Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-05-29 / 37. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi május hó 29 37. szám. Szerkesztöseg: 1® Eger. Jókai-ntcza 2. szám I. em. I Kéziratok hétfőn és csiitör tökön d. a. 4 óráig fogad 1 tan ak el. kéziratok n aduinak '$jkt vissz Kiadóhivatal: Eger, Piacz-ute/a 4. szám Hirdetések hétír- és csütörtökiin d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész é r 6 fr , félévre 3 frt, negyedévre 1 fr 50 kr. Egye-szám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Vidéki „mécsesek“. — Közművelődési tényezőink. — Eger, május 28. „Manap az egy Budapest; a provin- cziális kereskedelem semmi!“ Városunk egy delik kereskedelmi feifiiának elejtelt szavai ezek. Igazán, a czenlralizáczió annyira ment, hogy szinte mltengésbe jutott industriális, kulturális, szóval minden téren. Természetes folyománya ennek a megindult deczentralizác/.ió Belát ink, hogy bármennyire szíve is az oiszagnak a főváros, az ország egész testébe, s főkép végtagjaiba a nemzeti mű-, velödés meleg vérét elvinni képtelen. A konczent ráír, és pedig a provine/.iák sok áldozatával konczentrált erőből részt kér már a vidék is. A közművelődési tényezők érdemlik e helyen az elsőséget. Az az emlékirat, melyet az országos múzeum- és könyvtár-bizottság pár nap előtt a képviselőház elé terjesztett, az fejezi ki ezt a munkarész kérést: „A szellemi világosságnak az a tűlsá gos czentralizácziója, mely Magyarországon van, sötétségben hagyta a vidéket; ezért akarjuk az ország különböző vidékein a tudományosság mécseseit meggyujtani.“ Vid'ki múzeumok és könyvtárak lennének ezek a mécsesek; ezek még alig pislognak. A vidék népe könyvtárt, múzeumot csak akkor lát, ha Budapestre megy. Nézzük városunkat! Tanuló ifjaink elég szerencsések a gimnázium gazdag múzeumában a természet rajzi és régészeti dolgok iránt érdeklődést nyertetni. De hová menjenek egyéb iljaink? hová művelt közönségünk és az ide vetődő idegenek? Hová forduljanak szép érzéküket táplálni ? A lyczeumha ? Bár oda is ehnehetnének ! Gazdag gyűjteményei, képtárai elásott kinc-ek. Zárt ajlai talán megnyílnak most az országos zörgetésre .... És akkor a vidék — a mi városunk is — lesz valami. Árgus. Az egri áiiami reáliskola. — Ujalib mozgalmak. — Eger, május 28 Szerel nők már csatára kész haditervvé kidolgozva látni azon spró portyázások végeredményét, melyeket egy Dikes kis csapat indított meg a legutóbbi időben, hogy az egyszer már oly kegyetlenül megbuktatott egri főreáliskola eszméje újból a felszínre kerüljön s mindent elkövet, hogy az ismét napirendié tűzessék. De hát elismerjük, hogy az egyszer már porig sújtott, zászlót felemelve, diadalra segíteni nehéz munka s időt kivált; azután meg a sárból kikeltnek élete sem elég erős arra, hogy a talaj kellő előkészítése nélkül újabb megpróbáltatásoknak lehessen kitenni, mert hisz még a levegóbtn is keringenek döbbeni tragikus halálának okai s igy köny- nyen megeshetnék, hogy az első összecsapásnál újból erőt venne rajta az ellen gyilkos hatalma. Aztán meg nem elég-e egyelőre annyit tudnunk, hogy: „a loányzó nem halt meg; él s csak alszik!“ . . . ? Az utóbbi napok mozgalmai az egri állami alreáliskolának tőreáliskolává való kifejlesztése tárgyában némi reményekre jo- gositnak bennünket, nem vérmes, nem kiszínezett, hanem csak gyönge, halvány reményekre, de ezek mégis remények. Vagy az a körülmény, hogy a város legelőkelőbb köreiben még mindig élénk érdeklődés mutatkozik a véglegesen eDjtettnek hitt ügy iránt, de legfökép az, hogy a közoktatásügyi kormány nem zárkózik el hidegen még oly előzmények után sem, mint a milyenek történtek, azon eszme elől, a melyet itthon, miná- lunk oly lázasan igyekeztek tömjénillat között „örök nyugalomba“ helyezni, nem mindennél ékesszólóbb bizouysága-e annak, hogy e szivéhez nőtt eszményképe városunknak, még valaha testet fog ölteni, megvalósul, ha — küzdelem árán is? De ha küzdenünk kell, a mi bizonyos, leonidási harezra kell készülnünk. A múlt alkalommal csak önmagunk köAz Egri Újság tárczája. Apró történetek. Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. I. Fonóban volt Gombos Gedi egy este, Szeretője Benke Boris megleste. Ablakon át bánatára meglátta, Hogy kacsintgat Gedi Sipos Terkára Benke Boris észrevette a dolgot; Úgy elfutott, csak egy hangot se szólott. Szive buját Tiszavizbe temette S harmadnapra sir domborult felette. II. Bámész tömeg mohón tódul Egy délután a templomba. Hallgatni, hogy a szent esküt A szép paplány miként mondja. Az orgona síkoltva zeng, Oltár elé áll a paplány, Rátekint az orgonista És az arcza sápadt, — halvány. III. Csendül a kis harang Estveli imára; Deli legény szeretőjét A malomnál várja. Molnár megindítja A malom-kereket. Rá sem ügyel most a legény : Szive vágytól eped. Malomkerék forog Zakatolva, körbe, S ott fekszik a deli legény Teste összetörve. IV. Hallgat a lomb; öreg halász Folyóvízbe hálót merit. Leborult az árny, az alkonyat S füzek között nem lát semmit. Nem látja, hogy a szép leány Csalt szivével halad-halad . . . Egy sikoltás, hörgő sóhaj S eltűnik a habok alatt. Szini Péter, Georgina. Britt-Indiában az angol hivatalnokok közt volt egy Georgia Porgie nevű. Szegény kis angol hivatalnok volt. Egy napon a Felső-Burmába helyezték. Elment uj lakhelyére s teljesítette katonai és czivil kötelességeit. Pár hónap múlva nagyon unalmasnak találta az életet s társaság után nézett. Ekkoriban már szokás volt az, hogy az európaiak bizonyos váltságdíj lefizetése mellett vehettek nőül benszülött leányt. Igaz, hogy az ilyen házasság nem kelté az ember jó hírnevét, de végre mulatságos volt. A város főnőkének, akinek szomszédságában Georgie Porgie lakott, csinos leánya volt. Amint hire futamodott, I Georgie Porgie feleség után akar nézni s gazdasszonyt akar vezetni a házhoz, a főnők hozzá futott az angolhoz, s előadta neki, hogy ötezer rupierrel kész leányát neki átengedni házgondozónak. Megegyeztek s Georgie Porgie sohasem bánta meg az egyezséget. Ettől a naptól fogva a mi angolunk házában rend uralkodott mindenütt, kiadásai félannyira olvadtak le. S hozzá, ha látta, hogy ez a gazdasszony miként parancsol a cselédeknek, hogy illik ajkára a zsörtölődés, végre milyen pontos házvezető, sokszor fölkiáltott: istenem, a burmanok lányai legjobban tudják vezetni a háztartást 1 A burman leánynak nem volt valami hangzatos neve; Porgie azonban Georgiának keresztelte. Három havi együttlét után arra a gondolatra jött a mi angolunk, hogy megházasodik. Angol törvény szerint történő házasság végre is nem tréfa dolog. Ha oly kellemesen bírja eltölteni idejét egy burman leánynyal, a ki banjón játszik, miért ne tudna boldog lenni egy angollal, ki zongorán kalimpál. Meghány ta-vetette a dolgot esténként, mialatt Georgina énekelt; ilyenkor gyakran kérdezte, mért olyan hallgatag, vájjon nem beteg-e ? Amig igy gondolkozott, rendesen czigarettázott. Czigarettázág közben folyton figyelemmel kisérte Georginát s képzelő erejével nem mint burman, de mint csinos angol kis leányt látta maga előtt. Úgy látta, hogy
