Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-04-20 / 26. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi április hó 20. 26. szám Szerkesztőség: Eger, Jókai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütör- ttikön d. u. 4 óráig fogad tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz-uto:<a 4. szám Hirdetések hétlő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész é r; 6 fr, félévre 3 frt. negyedévre 1 fr 50 kr. Egyesszám ára 10 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. A jövő zenéje. Eger, április 19. Jövő zenéjének nevezi a zeneirodalomban Wagner Richard styljét a világ. Azt a zseniális, de egyúttal harmóniát,lan zenei káoszt, mely inkább a hallgatók idegeit, mint zenei érzékeit foglalkoztatja. De a káosz, a legnagyobb őserő a természetben, a nagy mindenség elemeinek összesége, melyben minden a mi kezdet, megvan, él és kifejlődésre vár. Káoszból keletkezett a világ, káoszból születnek az eszmék, melyek gyújtanak, teremtenek a semmiből — valamit. Nevezzük Eger polgárainak városunk felvirágoztatása, a közérdek, a társadalmi alakulások terén eddig megnyilatkozott jótörekvéseit egy nagy. egy minden kezdetet magában foglaló káosznak és vizsgáljuk a jövő e termékenyítő anyagát: vájjon látunk e és La látunk, miben látunk benne Egernek boldog jővőt ? Mindenek előtt Eger érsekének, s a főkáptalan tagjainak Eger e díszes állást betöltő polgárainak rokonszenvében városunk iránt. Ha félreteszik egyszer azt a malicziózus vaskalapot, melylyel fejükön Útját állják minden olyan törekvésnek, mely javára szolgálna ugyan a közérdeknek, de mert nem felülről, nem tőlük jön, hát nem szabad megvalósulnia; ha megteremtik — Az Egri Újság tárczája. Karhatalom. — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. — A kis Mhrianne kétségbe volt esve. Nem tudott hova lenni a nyugtalanságtól, félő aggodalomtól, a mért hogy a fénylő cylinderes Adorján, a ki már csaknem tizenkilencz éves és teljes másfél esztendeje röpköd heremék módjára a kis város főiskolájába járó jogászhad között, — épen négy nap óta nem mutatja örökös satyr-ábrázatját. Pardon, nem örökösen satyr az ábrázatja. Mikor legutóbb „ksztkan“-t mondott a kis Mariannák, haragos és dúlt volt az arcza. S elég kegyetlen volt megmondani a kicsikének, hogy ö nem állja tovább, nem tűri ezt a konokságot, ezt a „gyei'hiekszeszélyt.“ No igen, mert a kis Mariannák még két hónap hiányzott az életéből, hogy elmondhassa : „Már . . . már. . . hiszen már elmúltam tizenöt éves, már — férjhez mehetek.“ . Nem! A kis Marian nem mondaná ezt, mert ö nem megy férjhez. A férfiak hamis zúzája teremtések s ő csalódni nem akar. Raneip azért az ejvei gyenge Ifibop ál- l$n$k. Afegsz°kta, hogy kaczagva Gsempészszen az Adorján nygkábg egy-egy kpkoriczaszemet; hogy Adorján mosolygó gyöngédséggel végig- simitsa csodálatosan szép, barna haját s hogy hosszasan nézve derült, áitatlan szemeibe, pedig ez nem kerül nagy fáradságukba — a bizalmat,’ a szeretetek az együttérzést önmaguk és népünk között és vállvetve munkálkodnak rokonszenyük melegével Eger felvirágoztatásán velünk — a néppel: akkor városunk, a jövő Eger még •’agygyő, széppé és boldoggá lehet, mert az lenne a jövő zenéjének legelső, az alapvető akkordja . . . De tovább! Itt van szemünk előtt hazánk, egy- másközött egyenlőnek nevezett polgárainak a testvéries vonzalmat és ragaszkodást feltüntető egyik legkomikusabb para- doxona. Négy egymástól kbinai fallal elválasztott elem egy város polgárságában. Négy szét vonó testvér — úri osztály, kereskedő-osztály, iparos osztály és földmi vés- osztály — a ki sohasem ért egyet, mikor valamennyinek az érdekeiről van szó. Az egyesülés eszméjének már rég jámbor óhajtói vagyunk, a kasztok körül kordont vonó kínai fal lerombolásán már régen munkálkodunk : de mikor fogjuk megunni) epei ni az összeforrás ünnepét 1 Ez lenne a jövő zenéjének másdik akkordja . . . Itt vannak azután a közlekedési mizériák. Számba vehető vasutunk nincs. Az a kis szárnyvonal, mely összeköt bennünket a világgal,nem elégséges Eger fokozódó keresmég a haragos felhős estéken is azt susogja neki: „De szép két csillagot látok!“ Megszokta s most érzi a hiányt. Hol is van, mért nem jön a csúf Adorján. Persze, a gyűrű. Igen, a gyűrű. Egy kedves, bolió história. Két gondtalan gyermek játszi enyelgése, két éizeni tanuló sziv kaczérkodása; az egyik megkötötte magát, hogy fehér, a másiknak azért is fekete; az egyik erősen bízva gyön- gesége erejében, a másik kérkedve malomra hivatottságábau. Hát ngy történt. Egy kedves játékkal örültek a verőtényes tavaszi délutánnak, egy játékkal, melyben elszedik a kicsi lányoknak karpereczét, medaillonját, gyűrűjét, hajszoritó- ját, a gavallérnak monokliját, óráját;, mell tűjét, inggombját stb. — zálogba. A kis Marlant is kifosztották mindenéből, annyira szórakozott s naiv volt. Sok megalázkodás után visszakerült minden egy. szálig, csak a gyűrű maradt „becsapva.“ Tjz csók volt a váltságdíj. A kis Marian bátorkodva takarékossági szempontokat emlegetni — bár az ilyenekben nem való alkudni, — ötöt Ígért. Adorján ur uzsoráskodásra kezdett vetemedni; tizenegyet kért. A kis, barnahaju Marian devalválta az ötös számot négyre, Adorján pedig felemelte a kamatlábat busz perczentre, követelve immár összesen tizenkét csókot. Végül kirívó differeucziák merültek fel a numerusokban, minek vége aztán az az arány lett, hogy: 0: 20. Adorján ur kedelmi és ipari igényeit kielégíteni, pedig virágzó ipar és kereskedelem nélkül nincs, nem lehet emelkedés. Vasutat, gyors közlekedést kell biztosítanunk iparos és kereskedőinknek, mely felelevenítené a petyhüdt vért és uj életnedvet öntene az életerekbe. Ez lenne a jövő zenéjének harmadik akkordja. Van kincseket érő gyógyerejü forrásunk, gyönyörű klimatikus vidékünk, nyaralók, penzionatusok építésére, valamint. Kneipp és lej kúrákra alkalmas- sanatoriumnak való helyünk; de nincs hozzá módunk-, hogy a világot ide édesgessük. Ez lenne a jövő zenéjének negyedik akkordja. Itt van azután az elhagyatott egri ipar, mely csak Maecenásokat keres, hogy képességeihez mérten íelwduljon. Irt van a: egri kereskedelem, mely csak biztos és számbavehetö közlekedés viszonyokért imádkozik, hogy virágzásnak induljon Itt van végre az egri földműves osztály, mely a maga érdekében szintén alig kér egyebet, mint egy kis oktatást, .< tájékoztatást — a mi hála az égnek, már kezd teljesedésbe menni — és terményei értékesítése végett biztos és gyors közlekedést. Ez lenne a jövő zenéjének ötödik akkordja. Parlagon heverő munkaerőnk van akármennyi. A fekete gyémántok, mész-, épületes palakövek telepei közvetlen közelben, vagy | alig néhány mértföldnyire vannak hozzánk s végtére is méltányos egyezséget ajánlott, de sikertelenül. Az ügy függőben maradt, a gyűrűt azonban két hétig Adorján ur csiszolgatja — az ajakán. Aztán naponta jött s naponta hiába jött. A kis Marianne szilárd elhatározásu hölgy, nem enged, mire egyszer Adorján ur elkeseredik s szelesen elrohan. A kis Marian ugyan utána szól az ö kedves, dallamos, csengő hangján, hogy: öt, hat, tiz, tizenkettő, tizenhét, húsz, — de Adorján nem hallotta. S most négy napja mintha a föld nyelte volna el. Pedig ilyen körülmények között a kis Marianne azt véli, hogy neki nem szabad gyöngének lenni Ha el „talál“ jönni is a csúf Adorján, aztán megint előveszi a régi nótát, hogy: „Nem, asszonyom, Istenemre nem, váltságdíj nélkül nem adom ki e drága zálogot“, — neki nem szabad a szivére hallgatni; következetesnek kell maradnia. De hátha mégis!.. Adorján férfi, ö tőle nem lehet kívánni, hogy elhatározását feladja, szavát megszegje, mert ö megesküdött, hogy a taksa nélkül nem adja ki birtokából a kedves kis ujjaeskákra való karikát. Persze, no, mégis engedni kell „valamit.“ Csak legalább némi uj érvekkel hozakodnék elő; de Adorján olyan bamba, olyan ügyetlen; bár a kis Marianne jól tudja ennek a bamtaságnak az okát s nem Ítéli el érte. Csak valami nagyon fenyegetőt mondana, a mitől meg szabad ijedni s eapitulálni lehet! És mint a színpadon szokás ilyen mono-
