Az Egri Dohánygyár krónikája
A cigarettagyár
forrástelepen egy munkásmenedékház építése, továbbá a „zajmentes munkatermek részére zeneszámok közvetítésére tervezett hangszórók és házi stúdió üzembehelyezése.” A hároméves terv részletes ismertetése után - ahogy azt egy korabeli tudósításból megtudhatjuk - „a dohánygyári alkalmazottak vidám zene és csevegés közben fogyasztották el a dohányjövedék ez alkalomra szolgáltatott ozsonnáját, debrecenit és egy pohár sört.” 46 ■■MÉM Az 1949-es év a „fordulat” éve. Az MDP Politikai Bizottságának határozata alapján 1948 szeptemberétől 1949 közepéig tagfelvételi zárlat lépett életbe. A tagrevízió után a „munkás- osztály élcsapata” tényleges politikai és gazdasági hatalomhoz jutott a gyáron belül és lényegében 19534g teljes ellenőrzése alatt tartotta a gyárat. A kor politikai vezetésére jellemző szűklátókörűség jellemezte a gyári párt- szervezetet is. „Meg kell szűnni a bratyi baráti szellemnek, mert nem engedhető meg a Lacikám, Szidi- kém, Bözsikém stb. megszólítás” - olvashatjuk egy korabeli jegyzőkönyvben. A vállalati pártvezetőség azért 1950 januárjában minden szigorúsága ellenére szemet húnyt az ügyeskezű Gyimesi János passzivitása fölött, akinek - mint azt a taggyűlési jegyzőkönyv rögzítette-,,a munkához igen jó a viszonya, sőt kiváló munkás jelvénnyel is ki van tüntetve, a hiba ott van, hogy egyáltalán nem végez pártmunkát, nem forradalmi szellem”. A műszerészek sem képzettek ideológiailag, „sőt még a Szovjet Film látogatására sem vesznek jegyet, akkor amikor kisebb keresettel rendelkező elvtársak szépen látogatják”. Más elhajlókról is lehullott a lepel, például Csank elvtársról, aki „a termelő munkában szorgalmas, de a kivonuláson Rákosi elvtárs képét már nem szívesen viszi, azt mondja, hogy az aktatáska miatt nem tudja vinni”. Gyári asszonyok tavaszi viseletben, egy május 1-jei felvonuláson az ötvenes évek elején ! tt\—m i uTTiin T ti ttt
