Az Egri Dohánygyár krónikája

A nagy hajón

„1. Folyamatosan keresse a vállalat külföldi részvételű társasággá való átalakításának lehetőségeit, illetőleg a vállalati alaptevékenységet végző társaságban való részvételünket az alábbi szempontok figyelembevételével:

a/ A külföldi tőke bevonás segítse elő a technológiai színvonal emelését, a vállalat likviditási helyzetének javulását, b/ Segítse elő az exportlehetőségek bővülését, c/ Biztosítsa a dolgozók jövedelmének emelkedését.

2. A vállalat bővítse a dohánytermékeinek konvertibilis exportját, alakítson ki hatékonyan működő külkereskedelmi szervezetet.

3. A vállalat a dohánytermékeinek hazai kínálatán belül a licenc cigaretták és a saját fejlesztésű minőségi cigaretták részarányát növelje, hozzon létre hatékonyan működő gyártmányfejlesztési szervezetet.

4. A hatékony munkaerőfoglalkoztatás érdekében racionalizálja a munkaerőszerkezetet és alakítsa ki az optimális létszámot.

5. Biztosítsa olyan szakemberek képzését, illetve továbbképzését, akik alkalmassá válhatnak a valós piaci helyzetbe kerülő vállalat eredményes működtetésére. ”

Ezt az iránymutatást a vállalatvezetés számokra is lefordította. Olyan vegyes vállalatban gondolkodott, amelyben magyar tulajdoni többség van, magyar részről a dolgozók, az egri önkormányzat, valamely bank és az állam birtokolja az üzletrészek többségét. A külföldi partner minimum 30 %, maximum 49 % tulajdoni hányadot szerezhetett volna, ahol a 30 %-os küszöb a legalább ilyen arányban külföldi tulajdonú cégek ötéves adókedvezményéhez, a felső határ pedig a külföldi befolyás korlátozásának szándékához kapcsolódott. A külföldi részvételét úgy képzeltük el, hogy nem a meglévő tulajdon egy részét vásárolja ki - mert így a vételár az államkasszába folyt volna be - hanem úgy, hogy a meglévő vagyonhoz annak 49 %- ával egyező értékű tőkét juttat, ennek felét készpénzben a lik