenetes bű­neinek lánc/olatát. A három fiatal tolvajt Nagy István, Sinko József és Volacsek Iátvánnak hívják, mindhárom 15—18 éves suhancz és eger-szalóki illetőségű. Azzal voltak vádolva, hogy egyik tolvaj társuk, Volacsek István aty­jától in korpore krumplit és búzát loptak. A kir. törvényszék Volacsek Istvánt, kinek atyja a vádat v'sszavonta, felmentette, két társát azonban 4—14 napi fogházra Ítélte. — Meezes Esvány — fegyelmi alatt. Illetékes körökben kínos feltűnést keltett az a megdöbbentő hir, hogy Meezes Esvány, az »Első egri ital­fogyasztó szövetkezet« titkára ellen a szövetkezet tagjainak túlnyomó része fegyelmi vizsgálatot kért. Meezes Esvány évek óta páratlan szorgalommal és pontossággal, a mellett puritán lelkiismeretességgel s szinte az idegességig menő pedantériával töltötte be nehéz állását. A szövetkezet alapszabályai is az ö teremtő zsenialitásának müve. Épen ez alap­szabályok szegték nyakát a szerencsétlen férfiúnak, bár beavatottak állítása szerint is Meezes utóbbi időkben egyik végletből a másikba esett funkcziói teljesítése körül. • így leglényegesebb teendője, a tagfelvételek tekintetében az uj tagot egyszer az alapszabályokban kikötött 2 liter bor taksa lefizetése mellett sem akarta az ünnepi be­széddel a tagok sorába felvenni; másszor meg az alapszabályokon tultéve magát, egyenesen 5 liter bor kifizetését kivánta. A tagok között már régen titkos elégületlenség lappangott ilyes anomá­liák miatt s csak alkalomra várt, hogy kitörjön. Az alkalom a napokban megjött. A szövetkezet egy vidéki tagja megbetegedvén, levélben magához kérette B r ö s z 11 József egyleti orvost, ki azonban nem tudni mi okból, a kérést nem teljesítette; a tag az alapszabályokra hivatkozott, melyek szerint nevezett mint szabályszerűen kinevezett és beigta- tott egyleti orvos a tagokat díjtalanul gyógykezelni kö­teles. Az egyleti orvos azt felelte, hogy szeretné látn. az alapszabályokat. Ennek folytán az alapszabályok1 publikálása rendeltetvén el, Meezes, kinél a hiva­talos példány letétbe helyezve volt, felszólittatott annak kiadására. Meezes zavarba jött s sok himezés- hámozás után kijelenté, hogy azokat egy ízben a szövetkezet ör angyali tisztét betöltő Giró Györgynek adta át tanulmányozás végett, ki azon­ban elvesztette őket. — A szövetkezet lugy véle­kedvén, hogy az alapszabályokért első sorban a titkár felelős, Meezes ellen fegyelmi vizsgálat elren­delését kérte az elnöktől, ki azt el is rendelte ; a szövetkezet különben annyira ellenséges hangulattal viseltetik Meezes iránt, hogy állásától elmozdítása csaknem bizonyosra vehető. — Végtárgyalások. Az egri kir. törvény­széknél szerdán, e hó 13-án Bozó Pál és trsai gyújtogatás büntette; csütörtökön, e hó 14-én — Azzal nem szolgálhatok. Mióta elhagyta a várost, azóta nem látni és nem hallani felöle semmit. Valószínűleg családja helyezte el valahová, gyógykezelés végett. A pinczér többet nem tudott; de én na­gyon is sokat hallottam már. Megdermedve ros- kadtam egy székre. Elképzeltem magamnak egy szellemdus ifjú alakját, kinek jövőjétől sokat vár­tam, ki úgy rangjánál, mint nagy családi össze­köttetéseinél fogva a hadseregnél, valamint az ál­lamnál a legfőbb méltóságokra tarthatott igényt; ki tudománya s ritka tehetségei által nagy dolgokra látszott hivatva lenni, — és ez most azon szeren­csétlenek egyike lett, kiknek látására az emberiséget szánalom fogja el! Bár örökre elköltözött volna in­kább a világból, mint hogy itt maradt elsötétült elmével, siralmas torzképnek! Bármennyire szerettem volna Olivieremet látni, most még is jól esett, hogy nem találtam a városban. Oh, hiszen úgy sem volna ö többé Olivier, úgy sem volna többé az én dicső Achillesem, ha­nem egy siralmas, fölismerhetlen Torso!* Nem is akartam őt látni, még akkor sem, ha könnyű lett volna is öt feltalálnom. Hisz akkor ki kellett volna cserélni képzeletemben az én göttingai Achillese- met egy tébolyodottnak szánalmas alakjával; ez megfosztott volna legszebb és legkedvesebb emlé­keimtől. Nem akartam őt viszontlátni ugyanazon okból, a mint barátaim egyikét sem szeretném ko­porsóban szemlélni, mert csak az élőnek alakját *) Torso — olyan szobor, melynek feje, keze, lába hiányzik, Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom