Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-05-22 / 35. szám

5 óra 18 perez és 8 óra 27 perczkor, délben 12 óra 82 perczkor és délután 6 óra 20 percekor.

— Az újonnan megnyílt Casino kertben szerdán és vasárnap Balogh Gábor zenekara játszik. Mindenkor frissen csapolt korona sör. Vasárnap este Ramsteak.

— Érdekes: Lapunk mai számában közöljük Hecksclier József Hamburgi szerencse hirdotményét. A hirdető ezég legszigorúbb diskrécziója és a fizetésekben pontossága által az egész világon oly hírnévre tett szert, hogy mai hirdetésére méltán felhívjuk olvasóink figyelmét.

Mulatságok.

Eger, május 2 1.

(Saját tudósítóinktól.)

I.

Műkedvelői előadás.

A szombati nap valósággal a vigalmak napja volt városunkban. Egyszerre két mulatság is volt: az egyik a nyári színkörben és a kaszinóban ; a másik a polgári lövésztársulat helyiségeiben s a szabadban. És a mi fö, mindkettő fényesen sikerült.

A nyári színkör mulatságát az Egri Állandó Műkedvelő Társaság rendezte. Kezdődött szombaton este 8 órakor s végződött vasárnap reggel fél hatkor szilaj kedvvel s vidám hangulatban.

Az estét két vígjáték s egy monoi >g töltötte be. Az első darab az Ajánlott levél, egy igen kedves szalon-vigjáték volt, melyben az összes szereplők kitűntek ügyes és kedves játékukkal. Hortense, fiatal özvegyet Greiner Gizella k. a. adta igazán kellemes és élvezetes temperamentummal Francine komorna Czeizler Szeréna k. a. volt és szintén kiváló ügyességgel adla elő szerepét. A férfi szerepeket P r e s z 1 e r Jenő (Fougasson, amerikai) és Fischer Mihály (De Courvalin Hektor, államügyész) töltötték be, nem kevesebb ügyességgel s szerencsével. Második száma az estének Ábrányi Emil : A monolog ellen czimii monológja volt, melyet F i s c h e r Mihály adott elő nagy hatással Harmadik és befejező darabnak Murai Károlynál kitűnő vigjátéka : a V i r á g faka d á s maradt, melyben P r e s z 1 e r Jenő (Kovács Péter) többször megkaczagtatta a közönséget humoros zamalu játékával. Bauer Boriska k. a. (Nelli) valóban kedves kis bak fisnak mutat'a be magát, mig Földesné Gzigler Teréz urnö (Mária, Kovács Péterné) a házsártos öregasszony szerepét teljesen átérezte, valamint Klein Ignácz (Laczi) és Adler Sándor (Ödön) is előnyösen tűntek ki játékukkal. A szereplőket nyílt színen is többször megtapsolták s általában a darabok előadása feledtető velünk, hogy műkedvelők mozognak a lámpák előtt.

Az estély második része az ó kaszinó dísztermében folyt le, hol szintén igen díszes és nagy közönség a reggeli órákig tánczolt fáradhatatlan jókedvvel, kitartással. A négyeseket 34—36 pár lejtette.

II.

A lövészmulatság.

Még ma is, mikor e sorokat írom, tökéletesen a szombatesti mulatság hatása alatt állok; még mindig fülemben cseng a tánezra ingerlő zene, szemeim előtt az a páratlan, mulatságainkon csak nagy ritkán látható gyönyörű hölgykoszoru, melynek mindenik virága más-más bája, más-más kel- leme miatt elragadó és szeretetreméltó. Egyiknek ábrándozó kék, másiknak lángra gyújtó fekete szeme, harmadiknál a szőke, negyediknél a bogár vagy gesztenyeszinü illatozó haj, kaezér frou-frouk, majd az ötödiknél a naiv, szende arcz, a hatodiknál a gyönyörű termet stb. s valamennyinél az

utánozhatatlan kellem, leányos üdeség s főképen — fess megjelenés, olyan harmonikus egészét adják egy gyönyörű loánykoszo-unak, hogy — a ki még mm választolt — komolyan kínos töpn n- L’ésbe kellene esnie, melyik virágot óhajtaná inkább keblére liizni s színében, i'latában gyönyörködni

A kedélyes mulatság este 6 órakor kezdődőit 7 órakor már javában járták a csárdás és a túrok s a második négyesnél már szoronglak a párok, annyira szűk volt az óriási közönségnek a különben elég tágas tánczlerem; körülbelül.50—52-re tehető a négyeseket fánezoló párok maximális száma. Egyébként pedig a rendezőség s a fiatalság elismerésre méltó buzgalmat fejtettek ki arra nézve, hogy a náluknál sokkal nagyobb számban képviselt hölgyközönségnek a folytonos táncz közben eszébe ne jusson az unatkozás, Nem is unta ott magát senki. A fiatalság büszke volt arra, hogy kisebb számánál fogva olyan kapós s e tudatban képes volt személyenkint két-három hölgyike között is megosztani mulattató talentumát; a hölgyek nem féltékenvkedtek egymásra, hanem egyformán el-elkaczagtak az ö dallamos hangjukon a »közös« lovag bohóságain ; a mamáknak éppen nem lehetett hosszú az éjszaka, ha gyönyörűséget találnak leánykáik kézröl-kézreadásában s táncztól kipirult, csókolni való arczaiban. Az asztalok közönségének (értem azon papákat és nem papákat, kiknek vére a zene hangjaira már nem fut lábaikba, hogy ezeket tánezra ingerelje) — miként mulalásáról legmeggyőzőbb adatokat nyújthatott a kételkedőnek az üres palaczkok légiója, melyek pedig r iind színig telve kerültek oda Bánhidy és Zander pinezéjéböl.

Aztán az az egész mulatságon elömlö, tartózkodás, huzakodás nélküli kedélyesség önkénte- j lenül arra a meggyőződésre birja a szemlélőt, hogy j a lövésztársulatnak mindig nagyszerű erkölcsi sikerű mulatságai hatalmas faktorok volnának városunk müveit osztályainak összehozására s az egyes osztályok közötti válaszfalak lerombolására. Ha csak a szeombat-esti mulatságot tekintjük is, láttunk ott diplomás embert, ügyvédet, orvost, bírót, mindenrangu hivatalnokot, kereskedőt, iparost, stb. s e különféle elemekből álló társaságnak vig mulatozásába nem vegyült semmi arisztokratiko-disz- szonáns hang.

Valóban elismeréssel kell, hogy adózzék az egri polgári lövésztársulatnak mindenki, aki ezen igazán kedves mulatságból kivette a maga részét.

Már egész világos reggel volt, mikor a tán- czoló közönség szétoszlott, bizonyára a legkellemesebb emlékeket vivén magával a leljes sikerű mulatságról. Én is ilyen kellemes emlékekkel telve, hajtottam fáradt fejemet puha párnáimra s aludtam egészen —• ma reggelig.‘Álmomban végig-él- tem még egyszer az egész mulatságot, mely abban különbözött az igazitól, hogy itt már eloszlottt minden félreértés és »viszály«, mely az igazi mulatságon köztem s az én kicsi, barna ideálom között felmerült. Teljesen kibékültünk, azaz megértettük egymást s ha igaz, hogy egy vágyakozó, szerető szív az álom szárnyain is el tud repülni »oda«, úgy az én kis barnámnak, mig csak fel nem nyitotta selymes szempilláit, folyton én felőlem kellett álmodnia!

III.

A honvédegylet nyári mulatsága.

Vasárnap délután mozsárlövések hirdették a 48-as honvédek nyári mulatságát; a szép májusi délután népes közönséget vonzott az érsekkert árnyékos lombozatu fái alá. Anyagilag eléggé sikerültnek mondható e mulatság is ; erkölcsi sikerét előre biztosította a nemes, szent czél: az elaggott hon- védeink segélyezésére szolgáló egyleti töke gyarapítása. A mulatság a késő éjjeli órákban ért véget ; a közönség és az agg honvédek teljes megelégedéssel távoztak.

Az izr. nöegylet mulatsága.

Az egri izr. jótékony nőegylet saját pénztára javára május hó 27 én azaz vasárnap délután az érsekkerlben nyári mulatságot rendez. Belépti jegy 30 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtázlatnak. Kedvezöllen idő esetén a mulatság jövő vasárnap tartatik meg. A földmives osztály részérp külön zenekar fog játszani.

IV.

Szerdám és nádpáleza.

— Vikszike tragédiája. —

A jelenet, mely a lehető legélénkebb volt és kedélyes látnivalót nyújtott, a következő volt:

Az urfi szépen szedte a lábait, ahogy azt a lánczisko'ában megtanulta a tánezmestertöl, szépen is fésülködik, lepomádézván szürke haját elöl egészen a szemöldökéig és valamint a tegnapról mára megfordított manchelta lefityeg a körme hegyéig, azonképen karczolja a gallér a füle tövét, meré szén felnyúlván oda. A gigprlibot a hóna alatt, a bőrt, mely a szája fölött feszül meg;, egyre gyötri, csípi, marja a két ujja hegyével, valósággal kétségbeesve keresvén ott a bajuszt.

Ebben az ünnepélyes kivonulásban volt az urfi, amikor az ufezán elébe áll egy tekintélyes ur.

— Ön a Vikszike, kedves kis barátom ?

— Igenis, szolgálatjára S kihez legyen szerencsém ?

— Engem, felelt a tekintélyes ur, ennek hivnak . . .

S előszedvén a hátul tartogatott csomós, erőteljes nádpálezát, azzal Vikszikét alaposan ellátta, jobbára a túlsó felén, hogy meg ne sántuljon. Gyönyörűen kapkodta a lábait Vikszike, a gigerli-lábmüvészet ehhez képest sitii és kapado- zott a levegőben, energikusan kiáltozván :

— Próbáljon még egyet, ez merénylet, ez vért kíván.

Ha kéri, hát ám legyen. A nádpáleza tüneményes gyorsasággal ugrált Vikszike túlsó felén és most tűnik csak ki, hogy milyen hanyag szobalányuk van Viksziéknek, olyan porfelhő szállt ki a kis gigerli-zsakettböl, mint egy országutról.

Végül, mikor a nádpáleza elfáradt a tánezo- lásban, a tekintélyes ur megelégedetten távozott, de bucsuképen ezeket mondta :

— Hogy ez miért volt, találja ki. Ha ki nem találja, — máskor is kap.

*

Kitalálta-e Vikszike vagy sem, hogy a nádpáleza hogy került bele ilyen skandalózus brutalitással az ő élettörténetébe, azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy a nádpáleza-jelenetet a következő jelenet előzte meg :

A papa — ez a tekintélyes ur menni készült, midőn eszébe jut, hogy bekukkant a kis lányához, aki ma lusta volt: nem köszöntötte rá a jóreggelt.

Nesztelenül az ajtóhoz lépett. A baba ott volt az asztalnál és rágta a tollszárat, kicsi bolyhos fejecskéjét nagy szomorúsággal függesztvén egy nagy árkus papiros felett, amit most mind tele fog Írni.

Bizonyosan a leczkéjét csinálja — gondolta a papa. Szegény kis buba, de nehéz is az a konyha-vegytan, amit annyira, de annyira gyűlöl. Valószínűleg ez okozza most neki ezt a nagy szomorúságot. Tán bizony egész éjjel igy virrasztóit a tudománynyal a kis bolyhos. Szegényke, milyen sápadt. Nézi még az öreg egy darabig és épen be akar toppanni, amikor a kis tudós kisasszony fölkapott egy rózsaszínű levelet a többi közül és olvasásába mélyedve, többször odanyomta igen nagyokat sóhajtva a szájacskájához.

— Hohó, sziszszent fel az öreg. Nini, ez már más tudomány.

S tetten fogta a kis bolyhost, mint a galambot szokás, mikor hirtelen, észrevétlenül ráteszi az ember a tenyerét.

— Mi ez buba ? Micsoda levél ez ?

Buba fogvaczogva kapkodott, sirt.

— Papa, én nem vagyok hibás ... Én nem írtam neki, papa.

— így vagyunk? »Az ön sírig hü Vikszi- kéj e.« Aj, no, szép kisasszony, magának Vik- szikéje van ? . . .

— Papa, én nem akartam elfogadni, de azt mondta, hogy akkor beleugrik a Tiszába.