Az Egri Dohánygyár krónikája

A kiválasztott vállalat

Akkortájt kaptuk a személyi számunkat. Az 1979. évi márciusi számban Nógrádi Sándorné „Teri néni” dédunokája, Sebe József tudósít a sport- csarnokban tartott koncertről, ahol egy új csapat, a Hobo Blues Band mutatkozott be, a Minit és a P. Mobilt Egerbe elkísérve. 1980 tavaszán, a könyvhéten Ladányi Mihály látogatott el a gyárba, a vele folytatott beszélgetés foszlányait a gyári újság is megörökítette. „Az emberek úgy vélekednek, hogy a művészetben úgynevezett elidegenedés van. Véleménye szerint az egyes emberekben ugyanez megvan. Apró örömökkel már elégedettek. Példának hozta fel azt, hogy az ember boldog és elégedett azzal, hogy van egy kis hétvégi telke és épít rá egy kulipintyót. A költészet más emberi jövőt képzel el, ezért hadakozik, lázit, hogy tűnődjenek el rajta az emberek. Ezen megállapításával és idézett versrészleteivel a jelenlévők nem értette egyet. Nem ez a jellemző.” A látogatását követő hónapban arról adott hírt az újság, hogy magyar űrhajóst lőttek fel az űrbe. Ma már tudjuk: ez sem volt jellemző.

A Tröszt megszűnt, és vállalatai 1980. július 1-jétől teljes gazdálkodási önállóságot kaptak. Ettől az időponttól kezdve az Egri Dohánygyár maga képezte a fejlesztéshez és az anyagi érdekeltség biztosításához szükséges alapokat, a mindenkori vállalati eredménytől függően. A póráz meglazult, de a dohányipari vállalatokat egymáshoz láncoló központi beszerzés és elosztás rendszere megmaradt. A tröszti Igazgatótanács szerepét átvette a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalat Igazgatótanácsa. A gyártók igazgatói itt osztották fel a piacot és döntöttek az importanyag-kontingensek felosztásáról. A Tröszt megszűnése a beruházás szabadságánál mutatkozott legelőnyösebbnek. Az eltelt tíz év alatt az egri gyár egyetlen fillért sem kapott a tröszttől ilyen célra, sőt inkább elvonták pénzeszközeit. A szűk esztendők megtanították az egrieket arra, hogyan lehet belső